Üzenetet küldött a pápa a madridi taizéi találkozó résztvevőinek

Üzenetet küldött a pápa a madridi taizéi találkozó résztvevőinek

Ferenc pápa december 27-én – Pietro Parolin bíboros, államtitkár aláírásával – üzenetet küldött a madridi taizéi találkozón jelen lévő sok ezer fiatalnak, akik december 28. és január 1. között a spanyol fővárosban találkoznak, hogy részt vegyenek a „bizalom világméretű zarándokútján”.

Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről – ezt a címet adta a találkozónak Alois testvér, a taizéi közösség priorja. A szervezők így fogalmazták meg céljukat: „Az imádságban az énekek szépsége és a csönd mélyítse el lelki életünket; legyünk együtt a sok ezer fiatallal, hogy eljussunk a hit és a közösségi élet forrásaihoz; tapasztaljuk meg a madridiak vendégszeretetét, és egyszerűségben osztozzunk az életükben; találkozzunk olyan emberekkel, akik a mindennapi kihívások közt élik az evangéliumot; és keressünk új lendületet az európai szolidaritás számára.” A találkozóra tizenötezer fiatalt várnak, akik a főváros százhetven plébániáján és számtalan madridi családnál kapnak szállást és ellátást.

Kedves fiatalok, akik nagy számban érkeztetek Madridba a Taizéi Közösség szervezésében tartott 41. találkozóra, most a „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről” témát élitek meg – szólítja meg a vatikáni üzenet a résztvevőket. – Ez a téma vezeti az elmélkedéseiteket és imádságaitokat, melyekben Ferenc pápa lelkiekben közel lesz hozzátok. Megköszöni a döntéseteket, hogy részt vesztek ezen a találkozón, hogy ajtót nyissatok az Úrnak és Szavának, hogy láthatóvá tegyétek és gyarapítsátok a találkozás kultúráját egymás tisztelettel teli elfogadásával.

A Szentatya bátorítja a fiatalokat: soha ne veszítsék el annak a lehetőségét, hogy megízleljék a találkozást és a barátságot, hogy együtt álmodjanak, hogy együtt haladjanak, hiszen a hiteles keresztény nem fél megnyílni a másik előtt, hogy részt vegyen az életében, és átalakítsa azt a barátság terévé. Készítsetek helyet az Úrnak az életetekben, és fedezzétek fel a Jézussal való barátság révén, hogy lehetséges megélni a nagylelkű vendégszeretetet! Tanuljatok meg gazdagodni mások különbözőségei által, hasznosítsátok saját talentumaitokat, hogy hidak építőivé váljatok az egyházak, a vallások és a népek között!

A pápa a Szentlélek segítségét kéri, hogy segítse a protestáns, katolikus és ortodox fiatalokat, hogy növeljék bizalmukat az Úrban, aki már befogadta és szereti őket. Az üzenet Mária példáját említi, akinek a szeretete tele volt bátorsággal, és arra irányult, hogy teljesen átadja önmagát. Ez a szeretet ösztönözze a fiatalokat, hogy konkréten éljék meg mindeneken túl az Isten és az emberek szeretetét, akikkel a mindennapokban találkoznak. Reménységgel teli szívvel a Szentatya arra buzdítja a fiatalokat, hogy Isten kegyelmével és saját talentumaik révén tegyék jobbá a világot, hogy mindenki megtalálhassa saját helyét az emberiség nagy családjának ölén. Szűz Mária példájára tudjanak befogadni, és az Úr töltse el őket örömével, amihez Ferenc pápa szívből adja apostoli áldását.

A kommunizmus bűneinek keresztény krónikása – Száz éve született Szolzsenyicin

A kommunizmus bűneinek keresztény krónikása – Száz éve született Szolzsenyicin

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin születésének (1918. december 11.) századik évfordulójához kapcsolódva Szabó Ferenc SJ a Gulágot megjárt orosz író keresztény szellemiségéről írt jegyzetet, ami a Jezsuita.blog.hu oldalon jelent meg.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008) életművét, hányatott sorsát, üldöztetését és eszmevilágát fokozatosan megismerte a nagyvilág attól kezdve, hogy 1973-ban megírta A Gulag szigetvilág című dokumentumregényét. Művei magyar fordításban is sorra megjelentek.

Szolzsenyicin 1918. december 11-én született. 1945-től nyolc évet börtönökben és munkatáborokban töltött. 1956-ban rehabilitálták. Ezután tanított és írt; könyvei a hatvanas évek elején külföldön jelentek meg. 1969-ben rendszerellenes megnyilvánulások vádjával kizárták a szovjet Írószövetségből. 1970-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1973-ban A Gulag szigetvilág dokumentációértékű közlései miatt megfosztották a szovjet állampolgárságtól, és kiutasították a Szovjetunióból. Az Egyesült Államokban élt 1973 és 1994 között. Közben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett.

Szolzsenyicin szellemi ellenállása miatt járta meg a Gulag poklát. Stéphane Courtois írja A kommunizmus fekete könyve első tanulmányában: „A hóhérok módszeres küzdelemben vonultatták föl az emberi lelkiismeret minden fölvilágosítója ellen az egész világon közbelépni képes nagy, modern államok egész fegyvertárát. El akarták venni hitelüket, le akarták járatni, meg akarták félemlíteni őket. A. Szolzsenyicin, V. Bukovszkij, A. Zinovjev, I. Pljuscs külföldre, A. Szaharov száműzetésbe, Gorkijba kényszerült, Pjotr Grigorenko tábornokot tébolydába zárták, Markovot mérgezett esernyővel gyilkolták meg.”

(...) Olivier Clément (1921–2009) ortodox író, teológus, aki hosszú keresés után harmincéves korában tért meg az ateizmusból az ortodox hitre, Szolzsenyicin szellemiségéről írt könyvében számtalan idézettel érzékelteti az orosz író világszemléletét, keresztény hitét. Az ortodoxián kívül nagy hatással volt rá Dosztojevszkij és a jeles misztikus gondolkodó, Vlagyimir Sz. Szolovjov (1853–1900). A Nobel-díj átvételekor is ezt a két szellemóriást idézte. Szolovjovot főleg etikája miatt kedvelte; Dosztojevszkij műveiben a hit és a hitetlenség küzdelmét figyelte meg.

(…) Szolzsenyicin tanúságot tesz műveiben az emberi személy – Isten képmása – transzcendenciájáról és az élő Istenbe vetett hitéről. Isten „Valaki”, tehát élő Személy. „Kétségkívül Szolzsenyicin számára Isten az Evangélium Élő és Éltető Istene, Ő, aki »az Úr Krisztusban« kinyilatkoztatta szeretetét.”

(...) Olivier Clément 1979-ben A Szellem lázadása című könyvében talán túl derűlátóan ítélte meg a Nyugat szellemi helyzetét, amikor azt bizonygatta, hogy lassan kilábol az ateista nihilizmusból. De azért nem volt a naiv optimizmus szószólója. Szolzsenyicinre hivatkozva kifejtette, hogy a 20. század „emberarcú barbársága”, a totalitárius rendszerek és a koncentrációs táborok ellenére a Szellem lázad, egyfajta földalatti misztika terjed, és a Feltámadott diadalmaskodik. Ezt jelzi szerinte a keleti vallások iránti érdeklődés (főleg a fiatalabb nemzedékben), meg egyes irodalmi/kulturális alkotások is, amelyekben nyomon követhető a zsidó-keresztény bibliai hagyomány hatása.

(...) Olivier Clément idézett könyvében elmondja: sokan voltak igazi keresztények a Gulag szigetvilágban is, akik alázatos és ragyogó tanúságot tettek krisztusi lelkületükről, imádkoztak hóhéraik üdvösségéért, és ellenségszeretetükkel még kínzóik szívét is megérintették. Szolzsenyicin első hőse, az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regényében egy baptista. Példa arra, hogy a különböző felekezetű krisztushívők közös vértanúsága lehet az ökumenizmus gyökere. A kommunista diktatúrát átszenvedett ortodox Kelet vértanúitól tanulhatna az elkereszténytelenedett, ateizmusba hajló „nyugati világ”.

Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án hunyt el Moszkvában. Augusztus 4-én a totalitarizmus ellen küzdő író emlékére meggyújtották a Rómában a vértanúság jelképévé vált ókori műemlék, a Colosseum fényeit. Gianni Alemanno, az Örök Város polgármestere döntését ezekkel a szavakkal indokolta: „Alekszandr Szolzsenyicin halála súlyos veszteség nemcsak az egész világ kulturális élete, hanem a demokrácia számára is. A diktatúrák ellen tiltakozó Nobel-díjas orosz író a 20. század egyik legfontosabb tanúja volt. Rendkívüli értéket képviselt, mivel bátran egész életét az emberi jogok védelmének szentelte nemcsak a szovjet rezsim Gulagjának szörnyűségeivel, hanem általában véve minden totalitárius rendszerrel szemben. Modern hős volt, aki a gyengék, az elnyomottak oldalán harcolt, mindig azok mellé állt, akik nem hallathatták szavukat, akik gyakran magányosan küzdöttek, de soha nem adták meg magukat az elnyomás logikájának.”

Karácsony nyolcadának negyedik napja

Karácsony nyolcadának negyedik napja

A karácsonyi ünnep örömét sötét felhő árnyékolja be a mai napon. A hatalomféltés, a kicsinyesség és a gyűlölet sötét felhője. A gyilkos szándék és cselekedet sötét fellege. Ma, Aprószentek napján, azokra az ártatlan gyermekekre emlékezünk, akiket Heródes király megöletett Betlehemben. A király biztosra akart menni, úgy döntött, hogy minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeknek meg kell halnia, s azt remélte, hogy az a gyermek is köztük lesz, akit a bölcsek a zsidók újszülött királyának neveztek.
Isten azonban nem engedi, hogy az emberi gonoszság megakadályozza az ő megváltói tervét. Ismét József, a Szent Család védelmezője jut szerephez. Álmában figyelmeztetést kap, hogy a gyermek Jézust halálos veszély fenyegeti, ezért menekülniük kell a távoli Egyiptomba. József pedig ismét engedelmeskedik, azt teszi, amit az angyal közöl vele. Máriával és Jézussal Egyiptomba mennek, s onnan csak Heródes halála után térnek vissza Názáretbe. Máté evangélista így írja: „még azon éjjel elment Egyiptomba.” Nyilvánvalóan gyors és késlekedés nélküli indulást jelez ez a szóhasználat, és nem arról van szó, hogy egyetlen éjszaka alatt megtették volna a hosszú utat Egyiptomig.
Amikor Isten közli velünk tervét és feladatunkat, akkor nekünk is ugyanilyen engedelmes lelkülettel érdemes indulnunk. Tegyünk meg mindent, amit Üdvözítő Istenünk kér tőlünk!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

Karácsony ünnepe hitvallás – Schönberger Jenő püspök karácsonyi üzenete

Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök karácsonyi üzenetét adjuk közre.

Kedves pap- és szerzetestestvérek, tisztelendő nővérek, kedves jó hívek!

Karácsony Urunk születésének főünnepe. Jézus Krisztus születésnapját a húsvéti misztérium, vagyis az Ő kereszthalála és feltámadása fényében kell ünnepelnünk. Mert ha Krisztus nem támadt volna fel, ma nem ünnepelnénk karácsonyt.

Kedves Testvérek! Meghívlak benneteket, hogy a kegyelem évében a liturgia kapcsán közösen elmélkedjünk azokról a kegyelmekről, melyeket Isten egyszülött Fia megtestesülésében adott nekünk.

Karácsony liturgikus ünneplésének négy mozzanata van: a vigília mise, az éjféli mise, a pásztorok miséje és az ünnepi mise. Mind a négy szentmise olvasmányai Krisztus kereszthalálának és feltámadásának erőterében emlékeznek meg Isten értünk művelt csodás tetteiről, és vezetnek bennünket a megtestesülés titkának mélyebb ismeretére. Miről is van szó?

A vigília szentmisét december 24-e estéjén mondjuk, melyben az adventi várakozásunk utolsó szakaszát már úgy mutatja meg a liturgiánk, mint amikor a versenyfutók előtt feltűnik a cél. Újult erővel lendít előre, hiszen már nincsen sok a célig. Beteljesül a nép várakozása, a próféták jövendölése: megmutatja magát az Isten! Közénk jön, vállalja sorsunkat. Leszáll az emberi élet legmélyére, hogy mi általa felemelkedhessünk az égi magasokba. Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám Fiának családfája az evangélium, ami azzal zárul, hogy Jákobnak pedig József volt a fia, aki férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. József igaz ember volt, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta; nevelőatyja lett Isten Fiának és ő adott nevet neki. Nemcsak Mária igenjét, szabad beleegyezését kérte Isten, hanem Szent József együttműködését is várta. Testvéreim, Isten ma is ugyanígy elvárja tőlünk az ő kegyelmeivel való együttműködésünket.

Éjféli mise: a világtörténelem legnagyobb eseménye van a középpontban. Az örök Isten Igéje, a második isteni személy emberként megszületett Betlehemben. Angyali jelenések, öröm, fény, ragyogás… Ó, hány hívő keresztény fogadja örömmel a „jó-hírt”! Remélem kedves Testvérek, ti mindannyian ezek között vagytok. … Emberré lett az Isten! Emmánuel, ebben a Kisgyermekben nemcsak egy lett közülünk, hanem valóban velünk az Isten! Ugyanakkor hány családban csupán külsőség ez az este. A karácsonyfa ragyog, de sötétség tartja hatalmában a lelkeket. Milyen más kegyelmet kérhetnénk ezen az éjszakán Istentől, minthogy az égi Kisded ragyogja be minden ember szíve rejtekét?

A pásztorok miséje: karácsonykor csak kevesen vállalják, hogy a korai misére elmenjenek. Pedig ennek a szentmisének is külön mondanivalója van. Kik voltak az első hódolói a földre szállt Szeretetnek? Nem királyok, nem gazdag előkelőségek, nem tanult emberek, hanem az egyszerű pásztorok. Még csak nézelődnek, de nagy örömmel, mert beteljesülve látják az angyalok által közölt örömhírt. Megszületett, aki majd saját magát hozzájuk, a jó pásztorhoz hasonlítja; aki ismeri juhait, gondozza és megvédi őket, ha kell, az élete árán is. Így tekintek-e a betlehemi Kisdedre, mint aki értem jött; mint aki értem lett emberré, hogy engem megmentsen? Úgy tekintek-e rá, mint aki azért jött, hogy értem meghaljon, mint életem és lelkem igazi pásztora? Rábíztam-e már magam, engedem-e, hogy vezessen?

Karácsony ünnepének csúcspontja az ünnepi mise. Szent János evangélista az Úr Jézus örök születéséről beszél, aki már kezdetben volt, Istennél volt; Ő a mennyei Atya kimondott Szava, Igéje, aki által és akiben mindent teremtett; akiben Isten látta, hogy jó minden, amit teremtett. Amikor pedig az ember bűnével elfordult Istentől, aki az élet, a világosság volt számára, és a sötétséget választotta, nem hagyta magára, hanem megtestesült; beleszületett az Istentől elszakadt világba, hogy fényt gyújtson a sötétségben, és visszavezessen minden rabot – a bűn rabságában sínylődő embert – Istenhez, a fényhez, az igazi élethez, még akkor is, ha ez az életébe kerül. … És akik befogadják, hatalmat kapnak az újjászületésre, hogy Isten gyermekei legyenek. Aztán következik Szent János nagy tanúságtétele: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” – Hol láttad, János apostol, Isten dicsőségét? – Láttuk a kereszten meghalni, és harmadnapra feltámadni. Dicsőséges sebhelyei nem tűntek el a megdicsőült testéről, hanem ezek lettek azonosítójegyei. Teljessé tette megváltásunkat, és megmutatta, hogy szeretet az Isten, aki nem tud visszaütni, csak kitárt karral átölelni.

Tőlünk függ, hogy mit teszünk ezekkel a kitárt karokkal; átszegezzük-e, vagy hagyjuk, hogy átöleljenek. Karácsony ünnepén a kisded Jézus tárja felénk kezét. Ki lenne képes átszegezni egy kisgyerek puha, pici kezét? Pedig Jézus kezét-lábát átszegezték, s ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ugyanaz, mint aki karácsonykor megszületett. Ez az igazság! És kegyelem az, ha megértjük, hogy a kisded Jézussal együtt a keresztre feszített Jézust is át kell tudnunk ölelni.

Kedves Híveim! Karácsony ünnepe számunkra hitvallás. Hisszük és valljuk, hogy a betlehemi Gyermek a próféták által megígért Messiás, Isten Fia, aki megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és Betlehemben megszületett; az angyalok hirdették, a pásztorok köszöntötték; József és Mária családjában nevelkedett; Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették, meghalt, és eltemették. De harmadnap feltámadt a halottak közül, és fölment a mennybe, de velünk marad mindennap a világ végéig. Az ő születésnapját úgy ünnepelni, hogy bennünk is megszülessen, ez a legnagyobb kegyelem. Dicsőség neki mindörökké!

És köszönet mindenkinek, akik iránta való szeretetből egész évben a szolgáló szeretet munkáját végezték. Mindenekelőtt köszönöm a paptestvéreim és szerzeteseink áldozatos szolgálatát. Köszönöm szeretett egyházmegyénk híveinek és minden jótevőjének áldozatát, amellyel lehetővé tették intézményeink zavartalan működését. Köszönöm alkalmazottaink becsületes és szorgalmas munkáját, amit szerte az egyházmegye plébániáin és intézményeiben végeztek. A lelkekben is megszületni akaró szentségi Jézus legyen a jutalmuk!

Végezetül szívből jövő főpásztori áldásomat küldve kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, békés, boldog új esztendőt!

2018 karácsonyán, Jézus Krisztus születésének főünnepén

+Jenő püspök