Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve
Irgalmazz nekünk!
Igen!
Bizonyosságát adja Isten, hogy napról napra, újra és újra megszólít, hív, és
szelíden kérlel. Miközben vágyakozása, és beteljesülésének minden óhaja az,
hogy végre kimondjam: „tudod, hogy szeretlek”, és követni akarlak Téged!
Miért
van az, hogy Jézus szinte faggatja Pétert, mintha kétségei volnának felőle,
hogy szeretettel van Vele? Nem a faggatódzás az oka annak, hogy háromszor is
feltenni kész a kérdését. Jézus szemtől szemben áll Péterrel, látja szemeit,
testbeszédét, ismeri Pétert, és tudja, hogy telve van iránta – is -
érzelmekkel. Elfogult, talán szentimentális, érzelgős, lobbanékony, nem mindig
meggondoltak a szavai. Jézus viszont nem erre a Péterre kíváncsi, hanem arra,
aki szívéből, lelkéből, megfontoltan, a maga emberi mivoltának teljességével
képes kijelenteni: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy hogyan gondolom,
hogyan érzem, és hogyan mondom ki azt, hogy: igen, én, szeretlek Téged!” Péter
megéli azt, talán ebben a pillanatban, amit Jézus szavaival így fejezett ki
korábban: Nem lehet nagyobb a tanítvány mesterénél (Mt 10,24), de azért
követésére méltó, és alkalmassá válhat! Ez a megengedő szeretet, melyre A
Szeretet, a tanítvány válasza! A Követő Szeretet, mely a Szeretet nyomába ered,
és nem téveszti többé annak lábanyomát! Jézus ezt a választ várta, szerette
volna hallani Pétertől; ahogy Jézus az Atyának, úgy válaszol Péter, Jézusnak!
Vagyis:
Jézus nem parancsol Péterre, hanem, hívja követésére, visszaigazolva Péter
hajlandóságát! Én, Jézus, az Isten Fia, akarom, hogy követem legyél abban a
szeretetben, melyet most értettél meg, most ért el szívedbe, és most lettél
képes megszentelni, dicsőíteni!
Jézus ez
után, mikor Péter a Szeretet eszközévé lett képes előlépni, már nyugton távozik
ebből az élővilágból. Tudja, hogy öröksége megfogant a világban, az Emberben! A
többit a Lélek véghez fogja vinni. Többé már nem Isten egyedüli dolga, gondja
az Országépítés. Létre jött az Emberrel a szövetsége, mindörökre.
E
szövetségedet add Uram, hogy szolgáljam!
„Áldjad,
lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és
ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja
minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és
kegyelemmel koronáz meg téged. …” Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése