Ferenc
pápa: Tamás felismeri, hogy valaki szereti, várja és megérti őt!
Április
12-én, húsvét második vasárnapján délben a Regina Coeli imádságot mondta el
Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. A hitre eljutó Tamást
állította a figyelem középpontjába: az irgalmas Jézussal találkozva mi is
felismerhetjük, hogy sebzettségünkkel együtt szeretve vagyunk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma
elérkeztünk húsvét nyolcadik napjához. János evangéliuma elbeszéli, hogy Jézus
kétszer is megjelenik az utolsó vacsora termében egybegyűlt apostoloknak:
húsvét estéjén, amikor Tamás nincs jelen, és nyolc nappal később, amikor Tamás
is jelen van. Az első alkalommal az Úr megmutatta testének sebeit a tanítványoknak,
jelképesen rájuk fújt, és ezt mondta: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy
küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Saját küldetését bízta rájuk, a Szentlélek
erejében.
Azon
az estén azonban Tamás nem volt ott, és nem akart hinni a többiek
tanúságtételének. „Ha nem látom, és nem érintem sebeit – mondta –, nem hiszem”
(vö. Jn 20,25). Nyolc nappal később – vagyis mint a mai napon – Jézus ismét
megjelenik övéi előtt, rögtön Tamáshoz fordul, és biztatja, hogy érintse meg a
kezén és oldalán lévő sebeket. Elébe megy Tamás hitetlenségének, hogy –
kínszenvedésének jelein keresztül – ő is eljusson a húsvéti hit teljességére,
vagyis a Jézus feltámadásában való hitre.
Tamás
egy nem megelégedett ember, hanem olyan, aki keres, személyesen akar
bizonyosságra jutni, személyes tapasztalatot akar szerezni. Bár kezdetben tele
van ellenállással és nyugtalansággal, végül ő is eljut a hitre. Ha nehézségek
árán is, de eljut a hitre. Jézus türelmesen vár rá, és felajánlja magát az
utoljára érkezett [ember] nehézségeinek és bizonytalankodásainak. Az Úr
„boldognak” hirdeti azokat, akik hisznek anélkül, hogy látnának (vö. 29. vers)
– és közülük az első az ő anyja, Mária –, de elébe megy a hitetlen tanítvány
várakozásának is: „Tedd ide ujjadat, és nézd meg a kezemet…” (27. vers). A
feltámadott Krisztus sebeivel való üdvös találkozás révén Tamás megmutatja
saját sebzettségét, saját sérüléseit, fájdalmait, megalázottságát; a szögek
jelében pedig rátalál annak döntő bizonyítékára, hogy valaki szereti, várja és
megérti őt. Olyan messiással találkozik, aki tele van kedvességgel, irgalommal,
gyengédséggel. Az az Úr volt az, akit mindig is keresett lényének titkos
mélységeiben, mert mindig is tudta, hogy ő ilyen. És mi is milyen sokan
szeretnénk szívünk mélyén találkozni Jézussal, úgy, amilyen ő: kedves,
irgalmas, gyengéd! Mert szívünk mélyén tudjuk, hogy ő ilyen! Tamás, miután
személyes érintkezésbe került Krisztus kedvességével és türelmes irgalmával,
megérti feltámadásának mély értelmét, belülről teljesen átalakul, és megvallja
benne való teljes hitét: „Én Uram, én Istenem!” (28. vers). Mennyire szép
Tamásnak ez a kijelentése!
Tamás
„megérinthette” a húsvéti misztériumot, amely teljesen feltárja az irgalomban
gazdag Isten (Ef 2,4) üdvözítő szeretetét. Tamáshoz hasonlóan mi is, mindnyájan
arra kaptunk meghívást ma, húsvét második vasárnapján, hogy szemléljük a
feltámadt Krisztus sebeiben az isteni irgalmasságot, amely felülemelkedik
minden emberi korláton, és beragyogja a rossz és a bűn sötétségét. Az
irgalmasság rendkívüli szentéve intenzív és hosszú időszakként arra szolgál
majd, hogy Isten irgalmas szeretetének végtelen gazdagságát be tudjuk fogadni.
A szentévet meghirdető bullát tegnap este itt, a Szent Péter-bazilikában
hirdettem ki. A bulla ezekkel a szavakkal kezdődik: Misericordiae vultus, az
irgalmasság arca Jézus Krisztus. Fordítsuk feléje tekintetünket, ő ugyanis
mindig keres és vár minket, megbocsát nekünk, nagyon irgalmas, és nem lepődik
meg nyomorúságainkon. Sebeiben meggyógyít minket és megbocsátja minden
vétkünket. A Szűzanya pedig segítsen minket, hogy mi is irgalmasak legyünk
másokhoz, ahogyan Jézus irgalmas hozzánk.
Ferenc pápa szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Szívből
köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, és titeket, mindnyájatokat, akik a
világ sokféle tájáról érkeztetek. Köszöntöm a metucheni (Amerikai Egyesült
Államok) egyházmegye zarándokait, a Gyermek Jézus Szolgálóleányait
Horvátországból, az Isteni Szeretet Leányait, a Forlìból és Gravina di
Pugliából érkezett plébániai csoportokat, a jelenlévő összes fiatalt,
különösképpen a modenai Figlie di Gesù iskola és az adrianói Liceo Verga
diákjait, valamint a Palestrinából érkezett bérmálkozókat. Köszöntöm a
zarándokokat, akik részt vettek a római vikárius bíboros által bemutatott
szentmisén a Santo Spirito in Sassia-templomban, amely az isteni irgalmasság
egyik kegyhelye.
Köszöntöm
a római neokatekumenális közösségeket, akik ma különleges misszióba kezdenek a
város terein: imádkoznak és tanúságot tesznek hitükről.
Szívből köszöntöm a keleti egyházak híveit, akik naptáruk szerint ma ünneplik a
húsvétot. Csatlakozom a feltámadt Krisztust hirdető örömükhöz: Khrisztosz
aneszti! [Krisztus feltámadt!] Üdvözöljük mindnyájan tapssal keleti
testvéreinket, akik ma ünneplik a húsvétot!
Megkülönböztetett
tisztelettel köszöntöm az örmény híveket, akik Rómába jöttek és részt vettek a
szentmisén testvéreim, a három pátriárka és számos püspök jelenlétében.
Az
elmúlt hetekben a világ minden tájáról rengeteg húsvéti üdvözletet kaptam.
Jókívánságaitokat hálásan viszonzom! Szeretnék szívből köszönetet mondani a
gyermekeknek, az időseknek, a családoknak, az egyházmegyéknek, a plébániai és
szerzetesi közösségeknek, a különféle intézményeknek és szervezeteknek, akik ki
akarták fejezni irántam való szeretetüket és hozzám való közelségüket. Kérlek
titeket, továbbra is imádkozzatok értem!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Jó étvágyat az ebédhez! A
viszontlátásra!