Évközi harmadik hét hétfője

Évközi harmadik hét hétfője

A szombati evangéliumban arról olvastunk, hogy megjelennek Jézus rokonai, akik hitelt adnak annak a szóbeszédnek, miszerint Jézus „eszét vesztette” és emiatt haza akarják őt vinni. Ez a jelenet folytatódik majd a holnapi napon, ma azonban közbeékelődik még a farizeusok fellépése, akik azt a vádat fogalmazzák meg, miszerint Jézus az ördögök fejedelmének segítségével, azaz magával a gonosszal szövetkezve képes bizonyos rendkívüli cselekedetekre. Az „őrültség” és az „ördöggel való együttműködés” vádja nem feltétlenül az időbeni egyezés, hanem a hasonlóság miatt kerülhetett egymás mellé az események folyamatában. A háttérben nyilvánvalóan az húzódik meg, hogy az emberek tudni szeretnék, milyen hatalom birtokában képes Jézus gyógyítani, illetve olyan cselekedeteket véghezvinni, amelyekre ember nem képes. Miközben elcsodálkoztunk Jézus rokonainak értetlenségből fakadó fellépésén, addig a farizeusok megjelenése és negatív ítélete nem okoz számunkra meglepetést, hiszen vádaskodásukkal már korábban is találkoztunk. Az általuk megfogalmazott vád és rágalom gyökeres ellentéte mindannak, amiről korábban meggyőződhettünk. Jézus azt tanítja és azt igazolja csodáival, hogy eljött az Isten országa, ezzel szemben a Jeruzsálemből érkező írástudók szerint a gonosz rendkívüli hatalma mutatkozik meg tetteiben.
Hiszek-e abban, hogy Jézus képes lerombolni a gonosz uralmát? Hiszem-e, hogy ezt Isten erejével teszi?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a te szereteted megvalósul.
Szent II. János Pál pápa