A házasélet dísze
Könyörögj
érettünk!
„Az Úr leszállt az alvilágba. Miféle dolog ez?
Nagy a csend ma a földön: nagy a csend és a magány mostantól fogva. Megrendült
a föld és megnyugodott, mert Isten a testben elaludt és fölébresztette a régtől
alvókat. Meghalt az Isten a testben és felébresztette az alvilágot.
Először a szülőhöz ment, hogy az alvó juhot
megkeresse. A sötétben és a halál árnyékában ülőket mindenképpen meg akarja
látogatni. A fogságba jutott Ádámhoz és a vele fogságra jutott Évához
mindenképpen elmegy az Isten, hogy kiszabadítsa kínjaiból. Belépett hozzájuk
Isten, a kereszt győzedelmes fegyvereit markolva. Mikor aztán őt Ádám, az
elsőszülött meglátta, döbbenten verte mellét; mindenkinek odakiáltotta: »Az én
Uram legyen veletek!« Krisztus pedig felelvén mondá Ádámnak: »És a te
lelkeddel!«
Megragadván aztán a kezét ébresztgette,
mondván: »Kelj föl, te alvó! Kelj föl halottaidból! És fölragyog neked
Krisztus! Én vagyok a te Istened, ki fiad lettem éretted! Éretted és ezekért,
kiknek tőled kellett születniük. Most pedig mondom neked és hatalommal
parancsolom mindazoknak, akik bilincsekben vannak: Világosodjatok meg!, és a
szendergőknek: Keljetek fel! Parancsolom neked: Indulj, te alvó, mert nem azért
alkottalak téged, hogy az alvilág legyőzzön és fogva tartson. Kelj föl, kezem
alkotása! Kelj föl, képmásom, ki arcom vonásait viseled. Kelj föl! Menjünk
innen, mert te bennem, én pedig benned egyetlen és osztatlan személy vagyunk. Én,
a te Istened, éretted lettem fiaddá. Én, az Úr, éretted vettem föl a szolgai
alakot. Én, aki az egek fölött vagyok, éretted jöttem a földre és a föld alá
szálltam.
Ó, ember! Érted lettem mintegy ember a holtak
közül, mint akinek nincs segítsége. Éretted mentem a getszemáni kertbe, hol a
zsidók kezébe adtak, és keresztre feszítettek. Nézd csak a köpéseket az
arcomon. Éretted vettem magamra, hogy eredeti állapotodba visszahelyezzelek
téged. Nézzed arcomon az ütések helyét, én ezeket vállaltam, hogy helyrehozzam
az én képmásomra a te megromlott szépséged. Nézd csak hátamon az ostorcsapások
okozta sebeket, én ezeket vállaltam, hogy levegyem bűneid terhét, mely hátadra
tétetett. Nézd csak a szögeket! Jól a fához erősítették kezeimet éretted, ki
ahhoz a bizonyos fához bűnösen nyújtottad ki kezeidet. Elaludtam a kereszten és
a lándzsa behatolt oldalamba. Éretted, ki elaludtál a Paradicsomkertben és
oldaladból vétetett elő Éva. Az én oldalam gyógyította meg oldalad fájdalmát.
Az én álmom hoz ki téged az alvilág álmából. Az én lándzsám tartja féken a
lándzsát, mely ellened fordult. Rajta, menjünk el innen!
Kivonszolt téged az Ellenség az Éden földjéről,
én pedig már nem a Paradicsomkertbe, hanem a mennyei trónra helyezlek téged.
Eltiltott téged az Élet előképes fájától, de én, aki maga az Élet vagyok, eggyé
lettem teveled. Kerubokat állítottam, hogy ők szolgáljanak neked, kik egy
darabig őriztek téged. Most pedig azt akarom, hogy a kerubok, mint Istenhez
illik, hódoljanak neked. Elkészült a kerubos trón, vár rád az égi hintó, vár a
nászágy, készen a lakoma, az örök hajlékok és a feldíszített lakások.
Megnyíltak a kincseskamrák, a világ kezdete óta neked készített mennyország.«”