Pünkösd a húsvéti
időszak megkoronázása
Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb
ünnepünk, amelyet idén június 4-én ünneplünk.
Története visszanyúlik az Ószövetség világába.
Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”,
amelyet hellenista hatásra ógörögül pentékoszténak (ötvenedik) neveztek.
Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos
nevét.
Az Ószövetségben kétféle értelmezése volt
pünkösd ünnepének. Kezdetben a hetek ünnepe volt, aratási ünnep, amely során az
első termést felajánlották Istennek, de később s Jézus korában már bizonyos,
hogy új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött
szövetség ünnepe lett. Azáltal, hogy a Szentlélek azon a napon áradt ki, amelyen
az Istentől kapott törvényt ünnepelték, jelzi, hogy ennek az addigi ünnepnek a
tartalmát gazdagítja: a törvény már nem csak kőtáblára van írva, hanem az Őt
befogadó emberek szívébe is.
A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz
kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a
húsvéti időszak megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek.
Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – „pünkösdig maradok Efezusban”
(vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. Az azonban biztos, hogy az
elvirai zsinat (313) tanítja: ha valaki nem tartja meg pünkösd ünnepét, új
tévtanítást vezet be az Egyházba. A IV. században már egyre több említés
történik az ünnepről, mint például pünkösd napjának jeruzsálemi megünnepléséről
a IV. század végén Eteria zarándoknő is megemlékezik.
Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény
történt: a Szentlélek – mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és
beteljesítője – eljövetele; az Egyház alapítása és az egész világra
kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus
ígérete alapján történtek. Ezt tükrözi az Egyház e napra szóló antifónája is:
„Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja;
ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben,
és karizmatikus ajándékokat osztott nekik;
elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:
Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja.”
ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben,
és karizmatikus ajándékokat osztott nekik;
elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:
Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja.”
A Szentlélek kiáradásának történetét az
Apostolok cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás szerint: miután a
Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették
az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely
a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő
embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy,
szent, katolikus és apostoli.
Ferenc pápa a következőt
tanítja erről: „A Szentlélek az, aki mozgatja az Egyházat, ő az, aki dolgozik
az Egyházban és a szívünkben. Ő az, aki minden keresztényből egy, a többiektől
különböző személyt alakít ki, de akik mégis egységet alkotnak. Ő az, aki előre
visz bennünket, aki kitárja az ajtókat, és aki misszióba küld bennünket, hogy
tegyünk tanúságot Jézusról. A Szentlélek az, aki Isten dicséretére indít
bennünket, és imádságra ösztönöz: Ő imádkozik bennünk! A Szentlélek az, aki
bennünk van és aki megtanít minket az Atyára tekinteni, és így szólítani: Atya!
… A keresztény élet találkozás Jézus Krisztussal! Éppen a Szentlélek az, aki
erre a Jézussal való találkozásra segít minket.”