2018. január 25., csütörtök

Ferenc pápa a davosi gazdasági fórumra: Lehetőséget kell adni az átfogó emberi fejlődésre



Ferenc pápa a davosi gazdasági fórumra: Lehetőséget kell adni az átfogó emberi fejlődésre

Üzenetet küldött Ferenc pápa január 22-én a davosi világgazdasági fórumra. Több mint ezer politikai és gazdasági vezető tanácskozik január 23. és 26. között a svájci városban megtartott szokásos éves találkozón.

Üzenetében a pápa hangsúlyozza, hogy új irányt kell adni a világ sorsának a növekvő szegénység láttán: ezért az embert kell a középpontba helyezni, és olyan gazdaságpolitikát kell alkalmazni, amely segíti a családokat. A legfontosabb a személy méltóságának megőrzése. Ezt azáltal érhetjük el, hogy a személynek valós lehetőséget adunk az átfogó emberi fejlődésre. A társadalmi és gazdasági különbségek, a szegénység, a rabszolgaság új formáinak növekedése miatt olyan gazdasági modellekre van szükség, amelyek a fenntartható és átfogó fejlődés etikáját követik, illetve a személyt és annak jogait állítják a középpontba.
A mesterséges intelligenciát, a robotokat és a technológiai újításokat az emberiség szolgálatába és közös otthonunk védelmébe kell állítani, s nem ellenkezőleg, ahogy sajnos egyes esetekben történik. A Szentatya felhívással fordul a szenvedő milliók érdekében: nem hallgathatunk kálváriájukról, és igazságos feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy mindenki emberhez méltó körülmények között élhessen.
A vállalkozások világának hatalmas ereje van ahhoz, hogy lényeges változtatásokat valósítson meg, elutasítva a „használom és eldobom” kultúrát. Ehelyett tűzze ki célul a termelékenység minőségének növelését, az új munkahelyek teremtését, a törvények betartását, amelyek a munka világát szabályozzák, a korrupció elleni küzdelmet és a társadalmi igazságosság előmozdítását a nyereség igazságos elosztásával.
Itt az idő, hogy bátor és vakmerő lépéseket tegyünk szeretett Földünkért, mert a most meghozott döntések meghatározók lesznek a holnap világa számára – hangsúlyozza Ferenc pápa. – A hiteles értékek jelentsék az iránytűt egy biztosabb jövő felé, amely mindenki jólétére ösztönöz. Végül a Szentatya annak a reményének ad hangot, hogy a davosi fórum elősegíti a közjó fejlődését.
*
Az MTI jelentése szerint a világon tavaly megtermelt vagyon 82 százaléka a Föld lakosságának leggazdagabb 1 százalékához került, a milliárdosok száma pedig rekordot ért el az Oxfam hétfőn publikált jelentése alapján. 2016–2017-ben minden második nap lett egy új milliárdos – írta a segélyszervezet, utalva a Forbes pénzügyi magazinnak a milliárdosokról szóló listájára.


A jazidik képviselőivel találkozott Ferenc pápa



A jazidik képviselőivel találkozott Ferenc pápa

A január 24-i általános kihallgatás előtt a Szentatya Németországból érkezett jazidik képviselőivel találkozott a VI. Pál aula kistermében.

Elfogadhatatlan, hogy embereket vallási hovatartozásuk miatt üldöznek és ölnek meg! – kezdte a jazidikhoz intézett köszöntőjét a pápa. – Minden embernek joga van ahhoz, hogy hitét szabadon és kényszerítés nélkül megvallja. A spiritualitásban és kultúrában gazdag történelmeteket sajnos a személy alapvető jogainak leírhatatlan megsértései jellemzik: emberrablás, rabszolgaság, kínzások, kényszerű áttérítések, gyilkosságok. Szent és istentiszteleti helyeiteket lerombolták. A szerencsésebbeknek sikerült elmenekülniük, de hátra kellett hagyniuk minden vagyonukat, a legkedvesebb és legszentebb dolgokat is.
A világ számos részén vannak még vallási és etnikai kisebbségek, közöttük keresztények, akiket hitük miatt üldöznek. A Szentszék sosem fárad bele, hogy elítélje ezeket a helyzeteket és elismerésüket, védelmüket és tiszteletüket kérje. Ugyanakkor a párbeszédre és a kiengesztelődésre buzdít a sebek begyógyítása érdekében. Ismét felemelem hangomat a jazidik jogaiért, elsősorban azért, hogy mint vallási közösség létezhessenek. Senki nem rendelkezhet a hatalommal, hogy eltöröljön egy vallási csoportot, mert nem tartozik az általa toleráltak közé – hangsúlyozta a Szentatya.
Ferenc pápa azokra a jazidikra is utalt, akik még mindig a terroristák fogságában vannak. Annak a kívánságának adott hangot, hogy minden lehetségest tegyenek meg megmentésükért, keressék meg az eltűnteket, továbbá azonosítsák a meggyilkoltakat és biztosítsanak méltó nyughelyet számukra. A nemzetközi közösség nem nézheti némán és mozdulatlanul ezt a drámát.
A Szentatya arra buzdította az intézményeket és a jóakaratú embereket, hogy járuljanak hozzá a jazidik otthonainak és istentiszteleti helyeinek újjáépítéséhez. Tegyenek konkrét erőfeszítéseket a megfelelő feltételek megteremtésére, hogy a menekültek visszatérhessenek otthonaikba és megőrizhessék a jazidi közösség identitását. „Isten segítsen minket, hogy együtt építhessünk egy világot, amelyben békében és testvériségben élhetünk” – fohászkodott Ferenc pápa a Németországból érkezett jazidi közösség képviselőihez intézett szavai végén.
* * *
A jazidizmus az ősi közel-, illetve közép-keleti vallások számos elemét ötvöző, monoteista vallás, aminek alapelemei mintegy négyezer éve alakulhattak ki. Hitükre nagyon erősen hatott a korai iszlám egyik misztikus irányzata, a szúfizmus. A jazidik a Bibliát és a Koránt is követik, vallási hagyományaik nagy részét nem írták le, hanem szájhagyományként adják tovább. A jazidizmus nem missziós vallás, hívei születésükkel válnak a közösség tagjaivá. Számuk 70 ezer és 1,2 millió közé tehető.
 


Évközi harmadik hét csütörtökje



Évközi harmadik hét csütörtökje


A mai napon Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. A keresztényeket üldöző Pált a Krisztussal való látomásszerű találkozás tette Krisztus követőjévé. Pál nem azért kezdte üldözni a keresztényeket, mert nem tudott semmit az új vallási mozgalom alapítójáról, Jézusról és az ő követőiről. És nem is azért, mert a vallást, a hitet feleslegesnek, butaságnak tartotta. Éppen ellenkezőleg! Farizeusként, azaz a legbuzgóbb zsidó vallási csoport tagjaként Pál számára a vallás, a hit megélése volt a legfontosabb. Farizeusként ő is azt gondolta, hogy a mózesi törvények pontos megtartása teszi igazzá az embert Isten előtt. Ugyanakkor úgy értelmezte, hogy Jézus a törvények és a hagyományok ellen beszél, amikor az Úr valójában azok megújítását szorgalmazta. A szadduceusok vallási csoportjával ellentétben a farizeusok hittek a halál utáni életben, a test feltámadásában. Pál is hitt a feltámadásban, de túlzás volna azt állítani, hogy hitt abban, amit az első keresztények meggyőződéssel hirdettek: a keresztre feszített Jézus feltámadt a halálból. Megtérése előtt Pál egyetlen szót sem hitt el abból, amit hallhatott Jézusról, a Messiásról és a feltámadt Üdvözítőről.
Pál vélekedése azonban gyökeresen megváltozott és élete teljes fordulatot vett a Damaszkusz felé vezető úton, amikor megjelent neki Jézus. E találkozás során meggyőződött arról, hogy a keresztre feszített Jézus valóban él. Feltámadása nem minősíthető csalásnak, a halálból való feltámadásáról szóló tanítás valóban igaz. Ez az élmény azt eredményezte, hogy Pál is Krisztus feltámadásának hirdetője lett.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!


2018. január 24., szerda

A szentföldi katolikus püspökök aggodalmuknak adtak hangot Izrael menekültügyi intézkedései miatt



A szentföldi katolikus püspökök aggodalmuknak adtak hangot Izrael menekültügyi intézkedései miatt


A szentföldi katolikus egyházak vezetői nyilatkozatot adtak ki annak kapcsán, hogy Izraelben január 1-jétől hatályba lépett az az intézkedés, amely az ország elhagyására kényszeríti az eritreai és szudáni menedékjogot kérőket.


Az izraeli hatóságok súlyos választás elé állítják az eritreai és szudáni menedékjogot kérőket: börtönbe kerülnek vagy más országba távoznak. Ez a politikai döntés veszélybe sodor számos emberi életet és bizonytalan jövőt hoz számukra. 2018 márciusáig 850 eurót kínálnak fel a menedékjogot kérőknek egy repülőjegy kíséretében. Amennyiben maradni szándékoznak, börtönbüntetéssel kell szembe nézniük. Február 2-től hatvan nap áll rendelkezésükre, hogy elhagyják Izraelt és visszatérjenek hazájukba vagy egy másik afrikai országba. Az intézkedés nem vonatkozik nőkre, gyermekekre, kiskorú gyermekkel rendelkező szülőkre, a rabszolgaság, a kényszermunka és a szexuális erőszak áldozataira.
„Bár elismerjük, hogy szükség van a menedékjogot kérők áradatának ellenőrzésére, nem maradhatunk közönyösek a diktatúrák, háborúk vagy más szörnyű körülmények elől menekülők nehéz helyzete iránt. Az izraeli társadalom jóléte nem valósítható meg annak árán, hogy sok embert elutasítanak, akiknek élete veszélynek, jövője pedig bizonytalanságnak van kitéve” – fogalmaznak a szentföldi katolikus püspökök. Annak a reményüknek adnak hangot, hogy az izraeli hatóságok figyelembe veszik a menedékkérők aggodalmát, és emberségesebb megoldást kínálnak fel számukra.
A szentföldi katolikus egyházak vezetőinek dokumentumát aláírta többek között Pierbattista Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriárkátus apostoli adminisztrátora és Francesco Patton szentföldi ferences kusztos is.


Ferenc pápa: Korrupció itt is van, és veszélyesebb az influenzánál!



Ferenc pápa: Korrupció itt is van, és veszélyesebb az influenzánál!


Az általános kihallgatás keretében a Szentatya január 24-én délelőtt nem katekézist tartott, hanem hatnapos chilei és perui útjára tekintett vissza. Megemlítette a legfontosabb programpontokat, és elmondta, mire próbálta biztatni az ott élő embereket.



Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ez a kihallgatás két, egymással összeköttetésben lévő helyen zajlik: ti itt vagytok a téren, és van egy csoport kisgyermek a teremben, akik egy kicsit betegek. Ők látnak titeket, ti pedig látjátok őket, és így egymáshoz kapcsolódunk. Üdvözöljük a gyerekeket, akik a teremben vannak! Jobbnak látszott, hogy ne legyenek ilyen hidegben, ezért vannak ott.
Két napja tértem haza a Chilében és Peruban tett apostoli utamról. Tapsoljuk meg Chilét és Perut! Két kiváló nép, kiváló… Köszönöm az Úrnak, hogy minden jól ment: találkozhattam azokon a földeken Isten úton járó, szent népével – olyanokkal is, akik nincsenek úton, hanem egy kicsit megülepedtek…, de jó emberek –, és bátoríthattam ama országok társadalmi fejlődését. Ismételten kifejezem hálámat az állami vezetőknek és püspöktestvéreimnek, akik nagy kedvességgel és nagylelkűséggel fogadtak, hasonlóképpen az összes munkatársnak és önkéntesnek. Gondoljátok csak el, hogy mindkét országban több mint húszezer önkéntes volt: több mint húszezer Chilében és húszezer Peruban. Derék emberek: többségükben fiatalok.

Chilébe érkezésemet tiltakozó megmozdulások előzték meg, több okból kifolyólag, ahogyan olvashattátok az újságokban. Ez még időszerűbbé és életszerűbbé tette látogatásom jelmondatát: „Mi paz os doy – Az én békémet adom nektek”. Ezek Jézus szavai tanítványaihoz, melyeket minden misében megismétlünk: a béke ajándéka, amelyet egyedül a meghalt és feltámadt Jézus tud megadni annak, aki rábízza magát. Manapság nemcsak mindegyikünk szorul rá a békére, hanem a világ is, ebben a darabokban zajló harmadik világháborúban… Kérlek titeket, imádkozzunk a békéért!
Az ország politikai és állami vezetőivel való találkozón a chilei demokrácia útját, mint a szolidáris és a különbözőséget elfogadni képes találkozás terét bátorítottam, s e cél elérése érdekében a meghallgatás módszerét javasoltam: különösen a szegények, a fiatalok, az idősek és bevándorlók meghallgatását, de a föld meghallgatását is.
Az első szentmisén, melyet a békéért és igazságosságért mutattunk be, elhangzott a nyolc boldogság, különösen a „Boldogok a békességteremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9). Erről a boldogságról a közelség, a közellevés, az osztozás stílusával kell tanúságot tenni, megerősítve ily módon – Krisztus kegyelmével – az egyházi közösség és az egész társadalom szövetét.
A közelség eme stílusában a gesztusok többet érnek, mint a szavak, és egy fontos gesztus, melyet tehettem, a santiagói női börtön meglátogatása volt: Azoknak a nőknek az arcán – közülük sokan fiatal anyák, karjukban kisgyermekükkel – mindenek ellenére nagy reményt tükröződött. Bátorítottam őket, hogy a visszailleszkedéssel kapcsolatban komoly felkészülést követeljenek meg maguktól és az intézményektől, hiszen ez a távlat ad értelmet mindennapi bánatuknak. Nem szabad börtönt elgondolnunk, semmilyen börtönt, a visszailleszkedés eme dimenziója nélkül, mert ha nincs meg a társadalomba való visszailleszkedésnek ez a reménye, a börtön egy vég nélküli szenvedés. Amikor viszont dolgoznak a visszailleszkedésen – az életfogytiglani büntetésre ítéltek is visszailleszkedhetnek a munkán keresztül a börtönből a társadalomba –, akkor párbeszéd kezdődik. Egy börtönnek mindig kell, hogy legyen ilyen visszailleszkedési dimenziója, mindig.
A papokkal és a megszentelt életet élő személyekkel, valamint a chilei püspökökkel egy-egy nagyon intenzív találkozóm volt, amelyet még gyümölcsözőbbé tett az Egyházat abban az országban sújtó néhány seb miatti megosztott szenvedés. Különösen is megerősítettem testvéreimet abban, hogy utasítsanak el minden kiegyezést a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazásokkal, ugyanakkor megerősítettem őket az Istenbe vetett bizalomban, aki e kemény próbákon keresztül megtisztítja és megújítja az ő szolgáit.
A másik két chilei mise küzöl az egyiket délen, a másikat északon mutattuk be. A délen, Araucaníában, a mapucse indiánok földjén bemutatott mise örömmé változtatta e nép drámáit és fáradozásait, és felhívást intézett a különbözőségek harmóniájaként megélt békéért és minden erőszak elutasításáért. Az északon, Iquiquében, az óceán és a sivatag között bemutatott mise a népek közötti találkozásnak zengett himnusz volt, mely egyedülálló módon fejeződik ki a népi vallásosságban.
A fiatalokkal és a Chile katolikus egyetemének képviselőivel való találkozók arra a kulcsfontosságú kihívásra válaszoltak, hogy fajsúlyos értelmet kínáljunk az új nemzedékek életének. A fiatalok lelkére kötöttem Szent Alberto Hurtado jelmondatát: „Mit tenne Krisztus az én helyemben?” Az egyetemnek az átfogó képzés modelljét javasoltam, amely a katolikus identitást egységes és sokféle társadalmak építésében való részvételi képességgé fordítja le a gyakorlatban, ahol a nézeteltéréseket nem söprik szőnyeg alá, hanem megbeszélik. Nézeteltérések mindig vannak, otthon is, mindig vannak. De ha a nézeteltéréseket rosszul kezeljük, az még rosszabb. Nem szabad a nézeteltéréseket szőnyeg alá söpörni: a felmerülő nehézségekkel szembe kell nézni és párbeszéd útján meg kell oldani. Gondoljatok a kis nézeteltérésekre, amilyenek biztosan vannak odahaza: nem szabad elrejteni őket, hanem szembe kell nézni velük. Keresni kell a megfelelő pillanatot, és beszélni kell róluk: a nézeteltérést így lehet megoldani, párbeszéddel!

A perui látogatás mottója a következő volt: „Unidos por la esperanza – Egységben a reményért”. Egységben, de nem meddő egyformaságban, ahol mindenki ugyanolyan: ez nem egység; hanem a különbözőségek teljes gazdagságában, amelyet a történelemtől és a kultúrától öröklünk. Ezt ékesszólóan megmutatta az Amazónia perui területén élő népekkel való találkozó, amely egyben elindította a 2019 októberére összehívott, a teljes Amazonas-medencével foglalkozó szinódus útját, de ugyanezt mutatták meg a Puerto Maldonadó-i lakossággal és a „Kis Herceg” befogadó otthon gyermekeivel együtt töltött percek is. Együtt mondtunk nemet a gazdasági gyarmatosításra és az ideológiai gyarmatosításra.
A perui politikai és állami vezetőkhöz intézett beszédemben kifejeztem megbecsülésemet az ország környezeti, kulturális és spirituális öröksége iránt, és rávilágítottam két olyan valóságra, melyek súlyosan fenyegetik: az ökológiai-társadalmi hanyatlás és a korrupció. Nem tudom, ti hallottatok-e itt korrupcióról… nem tudom… Nemcsak a föld azon részeiben van, hanem itt is, és veszélyesebb az influenzánál! Befészkeli magát az ember lelkébe, és lerombolja a szívét. A korrupció lerombolja a szívet! Kérlek titeket, utasítsátok el a korrupciót! Hangsúlyoztam, hogy senki sem bújhat ki az eme két bajért viselt felelősség alól, és hogy mindenkinek küzdeni kell ellenük.
Az első nyilvános misét Peruban az óceán partján mutattam be, Trujillo városa mellett, ahol az El Niño vihar tavaly nagy csapást mért a lakosságra. Ezért arra biztattam őket, hogy nézzenek szembe ezzel a viharral, de olyan másfajta viharokkal is, mint az alvilági élet, a munkanélküliség, az oktatás és a biztos otthon hiánya. Trujillóban találkoztam a Peru északi részén élő papokkal és megszentelt életet élő személyekkel is, osztoztam velük a hivatás és a küldetés örömében és az egyházi közösségépítés iránti felelősségben. Buzdítottam őket, hogy legyenek emlékezetben gazdagok és gyökereikhez hűek. E gyökerek között van a Szűz Mária iránti népi áhítat. Ismét csak Trujillóban volt az a Mária-ájtatosság, amelynek keretében megkoronáztam a „Kapu Szüzét”, akit az „irgalmasság és a remény anyjának” nyilvánítottam.
Az út utolsó napja, múlt vasárnap, Limában telt; erős spirituális és egyházi hangsúlyt kapott. Peru leghíresebb kegyhelyén, ahol a megfeszített Krisztust ábrázoló festményt tisztelik, amelyet a „Csodák Urának” is hívnak, mintegy ötszáz, szemlélődő életet élő szerzetesnővérrel találkoztam: a hitnek és az imának egy valódi „tüdejét” jelentik ők az Egyház és az egész társadalom számára. A székesegyházban külön imádságot végeztem a perui szentek közbenjárásáért, azt követően pedig találkoztam az ország püspökeivel, akik elé Mogrovejói Szent Toribio alakját állítottam példaképül. A fiatalok szeme elé is a szenteket állítottam, mint olyan férfiakat és nőket, akik nem vesztegették idejüket azzal, hogy kozmetikázzák saját képüket, hanem követték Krisztust, aki reménnyel nézett rájuk. Ahogy mindig, Jézus szava teljes értelmet ad mindennek, úgy az utolsó eucharisztikus ünneplés evangéliuma is összefoglalta Istennek az ő Chilében és Peruban élő népéhez intézett üzenetét: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Így – mintha az Úr mondta volna – megkapjátok azt a békét, amelyet én adok, és egységben lesztek az én reményemben. Nagyvonalakban ez ennek az útnak az összefoglalása. Imádkozzunk ezért a két testvérnemzetért, Chiléért és Peruért, hogy az Úr áldja meg őket!
A kihallgatás végén elhangzott Ferenc pápa alábbi felhívása:
Sajnos továbbra is aggasztó hírek érkeznek a Kongói Demokratikus Köztársaságból. Ezért megismétlem felhívásomat: mindenki törekedjen elkerülni mindenféle erőszakot! Az Egyház pedig nem akar mást, mint hozzájárulni a békéhez és a közjóhoz a társadalomban.