2015. szeptember 19., szombat

Zsolozsma CCVIC.



Ezekiel próféta könyvéből
18, 1-13. 20-32
Mindenki a saját cselekedeteiért felelős
Az Úr szózatot intézett hozzám:
     „Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: »Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle«?
     Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!
     Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr, az Isten.
     De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül a bűnök közül valamelyikben – jóllehet maga semmit sem követett el belőlük –, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia, és a vére rajta lesz.
     Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít!
     De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira; az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?
     Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Azt mondjátok: »Nem igazságos az Úr útja.« Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól, és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt, és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: »Az Úr útja nem igazságos.« Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
     Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek hát meg, és éljetek!”



Az irgalmasság misszionáriusaként a pápa megkezdte repülőútját Kuba felé



Az irgalmasság misszionáriusaként a pápa megkezdte repülőútját Kuba felé


Ferenc pápa Fiumicino repülőterén Kubába és az USA-ba vezető útja előtt - ANSA

Ferenc pápa szeptember 19-én, szombaton délelőtt fél 11-kor indult Róma Fiumicino repülőteréről Kubába. Ezzel megkezdte 10. nemzetközi útját, amely egyben pápasága eddigi leghosszabb apostoli látogatása. 10 nap alatt Kubába és az Egyesült Államokba tesz látogatást, amelynek első állomása Havanna. Pénteken este, ahogy ez már hagyománnyá vált nemzetközi útjai előtt, a Szentatya magánlátogatást tett a Santa Maria Maggiore bazilikában, ahol imádkozott a híres Szűz Mária-ikon előtt.
A kubaiak hálásak Ferenc pápának
Kubában nagy reményeket fűznek Ferenc pápa látogatásához. A fordulat, egy igazi változás szele érezhető az emberek szerint a levegőben. A kubaiak hálájukat fejezik majd ki az argentin pápának, akinek döntő szerepe volt a szigetországnak az Egyesült Államokhoz való közeledésében. Obama és Raul Castro már köszönetet mondtak ezért a Szentatyának. Kuba kezd megnyílni a világnak és a világ is a szigetország irányába, ahogy II. János Pál kívánta 1998-ban. Mindez fokozatosan valósul meg, amelynek látható jelei vannak.
Szabadabb egyház
Az egyház kezd szabad teret nyerni a társadalomban, amely hivatalosan a 90-es évekig ateista állam volt. Ma megtűrtnek minősülnek, bár nem legálisak a katolikus újságok és egyházi képzőközpontok. Korábban nem így volt. A kizárólagosan a kommunista állam által közvetített információ és nevelés mély nyomot hagyott a társadalmon. A katolikusok között pl. a vallásukat gyakorlók aránya 2%, bár a megkereszteltek száma eléri a 60%-ot. A népi vallásosság mindennek ellenére nagyon erősen tovább él. Természetesen jelen van a vallási szinkretizmus, mint a keresztény hit és az afrikai ősi rítusok keveréke. Jelenleg a kubai egyházban 300 pap végez szolgálatot a 11 millió lakos körében. Közel állnak az Isten iránti szomjjal rendelkezőkhöz, a szegényekhez, akiknek a száma növekedőben van, mert a Szovjetunió 1991-es összeomlását követően megszűnt a gazdasági támogatás.
Gazdasági válság
Jelenleg Kuba Venezuelától függ kőolaj terén, de a dél-amerikai ország válsága kevés reménnyel kecsegtet. Az egészségügy és az oktatás egyelőre teljesen ingyenes, de egyre kevesebb a valós foglalkoztatás, míg jelentős a feketemunka és lenyűgöző, kreatív módokat találnak a túlélésre. Visszaesőben van a hagyományos cukor export, de tartja magát a dohány és a nikkel külföldi eladása. A turizmus a gazdaság egyik erős pontja. Nagy vonzerőt jelent a csodálatos szigetország természeti szépsége és vendégbarát lakossága. A turisták számára jellegzetes kép, bár nagyon légszennyező az 50-es évekbeli amerikai autók nagyszámú jelenléte, amelyek megállították az időt 1962-ben, az amerikai embargó événél.
Az elvándorlás jelensége
Kuba kétszeresen is kihasználja szépségét, amely a lakosság számára nagyon előnyös. Az amerikai dollár és az euró egyenlő árfolyamban van a kubai pénznemmel. A városok felújításra szorulnak, hiányzik azonban erre a pénz. A fiatalok álma az emigrálás, elsősorban az Egyesült Államokba. Közel 50 ezren hagyták el a szigetországot az utóbbi három hónapban, talán azért is, mert az enyhülés előrehaladtával a kubai bevándorlók az USA-ban valószínűleg nem kapnak majd olyan állami támogatást, mint eddig.
Az irgalmasság misszionáriusa
Ebbe a kontextusba érkezik meg Ferenc pápa az irgalmasság misszionáriusaként. A Szentatya találkozni akar az emberekkel és mint eddig, visszautasította a golyóálló zárt autót, tehát nyitott autón halad majd végig az utcákon. Elviszi a kubaiakhoz Isten szeretetének jó hírét, amely gyengédség, de egyben igazságosság és szabadság is.
 


A Megszentelt Élet Éve 260.



szeptember 19.

Dr. Alessandro, a Regina Pacis Közösség alapítójának halála
Imádkozzunk a Regina Pacis Közösség tagjaiért!
  • Regina Pacis Közösség
Alapítójuk: dr. Alessandro Nottegar és Luisa Scipionato
Közösségünk karizmája a különböző életállapotbeli emberek (családosok, szerzetesek, papok, laikusok) egy közösségben való élése. A közösség lelki életének alapja és középpontja az Eucharistia: a napi Szentmise és Szentségimádás. Lelkiségünket a "Legkisebb út" c. könyv foglalja össze. Életmódunkat tekintve: ima és missziós közösség vagyunk.
Lelkiségünkből:
„Sappiamo in chi abbiamo posto la nostra speranza.” - Tudjuk kibe vetettük reményünket.
„Abbiamo la fede e ci vogliamo bene, cosa ci manca?” - Van hitünk és szeretjük egymást, mi hiányzik még? /dr. Alessandro Nottegar/


Évközi huszonnegyedik hét szombatja



Évközi huszonnegyedik hét szombatja


A mai evangéliumi szakaszban a magvetőről szóló példabeszédet olvassuk, amelyet az apostolok kérésére annak részletes magyarázata követ. Első pillantásra nem szükséges tehát magyarázatot fűznünk az olvasottakhoz, főként annak tudatában nem volna indokolt, hogy aligha tudnánk Jézus értelmezésénél jobbat kitalálni. Ha azonban figyelmesen újra elolvassuk a példázatot és a magyarázatot, akkor a hasonlóságok mellett jelentős különbséget veszünk észre. Elsőként az útszélre esett magokról van szó, ezután következnek a kövek, majd a tövisek közé hullott magok s végezetül a jó földbe hullottak. Bár mindkét esetben ezek az elemek ugyanúgy követik egymást, mégis máson van a hangsúly. A példabeszéd inkább a magvetőről és az ő tevékenységéről szól, míg a magyarázatnak nevezett szövegben a magok kapnak nagyobb jelentőséget. Elképzelhető tehát, hogy az eredetileg két önálló példabeszédet az evangélista kapcsolta össze hasonló tartalmuk miatt, esetleg ő igazította egymáshoz azok tartalmát.
Ennek megfelelően kétféleképpen vonatkoztathatjuk magunkra a példabeszédet. Képzelhetjük magunkat egyrészt a magvető helyébe, hiszen Isten üzenetének továbbadása, hirdetése mindannyiunk feladata, másrészt arra kell válaszolnunk, hogy a mi lelkünkben milyen talajra hull Isten szava, hoz-e bőséges termést.
Miként a magvető bízik abban, hogy munkája eredményes lesz, Isten is bízik abban, hogy tanítását megszívlelem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Add, Uram, hogy mindig igent tudjak mondani; minden új valósághoz és új helyzethez. Adj nyitott, kereső szívet, mely nem zárkózik el semmitől és senkitől. Nyisd ki szememet, hogy saját szegénységemben észrevegyem a te kegyelmed erejét, hogy így nyilvánvalóvá legyen előttem dicsőséged.
A. Steffens 



2015. szeptember 18., péntek

Zsolozsma CCVIIC.



Ezekiel próféta könyvéből
16, 3. 5b-7a. 8-15. 35. 37a. 40-43. 59-63
Jeruzsálem Isten házasságtörő jegyese

Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: „Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt. Már születésed napján utáltak, és kitettek a nyílt mezőre.
     Elmentem melletted, és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: „Maradj életben és növekedj, mint a mezők virága!” S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Akkor elmentem melletted, és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem, és szövetséget kötöttem veled – mondja az Úr, az Isten –, és az enyém lettél. Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől, és megkentelek olajjal. Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek, és selyembe burkoltalak. Elláttalak ékszerekkel: karkötőt vettem a kezedre, láncot a nyakadra. Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, fejedre meg ragyogó koronát. Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig. Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek – mondja az Úr, az Isten.
     Ám te elbíztad magad szépséged miatt, kicsapongó lettél, s minden jöttmentnek felkínáltad magadat.
     Ezért, te céda nő, halld az Úr szavát! Nézd, összegyűjtöm minden szeretődet. Fellázítják ellened a tömegeket, megköveznek, kardot döfnek beléd, házaidat lángba borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte bért. Kitöltöm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem, megnyugszom, és lecsillapul haragom. Mivel nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre hullanak vissza tetteid – mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el gyalázatot iszonyatos tetteiddel? Ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget. Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.
     Te meg visszaemlékezel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat, és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem jegyében. Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél – mondja az Úr, az Isten.”
 


Ferenc pápa a fiatal szerzetesekhez: Merjetek álmodni, ne legyetek merevek



Ferenc pápa a fiatal szerzetesekhez: Merjetek álmodni, ne legyetek merevek


Ferenc pápa csütörtök délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben találkozott mintegy ötezer fiatal szerzetessel és szerzetesnővel, akik ezekben a napokban Rómában gyűltek össze világtalálkozójukra. Az összejövetel témája: „Ébresszétek föl a világot” – adta hírül a Vatikáni Rádió.


A Szentatya félretette előre megírt beszédét, hogy szabadon válaszoljon a fiatalok kérdéseire. Előbb azonban megemlékezett az iraki és szíriai vértanúkról. Meghatottan mesélte el, hogy néhány napja kapott egy kis feszületet, amelyet egy iraki pap tartott a kezében, akit lefejeztek, mert nem volt hajlandó megtagadni Jézust.

A pápának elsőként egy fiatal szíriai, aztán egy indiai apáca, majd egy klauzúrás szerzetesnő tett föl kérdéseket. Válaszában a pápa minden fiatal szerzeteshez szólt: mélyítsék el hivatásukat, ne dőljenek hátra a megszentelt élet kényelmében, a parancsok és szabályok merev betartására szorítkozva. Ez ugyanis steril élethez vezet, amely nem prófétai, amely nem enged álmodni, és személyes önzésbe torkollik. Ez azt jelenti, hogy önmagunkat keressük, és jobbnak érezzük magunkat másoknál. Attól is óva intette a Szentatya a fiatal szerzeteseket, hogy pletykálkodjanak: kibeszélni a másikat olyan, mint bombát dobni a közösségbe, amely szétrombolja azt.

Az ideiglenesség kultúrájáról szólva a pápa elmondta, hogy a mai kor instabilitása beszűrődik az egyházba, a családba, a házasságba is. Isten azonban végleg és örök időkre elküldte hozzánk Fiát, nem átmenetileg, nem egy adott országba, hanem mindenkihez és örökre. Az evangelizálás – amely nem jelent erőszakos térítést – nem pusztán meggyőzés, hanem tanúságtétel arról, hogy Jézus Krisztus él. Ehhez pedig nem elegendő tanulni, könyveket olvasni, ennek a szívből kell jönnie.

A pápa külön köszönetet mondott a szerzetesnőknek: „Bocsássatok meg, ha kicsit feminista vagyok, de szeretnék köszönetet mondani az apácáknak… persze nem mindnek… némelyikük kissé hisztériás… De ti mindig az első vonalban akartok lenni. Hogy miért? Azért, mert anyák vagytok, megvan bennetek az egyház anyasága…”

Végül a Szentatya megosztotta saját hivatása születésének történetét, azt, hogy mikor érezte először Isten hívását: „Egyszer csak úgy betértem egy templomba, megláttam egy gyóntatószéket, és ott valami megváltozott bennem, máshogy jöttem ki onnan. Megváltozott az életem. Lenyűgözött Jézus közelsége. Az Úr sosem hagyott magamra, a rossz és sötét pillanatokban sem, a bűn pillanataiban sem. Mert ezt is el kell mondanunk: mindannyian bűnösök vagyunk. Ezt persze elméletben mondjuk. De nem, a gyakorlatban kell. Én emlékszem a bűneimre, és szégyellem magam.”

A pápa azt is elmondta, hogy nem ismerte a gyóntató papot, illetve, hogy egy szalézi lelkivezetője volt, aki végül elvitte őt a jezsuitákhoz. Ez a szerzetesi ökumenizmus – mondta tréfálkozva a fiatal szerzeteseknek Ferenc pápa.
 


A Megszentelt Élet Éve 259.



szeptember 18.

Szent Ferenc Stigmatizációjának ünnepe (szeptember 17.)
Imádkozzunk a Szent Ferenc Betegápoló Nővéreiért!
  • Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei
Alapítójuk: Bali Katalin M.Kapisztrána nővér
Életformánk alapja a II János Pál pápa által jóváhagyott Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulája és élete, amely röviden hivatásunkat így foglalja össze: „a testvérek és nővérek életformája ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, szegénységben és tisztaságban.” Lelkiségünket Szent Ferenc életéből és szelleméből merítjük. Ő arra szólította fel követőit, hogy szerzetesi életükben az alázatos és szegénnyé lett Jézus Krisztus példáját követve egész szívvel szolgálják embertársaikat. 1990-ben a politikai rendszerváltás után a Pécsi Baranya Megyei Kórház részéről meghívást kaptunk, hogy újból szerzetes nővérként legyenek jelen a kórházban és ápolják a betegeket. A meghívást elfogadó idős nővérek köré hamarosan fiatal lányok is jelentkeztek, akik felismerve Jézus hívását, Őt akarták szolgálni a betegekben. A közösséget Bali Katalin M. Kapisztána nővér alapította P. Hegedűs Kolos OFM segítségével és Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úr hagyta jóvá. Közösségünk jelenleg két egyházmegyében van jelen: a Pécsi Egyházmegyében Kozármislenyben (itt van a közösség központja), és a Gyulafehérvári Főegyházmegyében Árkoson.
Lelkiségünkből:
„Készítsenek szüntelenül hajlékot és szállást magukban annak, aki a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek, úgy hogy az egyetemes szeretetbe osztatlan szívvel nőjenek bele, szüntelenül Isten és a felebarát felé fordulva.” (Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulája és élete 8. pont)
 


Évközi huszonnegyedik hét péntekje



Évközi huszonnegyedik hét péntekje


Jézus továbbra is Galileában tartózkodik, pontosabban állandóan úton van, járja a városokat és falvakat. Az evangélistának ez a megjegyzése azt sugallja, hogy az Úr fáradhatatlanul végzi szolgálatát, tanítja az embereket, így teljesíti küldetését. Útja során nincs egyedül, kezdettől fogva vannak, akik lelkesednek iránta és vele tartanak. Állandó kíséretéhez tartozik az a tizenkettő személy, akiket ő választott tanítványai közül arra, hogy apostolai legyenek. Az ő jelenlétüket Jézus mellett azért hangsúlyozza az evangélista, mert a későbbiekben ők lesznek Jézus küldöttei. Arról fognak missziós útjukon, illetve az Úr feltámadását és mennybemenetelét követően tanúskodni, amit Mesterük mellett átéltek. Mostani jelenlétük a biztosíték arra, hogy későbbi tanúságtételük és igehirdetésük valóban hiteles.
Az apostolokon kívül asszonyok is tartanak Jézussal, akiket Lukács evangélista név szerint is felsorol. Jelenlétüket, feladatukat is pontosan megjelöli: „gondoskodnak” Jézusról, azaz segítik őt és kíséretét. Szerepük tehát elkülönül az apostolok szerepétől. Abban a korban nem volt szokás, hogy egy rabbi, egy tanító asszonyok társaságában mutatkozzon, Jézus viszont elfogadja segítségüket, amely az iránta való szeretetnek a jele.
Jézus közelében, barátai körében nekem is helyem van.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható irgalmas Isten, te megengeded, hogy a nap közepén fellélegezzünk. Tekints kegyes szemmel megkezdett munkánkra, hozd helyre hibáinkat és add, hogy neked tetszően fejezzük be dolgainkat. 



2015. szeptember 17., csütörtök

Zsolozsma CCVIIIC.



Ezekiel próféta könyvéből 
12, 1-16
A nép jelképes fogságba hurcolása 

Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.” A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él. Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”


Ferenc pápa szavai az utcára kerültek pasztorációjával foglalkozó szimpózium résztvevőihez



Ferenc pápa szavai az utcára kerültek pasztorációjával foglalkozó szimpózium résztvevőihez


Az elmúlt napokban zajlott a Vatikánban az utcára kerültek lelkipásztori ellátásával foglalkozó nemzetközi szimpózium, amelyet az Elvándorlók és Úton Lévők Pápai Tanácsa szervezett. Szeptember 17-én, csütörtökön Ferenc pápa kihallgatáson fogadta a megbeszélés résztvevőit – közli a Vatikáni Rádió.


A tanulmányi napok célja az volt, hogy akciótervet készítsenek válaszként arra a jelenségre, amely a gyermekeket és a nőket, illetve családjaikat utcára kényszeríti. A pápa nagy elismeréssel szólt az utcai pasztorációval foglalkozók tevékenységéről, akik előmozdítják ezen gyermekek és nők emberi méltóságának megőrzését; arra buzdította őket, hogy buzgón és apostoli lendülettel haladjanak előre ezen az úton.
Ferenc pápa megállapította, hogy a jelenség okai között van a közöny, a szegénység, a családi és a társadalmi erőszak, továbbá az emberkereskedelem. Úgy fogalmazott: az utcára kerültek is Isten gyermekei, és ugyanolyanok, mint mi, ugyanolyan jogokkal rendelkeznek. A törvények és a megfelelő struktúrák hiánya is hozzájárul és súlyosbítja az érintettek helyzetét. Hiányzik számukra az igazi család, a nevelés, az egészségügyi ellátás. Kiáltásuk egy olyan társadalmi rendszer ellen szól, amelyet évtizedek óta kritikával illetünk, de nehezen tudunk megváltoztatni az igazságosság kritériumai szerint.
Társadalmaink szégyene ez a helyzet, társadalmainké, amelyek azzal büszkélkednek, hogy modernek, magas kulturális és fejlődési színvonalat értek el. Az elterjedt korrupció és a minden áron való nyereséghez jutás megvonja az ártatlanoktól és a leggyengébbektől a méltósággal teli élet lehetőségét, táplálja az emberkereskedelem bűnét és más igazságtalanságokat, amelyek vállaikra nehezednek. Senki sem maradhat érzéketlen a sürgető igény iránt, hogy védelmezzük a kulturális és gazdasági tényezőktől fenyegetett nők méltóságát! – figyelmeztetett a pápa.
Majd hozzátette: az egyház nem hallgathat, az egyházi intézmények nem hunyhatnak szemet e jelenség, az utcára került gyermekek és nők láttán. Nagyon fontos bevonni a különböző országok keresztény közösségeit azoknak az okoknak a felszámolásába, amelyek a gyermekeket és a nőket arra kényszerítik, hogy az utcán éljenek vagy ott keressék kenyerüket. Az irgalmasság az a legmagasabb rendű cselekedet, amellyel Isten felénk közeledik, és az az út, amely megnyitja a szívet a remény előtt, hogy Isten mindig szeret bennünket.


A Megszentelt Élet Éve 258.



szeptember 17.

Szent Ferenc Stigmatizációjának ünnepe
Imádkozzunk a ferencesekért!
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
Alapítójuk: Assisi Szent Ferenc
A ferences élet alapelemei az „imádság és áhítat”, a testvéri élet, a szegénység, a „kicsinység”, a szolidaritás, valamint az evangelizáció. Elsődleges, hogy a testvérek napról-napra keressék az Urat. Feladataink az oktatás-nevelés (iskolák, felsőoktatás), a lelkipásztorkodás (plébániák, misszió, gyóntatás, lelkigyakorlatok), szociális tevékenységek (autisták, idősek gondozása) és kulturális feladatok ellátása.
Lelkiségünkből:
„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” (2Regula 1,1)
 


Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje



Évközi huszonnegyedik hét csütörtökje


Az előzményekben már láttuk, hogy a farizeusok egyik vádja az volt Jézus ellen, hogy a bűnösökkel találkozik. A mózesi törvények szerint ugyanis a nyilvános bűnösökkel való érintkezés tisztátalanná tette az embert, s így alkalmatlanná vált arra, hogy részt vegyen az istentiszteleten. Ezért kerülték a bűnösökkel való közvetlen kapcsolatot. Vádjaiknak van alapja, erre példa a mai evangéliumi történet. Jézus éppen egy Simon nevű farizeusnál van vendégségben, amikor váratlanul megjelenik egy asszony, akiről mindenki tudta a városban, hogy bűnös. Nem tudni, miként juthatott be a házba, miért engedték be, de itt nem is ez a lényeg. A bűnös nő szeretetének tanújelét adja azáltal, hogy drága olajjal keni meg az Úr lábát és hajával törli meg azt. Cselekedetét nem feltétlenül a bűnbánat jelének kell tekintenünk, bár Jézus az asszony bűneinek megbocsátásáról beszél később, s jogosan feltételezzük, hogy a mostani találkozás olyannyira megváltoztatta életét, hogy aligha tért vissza korábbi életmódjához.
A jelenlévők - köztük a házigazda, Simon farizeus - meglepődhettek azon, hogy Jézus védelmébe veszi az asszonyt. Természetesen nem korábbi életének bűnös cselekedeteit helyesli, hanem azért teszi ezt, mert befogadta Isten jóságát és irgalmát.
Engedem-e, hogy Isten irgalma új úton indítson el?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, én is szegény vagyok, talán nincs is másom, csak az időm, s azt sem tudom, mivel töltöttem el. Nincsenek szép virágaim, de hiszen a legszebbek is elhervadnak. Vedd hát tőlem e hervadó virágokat: életem éveit, napjait, óráit és perceit; így este mindig átnyújtom neked elhervadt virágaim csokrát.
P. Roth 



2015. szeptember 16., szerda

Zsolozsma CCIXC.



Ezekiel próféta könyvéből
 10, 18-22; 11, 14-25
Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost 


Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük. Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt. Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten. Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van. A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.


Ferenc pápa: A család stratégiailag fontos a pénz uralma alóli felszabaduláshoz!



Ferenc pápa: A család stratégiailag fontos a pénz uralma alóli felszabaduláshoz!


A pápa szeptember 16-án arról beszélt a általános kihallgatásán, hogy a mai félresiklott társadalmi gazdasági rendszerben elengedhetetlen megújító szerepet tölthetnek be a történelem kezdete óta Isten áldását magukon hordozó családok. A szentatya ezzel zárta a családról szóló katekézisek sorozatát.



Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma a házasság és a család témájáról tartott katekézisek befejező részéhez érkeztünk. Szép és sok munkát igénylő események előtt állunk, amelyek közvetlenül ehhez a nagy témához kapcsolódnak: egyik a családok világtalálkozója Philadelphiában, másik a püspöki szinódus itt, Rómában. Mindkettő világméretű esemény, amely összhangban van a kereszténység egyetemes jellegével, de a családnak, ennek az alapvető és helyettesíthetetlen emberi közösségnek egyetemes értékével is.
Úgy tűnik, hogy a civilizáció mai átmeneti időszaka hosszú távon magán viseli a gazdasági technokrácia által irányított társadalom hatásait. Az etika alárendelését a haszon logikájának mérhetetlen sok eszköz és a tömegtájékoztatási eszközök is nagymértékben segítik. Ebben a helyzetben a férfi és a nő közötti új szövetség nemcsak szükségessé, hanem stratégiailag is fontossá válik a népek felszabadítása érdekében a pénz gyarmatosító uralma alól. Újra ennek a szövetségnek kell irányítania a politikát, a gazdaságot és a polgári együttélést. Ezen múlik a föld lakhatósága, az életérzés átadása, és ezen múlnak az emlékezet és a remény kötelékei.

E szövetségnél fogva a férfi és a nő házas-családi közössége a generatív nyelvtan, mondhatni az „aranykötelék”. A hit Isten teremtésének bölcsességéből merít: Isten nem egy öncélú meghittség gondozását bízta a családra, hanem a világ otthonossá tételének megindító tervét is. Épp a család áll ennek a minket megmentő világkultúrának a kezdeténél és alapjánál, amely megment minket oly sokféle támadástól, rombolástól, gyarmatosítástól, mint amilyen a pénzé vagy a világot fenyegető ideológiáké. A család szolgál alapul ahhoz, hogy megvédjük magunkat!
A családról szóló rövid szerdai elmélkedéseinkben a fő inspirációt a teremtésről szóló szentírási tanításból merítettük. Ismételten bőségesen meríthetünk és kell is merítenünk Isten szavából. Nehéz munka vár ránk, de egyben lelkesítő is. Isten teremtése nem egyszerűen egy filozófiai előfeltétel, hanem az élet és a hit egyetemes horizontja! Nincs külön isteni terve a teremtésnek és az üdvözítésnek. A teremtmény – minden teremtmény – üdvösségéért lett Isten emberré: „értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”, ahogyan a hiszekegy fogalmaz. A feltámadt Jézus pedig „minden teremtmény elsőszülöttje” (Kol 1,15).

A teremtett világot Isten a férfira és a nőre bízta: az, ami köztük történik, mindenen rajta hagyja nyomát. Az, hogy visszautasítják Isten áldását, végzetszerűen a mindenhatóság őrületébe kergeti őket, ami aztán mindent lerombol. Ezt nevezzük „eredendő bűnnek”. Mindnyájan ennek a kórnak örökségével jövünk a világra.
Ennek ellenére nem vagyunk átkozottak, sem magunkra hagyottak. Már annak az ősi elbeszélésnek voltak tűzzel írt oldalai, amely Istennek a férfi és a nő iránti első szeretetéről számol be. „Ellenségeskedést vetek közé és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé” (Ter 3,15a). Ezekkel a szavakkal fordul Isten a kísértő, elbűvölő kígyóhoz. Ezekkel a szavakkal Isten a rosszal szembeni védőkorláttal jelöli meg az asszonyt, amelyet az felhasználhat – ha akarja – minden születő gyermeke érdekében. Ez azt jelenti, hogy a nő egy titokzatos és különleges áldást hordoz gyermeke védelmére a Gonosszal szemben! Miként a Jelenések könyvében szereplő Asszony, aki elmenekül, hogy elrejtse gyermekét a Sárkány elől. És Isten megvédi az asszonyt (vö. Jel 12,6).

Gondoljátok csak el, micsoda mélység nyílik itt! Sok közhely létezik, időnként bántóak is a rosszra csábító nőről. Itt azonban a nő olyan teológiája előtt nyílik tér, amely Istennek a nőre és szülötteire vonatkozó áldásának megfelel!
Isten férfit és nőt védelmező irgalmas tevékenysége sosem hagy alább. Ezt sose felejtsük el! A Szentírás a maga szimbolikus nyelvén elmondja nekünk, hogy mielőtt eltávolítaná őket az Éden kertjéből, bőrruhát készít a férfinak és a nőnek, és felöltözteti őket (Ter 3,21). Ez a gyengédséget kifejező gesztus azt jelenti, hogy Isten bűnünk fájdalmas következményei közepette sem akarja, hogy meztelenek és bűnös sorsunkra hagyottak maradjunk. Azt látjuk, hogy ez a gyengéd isteni szeretet, ez a rólunk való gondoskodás megtestesül a Názáreti Jézusban, Isten „asszonytól született” (Gal 4,4) Fiában. Szent Pál azt is mondja, hogy „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8). Krisztus, aki asszonytól született: ő Isten simogatása a mi sebeinkre, a mi hibáinkra, a mi bűneinkre. Isten úgy szeret minket, amilyenek vagyunk, és ezzel a tervével szeretne előresegíteni minket, és a nő az az erős alak, aki elősegíti ennek a tervnek a megvalósulását.

Isten ígérete, amelyet a történelem kezdetén a férfinak és a nőnek adott, minden emberre vonatkozik, a történelem végezetéig. Ha elegendő hitünk van, e föld népeinek családjai magukra ismernek majd ebben az áldásban. Mindenesetre bárki, aki engedi, hogy megérintse szívét ez a vízió, bármely néphez, nemzethez, valláshoz tartozzon is, csatlakozhat hozzánk utunkon. Testvérünknek és nővérünknek tartjuk, minden prozelitizmus nélkül. Járjunk együtt Istennek ezen áldásával, Istennek ezzel a tervével, hogy tudniillik mindnyájunkat testvérré tegyen az életben, egy olyan világban, amely halad előre, és amely éppen a családból, a férfi és a nő egységéből születik.
Isten áldjon meg titeket, a föld bármely szögletében élő családokat! Isten áldjon meg mindnyájatokat!


A Megszentelt Élet Éve 257.



szeptember 16.

Fájdalmas Szűzanya ünnepe (szeptember 15.)
Imádkozzunk a Szervita Rendért!
  • Szervita Rend, Szűz Mária Szolgái
Alapítójuk: A Hét Alapító Atya
Mária szolgáinak rendje olyan testvérek közössége, akik az Úr Jézus nevében egyesültek. A Szentlélektől indítva, kötelezzük magunkat arra, hogy első atyáinkhoz hasonlóan az Evangéliumról testvéri közösségben bizonyságot teszünk és mind Istennek, mind az embereknek úgy szolgálunk, hogy Máriának, az Úr édesanyjának és szolgálójának a példájához igazodunk. (Constitutiones OSM 1.)
 


Évközi huszonnegyedik hét szerdája




Évközi huszonnegyedik hét szerdája


Nyilvános működése idején Jézus egyaránt megtapasztalta a sikert és a kudarcot. Tanítása egyesekből hitet és jóindulatot, másokból hitetlenkedést és gyűlölködést váltott ki. Csodái és gyógyításai láttán sokan hittek abban, hogy ő az Isten Fia, de mások elképzelhetetlennek tartották ezt. E kettős fogadtatáson Jézus maga is elcsodálkozott. A vámosok és kitaszítottak körében elért sikere éppúgy megmagyarázhatatlan, mint a vallási vezetők körében a sikertelenség. Miért rajonganak érte sokan, és miért ébred fel és fokozódik másokban az ellenszenv?
A mai evangéliumban olvasott részlet azoknak szól, akik nem szívlelték meg szavait, s akikre nem gyakorolt hatást tanítása. Az Úr azokhoz intézi szavait, akik nem hallották meg bűnbánatra hívó szavát, s akik lelki vakságuk miatt nem akarták észrevenni Isten országának jeleit. „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Lk 7,32) - mondja Jézus. E szavak hátterében ott húzódik, hogy az üdvösség jóhíre Keresztelő János és Jézus révén eljutott az emberekhez, de egyesek mit sem törődtek vele, tovább folytatták bűnös életüket. Tették ezt önvizsgálat nélkül, sőt az őket figyelmeztetőkben keresték a hibát, hiszen Keresztelő Jánost ördögtől megszállottnak nevezték, Jézust pedig borissza, bűnösökkel barátkozó embernek, akinek szava nem érdemel hitelt.
Hallgatok-e a nekem szóló isteni figyelmeztetésre?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, légy előttünk és vezess minket, légy mögöttünk és nógass minket, légy alattunk és hordozz minket, légy felettünk és áldj meg minket, légy körülöttünk és védj meg minket, légy mibennünk, hogy testünk lelkünk, a te tulajdonod téged szolgáljon és örökké áldjon.
N. Söderblom 



2015. szeptember 15., kedd

Zsolozsma CCXC.



Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből 
3, 22 – 4, 7
Hit által lettünk Isten gyermekei és örökösei. 


Testvérek, az Írás mindent bűnösnek nyilvánított, hogy a hívők a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben. Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.


Ferenc pápa: Az egyház anya, nem merev szervezet



Ferenc pápa: Az egyház anya, nem merev szervezet


Az egyház anya, nem egy merev szervezet, amely végül árván marad – fogalmazott Ferenc pápa szeptember 15-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában mondott szentmisén. A Vatikáni Rádió beszámolója.


A szertartáson részt vett a bíborosi tanács kilenc tagja is, akik szerdáig a Vatikánban tartják tizenegyedik ülésüket. A pápa kiemelte: ahogy Szűz Mária, úgy az egyház is rendelkezzen az „anyaság” jegyeivel, amelyek az alázat, a jóság, a megbocsátás és a gyengédség viselkedésformáiban nyilvánulnak meg.

,,Íme, a te anyád!’’ – Ferenc pápa Jézus e rendhagyó szavaiból indult ki homíliájában, amelyeket Jézus a kereszten mondott tanítványának és Máriának. Nem gondolhatunk Máriára anélkül, hogy anyaként gondolnánk rá.

Ugyanakkor anyasága kiterjed az egyházra és az egész emberiségre. Manapság, amikor erősen tapasztalható a világban az árvaságérzés, és maga a világ tűnik elárvultnak, nagy jelentősége van a Jézus által mondott szónak: nem hagylak árván benneteket, adok nektek egy édesanyát. Ez a mi büszkeségünk: van egy anyánk, aki velünk van, óv minket és elkísér, segítségünkre van a nehéz pillanatokban.

Az orosz szerzetesek azt mondják, hogy „a spirituális zavar pillanataiban Isten Szent Anyjának köpenye alá futunk”. Az anya befogad és oltalmaz minket, gondoskodik rólunk. Mária anyasága túllép önmagán, „ragályos”. Mária anyaságából származik egy másik anyaság, az egyházé. Az egyház anya. A mi Anyaszentegyházunk, amelyben megfoganunk a keresztség szentségében, amely segíti növekedésünket a közösségében és rendelkezik az anyaság, a szelídség, a jóság tulajdonságaival. Mária anya és az egyház anya megsimogatja gyermekeit, gyengédséggel fordul feléjük. Az egyházra gondolni az anyaság e jellege nélkül olyan, mintha egy merev szervezetre gondolnánk, amely emberi melegségtől mentes, árva – mutatott rá Ferenc pápa.

Az egyház anya, és mindannyiunkat anyaként fogad. Olyan anyaság ez, amely az alázat, a befogadás, a megértés, a jóság, a megbocsátás és a gyengédség tulajdonságaiban jut kifejezésre. Ahol pedig anyaság és élet van, ott öröm, béke és békében növekedés van. Amikor hiányzik ez az anyaság, ott csak a merevség, a fegyelem marad, és nincs mosoly. Az egyik legszebb és legemberibb dolog a mosoly, amikor rámosolygunk egy gyerekre, és megnevettetjük. Az Úr adja meg, hogy ma is, amikor újra felajánlja magát az Atyának értünk, ezt halljuk: „Fiú, íme a te anyád!” – zárta kedd reggeli homíliáját a pápa.
 


A Megszentelt Élet Éve 256.



szeptember 15.

Fájdalmas Szűzanya ünnepe
Imádkozzunk a szervita nővérekért!
  • Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói
Alapítójuk: Giuliana Signorini (Cinganelli özvegye)
1876-ban Kongregációnk csatlakozott a Szerviták Rendjéhez és 1877. március 23-án Firenze érsekétől megkapta az első Regulát. Leányneveléssel és szegénygondozással foglalkozva, a Kongregáció Itália határán túl is elterjedt. 1938-ban Chile, 1973 Kolumbia, 1980 India, 1991 Magyarország, ahol 1999-ben fuzionált egy magyar szervita Kongregációval. Az egység és a szeretet jelei kívánunk lenni, és szeretetszolgálatunkat felajánljuk testvéreinknek, mint Szűz Mária. A Fájdalmas Anyával együtt ott akarunk állni az emberi szenvedés végtelen sok keresztjének tövében, melyekre Krisztus még mindig fel van feszítve.
Lelkiségünkből:
„Nővéreim, szeressétek egymást és gyakoroljátok a tökéletességet, az erények közül az egyszerűséget és az alázatot; kicsiknek, nagyon kicsiknek kell lennünk és tisztelnünk egymást, ha azt akarjuk, hogy Kongregációnk elterjedjen Isten dicsőségére.” Giuliana Signorini


Fájdalmas Szűz Anya



Fájdalmas Szűz Anya


Tegnap Jézus kereszthalálára, mint az Atyához való felemelkedésére gondoltunk, ma pedig a fájdalmas Szűzanya napján, az ő édesanyjára, aki végignézte fia szenvedését és halálát. Nem passzív szemlélés volt ez Mária részéről, hanem lelkében ő maga is átérezte mindazt a gyötrelmet, fájdalmat, amit Jézus érzett, egyesült azzal. Így teljesedett be az a jövendölés, amelyet Jézus templomi bemutatása alkalmával Simeon mondott Máriának: „a te lelkedet is tőr járja át” - miként erről a mai evangéliumban olvasunk.
A Jézus születéséhez kapcsolódó evangéliumi részek után - amelyek a Megváltó által hozott szabadulásról és békéről szólnak - fordulatot jelent Simeon jövendölésében a szenvedés és a fájdalom említése mind a gyermekre, mind édesanyjára vonatkozóan. Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy ebben az órában Mária pontosan megértette Simeon szavainak jelentését és jelentőségét, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a kereszt mellett álló fájdalmas Anya visszaemlékezett arra, amit egykor az idős ember mondott neki a jeruzsálemi templomban. Miközben a bámészkodó nép arra emelte tekintetét, akinek kezét és lábát átszegezték és lándzsával átszúrták szívét, Mária érezte az ő lelkét átszúró tőrt.
Együttérzek-e a kereszten meghaló Krisztussal? Együttérzés van-e bennem Mária iránt? Együttérzés ébred-e bennem embertársam iránt, akiben Krisztus szenved?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk és Istenünk! Köszönjük neked, hogy a te élő Igéd ebbe a világba és hozzánk is eljut. Tarts meg bennünket, hogy hallgatói lehessünk és mindennap megújuljunk. Add, hogy felébressze az alvókat, vigasztalja a szomorúakat, hogy útba igazítsa a tévelygőket, és mindannyiunkat a szeretet és a remény életére serkentsen. Adj egyházadnak igazságod új megismeréséhez nyitottságot, és add meg igazságod megvallásának őszinte örömét.
K. Barth 



2015. szeptember 14., hétfő

Zsolozsma CCLXXXIX.



Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből 
2, 19 – 3, 7. 13-14; 6, 14-16
A kereszt dicsősége 


Testvéreim! Én, Pál a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett, és feláldozta magát értem. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg. Ti, ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába! Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el? Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: „Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált.” Értsétek meg jól: aki a hitből él, az Ábrahám fia. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét. Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!