Ferenc pápa felhívása:
Február 23-án tartsunk imanapot és böjtöt a békéért!
Február 4-én délben a Szentatya a napi
evangélium alapján Jézus evangéliumhirdető és gyógyító tevékenységéről
elmélkedett, az Angelus elimádkozása után pedig azt szorgalmazta, hogy álljuk
ellen a leselejtezés kultúrájának, tevőlegesen védelmezzük az életet és
szolgáljuk a békét.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma folytatja Jézus
egyik kafarnaumi napjának bemutatását, szombatról, a zsidók heti ünnepnapjáról
van szó. (vö. Mk 1,21–39) Ezen alkalommal Márk evangélista azt a kapcsolatot
emeli ki, amely összefűzi Jézus gyógyító tevékenységét és a vele
találkozó emberek hitének felébresztését. A gyógyítás csodajeleivel
ugyanis, melyeket mindenféle beteg érdekében művel, az Úr válaszként hitet akar
ébreszteni.
Például Péter anyósának meggyógyítása nemcsak
Krisztusnak egy beteg test feletti rendkívüli hatalmára utal. E rövid
elbeszélésen keresztül (Mk 1,30–31) Márk a csodák általános jelentését
fogalmazza meg: a test meggyógyítása a szív meggyógyítását célozza. A jelenet
tehát minden hívőre vonatkozó buzdítást tartalmaz: miután megszabadultunk a
rossz szorításából és Jézus közreműködése által visszanyertük erőnket,
követnünk kell Péter anyósának példáját, aki azonnal szolgálni kezdte az Urat
és a többi vendéget.
Jézus kafarnaumi napja azzal a jelenettel
zárul, hogy a város összes lakosa ott tolong a ház előtt, ahol Jézus megszállt,
hogy odavigyék hozzá a betegeket. (vö. Mk 1,33) A testi bajoktól és lelki
nyomorúságoktól szenvedő tömeg képezi úgymond azt az „életközeget”, amelyben
Jézus küldetése – gyógyító és vigasztaló szavakkal és tettekkel – megvalósul.
Jézus nem úgy jött, hogy az üdvösséget laboratóriumban hozza el, nem laboratóriumban,
az emberektől elszakadva prédikál, hanem az emberek között, népének tagjai
között! Gondoljatok csak arra, hogy Jézus nyilvános működésének nagy részét az
utakon, az emberek között végezte, [ment,] hogy hirdesse az evangéliumot, hogy
gyógyítsa a testi-lelki sebeket. Szenvedések gyötörte ez az emberiség, ez a tömeg,
amelyről az evangélium sokszor beszél. Fájdalmak, fáradozások és problémák
gyötörte emberiség: erre a szegény emberiségre irányul Jézus erős,
felszabadító, újjáteremtő tevékenysége. Így, a késő esti embertömegben
fejeződik be ez a szombat. És mit csinál azután Jézus?
A következő nap Jézus még hajnal előtt,
észrevétlenül kimegy a városkapun, és elvonul egy félreeső helyre, hogy
imádkozzon. Jézus imádkozik. Így kivonja személyét és küldetését a
győzelemittas látásmódból, amely félreérti a csodáknak és az ő karizmatikus
hatalmának értelmét. A csodák ugyanis „jelek”, amelyek a hit válaszára hívnak;
jelek, amelyeket mindig azokat megvilágító szavak kísérnek; a jelek és a szavak
együtt pedig előidézik a hitet és a megtérést Krisztus kegyelmének isteni
erején keresztül.
A mai szöveg vége (Mk 1,35–39) rávilágít arra,
hogy Isten országának Jézus általi hirdetése az úton találja meg a maga igazi
helyét. A tanítványoknak, akik keresik őt, hogy visszavigyék a városba – a
tanítványok ugyanis elmentek oda, ahol imádkozott, és vissza akarták vinni a
városba –, mit felel Jézus? „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy
ott is hirdessem az evangéliumot.” (Mk 1,38) Ez volt Isten Fiának az útja, ez
lesz tanítványainak az útja, és ennek kell lennie minden keresztény útjának is.
Az út mint az evangélium örömhírének helye az Egyház küldetését a „menés”, a
járás, a „mozgás” és sosem a megállapodottság jegye alá helyezi.
Szűz Mária segítsen minket, hogy nyitottak
legyünk a Szentlélek hangjára, aki arra készteti az Egyházat, hogy sátrát egyre
jobban az emberek között üsse fel, hogy eljuttassa mindenkihez Jézusnak, a test
és lélek orvosának gyógyító szavait!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Vigevanóban boldoggá avatták a fiatal
Teresio Olivellit, akit keresztény hite miatt öltek meg 1945-ben, a hersbrucki
koncentrációs táborban. Ő tanúságot tett Krisztusról az elesettek iránt
tanúsított szeretetével, és a múlt század vértanúinak nagy seregéhez
csatlakozik. Hősies áldozata legyen a remény és a testvériség magva főleg a
fiatalok számára!
Olaszországban ma tartjuk az élet napját,
melynek témája: „Az élet evangéliuma, öröm a világnak”. Csatlakozom az olasz
püspökök üzenetéhez, és kifejezem megbecsülésemet és bátorításomat a különféle
egyházi valóságoknak, amelyek sokféle módon előmozdítják és támogatják az
életet, kivált az életvédő mozgalmat [Movimento per la Vita], amelynek
köszöntöm a nem túl nagy számban itt lévő képviselőit. És ez aggaszt engem;
nincsenek sokan, akik harcolnak az életért abban a világban, ahol napról napra
egyre több fegyvert gyártanak, ahol napról napra egyre több életellenes
törvényt hoznak, ahol napról napra halad előre a leselejtezés kultúrája:
leselejtezzük azt, ami nem hasznos, ami kellemetlen nekünk. Kérlek titeket,
imádkozzunk, hogy népünk tudatosabban védelmezze az életet az emberiség
történelmének pusztításra és leselejtezésre épülő szakaszában.
Szeretném biztosítani közelségemről Madagaszkár
lakosságát, melyet nemrég erős ciklon sújtott, amely áldozatokat szedett,
óriási károkat okozott, és sokan elveszítették otthonukat. Az Úr legyen vigasza
és támasza az ottaniaknak!
Most pedig egy bejelentés: mivel azt látjuk,
hogy a világ sok részén a konfliktushelyzet tragikusan elhúzódik, arra hívom az
összes hívőt, hogy tartsunk külön egy ima- és böjti napot a békéért február
23-án, nagyböjt első hetének péntekjén. Főleg a Kongói Demokratikus Köztársaság
és Dél-Szudán népéért fogjuk ezt felajánlani. Mint más hasonló alkalmakkor, a
nem katolikus és nem keresztény testvéreket is hívom, hogy csatlakozzanak ehhez
a kezdeményezéshez úgy, ahogy legalkalmasabbnak tartják, a lényeg, hogy együtt
cselekedjünk, mindnyájan!
Mennyei Atyánk mindig meghallgatja gyermekeit,
akik hozzá kiáltanak a fájdalmak és szorongattatások között, „meggyógyítja a
megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147,3). Sürgető felhívást fogalmazok
meg annak érdekében, hogy mi is halljuk meg ezt a kiáltást, és mindnyájan,
saját lelkiismeretünkben, Isten színe előtt, tegyük fel magunknak a kérdést:
„Én mit tudok tenni a békéért?”. Nyilvánvaló, hogy imádkozhatunk érte, de nem
csak ezt tudjuk tenni: mindenki konkrét nemet mondhat az erőszakra, amennyiben
rajta múlik. Mert az erőszakkal elért győzelmek hamis győzelmek, míg a békéért
való munkálkodás mindenkinek hasznára van!
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívek,
Olaszországból és más országokból jött zarándokok. Köszöntöm a cádiz–ceutai
(spanyolországi) egyházmegye csoportját, a párizsi „Charles Péguy” iskola
diákjait, a Sestri Levante-i, empoli, milánói és palermói híveket, Agrigento
városának képviselőit, akiknek kifejezem megbecsülésemet a bevándorlók
befogadásáért és integrálásáért végzett munkájukért. Köszönöm! Köszönet
mindazért, amit tesztek! Szívélyes üdvözletem a „Fraterna Domus” társulás
önkénteseinek és munkatársainak, ez a társulás ötven év óta dolgozik Rómában a
befogadás és a szolidaritás érdekében.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat
az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése