2015. december 19., szombat

Adventi kalendárium 21.



Adventi kalendárium – 2015. december 19.


Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!


„Minden gyóntatónak úgy kell fogadnia a hívőket, mint a tékozló fiú példabeszédében az atya, aki annak ellenére a fia elé siet, hogy az elherdálta vagyonát. A gyóntatók feladata, hogy magukhoz öleljék a hazatérő bűnbánót, és kifejezzék örömüket megtérése felett. Ne sajnálják a fáradságot, hogy odamenjenek az otthon maradt és örülni nem tudó másik fiúhoz is, hogy elmagyarázzák neki: ítélete szigorú, igazságtalan és értelmetlen az Atya határtalan irgalmasságának fényében. Ne tegyenek föl tapintatlan kérdéseket, hanem mint a példabeszédbeli atya, szakítsák félbe a tékozló fiú előre megfogalmazott beszédét, hogy képesek legyenek szívükbe fogadni a segítség és a bocsánat kérését a bűnbánó részéről. Összegezve: a gyóntatók feladata, hogy mindig, mindenütt, minden körülmény ellenére az irgalmasság elsőségének jelei legyenek.”
(Misericordiae vultus, 17.)
Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk, amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől. Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát mindig teljes hittel valljuk, és áldozatos odaadással ünnepeljük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
 


A Megszentelt Élet Éve 347.



december 19.

Alapítás ünnepe (december 08.)
Imádkozzunk az Örökimádó Nővérekért!
  • Örökimádó Nővérek "Maria Reparatrix" Társasága
Alapítójuk: Emilia d’Oultremont
A belga származású Emilie d'Oultremont 1854. december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás kihirdetésének ünnepén hallotta meg lelkében a hívó szót: gyűjtsön maga köré olyan társakat, akikkel együtt Mária anyai szívével szeresse és engesztelje az eucharisztikus Jézust. Legyenek rajta, hogy minél többen megismerjék, szeresség és imádják az Oltáriszentséget. Magyarországra 1900-ban Kanter Károly hívott meg minket azzal a céllal, hogy az engesztelésre épített pesti Örökimádás-templomban biztosítsuk az állandó szentségimádást, segítsük az Oltáregyesület munkáját és lelkigyakorlatok szervezésében részt vegyünk. Innen a magyarországi közösség közkeletű neve: örökimádó nővérek. A kongregáció eredeti célja ennél tágabb, és felöleli az apostoli szolgálatot is. Szent Ignác szabályai szerint élünk.
Lelkiségünkből:
„Jézus Krisztussal szívedben és szemed előtt élj belső életet.” Kanter Károly
 


Himnusz XXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Krisztus, tündöklő nappalunk,
az éj árnyát eloszlatod,
kit fényből fénynek vall a hit
és fénnyel áldod szentjeid.
Esengünk hozzád, szent Urunk,
míg tart az éj, vigyázz reánk,
találjunk benned pihenést,
adj nyugodalmas éjszakát.
Mikor lecsukjuk két szemünk,
a szívünk virrasszon veled,
őrködjék mindig jobb kezed
hűséges híveid felett.
Védelmezőnk, tekints le ránk,
igázd le ellenségeink,
vezesd szolgáidat, kikért
véred váltsága volt a bér.
Legyen most néked, Krisztusunk,
és szent Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
zengjen dicséret szüntelen. Ámen.


Ferenc pápa a római karitász központban: a szentkapu megnyitása és szentmise



Ferenc pápa a római karitász központban: a szentkapu megnyitása és szentmise


Szentmise a menhelyen... - OSS_ROM

Ferenc pápa pénteken délután fél ötkor felkereste a római karitász most felújított otthonát a Termini pályaudvar közelében. A Don Luigi Di Liegro névre keresztelt befogadó központot és a II. János Pál pápa nevét viselő esti étkeztető helyet december 10-án avatták fel. A Don Luigi Di Liegro szálláshely 28 éve nyílt meg a város főpályaudvara közelében, ahol a legsűrűbb a hajléktalanok, menekültek jelenléte és számukra éjszakai szállást kínált, valamint esti étkezési lehetőséget biztosított. Először 1987-ben nyitotta meg a városi önkormányzat és az egyházmegyei karitász közös kezdeményezése. A karitász otthon területét az Olasz Államvasutak biztosította a Termini pályaudvar melletti Via Marsala-n, ahol közel 4000 négyzetméteres területen alakítottak ki közös hálószobákat, szociális helyiségeket, étkezőket, kápolnát, beszélgető-szobákat, valamint nappali tartózkodókat is.
A „Szeretet kapuja” a befogadókészség és együttérzés jeleként a szegényekben ismeri fel az Istennel találkozás helyét
A II. János Pál pápa nevét viselő nagy étkezőben várták a pápát a karitász központ lakói és Ferenc pápa egyszerű szertartás keretében nyitotta meg a „Szeretet kapuját”, mely a befogadókészség, az együttérzés jele, és mely a szegényekben ismeri fel az Istennel találkozás helyét. A szentmisét is a nagy étkezőben ünnepelte a pápa a lakókkal együtt, akik naponta ezen helyen törik meg a kenyeret egymás számára, most pedig az Eucharisztia keretében az Isten nevében nyújtott megszentelt kenyeret, az emberré és szegénnyé lett Jézus Krisztust fogadták magukhoz a pápa kezéből.
Ferenc pápa alkalomhoz illően szabadon fogalmazott szentbeszéddel fordult a lakóközösséghez, melyben a nagyváros névtelenségébe és elrejtettségébe helyezte el a Megváltó születésének a történetét.
Ha rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd a szegénységben, a rejtettségben…
„Isten az üdvözítésünkre nem talált jobb módot, minthogy köztünk járjon és velünk éljen. Ehhez nem választott nagy birodalmat, szép palotát, anyaként egy fejedelmi hölgyet, hanem szándékosan rejtettséget vállalt. A 16-17 éves Mária a római birodalom peremén egy félreeső falucskában lakott, amit bizonyára senki nem ismert. József, egy igaz fiatalember, szerette őt és el akarta venni. Ácsként két kezével kereste meg a mindennapi kenyerét. Minden egyszerűségben, minden rejtettségben… És aztán az elbocsátás…, abban a kis falucskában, tudjátok, hamar kifecsegnek mindent, ezért József, amikor látta, hogy Mária állapotos, titokban akarta elbocsátani, de az angyal felfedte neki a titkot, hogy az a gyermek a Szentlélek műve. Mindez észrevétlen csendességben és rejtettségben történt, amiről a nagyvárosok mit sem tudtak. Ilyen az Isten közöttünk – emelte ki a pápa. Ha rá akarsz találni, keresd az alázatban, keresd a szegénységben, a rejtettségben, a rászorulókban,a betegekben és az éhezőkben, a foglyok között…”.
A Mennybe jutást nem lehet pénzzel megfizetni
Amikor Jézus az utolsó ítéletről beszél nekünk, nem azt mondja, hogy te az egyház nagy jótevője voltál, sokat adományoztál, hanem: Gyere be az Mennybe! A Mennybe való bejutást nem lehet pénzzel megfizetni. Sem a sok tudás, sem a földi elismerések nem nyitják ki az ajtót. Mit mond nekünk, hogy megnyíljon az ajtó? Éhes voltam és enni adtál, hajléktalan voltam és a házadba fogadtál, beteg voltam és felkerestél.., íme, Jézus az alázatban.
A Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét…
Jézus szeretete nagy, ezért nyitom meg ma ezt a Szentkaput, és azt szeretném, hogy a Szentlélek nyissa meg a rómaiak szívét és láttassa meg velük az üdvösség útját, ami az egyszerűség és az alázat útja, amin szegények, betegek és bebörtönzöttek járnak, a bűnösebb fajta, ahogy Jézus mondja, akik megelőznek bennünket a Mennyben, mert nekik van kulcsuk a kapuhoz. Két dolgot kérjünk az Úrtól a mai napon – mondta a pápa: Az első, hogy az Úr nyissa meg mindnyájunk szívét, mert bűnösként rászorulunk. Másodszor pedig értesse meg velünk az Úr, hogy az önteltség és a gazdagság útja nem vezet üdvösségre, ellenben az Atya gyengédsége az irgalom és a megbocsátás. Végül Ferenc pápa azért fohászkodott, hogy minden római, és köztük elsőként ő maga érezze magát elvetettnek, akinek nincs érdeme. Ilyen lelkülettel közeledjünk az elvetettekhez, a leselejtezettekhez, mert a hozzájuk közeledés által nyerjük el az ítéletet, amikor az Atya kézen fog bennünket.
 


Advent harmadik hetének szombatja



Advent harmadik hetének szombatja


A Józsefnek szóló híradást követően Keresztelő János születésének hírüladását olvassuk a mai evangéliumban. A templomi szolgálatát végző Zakariásnak megjelenik Isten küldötte, egy angyal, aki közli vele, hogy gyermeke fog születni. A csodálkozás, a kételkedés őt is ugyanúgy jellemzi, miként Jézus leendő nevelőapját. Mivel nem hisz a küldött szavainak, büntetésül megnémul, s némasága csak a mondottak teljesedésekor, azaz a gyermek születésekor szűnik meg. Bár Zakariás kételkedése jogosnak tűnik, hiszen ő is és felesége, Erzsébet is idősek voltak, tehát emberileg már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni, mégsem mondhatjuk, hogy joggal kételkedett az angyal által közöltekben, hiszen egyetlen embernek sincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja Isten tervének megvalósulását.
Látomása miatt Zakariás a megszokottnál később fejezi be a reá bízott szertartást. Késlekedése várakozóvá tette a népet, majd elcsodálkoztak némaságán, de felismerték benne, hogy természetfeletti látomásban volt része. Zakariás némasága nem csupán büntetésnek minősíthető, hanem kiváló eszköz arra, hogy a kívülállók ne ismerjék meg idő előtt az isteni üdvözítő tervet sem a Messiás, sem az ő előfutára közelgő születésével kapcsolatban.
Ma inkább a hallgatást választom a magam igazának hangoztatása helyett.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.



2015. december 18., péntek

Az észak-írországi katolikus és anglikán érsek közös karácsonyi üzenete



Az észak-írországi katolikus és anglikán érsek közös karácsonyi üzenete


„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben” (Róm 15,13) – fogalmazott Eamon Martin katolikus érsek és Richard Clarke anglikán érsek Armagh prímási székhelyről Urunk születésének ünnepére írt levelében.


A Szent Pál Rómaiaknak írt leveléből kiinduló üzenet fő témája a remény, amely a karácsony középpontjában áll, de amelyet ma elhomályosít az egész világra kiterjedő erőszak és pusztítás. Ilyen körülmények között sokan nem tudnak jobb jövőben reménykedni a világ és saját maguk számára. A két prímás Ferenc pápa nyomán hangsúlyozza: nem hagyhatjuk, hogy „ellopják” reményünket.

A remény nem egyszerűen egy jobb élet egyéni kívánsága magunk és szeretteink részére: arra kaptunk meghívást, hogy Krisztus nevében elvigyük a reményt a többi embernek – folytatódik az üzenet. – Legyünk a remény munkásai, egyszerű vagy nagyobb elkötelezettséget igénylő gesztusokkal tevékenykedjünk testvéreink javára, hintsük el a remény magvait a jövő számára. A katolikus és az anglikán prímás arra buzdítják híveiket, hogy legyenek a „remény küldöttei”. Mint ahogy Krisztus eljött a világba, hogy reményt hozzon a reménytelenségbe, fényt hozzon a sötétségbe, úgy mi is a remény hordozóivá válhatunk – írják karácsonyi üzenetükben.



A Megszentelt Élet Éve 346.



december 18.

Alapítás ünnepe (december 16.)
Imádkozzunk az Ancilla Christi Regis tagjaiért!
  • Ancillae Christi Regis
Alapítójuk: Leopold Engelhart érseki kanonok
Közösségünk egyházilag szabad állapotú (hajadon, özvegy, elvált) nők közössége. Havonta találkozunk, évente kétszer, nagyböjtben és adventben lelkigyakorlatot tartunk, évente egyszer az osztrák nővérekkel közösségi héten veszünk részt. Küldetésünk a papság segítése úgy, ahogy az adott kornak leginkább megfelel. Elsősorban imáinkkal, a hitoktatásban, lelkigondozással, irodai szolgálatot, házvezetést, kórházi szolgálatot végezve, sekrestyésként.
Honlapunkon minden kedves érdeklődő bővebb tájékoztatást, betekintést kaphat a közösség életéről.
Lelkiségünkből:
„A szív és a tett apostolkodása, a misztika és aszkézis egy világi életben, elfogadni az Úr tanácsait” (ezek voltak tanításának céljai,amelyeket megértetett velünk).
 


Himnusz XX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Az üdvösséghozó Igét,
az örök Atya Gyermekét,
fogadd méhedbe, Mária,
szeplőtlen, boldog Szűzanya.
A Lélek rád ragyog ma itt,
árnyéka megtermékenyít,
hogy hordozd a világ Urát,
az Atya egyenlő Fiát.
Bezárt szentséges templom ez,
és nem nyílik ki senkinek.
A legfőbb Úrnak egyedül
kínálja boldog küszöbét.
Akit prófétaszó ígért,
s a csillag előtt született,
kiről az angyal szava szól:
Urunk a mennyből földre száll.
Vigadnak angyalseregek,
ujjonganak a nemzetek,
a Fölség íme, kicsi lett,
hogy megmentse, mi elveszett.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak hódolat,
a Lelket is, ki vigaszunk
örökre áldja hű szavunk.


Adventi kalendárium 20.



Adventi kalendárium – 2015. december 18.

2015. december 18. péntek 07:00

Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!


„Nem fáradok bele, hogy arra buzdítsam a gyóntatókat: legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei. Készületlenül nem leszünk gyóntatóvá. Elsősorban úgy válunk azzá, ha elsőként leszünk bocsánatot kereső bűnbánókká. Ne feledjük: gyóntatónak lenni azt jelenti, hogy Jézus küldetésében részesedünk, és a megbocsátó és üdvözítő isteni szeretet állandóságának konkrét jelei vagyunk. Megkaptuk a Szentlélek ajándékát a bűnök megbocsátására, és ezért felelősséggel tartozunk. Egyikünk sem tulajdonosa a szentségnek; mi csupán Isten megbocsátásának hűséges szolgái vagyunk.”
(Misericordiae vultus, 17.)
Mindenható Istenünk, a bűn szolgaságra vetett minket, és így ősidők óta igája alatt görnyedünk. Engedd, hogy Fiad születésének várva várt ünnepe szabaddá tegyen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.


Advent harmadik hetének péntekje



Advent harmadik hetének péntekje


A mai evangéliumban József töprengéséből, látomásából és döntéséből ismerjük meg Jézus származását. Azzal tisztában van, hogy nem ő Mária születendő gyermekének apja, de jogosan foglalkoztatja a kérdés, hogy kitől vár gyermeket jegyese. A látomás megnyugtatást és útmutatást ad neki: Mária gyermeke a Szentlélektől fogant és atyja maga a mindenható Isten.
E látványos részletek mellett érdemes odafigyelnünk a történet mélyebb mondanivalójára. József titka marad, hogy élete során milyen mértékben ismerte meg Jézus személyének és küldetésének titkát. Saját küldetését viszont teljes egészében megértette és elfogadta mindazt, amit Isten kijelölt számára. Személyét jellemezvén az evangélista „igaz embernek” nevezi őt, akinek igaz volta legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy engedelmeskedett Istennek, mindenben úgy cselekedett, ahogyan azt Isten közölte vele angyala által. Szűz Mária esetében szoktuk hangsúlyozni, hogy beleegyezett Isten akaratába és ennek köszönhető többek között, hogy a megváltás műve megvalósulhatott. Szent József esetében szintén erről van szó, ő is igent mondott a Mindenható tervére, az ő beleegyezése is szükséges volt az isteni üdvözítő terv teljesedéséhez.
Ma gyakorlom az engedelmesség erényét és ellenkezés nélkül, készséggel megteszem azt, amit mások kérnek tőlem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Én Uram és én Istenem, milyen titokzatosak a te csodáid! Olyanok vagyunk itt a földön, mint az együgyű pásztorfiúk: azt hisszük néha, megértünk téged. De hogyan lehetne ez igaz, amikor önmagunkat sem értjük meg?
Avilai Szent Teréz



2015. december 17., csütörtök

A Megszentelt Élet Éve 345.



december 17.

Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (december 8.)
Imádkozzunk az alexiánus testvérekért!
  • Alexiánus Testvérek Kongregációja
Az Alexiánus karizma egy hívő közösség prófétai és bátor válasza Jézus Evangéliumára, amely imádságban és egyszerű életformában gyökerezik. Jézus követőiként a mi feladatunk, hogy segítő kezet nyújtsunk a szegények, a betegek és haldoklók, különösen a kirekesztettek és a gyöngék felé. Karizmánk másokkal együttműködve, megtérésre és teljes odaadásra hív bennünket, folytatva Jézus gyógyító és kiengesztelő küldetését.
Lelkiségünkből:
Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!
(Magnificat antifóna)



Himnusz XIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

A nagy próféták szózata
Krisztusnak jöttét hirdeti
a megváltás előtt kapott
kegyelmek titkos útjain.
Feltündökölt szép hajnalunk,
vidám szívek repesnek itt,
hűséges hang kiáltja már
a jóhírt: üdvünk napja kél.
Ez most az első Úrjövet;
nem a világot bünteti:
bekötni jön lelkünk sebét,
s az elveszettet menti meg.
De újra eljön majd Urunk,
előre int: ajtónkban áll,
megkoronázza szentjeit,
s a mennyországot tárja fel.
Ígéri boldog fényeit,
ígér megváltó csillagot,
a ránk sugárzó égi láng
jogunk az éghez hirdeti.
Jöjj, Krisztus, jelenj meg nekünk,
hisz benned látjuk Istenünk,
s e boldog égi látomás
ajkunkon zengő dalt fakaszt. Ámen.
 
 
 

Adventi kalendárium 19.



Adventi kalendárium – 2015. december 17.


Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!


„»Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét« (61,1–2). A »kegyelem esztendeje«: ez az, amit az Úr meghirdet, és amit mi is szeretnénk megélni. E Szentév magával hozza Jézus küldetésének gazdagságát, mely a próféta szavaiban visszhangzik: vigasztaló szót és gesztust hozni a szegényeknek, hirdetni a szabadulást a modern társadalom új rabszolgaságában sínylődőknek, visszaadni azok látását, akik nem látnak, mert csak magukra gondolnak, és visszaadni azok méltóságát, akiket megfosztottak tőle. Jézus prédikációja újból láthatóvá válik a hit azon válaszaiban, melyeket a keresztényeknek tanúságtételükkel kell megadniuk. Kísérjenek bennünket az Apostol szavai: »Aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömmel« (Róm 12,8).”
(Misericordiae vultus, 16.)
Teremtő és megváltó Istenünk, akinek akaratából a Szűzanya méhében testet öltött az örök Ige, méltasd figyelemre kérésünket. Engedd, hogy egyszülött Fiad, aki emberi életünket vállalta, adjon részt nekünk isteni életéből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.


Advent harmadik hetének csütörtökje



Advent harmadik hetének csütörtökje


Szent Máté evangélista Jézus nemzetségtáblájával kezdi írását. A felsorolás három korszakot említ, mindháromban 14 személyt, amely látszólagos pontosság azt sejteti, hogy történelmi adatokkal állunk szemben. Valójában a névsor nem egy levéltári dokumentum, több történeti pontatlanságot tartalmaz, de mindez mégsem jelenti azt, hogy ne hordozhatna fontos üzenetet, mondanivalót számunkra.
Az evangélista célja először is az lehetett, hogy bemutassa a Messiás származását, őseit. Igazolni szeretné, hogy Jézus ugyanolyan családban született mint bárki más ember, neki is vannak rokonai, ősei. Emellett az is szándéka volt Máténak, hogy olvasóinak Dávid király leszármazottjaként mutassa be Jézust, így igazolván azt, hogy ő a Messiás. A korabeli zsidó felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király családjából származik. A felsorolás végén szerepel Szent József, aki Máriának, Jézus édesanyjának volt a férje, s aki Jézus nevelőapja volt. Ez a rész könnyen félreérthető. Nem arról van szó ugyanis, hogy Józseftől származik vér szerint Jézus, hanem a szöveg szerint József volt a férje Máriának. Mégpedig annak a Máriának, akitől Jézus, a Messiás született.
Ma imádkozom szüleimért, nagyszüleimért és mindazokért, akik szeretetből továbbadták az életet, s akiknek életemet köszönhetem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!



2015. december 16., szerda

A Megszentelt Élet Éve 344.



december 16.

Szent Krisztiána ünnepe (december 15.)
Imádkozzunk a Társulat tagjaiért!
  • Jézus és Mária Gyermeksége Társulat Szent Krisztiána védelme alatt
Alapítójuk: Anne de Méjanés
1807-ben születik meg a Jézus és Mária Gyermekségének Kongregációja (la Congrégation de L’Enfance de Jésus et de Marie). Hogy ne legyen összekeverhető más hasonló nevű kongregációkkal, MGR Jauffret (a metz-i püspök) egy védőszentet ajánl, akinek személye teljességgel megfelel a közösség szellemiségének és terveinknek: Szent Nino szüzet, aki Grúzia apostola volt, és akit Szent Krisztiánának is neveznek (krisztusi, keresztény nő).
Pápai jóváhagyással működő egyházi intézmény vagyunk, mely az apostoli életre lett alapítva a szegények szolgálatában, nevelési feladatokkal és szeretetszolgálati munkákkal, melyek a kor és az ország szükségleteihez igazodnak. Huszonkét éve települtünk Magyarországon Pomázra. Gabriella nővér vezetésével ennek a lelkiségnek elkötelezett kis közössége szolgál, dolgozik itt.
Lelkiségünkből:
„A szeretet legyen a ház első szabálya.” Anne de Méjanés


Himnusz XVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.


Ferenc pápa: Uram, segíts, hogy kitárjam szívem kapuját!



Ferenc pápa: Uram, segíts, hogy kitárjam szívem kapuját!


December 16-án a Szentatya az irgalmasság évének jeleiről elmélkedett katekézisében. A szent kapun való áthaladásnak és a szentgyónásnak is szívünk megnyitásához, a szeretet és az irgalmasság konkrét megéléséhez kell vezetnie. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Vasárnap kinyitottuk Róma székesegyházának, a Lateráni Szent János-bazilikának a szent kapuját, és a világ minden egyházmegyéjének székesegyházában, de a kegyhelyeken és a püspökök által kijelölt templomokban is kinyitottak egy szent kaput, az irgalmasság kapuját. A jubileumi év nemcsak Rómában, hanem az egész világon zajlik. Azért kívántam, hogy a szent kapunak ez a jele minden részegyházban jelen legyen, hogy az irgalmasság jubileumi éve minden ember közös tapasztalata lehessen. Ily módon a szentév az egész egyházban elkezdődött, és az egész világon megtartják, ugyanúgy, mint Rómában. Az első szent kaput éppen Afrika szívében nyitottuk ki, aztán pedig Rómában: ez a köztünk lévő egyetemes közösség látható jele. Kívánom, hogy ez az egyházi közösség egyre mélyebbé váljon, hogy az egyház a mennyei Atya szeretetének és irgalmának látható jele legyen a világban.
A szentév megnyitásának december 8-i időpontja is ezt a követelményt kívánta hangsúlyozni: ez a dátum összeköti a jubileumi év kezdetét a II. vatikáni ökumenikus zsinat bezárásával. A zsinat ugyanis az egyházat a közösség misztériumának fényében szemlélte és mutatta be. Bár az egyház szét van szóródva az egész világon, és sok részegyházra tagolódik, mégis mindig Jézus Krisztus egyetlen egyháza marad, amelyet ő akart, és amelyért feláldozta önmagát. Az egyház „egy”, amely magának Istennek a közösségéből él.
A közösségnek ez a misztériuma, mely az Atya szeretetének jelévé teszi az egyházat, növekszik és egyre érettebbé válik szívünkben, amikor a szeretet, melyet Krisztus keresztjében ismerünk fel, és melyben elmerülünk, arra indít minket, hogy úgy szeressünk, ahogyan mi szeretve vagyunk. Ez egy vég nélküli szeretet, melynek a megbocsátás és az irgalom az arca.
Az irgalom és a megbocsátás azonban nem maradhatnak pusztán szép szavak, hanem meg kell mutatkozniuk a mindennapi életben. A szeretet és a megbocsátás a konkrét és látható jele annak, hogy a hit átalakította szívünket, és ez teszi lehetővé, hogy kifejeződjék bennünk Isten élete. Szeretni és megbocsátani, ahogyan Isten szeret és megbocsát. Ez olyan életprogram, amely nem ismer szünetet vagy kivételt, hanem arra ösztönöz, hogy szüntelenül haladjunk előre anélkül, hogy belefáradnánk, azzal a bizonyossággal, hogy Isten atyai jelenléte állandóan támogat minket.
A keresztény életnek ez a nagy jele azután sok más jellé alakul, melyek a jubileumi év jellemzői. Arra a sok emberre gondolok, akik áthaladnak majd az egyik szent kapun, mely idén valóban az irgalmasság kapuja. A kapu magát Jézust jelképezi, aki azt mondta: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül; ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9). Ha átlépjük a szent kapu küszöbét, az az Úr Jézusba vetett bizalmunk jele, aki nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy megmentsen (vö. Jn 12,47). Vigyázzatok, nehogy találkozzatok olyan agyafúrt, ügyeskedő emberrel, aki azt mondja nektek, hogy fizetnetek kell: nem! Az üdvösségért nem kell fizetni. Az üdvösséget nem lehet megvenni. A kapu Jézus, és Jézus ingyen van! Ő maga beszél azokról, akik a belépést nem úgy intézik, ahogy kellene, és egyszerűen rablóknak és tolvajoknak nevezi őket. Tehát legyetek óvatosak: az üdvösség ingyen van! A szent kapun való áthaladás szívünk igazi megtérésének jele. Amikor áthaladunk a kapun, érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy szívünk kapujának is tárva kell lennie. Amikor a szent kapu előtt állok, így imádkozom: „Uram, segíts, hogy kitárjam szívem kapuját!” A szentévnek nem sok haszna lenne, ha szívünk kapuja nem engedné áthaladni Krisztust, aki mások felé noszogat minket, hogy elvigyük nekik őt és az ő szeretetét. Miként tehát a szent kapu nyitva marad, mert Isten velünk szembeni befogadásának jele, úgy a mi kapunk, szívünk kapuja is legyen mindig kitárva, hogy senkit se zárjon ki. Azt a férfit vagy nőt se, akit nehezen viselek el, senkit!
A jubileumi év fontos jele a szentgyónás is. A bűnbocsánat szentségéhez való járulás – amely kiengesztel minket Istennel – az ő irgalmasságának közvetlen megtapasztalása. Rátalálunk a megbocsátó Atyára: Isten mindent megbocsát. Isten megért minket korlátainkkal együtt, megért minket ellentmondásainkkal együtt. Sőt szeretetével azt üzeni nekünk, hogy éppen akkor, amikor elismerjük bűneinket, még közelebb van hozzánk, és arra biztat, hogy nézzünk előre, sőt még azt is mondja, hogy amikor elismerjük bűneinket és bocsánatot kérünk, ünnep van a mennyben. Jézus ünnepet rendez: ilyen az ő irgalmassága! Ne veszítsük el bátorságunkat! Haladjunk előre!
Hányszor mondták már nekem: „Atyám, nem tudok megbocsátani a szomszédomnak, a munkatársamnak, az anyósomnak, a menyemnek.” Mindnyájan ismerjük ezt: „Nem bírok megbocsátani.” De hogyan kérhetnénk Istent, hogy bocsásson meg nekünk, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani? A megbocsátás nagy dolog. Nem könnyű megbocsátani, mert szívünk szegényes, és pusztán saját erőnkből nem vagyunk képesek rá. Ha viszont megnyílunk, hogy befogadjuk Isten irántunk megmutatkozó irgalmasságát, mi magunk is képesek leszünk a megbocsátásra. Számtalanszor hallottam már: „Azt az embert látni sem bírtam, gyűlöltem. De egy napon az Úrhoz mentem, kértem tőle, hogy bocsássa meg bűneimet, utána pedig én is meg tudtam bocsátani annak az embernek.” Ilyen dolgok nap mint nap megesnek. Nekünk is megvan rá a lehetőségünk.
Ezért hát bátorság! A jubileumi évet ezekkel a jelekkel kezdjük meg, amelyek a szeretet nagy erejével töltenek el minket! Az Úr kísér minket, hogy más, az életünk számára fontos jelekről is tapasztalatot szerezzünk. Bátorság, és hajrá!


Adventi kalendárium 18.



Adventi kalendárium – 2015. december 16.


Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!


„Nem menekülhetünk el az Úr szavai elől, mert ezek alapján ítélnek majd felettünk: Adtunk-e enni az éhezőnek és inni a szomjazónak? Befogadtuk-e a jövevényt és felöltöztettük-e a ruhátlant? Áldoztunk-e időt a betegek ápolására és a rabok meglátogatására? (vö. Mt 25,31–45) Ugyanígy megkérdezik majd tőlünk, hogy segítettünk-e megszabadulni a kétségektől, amelyek a magány forrásai és gyakran félelmet keltenek; képesek voltunk-e legyőzni a tudatlanságot, melyben milliók élnek, elsősorban azok a gyermekek, akik nem kapják meg a szükséges segítséget a nyomorból való kiemelkedéshez? Ott voltunk-e a magányos és gyötrődő ember mellett, megbocsátottunk-e a minket megbántóknak, és elutasítottuk-e a bosszúállás, a gyűlölet minden formáját, melyek erőszakhoz vezetnek – Isten példáját követve, aki annyira türelmes velünk? Türelmesek voltunk-e, és végül rábíztuk-e az Úrra imádsággal fivéreinket és nővéreinket? Ezen »legkisebbek« mindegyikében maga Krisztus van jelen. Az ő teste válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett, megostorozott, kiéheztetett, menekülő test, hogy fölismerjük, megérintsük és ápoljuk. Ne felejtsük el Keresztes Szent János szavait: »Az élet alkonyán a szeretet alapján ítéltetünk meg.«”
(Misericordiae vultus, 15.)
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy karácsony közelgő ünnepe gyógyító kegyelmedet bőségesen árassza földi életünkre, és hozza meg nekünk örök javaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.


Advent harmadik hetének szerdája



Advent harmadik hetének szerdája


Amíg korábban Jézus nem válaszolt az ő származására és messiási küldetésére vonatkozó kérdésekre, amelyeket a vallási vezetők tettek fel neki, addig készségesen választ ad Keresztelő János és két tanítványa számára. Válasza nem egyszerű „igen” vagy „nem,” mert Jézus nem azt akarja, hogy csupán szavai, kijelentései alapján higgyenek benne. Az Úr válasza arra irányul, hogy a kérdezők figyeljenek fel cselekedeteire és ők maguk ismerjék fel azt, hogy tettei a messiási idők eljöveteléről tanúskodnak.
Az Úr válasza helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a „messiáskirály” földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és a mindenkinek szóló örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg. Boldogok mindazok, akik felismerik mindezekben a messiási idők jeleit és hisznek abban, hogy Jézus az Isten által küldött Megváltó.
Ma átgondolom, hogy mitől érdemes megszabadulnom, hogy Jézust követhessem. Melyek azok a benső érzések és külső körülmények életvitelemben, amelyektől szabadulásomat Istentől kérem s tőle várom? Ma felébresztem magamban a készséget, hogy megszabaduljak mindentől, ami akadályoz Isten felé haladásomban.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Neked szenteljük magunkat, Urunk: fogadj el minket, igazság Istene, fogadd el népedet, és töröld el minden bűnét; add, hogy becsületességben és ártatlanságban éljen! Legyenek valamennyien választottak és szentek, s kapjanak helyet angyalaid sorában!
Ókeresztény imádság



2015. december 15., kedd

A Megszentelt Élet Éve 343.



december 15.

Drinai Vértanúk ünnepe
Imádkozzunk az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja tagjaiért!
  • Isteni Szeretet Leányai Kongregációja
Alapítójuk: Lechner Franciska
Franciska Anya különös szeretetet tanúsított a Megfeszített Úr iránt. Átszúrt Szent Szívét szemlélve megértette, hogy Isten szeretete Jézusban lett láthatóvá. Ez a szeretet űzte őt, hogy segítséget nyújtson a szükségben lévő embereknek, különösen a leányifjúságnak. Mi is életünk forrását Isten túláradó szeretetében találjuk meg, és ezt a szeretetet szociális és apostoli munkában fejezzük ki, a helyi és a világegyház szükségletei szerint. (Konstitúciónk 4. és 5. pontja)
Lelkiségünkből:
„Mi ennek a Szenvedő Szeretetnek vagyunk a leányai…ezért mindent latba kell vetnünk, hogy ezt a Szeretetet elismerjék és viszonozzák.” Körlevél 1879. február 23.


Himnusz XVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.