Isteni
Irgalom, aki kinyilvánulsz
az egyetemes Egyház megalapításában
az egyetemes Egyház megalapításában
Bízunk
benned!
Nem
tudom megmondani, hogy számunkra, keresztények számára mi a fontosabb: hinni,
hogy Jézus isteni személy, Aki az Atyával egy, vagy az, hogy az Atyával
közösségre jussunk?
Nem
választható el e két kijelentés, állítás, vagy, ha úgy tetszik, akkor függőség,
kényszeredettség egymástól! Kényszerítsem magam rá, és fogadjam el a
függőségemet Istennel! Akkor is, ha a világ, a környezet, a kívülről jövő és
engem támadó, engem függőségeivel magának megszerezni akaró kényszerűségek
ostromolnak! Nem e világ fiai vagyunk, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy
elfogadjuk, vagy sem! „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban,
hogy a világosság fiai legyetek.” [Jn 12,36] Ebben a világban, míg élünk, miénk
a választás lehetősége, és annak a bizonyossága is, hogy a világosság a
világomban van! Amit vagy elfogadok, és engedem, hogy függőségében éljek, vagy
más függőségekre hagyatkozom.
Legyen ez
számomra a soha nem feledett ígéret, és ez vezessen engem a világosságra
szüntelen: „És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és
magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Mert a
Világosság világítani próbál. Csak el ne vakítsanak idegen fények, melyeket az
ember a maga szemfényvesztésére készít, azt állítva, hogy nincs szükség Isten
Napjára. Nem élhetünk szoláriumban, a magunk dicsfényében. Szükségem van Isten
dicsőségét építeni, mert az Ő dicsősége az egyedfüli, mely melegít, mely utat
mutat, és mely életet ad! Ámen