2016. február 27., szombat

Nagyböjti kalendárium – február 27.



Nagyböjti kalendárium – február 27.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Szent Lukács evangéliuma a két szövetség határán egész különleges megfeleléssel visszhangozza azt az isteni irgalomhoz tartozó két szót, melyekben erőteljesen hangzik mindaz, amit az Ószövetség teljes hagyománya az irgalomról mondott. [...] Látjuk Máriát, amint Zakariás házába lépve teljes szívéből magasztalja az Urat irgalmáért, melynek »nemzedékről nemzedékre« részesei lehettek az istenfélők. Izrael kiválasztásáról szólva ismét csak az irgalomról beszél, amelyről Isten mindig megemlékezik (Mindkét esetben a hesedről van szó. Ti. a hűségről, amelyet Isten népe iránti szeretetből valósít meg: az ígéretekhez való hűségről, amely Isten Anyjának anyaságában nyeri el teljes megvalósulását; vö. Lk 1,49–54).
S miután Keresztelő Szent János megszületett, atyja, Zakariás ugyanabban a házban áldja Izrael Istenét, és dicsőíti az Ő irgalmát, amelyet »atyáinkkal tett, megemlékezvén az Ő szent szövetségéről« (Itt is a hesed értelmében van szó az irgalomról, a következő mondatokban ugyanis, amikor Zakariás Isten irgalmasságáról beszél, világosan kifejezi a másik gondolatot a rahamim szóval – lat. viscera misericordiae –, amely az isteni irgalmat inkább az anyai szeretet oldaláról jelzi; vö. Lk 1,72–78).”
(Dives in misericordia, 30.)
Istenünk, te már ezen a földön mennyei javakban részesítesz minket, amikor szentségeiddel belekapcsolsz mennyei életedbe. Kérünk, kormányozz minket földi utainkon, és vezess el örök világosságodra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 


Himnusz IXC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


HIMNUSZ

Ujjongva zengjen dalt az ég,
vígan feleljen rá a föld:
szent ünnepünk Apostolok
dicsőségéről énekel.
Igaz bírák, a nagyvilág
világosító fényei:
a szív ma hozzátok kiált,
halljátok esdeklő szavát.
Képes bezárni az eget
s kitárni újra szavatok.
Sok bűnünktől, mely fogva tart,
kérünk, hogy feloldozzatok.
Mindenki javát és baját
elrendezi parancsotok:
beteg lelkünknek gyógyulást,
erőt s erényt ti hozzatok.
Hogy majd Krisztus, ha mint Bíró,
a világ végén visszatér,
osszuk meg mi is veletek
az örök élet örömét.
Dicsérje Istent háladal,
mert üdvünk jóhírét szava
tibennetek hirdette meg,
s bennünket égbe felvezet. Ámen.


Ferenc pápa irgalmasság-pénteki látogatása egy kábítószerfüggő fiatalokat gondozó központban



Ferenc pápa irgalmasság-pénteki látogatása egy kábítószerfüggő fiatalokat gondozó központban


Kart karba öltve, együtt könnyebb a drog ellen - REUTERS

                                                                          
Miközben sokan influenzás megbetegedéséért aggódtak, Ferenc pápa péntek délután váratlanul elhagyta Rómát és a Castelgandolfo közelében fekvő „San Carlo” segítő központot kereste fel, ahol 60 fiatal kábítószerfüggőt segítenek meggyógyítani, hogy megszabadulva a drog rabságából, visszatérhessenek a rendes családi életbe.  A „San Carlo” központot Don Mario Picchi alapította a hatvanas években a Szolidaritás Olasz Központja keretében.
A harmadik irgalmasság-pénteki meglepetés látogatás
Ferenc pápa látogatása az irgalmasság-jubileum havi egyszeri, pénteki, meglepetésszerű eseményei közé tartozik. A sorozat múlt év végén kezdődött, amikor december 18-án meglátogatta a római új központi karitász otthont, amelynek kápolnájában a szegények és hajléktalanok számára megnyitotta a szentkaput. Egy hónappal később a pápa egy, a Róma perifériáján működő idősotthont és elfekvőt látogatott meg.
Nyílt beszélgetés, a sebek feltárása
Mostani pénteki látogatása is teljes meglepetés volt. Hivatalos kíséret nélkül érkezett a „San Carlo” segítő központba, ahol egyedül Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának az elnöke társaságában kereste fel a beteg fiatalokat. Ők délutáni megszokott közösségi tevékenységüket végeztek kisebb csoportokban, amikor egyszer csak megjelent közöttük Ferenc pápa. Egybehívták az ott lakókat és egy közösségi beszélgetés kezdődött, melynek során először a pápa kérdezte a fiatalokat a helyzetükről, reményeikről és családjaikról. A fiatalok pedig megnyíltak és elmondták találkozásukat a félelmetes droggal, mely erősebb volt náluk és leteperte őket. Sok beteg elővette  fényképalbumát és megmutatta a családtagjaik fényképét, némelyek gyermekeik fotóját tárták a pápa elé könnyes szemmel.
Sok nevetés és komoly beszélgetés
A Vatikáni Rádió munkatársa interjút készített Roberto Mineo-val, a Szolidaritás Olasz Központja elnökével, aki így vallott a rendkívüli pápalátogatásról: „Nagyon szép meglepetés volt, mindnyájan kővé meredtünk, a fiúk és az ápolók egyaránt, amikor szokásos dolgainkba belefeledkezve megjelent közöttünk fehér ruhában. Nagyon megható volt a találkozás, sok nevetéssel és komoly beszélgetésekkel. A fiatalok a hitről, az evangéliumról kérdezték a pápát, továbbá annak a lehetőségéről és módjáról, hogy oly sok szenvedés után vajon fel tudnak-e támadni a megpróbáltatásaikból”.
Méltósággal újrakezdeni
Ferenc pápa, miután meghallgatta a fiatalok személyes tanúságtételeit, arra buzdította őket, „ne hagyják, hogy a kábítószer és annak „áttételes következményei” elnyeljék őket”. Utalt „a közösség szerepére, melyben reális lehetőség nyílik arra, hogy tisztán és méltósággal újrakezdjék az életüket. A legfontosabb szempont, hogy bízzanak Isten irgalmas szeretetében, mely támogatni fogja őket további zarándokútjukon”.
Uzsonnára pizza
Roberto Mineo, a Szolidaritás központ elnöke a látogatás sajátos mozzanatát így mesélte el:
„Pizzát kezdett enni a fiatalokkal. Nálunk az a szokás, hogy délután fél ötkor együtt uzsonnáznak a fiatalok. A szakácsunk pedig péntekenként mindig pizzát készít és örömmel láttuk, hogy mennyire tetszett a pápának ez a közös pizza-falatozás”.
Mi meghívtuk őt pár hete egy közös levélben
„A közösségünk körülbelül két hete levelet írt a pápának és ebben azt kérték, hogy nagyon nagy örömmel vennék, ha meg tudná látogatni őket és egy kis beszélgetésre is lehetőség lenne. A fiatalok tudják, hogy Ferenc pápa mennyire elkötelezett a védelmükben, főként amikor két éve a Szent Péter téren közvetlenül hozzánk szólt, akik a kábítószerfüggő fiatalokkal foglalkozunk. Felemelte a hangját és kiáltva mondta: „Nemet mondok a drogra, nemet minden típusú kábítószerre!”. Ez nagyon fontos üzenet, mert azt jelzi, hogy nincs könnyű drog, hiszen mindegyik megtöri az emberi életet. Nekem is nagy élmény volt a pápa kétórás köztünk tartózkodása, amit a legpontosabban a fiatalok arcáról tudtam leolvasni, amely szavak nélkül elmondta a hálájukat, örömüket és elégedettségüket” – nyilatkozta Roberto Mineo, a Szolidaritás Olasz Központjának elnöke.


Nagyböjt második hetének szombatja



Nagyböjt második hetének szombatja


Szent Lukács evangéliumának 15. fejezetében három olyan példabeszédet olvashatunk, amelyek Isten irgalmáról szólnak. Az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról (pénzről) és az elveszett (tékozló) fiúról szóló hasonlatok egyaránt arról tanítanak, hogy az irgalmas Isten keresi elveszett gyermekeit és kész megbocsátani, visszafogadni mindenkit szeretetébe. A megtalálás, a visszatalálás öröme visszatérő elem mindhárom hasonlatban. Az elveszett bárányt megtaláló és a nyájhoz visszavivő pásztor, az elveszett pénzdarabot kutató és meglelő háziasszony, valamint a fiára váró és őt szeretettel visszafogadó apa nem akarja örömét magába zárni, hanem másokat is örvendezésre hívnak.
A három hasonlattal Jézus fokozatosan világítja meg, hogy miről is akar tanítást adni. Az elsőben egy állat, egy bárány szerepel, a másodikban egy tárgy, egy pénz, és csak a harmadikban szerepel egy ember. A fokozatosság abban is megjelenik, hogy sem a bárány, sem a pénz nem tehet arról, hogy elveszett, a fiú viszont már szabad döntést hoz arról, hogy „elveszik,” kilép az atyai házból. Az Isten elleni lázadás, az engedetlenség, a bűn mindig az ember tudatos döntése, választása és nem a véletlen műve. Isten azt szeretné, ha bűnünket megbánnánk és visszatérnénk hozzá. Ő irgalmas és mindig örömmel vár minket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd fel szememet, hogy a szenvedésben ne elviselhetetlen rosszat lássak, hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a szenvedés által a megtérés útján!



2016. február 26., péntek

Nagyböjti kalendárium – február 26.



Nagyböjti kalendárium – február 26.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„E nép által, amely végigvonul az Ószövetség és az Újszövetség időszakain, a kiválasztás eljut minden egyes emberhez és az emberiség egész hatalmas családjához. »Örök szeretetben szerettelek meg téged; ezért irgalmamban magamhoz vontalak« (Jer 31,3). »A hegyek eltűnnek majd, irgalmam azonban nem távozik el tőled, és az én békém szövetsége nem fog meginogni« (Iz 54,10). Ez az igazság, mely a maga idejében Izrael felé hangzott el, az egész emberi történelem távlatát jelenti, amely távlat egyszerre időbeli és eszkatologikus (Jn 4,21–24; Zsolt 145,9; Sir 18,8–14; Bölcs 11,23–12,1).”
(Dives in misericordia, 29.)
Mindenható Istenünk, adj erőt, hogy a közelgő ünnepekre töredelmes bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 


Himnusz XC.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


HIMNUSZ

Hittel, mely buzgó szívben él,
reménnyel, melyet hit kísér,
és égi lánggal, mely szeret,
Krisztusnak zengjünk éneket.
Ez órán vitték őt oda,
hol várta véres Golgota,
vállán kereszttel halni megy,
hűtlen juhát így menti meg.
Kérjük most, hívő népei,
szabaddá váltott vérei:
ne ejtse tőrbe földi vágy,
kit vádlevél nem köt tovább.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.


Ferenc pápa beszéde a Deus caritas est enciklikáról szóló konferencia résztvevőihez



Ferenc pápa beszéde a Deus caritas est enciklikáról szóló konferencia résztvevőihez


Ezekben a napokban tartja nemzetközi kongresszusát a Cor Unum Pápai Tanács. A tanácskozáson a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében részt vesz Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke. Ferenc pápa február 26-án fogadta a kongresszus résztvevőit, és beszédet intézett hozzájuk.


A konferencia témája a következő: A szeretet soha el nem múlik (1Kor 13,8). A Deus caritas est kezdetű enciklika tíz év távlatából. Ferenc pápa a résztvevőkhöz intézett beszédében rámutatott, XVI. Benedek első enciklikája olyan témával foglalkozik, amely lehetővé teszi az egyház egész történetének áttekintését, amely a szeretet története is.
Az Istentől kapott szeretet története ez, amit el kell vinni a világba. Ez a kapott és átadott szeretet az egyház és mindannyiunk történetének sarokpontja. Szeretni nemcsak alamizsna lelkiismeretünk tisztára mosásához, hanem magába foglalja azt, hogy szeretettel fordulunk mások felé (vö. Evangelii gaudium, 199), akikkel osztozni akarunk Isten barátságában. A szeretet tehát az egyház életének középpontjában áll, valójában a szíve, ahogy a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz mondta. A hívő és a keresztény közösség számára is érvényes Jézus szava, amely szerint az első és a legfontosabb parancsolat a szeretet – hangsúlyozta a Szentatya.
A szentév alkalom arra, hogy visszatérjünk életünk és tanúságtételünk lüktető szívéhez, amely a hit hirdetésének középpontja: „Isten szeretet” (1Jn 4,8.16). Isten nemcsak rendelkezik a szeretet képességével, hanem maga a szeretet, ami a lényege. Nem tud magába zárkózni, mert szeretetközösség, és a szeretet természeténél fogva terjed. Isten tehát szeretetből álló életébe bekapcsolja az embert, még ha az el is távolodik tőle. Isten nem marad távol, elindul felé – nyomatékosította a pápa. – Ez Fia megtestesülésében csúcsosodott ki, ez az ő irgalmassága. Így fejezi ki magát felénk, bűnösök felé, arca ránk tekint és gondoskodik rólunk. Jézus programja a látó szív. Meglátja, hogy hol van szükség szeretetre és ennek következtében cselekszik. A szeretet és az irgalmasság szorosan összefügg, mert Isten létezési és cselekvési módját jelentik, identitását és nevét.
Az első szempont, amelyre az enciklika emlékeztet bennünket, az Isten arca: ki az az Isten, akivel találkozhatunk, mennyire hűséges és felülmúlhatatlan a szeretete. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet, a szolidaritás és a másokkal osztozás ennek a szeretetnek a visszatükröződése, amely Isten. Ő soha nem fárad bele, hogy szeretetével elárasszon minket és mi arra kaptunk meghívást, hogy tanúságtevői legyünk ennek a szeretetnek a világban. Ezért az isteni szeretetre mint iránytűre kell tekintenünk, amely irányt mutat életünknek, mielőtt bármilyen tevékenységbe kezdenénk. Csak ha megmaradunk a szeretetben, tudjuk megérteni és szeretni azt, aki a közelünkben él – fogalmazott Ferenc pápa, majd rámutatott, hogy az enciklika másik aspektusa arra emlékeztet minket, hogy ez a szeretet egyre inkább tükröződni akar az egyház életében.
Mennyire szeretném, ha mindenki az egyházban, minden intézmény és tevékenység megmutatná, hogy Isten szereti az embert – fogalmazta meg vágyát a Szentatya. – Jótékonysági szervezeteink küldetése fontos, mert sok szegényt egy emberhez méltóbb, humánusabb élethez segítenek hozzá. Ez a misszió azért is nagyon fontos, mert nem szóval, hanem konkrét szeretettel segítheti, hogy minden ember érezze, hogy az Atya és Fia szeretik őt, és hogy örök életre rendeltetett Istennel.
A Szentatya köszönetet mondott mindazoknak, akik napi szinten elkötelezik magukat ebben a küldetésben, amely minden keresztény feladata.
Az idei szentévben hangsúlyozni akartam, hogy mindannyian megélhetjük a szentév kegyelmét azáltal, hogy gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, vagyis a szeretetet a Jézus szerinti értelmezésben alkalmazzuk. Így mindannyian együtt, konkrétan hozzájárulunk az egyház nagy küldetéséhez, hogy kommunikáljuk Isten szeretetét, amely áradni akar – mondta a pápa, végül pedig kiemelte: a Deus caritas est k. enciklika egészében megőrzi üzenetének frissességét, amellyel kijelöli a mindig aktuális távlatot az egyház útja számára. Annál inkább igazi keresztények vagyunk, minél inkább e lelkület szerint élünk.


Nagyböjt második hetének péntekje



Nagyböjt második hetének péntekje


Izajás próféta könyvének 5. fejezetében olvasható az Úr szőlőskertjéről szóló ének, amely szerint a választott nép, Izrael népe az Úr által telepített szőlő. Isten gondoskodik népéről, gondozza, őrzi szőlőjét és azt reméli, hogy termést hoz, a nép engedelmeskedik neki, de ez a várt eredmény elmarad. Az éneket rendszeresen olvasták a zsinagógai istentiszteleten, ezért a vallásos zsidók jól ismerték. Jézus példabeszédének kezdete hasonlít az Úr szőlőjéről szóló énekre, ezért a hallgatóság rögtön megértette, hogy olyan példázat következik, amelyik Izrael népéről szól. Az engedetlenség, az Isten elleni lázadás és szembefordulás motívuma Jézus hasonlatában is megjelenik: a szőlőskert bérlői fellázadnak a gazda ellen, meg akarják szerezni a birtokot, bántalmazzák a tulajdonos küldötteit, azaz a prófétákat, és végül attól sem riadnak vissza, hogy a tulajdonos fiát megöljék. Ez utóbbi egyértelmű utalás arra, hogy Jézus az Isten Fia, akit megölnek, keresztre feszítenek az elvetemült szándékú emberek. A gonosz szőlőmunkások megbüntetése figyelmeztetés, hogy minden bűnnek lesz következménye.
Jézus példabeszéde arról tanúskodik, hogy a mi Urunk tudatosan vállalja a prófétai sorsot, az elutasítást, a szenvedést és a halált. Küldetéstudata erősítsen minket keresztény hivatásunkban!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet, hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
 


2016. február 25., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – február 25.



Nagyböjti kalendárium – február 25.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Tehát az irgalom az igazságosság ellentéteként (de nem ellentmondásaként!) jelentkezik, s gyakran nem csupán hatalmasabbnak, hanem mélyebbnek is bizonyul annál. Már az Ószövetség is meggyőz arról, hogy bár az igazságosság az emberben igazi erény (justitia), Istenben pedig transzcendentális tökéletesség, a szeretet mégis »előbbrevaló«, mivel a szeretet az első és a fő erény. A szeretet enyhíti az igazságosságot, és a szeretet mindvégig az igazságosságnak szolgál. A szeretet igazságosságot megelőző magasabbrendűsége – ami az egész kinyilatkoztatásnak jellemző adata – az irgalomnak köszönhető. Ez a zsoltárosnak és a prófétáknak annyira nyilvánvaló volt, hogy náluk az igazságosság az Úr irgalmából következő üdvösséget jelenti (vö. Zsolt 39,11; 97,2; Iz 45,21; 51,5–8; 56,1). Az irgalom tehát különbözik az igazságosságtól, de nincs vele ellentmondásban, ha valóban elfogadjuk Isten jelenlétét az emberi történelemben – amint ezt az Ószövetség teszi –; Istenét, aki mint a dolgok teremtője különleges szeretettel szereti teremtményeit. A szeretet természete szerint kizárja azt, hogy Isten gyűlölje vagy rosszat akarjon annak, aminek egykor a teljes létét ajándékozta: »semmit sem gyűlöltél azokból, amiket teremtettél« (Bölcs 11,24). E szavak fölfedik az irgalom és az igazságosság kapcsolatának legmélyebb alapjait, melyekkel Isten az emberrel és a világgal szemben viseltetik.”
(Dives in misericordia, 28.)
Istenünk, te kedveled az ártatlanságot, és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Fordítsd magadhoz szívünket, hogy Szentlelked tüzétől felgyulladva állhatatosak maradjunk a hitben és gyümölcsöt hozzunk a jó cselekedetekben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz LXXXIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


HIMNUSZ

Az égi udvar díszei,
örök Királyunk nagyjai,
kiket nekünk nevelt az Úr,
s apostolokként ránk hagyott,
ti, új ég, új föld Városa,
hol napként Bárányunk ragyog,
s ti drágagyöngyként fényletek,
mint tündöklő alapkövek.
Ezért hálásan ünnepel
az Egyház, Krisztus hitvese,
mely hirdetésiektől dicső,
s mert véretek szentelte meg.
Ha minden kor s idő letűnt,
és Megváltónk ítélni jön,
ti is nagy fényben ültök ott,
dicső főrangú férfiak.
Imáitokkal nyerjetek
nekünk oltalmat és erőt,
s mit földünkön vetettetek,
az égben hozzon bő magot.
Krisztusnak zeng örök dalunk,
ki Atyja hírvivőiként küldött,
s a Szentlélek tüzét
gyújtotta lángra bennetek. Ámen.


Ferenc pápa: Kegyelem meglátni a szegény embert, aki kopogtat szívünk ajtaján



Ferenc pápa: Kegyelem meglátni a szegény embert, aki kopogtat szívünk ajtaján


A valódi hit az, amikor észrevesszük a szegényeket, akik mellettünk vannak. Ott áll Jézus, aki kopogtat a szívünk ajtaján – mondta február 25-i, csütörtök reggeli homíliájában a pápa a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén.


A napi evangéliumi szakaszban a gazdag ember és a szegény Lázár példabeszédét olvassuk (vö. Lk 16,19–31). A gazdag bíborba és patyolatba öltözködött és mindennap dúsan lakmározott, de nem vette észre az ajtaja előtt fekvő szegény embert, Lázárt, akinek testét fekély borította – idézte fel az evangéliumot a Szentatya. – Tegyük föl magunknak a kérdést: „Vajon én a hazugság, a puszta beszéd útján járó keresztény vagyok, vagy pedig az élet, a cselekvés útján járó keresztény?”
Ez a gazdag ember ugyanis ismerte a parancsolatokat, biztos minden szombaton elment a zsinagógába, évente egyszer pedig a templomba. Valamennyire vallásos volt, de be volt zárkózva a saját kis világába, a lakomák, a ruhák, a hiúság, a barátok világába, a hiúság buborékába. Nem volt képes túllátni saját világán. És ez az ember nem vette észre, mi történik a zárt világán kívül. Nem gondolt például arra, mire lenne szüksége sok embernek vagy a betegeknek, csak önmagára gondolt, a saját gazdagságára, jó életére – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Látszatvallásosság volt az övé tehát, nem ismert egyetlen perifériát sem, önmagába volt zárkózva teljesen. Éppen azt a perifériát nem ismerte, amelyik ott volt az ajtajához közel – magyarázta a Szentatya. – A hazugság útját járta, mert csak önmagában bízott, a saját dolgaiban, és nem hagyatkozott Istenre. Olyan ember volt, aki nem hagyott maga után örökséget, életet, mert csak önmagába volt zárkózva. Érdekes az is, hogy elvesztette a nevét. Az evangélium nem mondja el nekünk, hogy hívták, csak annyit mond, hogy gazdag volt. S amikor a neved pusztán egy jelző, az azért van, mert elvesztetted a lényeget, elvesztetted az erőt.
Ez egy gazdag, hatalmas ember, aki mindent megtehet, ez egy karrierista pap, egy karrierista püspök… Hányszor jön a szánkra egy jelző, amikor valakit meg akarunk nevezni, s nem a név, mert nem lényeges. De én azt kérdem: Isten, aki Atya, nem volt irgalommal ez iránt az ember iránt? Nem kopogtatott a szíve ajtaján, hogy megindítsa őt? De igen, ott volt az ajtóban, Lázár képében, akinek volt neve – mutatott rá a pápa. – És az a Lázár a maga szükségével és nyomorúságaival, a maga betegségével éppen az Úr volt, aki kopogtatott az ajtón, hogy ez az ember megnyissa a szívét és az irgalom beléphessen rajta. De ő nem látta, mert be volt csukódva: számára az ajtón túl nem volt semmi.
Nagyböjtben vagyunk, ezért jót tesz nekünk, ha rákérdezünk, milyen úton is járunk. Az élet vagy a halál útját járom? Hány korlát van még a szívemben? Hol van az én örömöm: a cselekvésben vagy a beszédben? Abban, hogy kilépek önmagamból és találkozom másokkal, hogy segítsek? Ezek az irgalmasság cselekedetei, igen! Vagy az örömöm abban áll, hogy minden el legyen rendezve, önmagamba zárva? Kérjük az Urat, mialatt az életünkről gondolkodunk, hogy adja meg a kegyelmet, hogy mindig észrevegyük a Lázárokat az ajtónk előtt; a Lázárokat, akik kopogtatnak a szívünkön, és kilépjünk önmagunkból nagylelkűen, irgalmas hozzáállással, hogy Isten irgalmassága beléphessen a szívünkbe! – fohászkodott a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.


Nagyböjt második hetének csütörtökje



Nagyböjt második hetének csütörtökje


Két emberről mond Jézus példabeszédet a mai evangéliumban. Az egyik végtelenül gazdag, a másik végtelenül szegény. Jézus látványos lakomával szemlélteti a gazdag ember jólétét, akinek mindene megvan ezen a világon. Óriási az ellentét, amikor a koldus bemutatása következik, összeszorul a szívünk, amikor rá gondolunk, akinek még egy tiszta ruhadarabja sincs, amivel lemoshatná, megtörölhetné sebekkel teli testét. Nem egymástól távol élnek ők, hisz a gazdag ember házának kapuja előtt fekszik a szegény. Ilyen módon Jézus kapcsolatot teremt a gazdag és a koldus között. A gazdag tudna segíteni a szegényen, de nem teszi meg. Bizonyára meg sem érezné, ha legalább egy keveset adna neki, de eszébe sem jut. A gazdagság vakká, érzéketlenné teszi, észre sem veszi a másik ember nyomorúságát. A túlvilágon, a haláluk után fordul a sorsuk: a szívtelen gazdag a kárhozatra, a szegény az üdvösségre jut.
Érdekes, hogy a példabeszédben a koldusnak megtudjuk a nevét, Lázárnak hívják. Jézus egyetlen más példabeszédében sincs a szereplőknek neve, ez az egyetlen kivétel. Nem tudjuk, hogy hívták az irgalmas szamaritánust vagy a bajba került embert, akin segített, nem ismerjük sem a tékozló fiú, sem az apjának nevét, nincs neve a királynak, aki talentumokat bíz szintén névtelen szolgáira és folytathatnánk a sort. Itt viszont van a szereplőnek neve, a koldust Lázárnak hívják, s ez a név a héber nyelvben azt jelenti: Isten segít.
A szegény, akit a gazdagok észre sem vesznek, egyedül Isten segítségére számíthat.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a te akaratodból történik Uram s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad krisztusi áldozatával.
 


2016. február 24., szerda

Nagyböjti kalendárium – február 24.



Nagyböjti kalendárium – február 24.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Az Ószövetség buzdítja a nyomorultakat, elsősorban pedig azokat, akiket bűnök terhelnek – s nemkülönben az Istennel szövetségre lépett Izraelt –, hogy hívják segítségül az irgalmat, és föltétlenül bízzanak benne, amennyiben az irgalmat épp a bukások és a lelkek reményvesztése idején említi. S valahányszor az irgalom megmutatkozott, illetve beteljesedett a nép vagy egy-egy ember életében, megtaláljuk a Szentírásban az Istennek adott hálát és dicsőítést.”
(Dives in misericordia, 27.)
Urunk, Istenünk, védelmezd jótettekben buzgólkodó népedet, vigasztald oltalmaddal itt a földön, és egykor ajándékozd meg örök boldogsággal a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz LXXXVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


HIMNUSZ

Mátyás, téged külön csoda
emelt a szent apostolok
áldott karába, isteni
útmutatás és rendelés.
Eltávozott az áruló, kötélen,
ágon lelt halált, szent
rangját nem becsülte meg,
sem Krisztus szent szeretetét.
Krisztus kegyelme rád maradt,
a méltatlan helyébe lépsz,
Péter szól, ám a Lélek az,
ki intéz szót és sorsvetést.
Te vállalod a küldetést, pogányoknak
hogy vidd a fényt,
Jézust hűséggel hirdeted,
majd érte ontod véred is.
Boldog tanítvány, légy velünk,
hogy mindig szívesörömest
járjunk a Lélek útjain,
kövessük, bárhová vezet.
A Háromság áldott legyen,
és adja meg, hogy általad az égbe jussunk;
boldogan zengjük majd ott
dicséretét. Ámen.


Ferenc pápa: Bárcsak ma is bűnbánatot tartanának, akik kizsákmányolnak másokat!



Ferenc pápa: Bárcsak ma is bűnbánatot tartanának, akik kizsákmányolnak másokat!


A Szentatya február 24-én az irgalmasság és a hatalom kapcsolatáról tartotta katekézisét Nabot szőlejének történetéhez kapcsolódva. Az általános kihallgatás keretében mondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytatjuk a katekéziseket arról, hogy mit tanít a Szentírás az irgalmasságról. Sok helyen szó van hatalmasokról, királyokról, magas pozícióban lévő emberekről, de erőszakosságukról és visszaéléseikről is. A vagyon és a hatalom jó és hasznos lehet a közjó szempontjából, ha az ember a szegények és mindenki szolgálatába állítja őket, ha igazságosan és szeretettel él velük. De amikor – amint gyakran megesik – kiváltságként, önzően és hatalmaskodva él velük valaki, akkor a korrupció és a halál eszközeivé válnak. Ez történik a Nabot szőlejéről szóló történetben, amelyet a Királyok első könyvének huszonegyedik fejezete ír le, és amely ma elmélkedésünk alapjául szolgál.

Ez a szöveg elbeszéli, hogy Izrael királya, Acháb meg akarja venni egy Nabot nevű férfi szőlőskertjét, mert az közel fekszik a királyi palotához. Javaslata jogszerűnek, sőt nagylelkűnek tűnik, Izraelben viszont a földet szinte elidegeníthetetlennek tartották. A Leviták könyve ugyanis így rendelkezik: „Ne adjátok el a földet örökre, mert a föld az enyém, ti pedig csak jövevények és vendégek vagytok nálam” (Lev 25,23). A föld szent, mert az Úr adománya, és mint ilyet meg kell védeni és őrizni, mint Isten áldásának jelét, mely nemzedékről nemzedékre száll, és a méltóság biztosítéka mindenki számára. Így érthetővé válik Nabot visszautasító válasza a királynak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked” (1Kir 21,3).

Acháb királyt erre keserűség tölti el, és megharagszik. Megbántva érzi magát – hiszen ő a király, ő a hatalmas! –, uralkodói tekintélyén csorba esett, és frusztrált, mert birtoklási vágyának nem tettek eleget. Amikor ennyire letörtnek látja felesége, Jezabel, egy pogány királynő, aki terjesztette a bálványistenek tiszteletét, és megölette az Úr prófétáit (vö. 1Kir 18,4) – nem csúnya volt ő, hanem gonosz! –, úgy dönt, hogy közbeavatkozik. A szavak, amelyekkel a királyhoz fordul, igen sokat elárulnak. Hallgassátok csak, milyen gonoszság rejtőzik ebben az asszonyban: „Hát így gyakorlod a királyi uralmat Izrael felett? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jiszreeli Nabot szőlejét” (1Kir 21,7). A király becsvágyára és hatalmára hivatkozik, amelyet látásmódja szerint Nabot visszautasító magatartása megkérdőjelezett. Ezt a hatalmat ő azonban feltétlennek tartja, melynek következtében az erőskezű király minden vágya parancs. A kiváló Szent Ambrus írt egy kis könyvet erről a történetről. Nabot a címe. Javunkra válik, ha elolvassuk a nagyböjt folyamán. Nagyon szép és nagyon konkrét.

Ezekre a dolgokra emlékezve, Jézus így figyelmeztet minket: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Köztetek ne így legyen! Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgáltok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek!” (Mt 20,25–27) A szolgálat dimenziójának elvesztésével a hatalom erőszakká, uralkodássá és durvasággá válik. Épp ez történik Nabot szőlejének esetében. Jezabel királynő felelőtlenül úgy dönt, hogy elteszi láb alól Nabotot, és beindítja tervét. A romlott törvényesség álnok látszatát felhasználva a király nevében leveleket küld a város véneinek és előkelőségeinek, hogy állítsanak hamis tanúkat, akik nyilvánosan istenkáromlással vádolják meg Nabotot, amely halált érdemlő bűncselekmény. És így, Nabot halála után, a király birtokba veheti a szőlőt. Ez azonban nem a régmúlthoz tartozó történet, hanem ma zajló történet, azokról a hatalmasokról szól, akik kizsákmányolják a szegényeket, kizsigerelik a népet. Ez a történet az emberkereskedelemről, a rabszolgamunkáról szól, a feketén dolgozó szerencsétlenekről, akik alig kapnak bérezést, csakhogy a hatalmasok vagyona gyarapodjon! Ez a korrupt politikusokról szól, akik egyre csak többet, többet és többet akarnak! Ezért mondtam, hogy hasznunkra válik, ha elolvassuk Szent Ambrusnak a Nabotról írt könyvét, mert ma is időszerű.

Láthatjuk, hova vezet a hatalomgyakorlás az élet tisztelete nélkül, igazságosság és irgalmasság nélkül. Láthatjuk azt is, hova vezet a hataloméhség: mindent birtokolni akaró kapzsisággá válik. Izajás próféta egyik szövege különösen is megvilágító ebben a tekintetben. Ebben az Úr óv a gazdag nagybirtokosok mohóságától, akik egyre több házat és földet akarnak maguknak. Izajás próféta ezt mondja: „Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot!” (Iz 5,8) És Izajás próféta nem volt kommunista! Isten viszont nagyobb az emberek gonoszságánál és piszkos játékainál! Irgalmasságában elküldi Illés prófétát, hogy segítse Achábot megtérni. Most lapozzunk, és nézzük, hogyan folytatódik a történet. Isten látja ezt a bűncselekményt, kopogtat Acháb király szívén is, ő pedig szembesül bűnével, megérti, mit tett, megalázkodik, és bocsánatot kér. Milyen jó lenne, ha az embereket ma kizsákmányoló hatalmasok is ugyanezt tennék! Az Úr elfogadja a király megbánását, mindazonáltal, mivel egy ártatlan embert megöltek, az elkövetett bűnnek elengedhetetlen következményei vannak. Az elkövetett rossznak ugyanis megvannak a maga fájdalmas nyomai, és az emberek történelme továbbhordozza annak sebeit.

Ebben az esetben is az irgalmasság mutatkozik követendő útnak. Az irgalmasság be tudja gyógyítani a sebeket, és meg tudja változtatni a történelmet. Nyisd meg szívedet az irgalom előtt! Isten irgalmassága erősebb az emberek bűnénél! Erősebb! Erre példa Acháb esete! Akkor ismerjük fel igazán az irgalom erejét, amikor emlékezünk arra, hogy Isten ártatlan Fia közénk jött, emberré lett, hogy megbocsátásával elpusztítsa a rosszat. Jézus Krisztus az igazi király, ám az ő hatalma egészen eltérő. Az ő trónszéke a kereszt. Ő nem olyan király, aki öl, hanem olyan, aki életet ad. Ő mindenkit megkeres, főleg a leggyengébbeket, és ezzel legyőzi azt a magányt és halálra rendeltséget, amelyhez a bűn vezet. Közelségével és gyengédségével Jézus Krisztus a kegyelem és a megbocsátás terébe viszi a bűnösöket. Ez Isten irgalmassága!



Nagyböjt második hetének szerdája



Nagyböjt második hetének szerdája


Júdás árulását követően az apostolok szükségesnek tartották, hogy helyét betöltse valaki az apostoli testületben. A választást Péter apostol beszéde, buzdítása előzi meg, amelyben pontosan jelzi, hogy milyen feltételnek kell megfelelnie és mi lesz a feladata a választandó személynek. Péter ezt mondja: „azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt” kell valakit megválasztani (ApCsel 1,21). Az apostoli szolgálat lényegét pedig így foglalja össze: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen” (ApCsel 1,22).
A „velünk együtt” kifejezés kettős értelmet hordoz. Egyrészt jelenti, hogy a tanúskodás a feltámadt Krisztusról az új apostolnak és a korábbi tizenegynek egyaránt feladata. Hirdetni Jézus örömhírét, továbbadni tanítását, tanúságot tenni az Úr megváltó haláláról és feltámadásáról, ez az apostoli küldetés lényege. A „velünk együtt” másrészt azt jelenti, hogy az újonnan választott apostolnak az apostoli testület tagjakét, a többi apostollal egységben, közösségben kell lennie és végeznie tanúskodását.
Az apostoli Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban Krisztus parancsát igyekszik teljesíteni, hogy az üdvösség tanítása mindenkihez eljusson. Nekem is apostoli lelkülettel kell hirdetnem az örömhírt.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha téged hallgatnálak és neked segítenék!
 


2016. február 23., kedd

Nagyböjti kalendárium – február 23.



Nagyböjti kalendárium – február 23.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„[…] az irgalom nem csupán az istenfogalom tartozéka, hanem az Úr és népe közötti bensőséges kapcsolatnak, a közöttük folyó párbeszédnek is lényege, s mint ilyen, Izrael egész népének, a nép minden egyes fiának és leányának életét is áthatja.”
(Dives in misericordia, 26.)
Jóságos Istenünk, oltalmazd szüntelenül Egyházadat, hiszen nélküled erőtlen a halandó ember. Segítségeddel tartsd távol mindig a rosszat, és vezess minket az üdvösség útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz LXXXVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


HIMNUSZ

Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most:
üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.
Légy hát az Egyház támasza,
légy bánatunknak orvosa;
megtört szívünk kér gyógyulást:
adj bánat szülte tisztulást!
Áraszd ránk bő kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól te óvd,
örök jóságú Alkotónk!
Kérünk, hogy évi böjtjeink
és más vezeklő tetteink
számunkra tőled nyerjenek
boldog húsvéti ünnepet!
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső új éneked. Ámen.