2017. június 3., szombat

Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása



Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása

Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk, amelyet idén június 4-én ünneplünk.

Története visszanyúlik az Ószövetség világába. Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra ógörögül pentékoszténak (ötvenedik) neveztek. Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét.
Az Ószövetségben kétféle értelmezése volt pünkösd ünnepének. Kezdetben a hetek ünnepe volt, aratási ünnep, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később s Jézus korában már bizonyos, hogy új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe lett. Azáltal, hogy a Szentlélek azon a napon áradt ki, amelyen az Istentől kapott törvényt ünnepelték, jelzi, hogy ennek az addigi ünnepnek a tartalmát gazdagítja: a törvény már nem csak kőtáblára van írva, hanem az Őt befogadó emberek szívébe is.
A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek. Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – „pünkösdig maradok Efezusban” (vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. Az azonban biztos, hogy az elvirai zsinat (313) tanítja: ha valaki nem tartja meg pünkösd ünnepét, új tévtanítást vezet be az Egyházba. A IV. században már egyre több említés történik az ünnepről, mint például pünkösd napjának jeruzsálemi megünnepléséről a IV. század végén Eteria zarándoknő is megemlékezik.
Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek – mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője – eljövetele; az Egyház alapítása és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek. Ezt tükrözi az Egyház e napra szóló antifónája is:
„Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja;
ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben,
és karizmatikus ajándékokat osztott nekik;
elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:
Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja.”
A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás szerint: miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.
Ferenc pápa a következőt tanítja erről: „A Szentlélek az, aki mozgatja az Egyházat, ő az, aki dolgozik az Egyházban és a szívünkben. Ő az, aki minden keresztényből egy, a többiektől különböző személyt alakít ki, de akik mégis egységet alkotnak. Ő az, aki előre visz bennünket, aki kitárja az ajtókat, és aki misszióba küld bennünket, hogy tegyünk tanúságot Jézusról. A Szentlélek az, aki Isten dicséretére indít bennünket, és imádságra ösztönöz: Ő imádkozik bennünk! A Szentlélek az, aki bennünk van és aki megtanít minket az Atyára tekinteni, és így szólítani: Atya! … A keresztény élet találkozás Jézus Krisztussal! Éppen a Szentlélek az, aki erre a Jézussal való találkozásra segít minket.”


Ferenc pápa a missziós művekhez: Legyen 2019 októbere nagy missziós hónap




Ferenc pápa a missziós művekhez: Legyen 2019 októbere nagy missziós hónap


A Pápai Missziós Művek vezetői találkoznak a pápával

XV. Benedek pápa 100 évvel ezelőtt közzétett missziós apostoli levelének emlékére Ferenc pápa rendkívüli missziós hónapot hirdetett meg 2019 októberére – jelentette be a Szentatya június 3-án szombaton délelőtt, amikor a Kelemen teremben találkozott a Pápai Missziós Művek közgyűlésének mintegy170 tagjával.
Az imádság és a megfontolás rendkívüli idejét hirdeti meg 2019 októberére
Ferenc pápa a közgyűléshez intézett beszédében a sürgető reformfolyamatok mellett foglalt állást, arra buzdított, hogy kerüljék a küldetésük „összegyűjtök és szétosztok” nagyon is leegyszerűsített elvét, ellenben keressenek új utakat. A missziós apostoli lendület és hév megújítására, Ferenc pápa, elfogadva a Népek Evangelizálása Kongregáció ajánlását, az imádság és a megfontolás rendkívüli idejét hirdeti meg 2019 októberére, mert akkor ünneplik XV. Benedek pápa Maximum illud kezdetű apostoli levele közzétételének centenáriumát.
Az életszentség alapvetően szükséges az apostoli munka hatékonyságához
Ebben a misszióról szóló alapvető fontosságú dokumentumban XV. Benedek hangsúlyozza, hogy az életszentség mennyire szükséges az apostoli munka hatékonyságához. Ezért ajánlja a Krisztussal való szorosabb egységet, a mind mélyebb meggyőződéssel és örömmel teli részvételt az evangélium hirdetésében. A buzgóság és a szentség jeleit hordozó emberekre van szüksége ma az egyháznak és a missziónak. „Aki Istent hirdeti, legyen Isten embere” – idézte Ferenc pápa száz évvel korábbi elődjét.
A rendkívüli missziós hónap szolgáljon az egyházi hit megújítására
A megújulás megtérést igényel, állandóan legyünk készen a Krisztust hirdető misszióra, hogy a többiek a mi személyes kapcsolatunkon keresztül találkozzanak Ővele. Épüljön mindez az evangéliumra, bevonva a híveket, klerikusokat és világi híveket egyaránt, az egyház egyetlen missziójába. Az imádság és a megfontolás rendkívüli missziós hónapja, mint egy első evangelizálás, szolgáljon az egyházi hit megújítására, hogy az egyház szíve Jézus Krisztus Húsvétját művelje.
Az egyház evangelizál, de az evangelizálást önmagán kezdi
Ferenc pápa idézett VI. Pál pápa Evangelii Nuntiandi apostoli buzdításából: „Az egyház evangelizál, de az evangelizálást önmagán kezdi. Az egyház ugyanis azok közössége, akiknek közös a hitük, közös a reményük. A hit és remény ébrentartásához szüksége van arra: hogy mindezt együtt vallják meg, együtt éljék, a szerető testvéri közösségben gyakorolják. Az egyháznak szüntelenül hallania kell, hogy mi is az, amit hisz, miért remél, mit jelent a szeretet főparancsa. Mint Isten népe, az egyház a világban él, ahol gyakran megkísértik a bálványok, ezért kell, hogy újra és újra hallja „Isten magasztos tetteit”[41], amelyek egykor az Úrhoz fordították, és amelyek révén most is mindig meghallja az Úr hívását és egyesül őbenne. Tömören tehát úgy lehet mondani: az egyházat magát is mindig evangelizálni kell, hogy az evangélium hirdetésében maga is megőrizze frissességét, lelkesedését, erejét” (15.).
Legyen alkalmas idő az imádságra, sok szent és missziós vértanú tanúságtételére
Ferenc pápa végül annak a reményének adott hangot, hogy az imádság és a megfontolás most meghirdetett rendkívüli missziós hónapja VI. Pál tanítása jegyében teljen el, legyen alkalmas idő az imádságra, sok szent és missziós vértanú tanúságtételére, biblikus és teológiai reflexióra, katekézisre és missziós karitászra, hogy az egyház újra megtalálja frissességét és első szeretetét.



Húsvét hetedik hetének szombatja



Húsvét hetedik hetének szombatja


Az apostolok közül egyedül János nem szenvedett vértanúhalált. A többiek úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása, a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit tanúságtételének egy különleges formája a tanítvány részéről.
Amikor az élete vége felé közeledő János apostol lejegyezte evangéliumának záró sorait, amelyeket a mai napon olvasunk, jogosan állítja, hogy Krisztusról szóló tanúsága igaz. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és a szintén tőle származó Jelenések könyve a Jézus eseményt tárják az olvasók elé azzal a szándékkal, hogy hitet ébresszenek. János evangélista lelkiismerete nyugodt lehet, hiszen teljesítette feladatát, hirdette a Mesterétől kapott tanítást. Munkája sokszoros termést hozott.
Vajon én mit teszek annak érdekében, hogy az emberekhez eljusson az örömhír? Vajon hivatásomnak tekintem-e azt, hogy másokat az üdvösség útjára, Krisztus tanításának útjára segítsek? Vajon engedem-e, hogy a pünkösdi Lélek engem is az evangélium hirdetőjévé tegyen?
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
 


2017. június 2., péntek

Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve Irgalmazz nekünk!



Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve
Irgalmazz nekünk!


Igen! Bizonyosságát adja Isten, hogy napról napra, újra és újra megszólít, hív, és szelíden kérlel. Miközben vágyakozása, és beteljesülésének minden óhaja az, hogy végre kimondjam: „tudod, hogy szeretlek”, és követni akarlak Téged!
Miért van az, hogy Jézus szinte faggatja Pétert, mintha kétségei volnának felőle, hogy szeretettel van Vele? Nem a faggatódzás az oka annak, hogy háromszor is feltenni kész a kérdését. Jézus szemtől szemben áll Péterrel, látja szemeit, testbeszédét, ismeri Pétert, és tudja, hogy telve van iránta – is - érzelmekkel. Elfogult, talán szentimentális, érzelgős, lobbanékony, nem mindig meggondoltak a szavai. Jézus viszont nem erre a Péterre kíváncsi, hanem arra, aki szívéből, lelkéből, megfontoltan, a maga emberi mivoltának teljességével képes kijelenteni: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy hogyan gondolom, hogyan érzem, és hogyan mondom ki azt, hogy: igen, én, szeretlek Téged!” Péter megéli azt, talán ebben a pillanatban, amit Jézus szavaival így fejezett ki korábban: Nem lehet nagyobb a tanítvány mesterénél (Mt 10,24), de azért követésére méltó, és alkalmassá válhat! Ez a megengedő szeretet, melyre A Szeretet, a tanítvány válasza! A Követő Szeretet, mely a Szeretet nyomába ered, és nem téveszti többé annak lábanyomát! Jézus ezt a választ várta, szerette volna hallani Pétertől; ahogy Jézus az Atyának, úgy válaszol Péter, Jézusnak!
Vagyis: Jézus nem parancsol Péterre, hanem, hívja követésére, visszaigazolva Péter hajlandóságát! Én, Jézus, az Isten Fia, akarom, hogy követem legyél abban a szeretetben, melyet most értettél meg, most ért el szívedbe, és most lettél képes megszentelni, dicsőíteni!
Jézus ez után, mikor Péter a Szeretet eszközévé lett képes előlépni, már nyugton távozik ebből az élővilágból. Tudja, hogy öröksége megfogant a világban, az Emberben! A többit a Lélek véghez fogja vinni. Többé már nem Isten egyedüli dolga, gondja az Országépítés. Létre jött az Emberrel a szövetsége, mindörökre.
E szövetségedet add Uram, hogy szolgáljam!
„Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. …” Ámen