2017. május 12., péntek

Isteni Irgalom, aki kinyilvánulsz az egyetemes Egyház megalapításában Bízunk benned!



Isteni Irgalom, aki kinyilvánulsz
az egyetemes Egyház megalapításában
Bízunk benned!


Nem tudom megmondani, hogy számunkra, keresztények számára mi a fontosabb: hinni, hogy Jézus isteni személy, Aki az Atyával egy, vagy az, hogy az Atyával közösségre jussunk?
Nem választható el e két kijelentés, állítás, vagy, ha úgy tetszik, akkor függőség, kényszeredettség egymástól! Kényszerítsem magam rá, és fogadjam el a függőségemet Istennel! Akkor is, ha a világ, a környezet, a kívülről jövő és engem támadó, engem függőségeivel magának megszerezni akaró kényszerűségek ostromolnak! Nem e világ fiai vagyunk, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy elfogadjuk, vagy sem! „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” [Jn 12,36] Ebben a világban, míg élünk, miénk a választás lehetősége, és annak a bizonyossága is, hogy a világosság a világomban van! Amit vagy elfogadok, és engedem, hogy függőségében éljek, vagy más függőségekre hagyatkozom.
Legyen ez számomra a soha nem feledett ígéret, és ez vezessen engem a világosságra szüntelen: „És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Mert a Világosság világítani próbál. Csak el ne vakítsanak idegen fények, melyeket az ember a maga szemfényvesztésére készít, azt állítva, hogy nincs szükség Isten Napjára. Nem élhetünk szoláriumban, a magunk dicsfényében. Szükségem van Isten dicsőségét építeni, mert az Ő dicsősége az egyedfüli, mely melegít, mely utat mutat, és mely életet ad! Ámen


  

A pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló konferenciája résztvevőinek: ne féljünk a tudományos felfedezésektől



A pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló konferenciája résztvevőinek: ne féljünk a tudományos felfedezésektől


Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló által rendezett konferencia tagjaival

Az egyház sohase féljen a tudományos felfedezések újdonságaitól – hangsúlyozta Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló által szervezett tanácskozás résztvevőinek. A feketelyukakról, a gravitációs hullámokról és a tér-idő egyediségéről szóló konferencia tagjait május 12-én délelőtt, fatimai útja előtt fogadta a pápa a vatikáni VI. Pál kihallgatási aula kistermében. A tudományos összejövetel Georges Lamaître prelátus, belga kozmológus örökségének állított emléket. Őt tekintik a Big-Bang elmélet atyjának. 1960-tól 1966-ig, haláláig a Pápai Tudományos Akadémia igazgatója volt.
A világegyetem tér- és időbeli végtelenségében mi emberek elcsodálkozunk és kicsinek érezhetjük magunkat. A pápa Albert Einstein szavait idézte, aki szerint mondhatjuk azt, hogy a világ végtelen misztériuma annak megértésében áll.
Alázattal el kell fogadni a tudományos felfedezések újdonságát
Ez a megállapítás hangsúlyozza, hogy a világegyetem létezése és megértése nem a káosz vagy a véletlen eredménye, hanem az isteni Bölcsességé. A pápa buzdította a Vatikáni Csillagvizsgálót, hogy félelem nélkül tartson ki az igazság kutatásában. Sosem kell félni az igazságtól vagy bezárkózni zárt álláspontokba, hanem teljes alázattal el kell fogadni a tudományos felfedezések újdonságát. Az emberi ismeretek perifériái felé haladva, hiteles istenélményben részesülhetünk, ami képes betölteni a szívünket.
Lamaître prelátus, a tudomány és a hit közötti kreatív harmónia példája
Ferenc pápa rámutatott, hogy a világegyetemet érintő témák alapvetően fontosak a tudomány, de a teológia számára is. Megemlékezett Lamaître prelátus alakjáról, valamint az egyházra és a tudományos kutatásra hagyott hatalmas örökségéről. A katolikus pap és a kozmológus kettős szerepében Georges Lamaître prelátus a tudomány és a hit között húzódó véget nem érő kreatív feszültségben mindig éberen védte a módszertani különbségtételt a tudomány és a teológia területe között. Bár ezek eltérő kompetenciaterületek, mégis harmonikus egységet alkottak életében. Már Aquinói Szent Tamás műveiben is jelen van ez a különbségtétel, amely a rövidzárlatok létrejöttétől óv, amelyek ártalmasak lehetnek a tudomány és a hit számára is – zárta beszédét Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló által szervezett konferencia résztvevőihez.
 
 

Húsvét negyedik hetének péntekje



Húsvét negyedik hetének péntekje


A mai evangéliumi rész az utolsó vacsorán játszódik. Jézus hamarosan bekövetkező haláláról is nyíltan beszél már tanítványainak. Miután megmosta az apostolok lábát és megjövendölte Júdás árulását, valamint Péter tagadását, Jézus elkezdi búcsúbeszédét. Először meg akarja nyugtatni az apostolokat: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Ők ugyanis aggódnak, hiszen nem tudják elképzelni életüket az Úr nélkül, akivel évek óta állandóan együtt voltak. Jézus arról beszél nekik, hogy az a küldetése, hogy a mennyei Atyához menjen és ott helyet készítsen mindenki számára. Jézus útja a szenvedésen, a kereszthordozáson, a halálon és a feltámadáson keresztül vezet a mennyei dicsőségbe. Ezt az utat jelölte ki számára az Atya, és az Úr engedelmesen végigment ezen az úton a mi megváltásunk érdekében.
Hová tartunk mi és milyen úton kell haladnunk? – kérdezhetjük. Hová vezet az életünk? Mi lesz osztályrészünk a túlvilágon? Keresztény emberként a mi célunk is az, hogy eljussunk az Atyához a mennybe. Ehhez az út egyedül Jézus. Általa és ővele juthatunk el az üdvösségre. Szavai arra bátorítanak minket, hogy induljunk el az igazság útján, az örök élet útján! Ez az út sokszor keresztút, ahogyan az ő útja is az volt. De az üdvösségre vezet! Induljunk el és haladjunk kitartóan Krisztus útján!
© Horváth István Sándor

Imádság

Isten Fia, téged az Atya minden idők minden emberéhez küldött a föld minden részére! Téged kérünk Mária által, a te édesanyád és a mi édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban, különösen ne hiányozzanak azok, akik egészen a te országodért szentelik magukat.
Szent II. János Pál pápa