Ferenc
pápa beszéde a Deus caritas est enciklikáról szóló konferencia résztvevőihez
Ezekben
a napokban tartja nemzetközi kongresszusát a Cor Unum Pápai Tanács. A
tanácskozáson a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia képviseletében részt vesz Orosz
Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke. Ferenc pápa február 26-án fogadta a
kongresszus résztvevőit, és beszédet intézett hozzájuk.
A
konferencia témája a következő: A szeretet soha el nem múlik (1Kor 13,8). A
Deus caritas est kezdetű enciklika tíz év távlatából. Ferenc pápa a
résztvevőkhöz intézett beszédében rámutatott, XVI. Benedek első
enciklikája olyan témával foglalkozik, amely lehetővé teszi az egyház egész
történetének áttekintését, amely a szeretet története is.
Az
Istentől kapott szeretet története ez, amit el kell vinni a világba. Ez a
kapott és átadott szeretet az egyház és mindannyiunk történetének sarokpontja.
Szeretni nemcsak alamizsna lelkiismeretünk tisztára mosásához, hanem magába
foglalja azt, hogy szeretettel fordulunk mások felé (vö. Evangelii gaudium,
199), akikkel osztozni akarunk Isten barátságában. A szeretet tehát az egyház
életének középpontjában áll, valójában a szíve, ahogy a Gyermek Jézusról
nevezett Szent Teréz mondta. A hívő és a keresztény közösség számára is
érvényes Jézus szava, amely szerint az első és a legfontosabb parancsolat a
szeretet – hangsúlyozta a Szentatya.
A
szentév alkalom arra, hogy visszatérjünk életünk és tanúságtételünk lüktető
szívéhez, amely a hit hirdetésének középpontja: „Isten szeretet” (1Jn 4,8.16).
Isten nemcsak rendelkezik a szeretet képességével, hanem maga a szeretet, ami a
lényege. Nem tud magába zárkózni, mert szeretetközösség, és a szeretet
természeténél fogva terjed. Isten tehát szeretetből álló életébe bekapcsolja az
embert, még ha az el is távolodik tőle. Isten nem marad távol, elindul felé –
nyomatékosította a pápa. – Ez Fia megtestesülésében csúcsosodott ki, ez az ő
irgalmassága. Így fejezi ki magát felénk, bűnösök felé, arca ránk tekint és
gondoskodik rólunk. Jézus programja a látó szív. Meglátja, hogy hol van szükség
szeretetre és ennek következtében cselekszik. A szeretet és az irgalmasság
szorosan összefügg, mert Isten létezési és cselekvési módját jelentik,
identitását és nevét.
Az
első szempont, amelyre az enciklika emlékeztet bennünket, az Isten arca: ki az
az Isten, akivel találkozhatunk, mennyire hűséges és felülmúlhatatlan a
szeretete. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja
barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet, a szolidaritás és a másokkal osztozás ennek
a szeretetnek a visszatükröződése, amely Isten. Ő soha nem fárad bele, hogy
szeretetével elárasszon minket és mi arra kaptunk meghívást, hogy tanúságtevői
legyünk ennek a szeretetnek a világban. Ezért az isteni szeretetre mint
iránytűre kell tekintenünk, amely irányt mutat életünknek, mielőtt bármilyen
tevékenységbe kezdenénk. Csak ha megmaradunk a szeretetben, tudjuk megérteni és
szeretni azt, aki a közelünkben él – fogalmazott Ferenc pápa, majd rámutatott,
hogy az enciklika másik aspektusa arra emlékeztet minket, hogy ez a szeretet
egyre inkább tükröződni akar az egyház életében.
Mennyire
szeretném, ha mindenki az egyházban, minden intézmény és tevékenység
megmutatná, hogy Isten szereti az embert – fogalmazta meg vágyát a Szentatya. –
Jótékonysági szervezeteink küldetése fontos, mert sok szegényt egy emberhez
méltóbb, humánusabb élethez segítenek hozzá. Ez a misszió azért is nagyon
fontos, mert nem szóval, hanem konkrét szeretettel segítheti, hogy minden ember
érezze, hogy az Atya és Fia szeretik őt, és hogy örök életre rendeltetett
Istennel.
A
Szentatya köszönetet mondott mindazoknak, akik napi szinten elkötelezik magukat
ebben a küldetésben, amely minden keresztény feladata.
Az idei szentévben hangsúlyozni akartam, hogy mindannyian megélhetjük a
szentév kegyelmét azáltal, hogy gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki
cselekedeteit, vagyis a szeretetet a Jézus szerinti értelmezésben alkalmazzuk.
Így mindannyian együtt, konkrétan hozzájárulunk az egyház nagy küldetéséhez,
hogy kommunikáljuk Isten szeretetét, amely áradni akar – mondta a pápa, végül
pedig kiemelte: a Deus caritas est k. enciklika egészében megőrzi
üzenetének frissességét, amellyel kijelöli a mindig aktuális távlatot az egyház
útja számára. Annál inkább igazi keresztények vagyunk, minél inkább e lelkület
szerint élünk.