Évközi ötödik hét hétfője

Évközi ötödik hét hétfője

A mai evangéliumi szakasz egy összefoglaló leírás Jézus tevékenységéről, amelyből megtudjuk, hogy Jézus már jól ismert az emberek körében. Amerre csak megjelenik tanítványaival, azonnal felismerik benne a tanítót és csodatevőt. Bár Jézus küldetésében elsődlegesnek tekinti a tanítást, az Isten országának hirdetését, úgy tűnik, hogy az emberek mégsem emiatt keresik elsősorban, hanem a gyógyítások miatt. Mindenütt hozzá viszik a betegeket, hogy tegye rájuk a kezét, érintse meg és gyógyítsa meg őket. Lelkesedésük, bizalmuk, reménykedésük töretlen, miközben Jézus hagyja, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, hogy isteni erejével csodákat tesz javukra, érdekükben.
Jézus tisztában volt vele, hogy a tömegek emiatt keresik őt, mégsem húzódik vissza, nem rejtőzik el, gyógyító hatalmát nem tagadja meg senkitől, sem zsidó származásúaktól, sem a pogányoktól. Személyében az irgalmas Isten van jelen az emberek között, aki megközelíthető, megérinthető, megszólítható. Életmódja követhető, tanítása az egyszerű emberek számára is érthető.
Nekem mire jó a hit, a vallásosság, az istentisztelet? Mit várok Istentől? Csupán jutalmat és előnyöket? És mit adok Istennek? Mit ajánlok fel neki? Mi vezet a vallásosságban? Megértem-e, hogy szeretetből kapok tőle mindent? Megértem-e, hogy csupán szeretetből fakadó felajánlásomat kéri?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet. Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést. Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál. Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam. Mikor megsértettek, Te segítettél. Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra. Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél. Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz