2010. július 10., szombat

Július 10. szombat



A tanítványok egy szívvel, egy lélekkel
állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus Krisztus Anyjával.


"Ne féljetek az emberektől!" - mondja Jézus Krisztus az apostolainak és rajtuk keresztül nekünk is, akik térben és időben is későbbi tanítványai lehetünk. A küldetésben benne van mindig egy természetfeletti valóság misztikuma. Egy testen, anyagi valóságon túli lét lehetősége, amely az egész Teremtést magában hordozza, és az élőket élteti. A küldetés nem megfogható és igazából nem is megmagyarázható, emberileg felfoghatatlan és mégis mindent ez a küldetés mozgat a Földön és a Mennyben is. A küldetésünk, hogy éljünk, hogy az életet tovább vigyük, és ez az élet Jézus Krisztus élete. A bolygónk, az anyagi megvalósulásunk teljes szinbiózisban van a benne megteremtett minden élőlénnyel és élettelen tárggyal is. Semmi sincsen körülöttünk feleslegesen, semmi sem hiába való, semmi sem csak önmagáért létezik, hanem igen is mindennek isteni küldetése van. Isten maga tartja kezében ezt az egységet, ezt a szinbiózist, amely maga az egész teremtés, melyben minden létezőnek konkrét célja van. A tudattal nem rendelkezőknek éppúgy, mint azoknak, akik tisztában vannak létezésükkel, sőt ismerik azt, akinek létüket köszönhetik. És ezáltal Isten gondot visel minden létezőre, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk. Isten hajszálpontosan tudja mire van szükségünk, mi kell életünkhöz ebben a világban, csak merjünk ráhagyatkozni földi életünk zarándokútján. Mária, Jézus Krisztus édesanyja is pontosan ennek szellemében élt és cselekedett, még ha ez sokszor ellent is mondott minden emberi logikának. Ez az aggodalom és félelem nélküli élet titka. Bátorság tehát!


Istenünk, magunkhoz vettük megváltásunk és örök életünk zálogát. Esdve kérünk, hogy Szűz Mária anyai oltalma alatt Egyházad az evangélium jó hírével minden nemzetet megszenteljen, és a Szentlélek kiárasztásával az egész földkerekséget betöltse. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 9., péntek

Július 9. péntek



Az igazak az Úrhoz kiáltottak, és ő meghallgatta,
és minden szorongatásból kiszabadította őket.


Jézus Krisztus tanítványait, ahogy a Mesterüket is üldöztetés fogja érni. Ezért az apostoloknak fel kellett készülniük a próbatételek elviselésére. Semmire nem hagyatkozhattak, csak Isten gondviselő szeretetére. Ellenséges környezetbe indulnak, mint katonák harcmezőn. A bárány már eleve áldozat a farkasok között. Emberi szempontból akár úgy is tűnhet, mint esélytelen, eredménytelen vállalkozás. Még sem kellett töprengeniük, mert a Szentlélek képessé teszi őket a tanúságtételre. Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Nekünk is rengeteg "modern üldözéssel kell találkoznunk, szembesülnünk nap, mint nap. Mersz-e tanúságot tenni akkor is, ha emiatt hátrányos megkülönböztetés ér, nevetségessé válsz, megszégyenülsz, vagy elveszted biztosnak hitt emberi kapcsolataidat? Azt azonban ne felejtsük el soha, hogy a Szentlélek ajándékait megkaptuk mi is!


Istenünk, felajánljuk neked áldozati adományainkat Szent Ágoston áldozópap és vértanú társai ünnepén. Könyörögve kérünk, hogy amint nekik megadtad a szent hit ragyogó világosságát, nekünk is add bőkezűen a bocsánat és a béke ajándékát. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 8., csütörtök

Július 8. csütörtök



A lelki adományok ugyan különfélék,
a Lélek azonban ugyanaz.
A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.
Sokfélék a jelek is, de Isten,
aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.


Menjetek és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Ugyanazokat a tevékenységeket végezzék, amit Jézus Krisztus is tesz. Mindezt szegényen, minden emberi támaszt és biztosítékot mellőzve kell tenniük. Bármit tesznek, útjuk során soha ne felejtsék el, hogy kit hirdetnek. Jézus Krisztus pedig, aki küldi őket, velük lesz, minden megpróbáltatásukban, az ő ereje, az ő támogatása, hogy teljesen bízzanak Isten erejében. Ezt az erőt ajándékba kapták, és kötelességük azt ajándékként tovább is adni minden ember számára. De természetesen mindezt okosan tegyék. Használva azért emberi képességeiket, kiegészítve azokat a Szentlélek erejével. Akivel pedig szóba állnak, azzal ne vitatkozzanak, hanem a szeretet és a béke szavaival közeledjenek hozzájuk, mert az Úr nem elveszíteni akarja az embert, a népet, hanem ellenkezőleg megakarja azokat menteni. Jézus Krisztus téged is küld, hogy életeddel, viselkedéseddel, mindennapi tetteiddel tanúskodj az ő végtelen szeretetéről, amellyel magához akar ölelni minden Bárányát, még a legelveszettebbet, még a legtékozlóbbat is.


Urunk, Istenünk, add meg szolgáidnak, akiket mennyei kenyérrel és borral örvendeztettél meg, hogy a te dicsőségedre és a hívek üdvösségére hűségesnek bizonyuljanak az evangélium, a szentségek és a szeretet szolgálatában. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 7., szerda

Július 7. szerda



Adj békét, Urunk, azoknak, akik hűségesek hozzád,
hallgasd meg szolgáid könyörgését,
és vezess minket igazságod útján.


Jézus Krisztus, a Mennyei Atya egyszülött Fia, a mi Megváltónk apostolaira bízta tanítását, sőt e mellé még hatalmat is adott nekik a gonosz lelkek felett. Erre a közösségre bízta művének folytatását és beteljesítését, akik még akkor sem értették teljes egészében, hogy Mesterük miért jött ebbe a világba, amikor feltámadva a halálból újra türelemmel magyarázta nekik Isten országának titkait. Megérteni akkor fogják a mű egészét, amikor a Szentlélek megtanít nekik mindent. Amíg a gondviselő Szentlélek nem árad ki ránk, addig mi magunk is csak tükör által homályosan látjuk az Élet, a Halál, és a Feltámadás értelmét és összefüggését. Igaz, először csak Izrael kiválasztott házának elveszett juhaihoz küldi őket, mintegy próbájaként a nagy küldetés előtt. Az Ószövetség, a Mennyei Atya több ezer éves műve csak ezáltal kapcsolódhat, a Fiú Újszövetségének művéhez: A törvényt nem elvetni jöttem, hanem tökéletesíteni. A népek, a teljes emberiség számára a küldetésük csak Jézus Krisztus feltámadása után képes kibontakozni. Küldetésük most az, hogy hirdessék: Isten országa elérkezett. Isten országa elérhető minden ember számára. Amikor a Fiú a világba jött, az Atya vállalta a teremtményeivel a lét közösséget. Megfoghatóvá tette a megfoghatatlant. Láthatóvá a láthatatlant. Felfoghatóvá a felfoghatatlant, hogy Jézus Krisztusban az Isten országa jelen van minden időben és minden térben az emberi világban.


Kérünk, Istenünk, ajándékozd nekünk szereteted lelkét, hogy mi, akik egyszülött Fiad testével és vérével tápláltál, eredményesen ápolhassuk az emberek között azt a békét, amelyet ő hagyott nekünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


2010. július 6., kedd

Július 6. kedd



Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,
nem félt a gonoszok szavától,
mert életének alapja szilárd kőszikla volt.


Jézus Krisztusnak ismét egy csodálatos gyógyítása kerül elénk, ezúttal egy ördögtől megszállott néma embert gyógyít meg. A farizeusok pedig ezt látván az irigységtől vezérelve gúnyolódásba, nem pedig csodálásba törnek ki. Egyszerűen nem értik, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy ők végre észrevegyék a törvény betűjén túl azt, aki a törvényt adta: a Mennyei Atyánkat, Istent. Azt is mondhatjuk, hogy éppen miattuk kellett Jézus Krisztusnak a Mennyei Atya emberré lett Fiának a Megtestesülés és a Megváltás útjára lépnie itt a földön. Jézus Krisztus látva azok hitetlenségét és ellenségeskedését nem is bocsátkozik velük vitába, pont az ellenkezőjét teszi, mint azok várnak tőle, szeretnének elérni nála, hogy lealacsonyodjon hozzájuk, az ő szintjükre. Átnéz felettük és tovább hirdeti Isten országának örömhírét, és tovább gyógyítja az egyszerű, de hinni képes emberek testét és lelkét. Ő éppen értük érkezett nem a gögösökért. Isteni szíve megesett rajtuk, mert fáradtak, kimerültek voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Ma ezt így lehetne élethűen érzékeltetni: túlhajtottak, kiégettek, depressziósak. Jézus Krisztus földi küldetése során gyorsan felismerte, hogy egy nép megtérésének egyetemes elérése megvalósíthatatlan, ezért sürgette az egyéni megtérést, ugyanakkor gondoskodott egyházában a pásztorokról, hogy senki sem maradjon magára élete döntő pillanataiban. Szoktunk-e eleget imádkozni papjainkért, a papi hivatásokért? Felismerjük-e, hogy mennyire fontos az egyén számára a pásztor, a nyájhoz tartozás? Vagy csak a kor divatját követve azok közé tartozunk, akik kritizáljuk a papságot, elítéljük, felnagyítjuk hibáikat, leáltalánosítva, kényszerzubbonyként ráhúzzuk minden egyházi szolgálatot ellátó személyre? Most már esetleg felmerülhetne az emberekben, hogy ők vajon mivel járultak hozzá, ahhoz, hogy jó papok, buzgó szerzetesek kerüljenek ki a világba, hiszen ők s emberek, emberi családban nevelkednek, és leggyakrabban felnőttként huszonévesen válnak papokká, szerzetesekké. Az alapokat az induló családokban kapják ők is és nem hiszem, hogy a néhány tévútra került pásztor a hivatásából fakadóan válik megtévedté.


Magunkhoz vettük szent Fiad testét és vérét, Istenünk. Kérünk, adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Goretti Szent Mária vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Július 5. hétfő



Az Úr az én örökrészem és kelyhem, te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


A mai ember akkor fordul leggyakrabban Jézus Krisztushoz, amikor baj, vagy veszély fenyegeti. A vérfolyásos asszony a maga egyszerűségében olyan távolságra tudta magát Jézus Krisztustól, hogy még csak nem is reménykedhetett abban, hogy valaha is ráirányulhat a mi Urunk, Jézus Krisztus figyelme. A mai ember nem ilyen, önmagát Jézus Krisztus fölé emeli és a segítséget szinte a legtermészetesebb dologként elvárja tőle. Ez a beteg, megalázott asszony okosan felismerte, hogy a tömeg összevisszaságában hozzáérhet Jézus Krisztusnak legalább a ruhája szegélyéhez. Biztosan voltunk már mindannyian ehhez hasonló helyzetben, amikor egy tömegben egymást lökdösve igyekeztünk jobb pozíciót elérni. Így hát ebben a jelenetben is láthatjuk, hogy többen is hozzáérhettek az Úrhoz, ebben a tolongásban, de mennyivel másabb Jézus Krisztus reakciója arra, aki őszinte hittel érintette meg a ruháját. Ez volt az a hit, amelyre Jézus megfordult és rátekintett. Az ember ha hittel érinti meg Istent, akkor a jutalma mindig a gyógyulás. És éppen ezért nekünk mai embereknek nem azon kell merengenünk, hogy bezzeg abban a korban, abban a szituációban könnyű volt neki, hiszen látta a Messiást. Mi ma ugyanúgy megérinthetjük Jézus Krisztus ruháját, mint akkor azaz asszony, csak elég hitünk kell legyen hozzá, hogy megtehetjük és akkor meg is történik. Az elöljáró házában Jézus Krisztus érinti meg a halott leány kezét és az ettől életre kell. Isten, ha meg érinti a halottat, akkor az újra él! Vajon hittel érintem-e én Jézus Krisztust a szentáldozáskor? Ő megérinti-e a lelkem, hogy éljek?

Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek az ereje táplál, Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 5., hétfő

Július 4. vasárnap



Jóságodról elmélkedünk, templomod belsejében.
Istenünk, miként már neved i,
úgy fölséged is betölt minden földhatárt,
jobbod telve igazsággal.


A mai szentmise igeliturgiáját a béke gondolata hatja át. Az első olvasmányban hallunk a babiloni fogságból haztérő nép számára adott isteni ajándékok részeként a békéről. Az újjáépítés nem könnyű feladat, és a csüggedség sokszor eluralkodott rajtuk. Isten úgy vigasztalja őket, ahogy az anya vigasztalja fiát. Kiárasztja népére a békét, mint valami túláradó folyamot. Milyen személyes és bensőséges ez a szövetség Isten és az ő népe között! A szöveg összefüggésből az is kiderül, hogy a messiási időkre jellemző isteni ajándékról van szó. Jézus Krisztus hozza meg ezt a békét, mégpedig nemcsak a kiválasztott népnek a zsidóknak, hanem mindazoknak, akik a mennyei Jeruzsálembe, a béke országába tartanak.

A földön zarándokló Egyház, mint közösség már most is birtokolja ezt a békét, amit Jézus Krisztus a jóakaratú embereknek ajándékozott. Az ő békéjét hirdeti minden nép számára. A föld népeinek feltételezett száma a Teremtés könyvében hetvenkettő. Jézus Krisztus éppen ezért bízta meg a hetvenkét tanítványát, amikor elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát minden népnek.

"Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!" Első hallásra ez a köszöntés nem igazán különös, mert az emberek naponta így üdvözölték egymást abban az időben. Itt azonban mégsem pusztán jókívánságról van szó, hanem Jézus Krisztus békéjéről, az örök üdvösség békéjéről. A Fiú által kiengesztelt Atya békéjéről, amelyet Ádám és Éva óta nem birtokolhatott az emberiség. Arról a békéről, melyet a Föltámadott megjelenített, amikor a zárt ajtókon keresztül megjelent az apostoloknak és így köszöntötte őket. Ez a jelenlét már egy másik valóság! Tehát a békesség, melyet közvetít, sokkal mélyebb üzenetet hordoz. Ez a béke azokra száll, akik miután meghívást kaptak az üdvösségre keresztségük által, készségesen válaszolnak rá tanúságtevő életükkel. Ez a béke már nem földi béke, nem emberi béke, hanem igazi mennyei béke!

Úgy küldte ezeket az embereket, a tanítványait, mint bárányokat a farkasok közé. A küldötteknek Jézus Krisztushoz hasonló jóságot és békét kell magukban hordozniuk.

Bárányi felszereléssel küldi őket a farkasok közé? Eldobatja velük a védelmet nyújtó botot, a köntöst, amely az úton lévők éjszakai takarója a hideg ellen, a kövektől védő sarut?

Igen, mert az ő célja az, hogy megtapasztalják a tanítványok, és velük együtt mi is, mai tanítványai is, hogy nem lehet semmink, ami eltereli figyelmünket. Teljesen Jézus Krisztusra kell hagyatkoznunk. Ha megvan bennünk ez a végtelen bizalom Jézus Krisztus iránt, akkor az ő békéje betölti mindennapjainkat, életünket, és ez a béke annyira mélységes, hogy összefér a legnagyobb megpróbáltatásokkal is.

Keresztségem által meghívást, sőt én is küldetést kaptam mindenkihez, ahogyan egykor a kiválasztott tanítványok. Ezt a feladatot azonban nem saját eszköztárammal kell tennem, hanem Jézus Krisztus erejében. Ha a világ elutasítja ezt a békét, jóllehet szenvednek az elutasítás miatt, nem szabad elveszítenünk belső békénket, és kitartóan élnünk kell az evangéliumot. Hiszen Jézus Krisztust is nagyon sokszor elutasították, de ő nem csüggedt el ezen, hanem tovább folytatta Mennyei Atya által kiszabott küldetést.

Jézus Krisztus tehát minket is küld mindennap, minden reggel, amikor felébreszt bennünket erre a bűnös világra: menjetek! Vajon merünk-e indulni? Vajon merünk-e az ő küldetése szerint elindulni? Ő küld bennünket reggel a munkahelyünkre, az iskolába, a kórházba, a börtönökbe, a társadalom peremén élőkhöz, hivatalokba, sportpályákra és a szántóföldekre is, szőlőkbe is!

A hetvenkét tanítvány a legnagyobb örömmel tért vissza. Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket, tapasztalataikat Jézus Krisztusnak. "A te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Semmi nem árthat az olyan embernek, akiben jelen van Jézus Krisztus és az ő Mennyei Atyjának békéje!

Mindazoknak, akik az ő "munkatársaivá" válnak, részük lesz békéjében, már itt a földön megtapasztalják Isten országát és annak igazságát.

Örömünk azzal válik teljessé, hogy ezáltal nevünk fel lesz írva a mennyben.

Istenünk, határtalan szereteted ajándékával eltelve arra kérünk, hogy élni tudjunk üdvösségszerző javaiddal, és mi8ndig buzgók legyünk dicséretedben. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 4., vasárnap

Július 3. szombat



Hálát adok, neked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged,
áldalak, mert üdvösségem lettél.


Ma Szent Tamás apostolt ünnepeljük, akit a leggyakrabban a "hitetlen" jelzővel illetnek, illetve társítanak, miközben megfeledkezünk arról, hogy neki köszönhetjük az egyik legszebb hitvallást, amely ember száját elhagyta, amikor Jézus Krisztus előtt térdre borulva megvallja: "Én Uram, én Istenem." Szent Tamás ízig-vérig a testvérünk, hasonlít ránk, mai emberekre éppen úgy, mint a kétezer évvel ezelőtt élt zsidó emberekre, akik életük során végig a kézzel fogható bizonyítékát keressük annak, hogy Isten valóban közünk jött, felvette emberségünket, és értünk kínhalált szenvedett. Bármit is találunk e kutakodás során, vagy nem találunk ezekből nem vonhatunk le se így, se úgy következtetéseket és nem fognak választ adni életünk legnagyobb és leggyakoribb kérdéseire. Ki tudja meggyógyítani az efféle hitetlenség sebeit? Szent Tamás apostol példája azt mutatja, hogy egyedül a kitartó, türelmes, az áldozatokat is felvállaló szeretet. A feltámadott Üdvözítő, Jézus Krisztus megdicsőült testén megőrzi a kínszenvedés fájdalmas sebeit, a halálig menő szeretet látható, tapintható bizonyítékait. Jézus Krisztus öt szent sebe új teremtés forrása: világosság a bűn sötétségében élőknek, gyógyulás a hitetlenek lelki vakságára, és végtelen boldogság minden benne hívő számára. Soha se restelljük Tamásságunkat, ehelyett higgyünk abban, hogy szent sebeibe elrejt bennünket, hogy vele szenvedjünk, vele haljunk és általa feltámadjunk.

Istenük, te ebben a szentségben egyszülött Fiad testével tápláltál minket. Add, hogy akit, mint Szent Tamás apostolt, hitünkkel Urunknak, Istenünknek ismerünk, tetteinkkel és életünkkel is megvalljunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


Július 2. péntek



Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael!
Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya!
Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet.
Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!
Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez:
Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!
Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!



Szűz Mária, mint élő úrmutató, szíve alatt a Gyermekkel siet meglátogatni rokonát, Erzsébetet. Ebben a pillanatban még ő az Isten talpalatnyi hajléka az emberek között. A benne napról-napra gyarapodó Szeretet sürgeti Máriát Erzsébet felé. Ő pedig az első lesz, aki felismeri a Titkot, és abban megtalálja élete boldogságát. "Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked" - köszönti Erzsébetet. "Magasztalja lelkem az Urat" - kezdődik Szűz Mária Magnificatja: "...szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket." Ma az Egyház Jézus úrmutatója. Örömmel tölt el minket, az Egyház tagjait, hogy bennünk él az Úr. Küldetésünk szerényen és alázatosan hirdetni az Örömhírt, hogy minél többen megismerjék Jézus Krisztust, a világ Megváltóját.