Hívom a
családokat 2018 februárjában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat,
házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és
paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Folytatom
azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából alapul
szolgáltak a Családok IX. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori útmutató
összeállításánál.
A
keresztény öröm. A keresztény öröm abban az igazságban
gyökerezik, hogy van Isten, és hogy Isten maga a szeretet. Jézus a szeretet
öröméről világosan beszél: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok
szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az
ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen,
és örömötök teljes legyen” (Jn 15,10–11). Ez az igazság döntő hatással van az
emberi élet minden területére, a társadalomra, a család intézményére és az
egyes családokra, de minden egyes emberre is. Bármilyen legyen is a formája, a
család az első hely, ahol megtapasztalhatjuk a szeretetet, ahol szeretve
érezhetjük magunkat, és viszontszerethetünk. A szeretetnek ez a megtapasztalása
teszi lehetővé, hogy pozitív önértékelésünk alakuljon ki, és képesek legyünk
egészséges kapcsolatok formálására. A család léte az egyes emberek egészséges
és boldog létének legfontosabb feltétele. „A család olyan érték, amelyet a
társadalom nem nélkülözhet, ezért a társadalomnak védenie és oltalmaznia kell
azt” (AL 44).
Minden
ember – fiatal és idősödő, nő és férfi, falusi és városi – vágya, hogy állandó
és tartós szereteten alapuló emberi kapcsolatra tehessen szert. A tartós és
kizárólagos szeretetre épülő házasság és a családalapítás iránti vágy ma is él
az emberekben, valóban örömhír tehát számukra a családra vonatkozó keresztény
üzenet. (vö. AL 1)
A
világban sajnos működnek olyan erők is, amelyek a családi élet, illetve az
emberek közti, állandó elköteleződés ellen dolgoznak. Vannak, akik azt
állítják, hogy az individualizmus és az önmegvalósítás nagyobb értéket
képvisel, mint a másokért és a közjóért való cselekvés. Az ilyen embereket csak
a személyes céljaik érdeklik, ahelyett hogy felismernék azt, hogyan tudnák a
képességeiket és talentumaikat mások szolgálatába állítani, mind a
családjukban, mind a tágabb környezetükben. Ahol ez a gondolkodásmód teret
nyer, ott a családi kapcsolatok meggyengülnek, a családtagok elszigetelődnek
egymástól, elvész az öröm.
Keressetek
a családban, rokonságban, ismerősi, baráti körben olyan embereket, akik örömben
élnek! Mi a titkuk?
Egység,
egyenrangúság és egyformaság. Ferenc
pápa a mai világ több örvendetes, új jelenségére is felhívja a figyelmünket: az
emberek érett döntéseket akarnak hozni, amelyeknek helyességéről meg vannak győződve,
nem csupán azért, mert így szokás. Ily módon az életüket jobban tudják
irányítani, és elégedettebbekké válhatnak. „Örömmel látjuk, hogy a férfi és a
nő azonos méltóságának elismerése arra vezet, hogy a diszkrimináció régebbi
formái eltűnnek, és a családokban növekszik a kölcsönösség” (AL 54). Ez segíti
az egyenlő munkamegosztást és felelősségvállalást. Így amellett, hogy a
családok jobban tudják befolyásolni a saját jövőjüket, az egyes emberek is el
tudják érni a saját céljaikat, hozzájárulva ezzel a házaspár és a család közös
jólétéhez.
Miért
fontos, hogy a férj és a feleség egyenlő arányú munkamegosztásához egyenlő
arányú felelősségvállalás is társuljon? Hogyan lehet az idősebb családtagokat
bizonyos házimunkák alól mentesíteni anélkül, hogy ezzel kisebbrendűségi érzést
keltenénk bennük?
A
Szentírásban olvassuk, hogy a házasságban „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,5).
Két különböző személyiségből, a férfiból és a nőből egy új személyiség, a
házaspár lesz. Eggyé válnak, kiegészítik egymást. Erre vágytak, ezért nagy öröm
számukra az eggyé válás. Korunk egy kevésbé örvendetes új jelensége a
genderideológia, amely tagadja a férfi és nő közötti lényegi különbözőséget,
nemi különbségek nélküli társadalmat vizionál, és ezzel lerombolja a család
antropológiai alapját. A férfi és a női biológiai identitástól radikálisan
elválasztja az ember személyes identitását, ezt változtathatónak, az ember
saját elhatározásától függőnek tekinti, és ebben a szellemben akarja
átalakítani a gyermeknevelést is. A biológiai nemiséget (sex) és a nemiség
társadalmi-kulturális szerepét (gender) ugyan meg lehet különböztetni, de
ezeket nem lehet egymástól elválasztani.
Másrészt
a biotechnológiai forradalom az emberi utódnemzés területén megteremtette a
nemzési tevékenység manipulálásának lehetőségét, függetlenné tette az
utódnemzést a férfi és nő közötti szexuális kapcsolattól. Ily módon az emberi
élet és a szülői mivolt egymással szabadon összeköthető és elválasztható
valóságokká váltak, az egyén és az együtt élő – nem szükségszerűen
heteroszexuális és szabályszerűen egybekelt – párok vágyainak vannak alávetve.
Tudomásul kell vennünk, hogy az ember törékeny és az élet bonyolult, de nem
fogadhatjuk el a valóság két tényezőjének szétválasztását. Mi, emberek
teremtmények vagyunk, nem vagyunk mindenhatók. A teremtett világ megelőz
bennünket, és ajándékként kell fogadnunk azt. Arra vagyunk hivatva, hogy
őrizzük meg emberségünket, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy emberi
mivoltunkat úgy kell elfogadnunk és megőriznünk, ahogy a Teremtő minket
megalkotott. Ne essünk abba a bűnbe, hogy a Teremtő helyébe akarunk lépni! (vö.
AL 56).
A
Teremtő nem alkotott selejtet, mindenkit a számára legjobb starthelyzetből
indít. A mi feladatunk ezt a helyzetet kihasználva megvalósítani Isten velünk
kapcsolatos tervét. Mi segít abban, hogy gyerekeiteknek ezt megmagyarázzátok?
A család
és a nevelés. A család az emberi értékek első iskolája. Itt tanulunk meg élni a
szabadsággal, itt érnek meg az egész életre megmaradó hajlandóságaink, itt
alakulnak ki vonzódásaink az értékekhez, és itt ivódik belénk bizonyos
magatartásformák önkéntelen elutasítása. A családi környezetben lehet
megtanulni a kommunikációs eszközök üzeneteinek kritikus megkülönböztetését is.
Sajnos a média gyakran negatívan befolyásolja vagy gyengíti a családi életben
kapott értékeket. (vö. AL 274)
Nem
hagyható figyelmen kívül, hogy – a családban, az iskolában vagy más
közösségekben – a gyermekkorban kapott sebek az egész életre nyomot hagynak.
Csalódások, rosszul vagy félreértelmezett szeretet, magárahagyottság, túlzott
szigor vagy engedékenység oda vezethet, hogy a fiatalokban torzképek alakulnak
ki az erkölcsi értékekről. Az ilyen esetekben segíteni kell őket abban, hogy
megértsék: senki sem tökéletes, de már kis lépésekkel is elindítható belső
világuk gyógyulási folyamata, eljuthatnak az emberek és a társadalom
megértésére és a velük való kiengesztelődésre. (vö. AL 272)
A
keresztény erkölcsi nevelés célja az embereket olyanokká formálni, hogy minden
kényszertől, függőségtől és szenvedélytől mentesen, tudatosan és szabadon
teljes akarattal mindig a jó, a szép, az igaz és a szent mellett döntsenek. Az
ilyen emberek örömben élnek, életükkel, tetteikkel és szavaikkal hitelesen
hirdetik az evangélium örömhírét: Isten van, Isten szeret minket, Isten maga a
Szeretet.
Bíró
László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke