2019. január 31., csütörtök

Seregély István: Útravaló – 2019. január 31.



Seregély István: Útravaló – 2019. január 31.


Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.


Minden korszak meghozza a maga szentjeit. Bosco Szent János Isten ajándéka az ipari forradalom és az azt követő idők emberei számára. Nyilvánvaló, hogy másénál nem hosszabb emberi élete során sajátos szolgálatával nem érhette el az egész világot, de az általa alapított társaság, a szalézi rend napjainkban is végzi áldásos tevékenységét. Tagjai pártját fogják az egyszerű munkának, és értékes új nemzedékek nevelésével foglalkoznak. Ma már az egész világon igyekeznek jelen lenni. Bízhatunk abban, hogy Isten, aki a szükséges dolgokban soha nem késik, Don Boscót a megújuló világ építőjeként adta az Egyháznak. Közössége női ágának köszönhetően nemcsak a fiúk, de a lányok is részesei az új idők új útjait egyengető lelkiségnek.
(Mk 4,21–25)


Ferenc pápa: A papok legyenek derűsek, mint Don Bosco



Ferenc pápa: A papok legyenek derűsek, mint Don Bosco


Ferenc pápa Bosco Szent Jánosról elmélkedett homíliájában a szent liturgikus ünnepén, január 31-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.


Szentbeszédében Ferenc pápa arra buzdított, hogy a papok az atya és a mester szívével tekintsenek a valóságra, ahogy Bosco Szent János tette. Ez a tekintet jelölte ki számára az utat: meglátta az utcán a szegény fiatalokat, megrendült, és kitalált módszereket, amelyekkel segíthette felnőtté válásukat. Együtt haladt és együtt sírt velük – fogalmazott a pápa.
A Szentatya emlékeztetett: Don Bosco pappá szentelésének napján édesanyja, aki egyszerű földműves volt, nem tanult teológiát, azt mondta fiának: „Ma megkezdődik a szenvedésed”. Felhívta a figyelmét a valóságra és arra, hogy ha a szenvedést nem veszi észre, akkor valami nincs rendben vele. Egy anya próféciája ez, akinek szíve eltelt a lélekkel – mondta Ferenc pápa. – Egy pap számára a szenvedés tehát jel, hogy minden rendben van, nem azért, hogy fakír legyen, hanem hogy azt tegye, amit Don Bosco, akinek volt bátorsága az ember és Isten szemével a valóságra tekinteni. A szabadkőművesség, az egyházellenesség, a bezárkózott arisztokrácia jellemezte korszakban, amikor a szegények valóban szegények és kiselejtezettek voltak, Don Bosco meglátta a fiatalokat az utcán, és azt mondta: ez így nem mehet tovább!
Elkezdett gondolkodni azon, milyen módon nevelhetné a fiatalokat, hogyan segíthetné őket a lelki növekedésben. Emberi utakat keresett, és volt bátorsága észrevenni az igazságtalanságot és feltenni a kérdést: Mit tegyek? Az atya szeretetével tekintve a valóságra – atya és mester, mondja a napi liturgia – és egy koldus szemével tekintve Istenre, világosságot kérve tőle, Don Bosco elindult előre.

A pápa egy másik torinói papra is utalt, Giuseppe Cafassóra, aki a 19. században a börtönben vigasztalta a rabokat, és gyakran a végsőkig elkísérte a halálraítélteket. Don Bosco közeli barátja volt.
A pap rendelkezzen ezzel a polaritással: tekintsen a valóságra az ember és az Isten szemével. Ez azt is jelenti, hogy sok időt kell töltenie az Oltáriszentség előtt – fejtette ki Ferenc pápa. – Don Bosco ezzel a polaritással látta meg, mi történik az utcán. Nem csak a katekizmussal és a feszülettel indult el a fiatalokhoz, hogy tegyétek ezt vagy azt – amire ők azt válaszolták volna: „Jó éjt, viszlát holnap”. Nem, ő közel lépett hozzájuk, a rájuk jellemző életvidámsággal. Játékra ösztönözte, csoportba rendezte, testvérként kezelte őket; velük haladt, együttérzett velük, és velük tekintett a valóságra, együtt sírt velük, és ösztönözte őket az előrehaladásra. Olyan pap volt, aki emberségesen tekintett a hívekre, és mindig a rendelkezésükre állt.
A Szentatya figyelmeztetett: a papok ne legyenek funkcionáriusok vagy hivatalnokok, akik délután 3 és fél 6 között tartanak fogadóórát. Ha az ember szívével tekintenek a hívekre, ráéreznek, bölcsen megértik, hogy a hívek a gyermekeik és a testvéreik. Így bátorságra lelnek, hogy küzdjenek értük: a pap Istennel együtt küzd – fogalmazott Ferenc pápa. Felmerül annak veszélye, hogy túlságosan emberi módon és egyáltalán nem isteni szemmel tekintünk a valóságra, vagy fordítva. Ám ha nem kockáztatunk, nem jutunk semmire az életben. Egy apa kockázatot vállal gyermekéért, ahogy egy testvér is a testvérért, ha szeretik egymást. Ez persze szenvedéssel jár; s elindul az üldözés, a pletyka. Megjegyzéseket tesznek rá, hogy „ez a pap az utcán tölti az időt a neveletlen gyerekekkel, akik labdával betörik az ablaküveget”.

Ferenc pápa köszönetet mondott Istennek, hogy nekünk adta Bosco Szent Jánost, aki már gyermekként elkezdett dolgozni. Tudta, mit jelent, hogy megkeresse a kenyérrevalót, és megértette, mit jelent az irgalom, és mi a valódi igazság. Ez az ember Istentől nagy atyai és mesteri szívet kapott.
Mi az a jel a pap számára, hogy rendben mennek a dolgok, amikor az ember és az Isten szemével tekint a valóságra? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Az öröm. Amikor egy pap nem érez magában örömöt, azonnal tegye fel a kérdést magának, hogy miért nem. Don Bosco öröme ismert: ő az öröm tanítómestere; ő velük örült. Ő is szenvedett. Kérjük az Urat: Don Bosco közbenjárására adja meg a kegyelmet, hogy papjainkat betöltse az öröm, és az ember és az Isten szemével tekintsenek Isten népére és a lelkipásztori feladatokra – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Évközi harmadik hét csütörtökje



Évközi harmadik hét csütörtökje


A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus újabb hasonlatot mond a lámpáról, amelyet nyilvánvalóan nem szokás elrejteni az ágy alá, hanem olyan helyre tesznek a házon belül, ahonnan fénye mindenhová eljuthat. Mivel mindkét példázat Isten országát mutatja be, ezért mondanivalójuk is hasonló. A tanítás hirdetője, a magvető maga Jézus, aki elhozza minden ember számára az üdvösség örömhírét. A fényt szintén Jézus gyújtja meg bennünk, amely megvilágítja életutunkat. A krisztusi tanítás nem csupán egyes kiváltságosoknak szól, hanem mindenkihez. Mindannyian Krisztustól tudjuk meg azt, hogy mi emberi életünk értelme és célja. Ő segít minket abban, hogy életünk során megtaláljuk boldogságunkat és megmutatja azt is, hogyan juthatunk el az örök boldogságra, az üdvösségre.
A mennyei Atya az ő emberré lett Fia által közli velünk szándékait és az ő személyében mutatja meg azt, hogy az embernek miért érdemes engedelmeskednie Istennek. Ha pedig rátaláltunk az isteni tanítás fényére és annak világosságában élünk, akkor ezt a fényt tovább kell adnunk, másokban is meg kell gyújtanunk, fel kell ébresztenünk az üdvösség vágyát. Arra kell törekednünk, hogy Krisztus világosságát elvigyük azok számára, akik a bűn, a hitetlenség, a reménytelenség sötétségében élnek. Legyünk a fény hordozói! Legyünk lámpások, akik Krisztus fényét sugározzuk!
© Horváth István Sándor

Imádság
Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.


2019. január 30., szerda

Seregély István: Útravaló – 2019. január 30.



Seregély István: Útravaló – 2019. január 30.


Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.


Jézus példabeszédei fontos eligazításokat hordoznak. A magvetőről szóló példázat azokat a veszélyeket veszi sorra, amelyek Isten üdvösségtermő igéjének befogadását akadályozzák. Odavész az Isten szava elől elzárkózó ember üdvössége. (Ez a nem imádkozó, templomkerülő emberek nyomorúsága.) Veszélyt jelent az állhatatlanság is, az, ha az ember sajnálja az időt és a fáradságot saját sorsa irányítására. A bogáncsok közé hullott mag képében a tövisek a mai hajszolt élet szétszórtságára figyelmeztetnek, amely erős ellensége az örök termésnek. Van azonban egy vigasztaló üzenete is a példabeszédnek: Melyik földműves nem ügyel arra, hogy vetőmagja a lehető legjobban előkészített talajba kerüljön? Isten pedig biztosan jobb földműves mindenki másnál. Sokan teremjük meg az örök életet.
(Mk 4,1–20)


Ferenc pápa szerdai katekézise: A fiatal keresztények a világban a béke kovászai



Ferenc pápa szerdai katekézise: A fiatal keresztények a világban a béke kovászai

A VI. Pál aulában tartott szerdai általános kihallgatás katekézisében – miként ez hagyomány a pápai utakat követően –, a Szentatya kiértékelte a Panamai Ifjúsági Világtalálkozón szerzett tapasztalatait. Elsőként említette magát a panamai lakosságot, mely gyermekeit magasra emelve köszöntötte őt. Szólt a találkozó gazdagságáról, melynek látható jele volt a sok latin-amerikai mesztic és afroamerikai fiatalok jelenléte. Megvallotta, hogy személyesen nagyon megérintette a közös keresztútjárás a fiatalokkal, majd az imavirrasztáson való részvételük nagy hűségről és kitartásról tanúskodott.

A demografiai tél Európában gyermekek nélkül kemény

Adjunk közösen hálát az Úrnak mindazon kegyelemért, amit annak a drága panamai népnek és egyháznak akart adni az apostoli látogatás során – fordult a pápa kérésével a kihallgatás résztvevőihez.  Megköszönte a hatóságok, a püspökök és a számos önkéntes segítségét és a szívélyes, családias fogadtatást. Ferenc pápának feltűnt, hogy akárhol is jelent meg a pápamobiljával, az emberek hozzászaladtak, odatódultak, a felnőttek magasba emelték gyermekeiket, mintha ezzel azt mondanák: Íme, az én büszkeségem, íme az én jövőm! Megmutatták a gyermekeiket, akikre a szüleik nagyon büszkék. A pápa ennek a gyermeket felmutató nemes gesztusnak a méltóságára gondolt és arra is, hogy a másik oldalról az európai demogfráfiai tél mennyire beszédes jele annak, ahogy Európa él. A jövő biztonságát a gyermekek jelentik! A demográfiai tél gyermekek nélkül viszont kemény – állapította meg.

Közép-Amerikának ma nagy szüksége van reményre, békére és tiszta igazságosságra

Jóllehet ennek az útnak a célja az Ifjúsági Világtalálkozón való részvétel volt, mindazonáltal a fiatalokkal való találkozásokat átszőtte az ország egyéb valósága, mint annak vezetői, a püspökök, a fogvatartott fiatalok, az Istennek szentelt személyek. Mindezt egyetlen ötvözetté alakította a fiatalok jelenléte, mely ünnep volt nekik és Panamának, végül pedig egész Közép-Amerikának, melyet megannyi dráma jellemez és amelynek olyan nagyon szüksége van reményre, békére és tiszta igazságosságra.

A zászlókat lengető és táncoló, örömteli fiatalok látványa egy prófétai jel

Ferenc pápa értékelő beszédében a bennszülött és afroamerikai népek fiataljainak a találkozójára gondolt, mely megelőzte a Világtalálkozót. Ez egy szép gesztus részükről, öt napot együtt töltettek bennszülöttek és afroamerikaiak fiatal leszármazottai. Ők nyitottak kaput az Ifjúsági Világtalálkozóra. Ez egy jelentős kezdeményezés, mely még jobban megmutatta a latin-amerikai egyház arcának sokszínűségét: Latin-Amerika ugyanis mesztic, félvér. Aztán jöttek a többi csoportok az egész világból – folytatta a pápa – és együtt alkották nyelvek és arcok nagy szimfóniáját. A zászlókat lengető és táncoló, örömteli fiatalok látványa egy prófétai jel volt, mely szemben áll a viszálykodó nacionalizmusok mai szomorú tendenciájával, melyek falakat emelnek és bezárkóznak az egyetemesség és a népek találkozása előtt. Továbbá a találkozó annak is jele lett, hogy a fiatal keresztények a világban a béke kovászai.

Az új nemzedékek készsége adja jövőt a világ számára

A Szentatya kiemelte a világtalálkozó erős máriás jellegét, mert annak témája a Szűzanya angyalhoz intézett szava: „Íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te Igéd szerint” (Lk 3,18). Erős hatást keltettek a fiatalok szavai, akik az öt kontinens képviseletében tettek tanúságot, de nem is csak szavaikkal, hanem az arcukkal.  Amíg lesznek új nemzedékek, melyek képesek elmondani „Itt vagyok, Uram”, addig van jövő a világ számára – hangsúlyozta a pápa.

A fiatalok Jézussal és Máriával hordozták megannyi szenvedő testvérük keresztjét

Az Ifjúsági Világtalálkozók állandó programja a keresztút. Máriával együtt lenni a keresztet hordozó Jézus mögött, ez a keresztény élet iskolája. Itt lehet megtanulni a türelmes, csendes és konkrét szeretetet – mondta a pápa, majd bizalmasan személyes vallomást is tett. Ő nagyon szereti a Keresztutat járni, mert ez azt jelenti, hogy Máriával megyünk együtt Jézus mögött. A pápa mindig magánál tartja azt a Keresztutat (keresztúti elmélkedést), amit a zsebében hordva bármikor használhat, és amit még Buenos Airesben ajándékoztak neki. Amikor szabad ideje van, kézbe veszi és járja a keresztutat. Azt ajánlotta a kihallgatás résztvevőinek, hogy kövessék ők Máriával Jézust, hiszen Jézus a kereszten adott nekünk életet. Itt lehet megtanulni a türelmes, csendes és konkrét szeretetet – ismételte meg korábbi kijelentését. Panamában a fiatalok Jézussal és Máriával hordozták megannyi szenvedő testvérük keresztjének súlyát Közép-Amerikából és az egész világból, köztük a rabszolgaság és szegénység különféle formáinak fiatal áldozataiét. Ebben az értelemben volt olyan jelentős pillanat a bűnbánati liturgia, amit a fiatal fogvatartottak nevelőintézetében tartott.

A találkozó csúcspontja a pápa szerint a virrasztás volt és azt követő szentmise

A találkozó csúcspontja a pápa szerint a virrasztás volt és az azt követő szentmise. A virrasztás során megújították az élő párbeszédet minden fiatallal, akik a nagy lelkesedésből a hallgatásba léptek át és csendben imádkoztak. Számukra Mária az a személy, aki a maga kicsinységében a legnagyobb hatást gyakorolta a világ történelmére, idézett a pápa a szentbeszédéből: Mária a legnagyobb véleményformáló, igenjében ott visszhangzott sok fiatal szép és erős tanúságtétele. Ferenc pápa a fiatalokat arra emlékeztette, hogy éljenek az evangélium mai jelenében. Nincs „időközben”, nincs „holnap”, csak a „ma” van. Ezek a mai világnak az értelmezési kulcsai: oktatás, nevelés, munka, közösség, melyben meghallgatják egymást. A közép-amerikai püspökkel való találkozást a pápa vigasztalásként élte meg, amikor Szent Oscar Romero érsek tanítását befogadták.

Merítsen a panamai egyház és az egész világ új termékenységet a Szentlélekből

Végül Ferenc pápa örömmel idézte fel a Santa Maria La Antigua panamavárosi székesegyház oltárának felszentelését, melyre hét év helyreállítási munka után került sor. A krizma, amivel felkente a pápa az oltárt, ugyanaz a kenet, amivel a betegeket, a bérmálandókat, a papokat és a püspököket megjelölik. Merítsen a panamai egyház és az egész világ új termékenységet a Szentlélek által – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.