2014. január 18., szombat

Jézus csodái 2. - Én vagyok a könyörület



Én vagyok a könyörület

Miután Péter házában Jézus elmondja a hálátlan lóról szóló példabeszédet (P 1,8-10), megparancsolja a tanítványoknak:
– Vezessétek előre a szegényeket! Gazdag adományom van számukra valakitől, aki cserébe imáikba ajánlja magát, hogy elnyerje Isten bocsánatát. (Máté küldte titokban az adományt.)
Három rongyos kis öregember jön előre, ezenkívül két vak és egy nyomorék, majd egy özvegyasszony hét betegesen vézna gyerekkel.
Jézus jól szemügyre veszi őket, egyenként... odahívja a szegény betegeket, és megkérdi:
– Nem akartok valamit mondani nekem?
A vakok hallgatnak, a nyomorék csak ennyit mond:
– Akitől jössz, oltalmazzon meg téged. – Semmi mást. Jézus ennek ép kezébe beleteszi az alamizsnát. Az ember így szól:
– Isten jutalmazzon meg érte. De, ennél is inkább, nos, gyógyulást kérnék tőled.
– Nem kérted.
– Szegény vagyok, egy féreg, akire a nagyok rátaposnak, és nem is mertem remélni, hogy megkönyörülsz egy kolduson.
– Én vagyok a Könyörület, aki lehajlik minden nyomorúságra, aki hív engem. Senkit sem utasítok el. Csak szeretetet és hitet kérek, hogy kimondhassam: meghallgatlak.
– Ó Uram! Én hiszek, és szeretlek! Akkor hát ments meg engem! Gyógyítsd meg szolgádat!
Jézus kezét a meggörnyedt hátra teszi, végighúzza rajta, mintha simogatná, és ezt mondja:
– Akarom, gyógyulj meg!
Az ember kiegyenesedik, könnyen és épen, és végtelenül hálálkodik.
Jézus a vakoknak is odaadja az alamizsnát, egy pillanatig vár, mielőtt elbocsátaná őket, azután hagyja, hogy elmenjenek. Az öregeket szólítja. Az elsőnek átadja az alamizsnát, bátorítja, és segít neki betenni a pénzt az övébe. Szánakozva érdeklődik a második bajai iránt. Az elmondja neki egyik leánya betegségét.
– Rajta kívül senkim sincs! És most halálán van. Mi lesz velem? Ó, ha te eljönnél! Ő nem tud, nem tud lábra állni. Szeretne... de nem tud. Mester, Uram, Jézus, könyörülj rajtunk!
– Hol laksz, apa?
– Korozainban. Kérdezősködj Jónás fia, Izsák után, akit az Idősebbnek hívnak. Csakugyan eljössz? Nem feledkezel meg bajomról? És meggyógyítod leányomat?
– Hiszed, hogy meg tudom gyógyítani?
– Ó, de mennyire, hogy hiszem! Ezért beszélek neked róla!
– Menj haza, apa! Leányod az ajtóban lesz, hogy üdvözöljön.
– De hiszen ágyban fekszik, és nem tud fölkelni már három... Ah! Értem már! Ó, köszönöm, Mester! Áldott légy te és az, aki küldött! Dicséret Istennek és Messiásának! – Az öreg sírva távozik, és olyan gyorsan megy, ahogy csak bír. De amikor már majdnem kinn van a kertből, visszaszól: – Mester, de azért eljössz szegény házamba? Izsák vár, hogy megcsókolja lábadat, megmossa könnyeivel, és megkínáljon a szeretet kenyerével. Gyere el, Jézus! Beszélni fogok rólad a városbelieknek.
– Elmegyek. Menj békével, és légy boldog!

(2-131)

2014.01.18. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.18. szombat

Mutassuk meg Krisztust!

Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25) Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte:„és mondom neked:Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. Mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Zsolozsma 14.



XII. Piusz pápa határozatából, amellyel Árpád-házi Margitot szentté nyilvánította
(AAS 36 /1944/ 33-40)


Az Úr szenvedéseinek titkairól elmélkedett

Istentől ránk ruházott apostoli szolgálatunkból folyóan ránk háruló legnagyobb feladatok közt sincs oly súlyos, de kedvesebb sem, mint az, hogy a vallásos tisztelet legmagasabb elismerését megadjuk azoknak a híveknek, akik földi életükben az erények minden fajtájában a tökéletesség fokára jutottak, és méltán állnak az életszentség hírében. Teljes joggal kell ezek közé sorolnunk a katolikus magyar nemzet díszét, Szűz Szent Margitot, IV. Béla király leányát, Szent Domonkosrendi apácát. Mivel ő folyamatosan ősi tiszteletnek örvend, erényeiről és csodáiról hitelt érdemlő történetírók egyöntetű tanúságtétele sem hiányzik, valóban méltónak találjuk arra, hogy, bár nem szabályszerű és szokásos szentté avatással, hanem saját döntésünkkel szentnek nyilvánítjuk, és a szentek sorába iktatását elrendeljük.
     Margit abból az Árpád-házi királyi családból származott, amely csupán a 13. században egymaga még négy, az életszentségben kiemelkedő nőt adott Isten Egyházának, nevezetesen Szent Erzsébetet, Boldog Ágnest és IV. Béla királynak két leányát, Kingát és Jolánt, akiknek tiszteletét az Apostoli Szentszék megerősítette. Margit 1242 körül született, amikor a tatárok Magyarországot tűzzel-vassal pusztították. Szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária, a megfogant magzatot, ha leány lesz, Istennek szándékoztak szentelni engesztelő áldozatként az ország felszabadulásáért és saját megmenekülésükért. Imádságuk és fogadalmuk meghallgatásra talált. Édesanyja, megemlékezve ígéretéről és a kapott jótéteményekről, már négyéves kora előtt a veszprémi apácák kolostorába vitte. Itt Margit tanulékony, készséges és nemes lelkületével és nyíltszívűségével tűnt ki. Amikor pedig királyi atyja a Duna szigetén, amely ma Szent Margit nevét viseli, kolostort emelt, abba nemcsak szüzeket telepített, hogy magukat égő áldozatként egyedül Istennek szenteljék, hanem odavitte Margit lányát is, akit a többi gyermekei közül annál gyengédebb érzéssel szeretett, minél inkább felismerte benne az Istennek szentelt jámbor élet ígéretes csíráit.
     Eközben Margit egyre jobban magáévá tette az Apostol szavát; Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam (Fil 3, 8-9). Mindig a legsilányabb ruhákba öltözött, az alacsonyrendű szolgálatokra áhítozott. A söprésben, szennyes helyek takarításában, konyhai munkában, nehéz terhek cipelésében lelte örömét. A beteg nővéreket, sőt szolgálókat, akiknek betegsége miatt mások fertőzéstől tartottak, szeretettel és a megalázkodásnak nagy vágyával szolgálta ki, és a körülöttük kínálkozó összes nehéz és alantas szolgálatot magának követelte.
     Az Úr szenvedésének titkairól zokogva elmélkedett, és a vértanúság forró vágya lobogott benne. Szívesen imádkozott az eukarisztikus színekben rejtőző Jézus Krisztus előtt vagy a feszület előtt naponta hosszú órákon át, szívét kiöntve. De imádkozott ő mindenütt megszakítás nélkül. Az előírt istentiszteletet nem ritkán az Atyaistenhez vagy a Vigasztaló Szentlélekhez intézett könyörgésekkel és a neki olyannyira kedves Szűz Istenanya dicséretével tetézte.
     Margit tevékenységét nem korlátozta csupán az Istenhez intézett lángoló könyörgésekre és igen kemény vezeklésekre. Nem habozott éles szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki, még ha a legnagyobb tekintélyt vagy méltóságot képviselő személy követte is el. Amikor pedig látta az atyja családját marcangoló ellenségeskedéseket és meghasonlást, a nép elnyomását, az Anyaszentegyháznak zsarnoki lábbal tiprását, a kolostorok elnéptelenedését, Margit a mindenható Isten haragjának engesztelésére és népe számára a kegyelem kieszközlésére, még bőségesebb könnyhullatással imádkozott. Testét böjtökkel sanyargatta, vezeklőövet viselt, siratva azok bűneit, akik gonoszul Isten ellen cselekszenek, s egészen imádságba merülve járt közben népéért Istennél.
     Közeli halálát előre tudva, az Egyház végső szentségeit angyali áhítattal vette fel, s harmincadik életévének betöltése előtt elaludt az Úrban.
 

2014. január 17., péntek

Jézus csodái 1. - A kafarnaumi vak



A kafarnaumi vak

 

A történet bevezetését lásd J 6-7. Péter éppen halászni indul, amikor Jakab és János egy vakot kísérnek Jézus elé. A szerencsétlen ember kezében tartja botját, de most nem használja. Biztosabban lép, ha a kettőre bízza magát.
– Nos, ember, a Mester előtted áll.
A vak ember letérdel:
– Uram! Könyörülj rajtam!
– Látni akarsz? Állj föl! Mióta vagy vak?
A négy apostol (András is Péterrel van) körülállja Jézust és a vakot.
– Hét éve, Uram. Azelőtt jól láttam, és dolgoztam. Kovács voltam a tengermelléki Cezáreában. Jól kerestem. A kikötőnek, a sokfajta kereskedelemnek mindig szüksége volt a munkámra. De amikor egy horgony-vasat kalapáltam – gondolhatod, milyen vörösen izzott, hogy könnyen hajoljon az ütésre – kipattant belőle egy izzó szilánk, és kiégette a szememet. Már amúgy is beteg volt mindkét szemem a kovácstűzhelyből kiáradó hőségtől. Elvesztettem a megütött szemet, és három hónapra rá a másik is megvakult. Elfogyott megtakarított pénzem, és most alamizsnából élek...
– Egyedül vagy?
– Van feleségem és három apró gyermekem... Az egyiknek még arcát sem ismerem... És él még idős anyám is. Most mégis ő és feleségem keres egy kis pénzt, és azzal és az általam vitt alamizsna segítségével nem halunk éhen. Ha meggyógyítanál!... Újra dolgoznék. Csak annyit kérek, hogy dolgozhassak, mint jó izraelita, és kenyeret adhassak szeretteimnek.
– És hozzám jöttél? Ki szólt neked?
– Egy leprás, akit te gyógyítottál meg a Táborhegy lábánál, amikor a tó felé mentél, gyönyörű beszéded után.
– Mit mondott neked?
– Hogy te mindent megtehetsz. Hogy a test és a lélek megmentője vagy. Hogy világosság vagy a lelkeknek és a testeknek, mert Isten Világossága vagy. Ő, a leprás, a tömeg közé mert keveredni – kockáztatva, hogy agyonkövezik – teljesen beburkolózva köpenyébe, mert látott a hegy felé haladni, és arcod láttán remény kelt szívében. Ezt mondta nekem: „Láttam abban az arcban valamit, ami ezt mondta: 'Ott van a gyógyulás. Menj!’ És odamentem.” Azután elismételte beszédedet, és azt is mondta, úgy gyógyítottad meg, hogy kezeddel – minden irtózat nélkül – megérintetted. Visszajött a papoktól, a megtisztulás után. Én ismertem őt, amikor posztóraktára volt Cezáreában, mert dolgoztam neki. Elindultam, és a városokon és falvakon át kérdezősködtem utánad. Megtaláltalak... Könyörülj rajtam!
– Gyere! Itt még túl erős a fény annak, aki a sötétségből jön ki!
– Akkor hát meggyógyítasz?
Jézus Péter háza felé vezeti őt, a kis kertbe, ahol tompább a fény. Maga elé állítja, de oly módon, hogy a gyógyult szem először ne a még fényfoltos tavat pillantsa meg. Olyan ez az ember, mint egy végtelenül engedelmes gyermek, annyira hagyja, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Nem kérdez semmit.
– Atyám! Add meg világosságodat ennek a fiadnak! – Jézus rátette kezét a térdeplő ember fejére. Így marad egy pillanatig. Majd megnyálazza ujja hegyét, és jobb kezével megérinti a nyitott, de élettelen szemeket.
Egy pillanat. Az ember máris pislog, megdörzsöli szemhéját, mint aki most ébredt fel, és ködösen lát.
– Mit látsz?
– Ó!... Ó!... Ó, Örökkévaló Isten! Azt hiszem, azt hiszem... ó, hogy látom a ruhádat... piros, ugye? Meg egy fehér kezet... és egy gyapjú övet... Ó! Jó Jézus... egyre jobban látok, ahogy kezdek hozzászokni a látáshoz... Ez itt a föld füve... az meg biztosan egy kút, ott pedig egy szőlőtőke van.
– Állj fel, barátom!
Az ember, aki sír is, nevet is, föláll, majd tétovázik egy pillanatra a hódolat és a kívánság között. Azután fölemeli arcát, és Jézus tekintetével találkozik. Jézuséval, akinek mosolya csupa könyörülő szeretet. Nagy dolog lehet visszanyerni a látást, és első napként ezt az arcot pillantani meg! Az ember felkiált, és feléje tárja két karját. Ösztönös mozdulat ez, de fékezi magát.
Ekkor azonban Jézus tárja ki karját, és magához vonja az embert, aki jóval alacsonyabb nála.
– Most térj vissza házadba, és légy boldog és igaz! Menj az én békémmel!
– Mester, Mester! Uram! Jézus! Szent! Áldott! A világosság... látok... mindent látok... Itt a kék tó, a tiszta ég, a lemenő nap, ott meg a hold kezd látszani... De a legszebb, legtisztább kékséget a te szemedben látom, és Benned látom a legigazibb nap szépségét, és ragyogni a legszentebb hold tisztaságát. Szenvedők csillaga, vakok Világossága! Könyörület, aki élsz és munkálkodsz!
– A lelkek Világossága vagyok. Légy a Világosság fia!
– Mindig az leszek, Jézus! Ahányszor összezárom szemhéjamat újjászületett pupillámon, annyiszor újítom meg ezt az eskümet. Légy áldott te, és a Magasságbeli!
– Áldott legyen a Fölséges Atya! Menj!
Az ember boldogan, biztos léptekkel távozik, Jézus és az apostolok pedig beszállnak a bárkákba, és elkezdik a hajózási műveleteket.

(2-108)

Zsolozsma 13.



Szent Antal életrajzából, amelyet Szent Atanáz püspök írt meg

Szent Antal meghívása

A szülők halála után húgával egyedül maradva a körülbelül 18-20 éves Antal átvette a ház és húga gondviselését. Nem telt el még hat hónap sem a szülők halála után, amikor szokása szerint a vasárnapi misére ment, és útközben azt forgatta magában, hogy hogyan hagyták el az apostolok mindenüket, és követték Üdvözítőnket, és azokra is gondolt, akik az Apostolok Cselekedetei szerint minden vagyonukat eladták, árát pedig az apostolok lábához tették, hogy a szegényekről gondoskodjanak belőle. Elgondolkodott azon is, hogy az ilyeneket micsoda remény várja a mennyben. Ezen elmélkedve lépett be a templomba, s történt, hogy amikor az evangéliumot olvasták, Antal hallotta, hogy az Úr azt mondja a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem! (Mt 19, 21). Antal ekkor, mintha isteni indításra jutottak volna eszébe a szentek, s mintha őmiatta olvasták volna az említett részt, mihelyt kijött a szentmiséről, az őseitől örökölt birtokot (mintegy 300 szántásnyi termékeny és szép fekvésű földje volt), elajándékozta a falusi szomszédoknak, hogy az ne legyen terhére sem neki, sem a húgának. Aztán pénzzé tette minden ingóságát, s az érte kapott nagy összeget szétosztotta a szegények között, csak egész keveset tartott vissza a húga számára. Legközelebb a vasárnapi misére menve hallotta, hogy az Úr azt mondja az evangéliumban: Ne aggódjatok a holnap miatt! (Mt 6, 34). Ezután már azt sem tudta elviselni, hogy valamije is maradjon, s kimenve, azt is szétosztotta a szegényebbek között. Húgát az általa ismert szüzekre és a hívekre bízta, hogy ők neveljék. Ő maga pedig ettől kezdve háza közelében önmegtagadó életre adta magát, és kemény, önmegtartóztató életet élt. Saját kezével dolgozott, mert ezt hallotta: Aki nem dolgozik, ne is egyék! (2 Tessz 3, 10)Így részben magának tudott kenyeret venni, részben a szegényeken tudott segíteni. Gyakran imádkozott, mivel azt tanulta, hogy visszavonultan, szünet nélkül kell imádkozni(1 Tessz 5, 17); annyira figyelt a szentírási olvasmányokra, hogy abból semmit sem felejtett el, hanem mindent megjegyzett, úgyhogy végül is emlékezete szolgált neki könyv gyanánt. Az összes, közelben lakó és becsületes férfi, akivel bizalmasan elbeszélgetett, csodálta ezt az embert, és Isten barátjának hívták. Egyesek gyermekükként, mások testvérükként szerették őt.

2014.01.17. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.17. péntek

A fiatalok és az öröm Istene

Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, hanem bíztatta is: Nézd, a növények, a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban, s amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a temetőbe. Isten azonban nem így nézi az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Lelket is teremtett az embernek. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, az Isten pedig nem semmisíti meg. Az emberi életet, két szakaszra szánta: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűnök miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.

2014. január 16., csütörtök

Krisztus Király 23.


Krisztus Király győzedelmes harcai 

A nagy kérdésre, amit Jézus az apostoloknak föltett: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt”. (Mt 16,15-18) Amikor azonban arról kezd beszélni az Úr, hogy Jeruzsálembe kell mennie és a zsidó vezetőktől sokat kell szenvednie, Péter rémülten válaszol:„Isten ments, Uram! Ilyesmi nem történhet veled. Megfordult és rászólt: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” (22b-23) Jézus tehát elismétli az Atya akaratát, hogy az embereket az Egyszülött Fia szenvedései és kereszthalála által váltja meg. Még a kijelölt főapostolnak sem szabad másként gondolkodnia. Jézus földi életének részleteire Máté evangéliuma hívja fel a figyelmet úgy, hogy egyben a világ végére is figyelteti hallgatóit, és minket, mostani olvasóit. Az Úr mindent megtett, hogy az emberiséget megváltsa. Megváltói szenvedése és halála is úgy megy majd végbe, ahogy addig a messiási küldetése is történt. „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják. Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. Mindamellett megállapodtak: Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép közt (26,3-5) Jézus közben Betániában a leprás Simon házában vacsorázott. „Egy asszony alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani. Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett” (7-13) Ideilleszkedik Júdás apostol szörnyű tette: „Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás elment a főpapokhoz, és azt kérdezte tőlük: Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik” (14-16) Jézus előre megmondja, hogy a megváltói szenvedés és halál akkora megaláztatás lesz, hogy a tanítványai sem, az életében neki szolgáló asszonyok sem adják meg neki a koldusnak is kijáró végtisztességet. Az öreg Nikodémus és a fővárosba költözött Arimateai József tetemes mennyiségű illatszert vettek és vitték a halotti lepedőjére (a turini lepel hirdeti), a Királyok Királya ezt sem nem felejti el. Az utolsó vacsora a zsidó nép ószövetségi szolgálatának bezárása és az újszövetségnek megkötése volt. „Igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam, mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek, azok a napok mondja az Úr. Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Jer, 31,31-33) Jézusra várt az újszövetség megkötése, nem szarvasmarhák vérével, hanem Jézus saját vérével, eltörölhetetlenül, megváltoztathatatlanul.

2014. január 16. csütörtök



„Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek” 

Isten a teremtés megkezdése előtt tökéletes, pontos tervet készített. A három isteni Személy nyilatkozik az emberek megalkotása előtt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” (1 26) Az állatok felett tehát Isten úrrá teszi az embert, ez is az isten-képiséghez tartozik. Isten azonban sokkal többet akar ajándékozni az embernek. Azt akarja, hogy Második Isteni Személy a történelem folyamán vegye fel isteni természete mellé személyi fősége alá az emberi természetet, az embertestet és az emberlelket. Jézusnak ez a majdani emberi természete lett az anyag és szellemvilág ősmintája. Ádám és Éva súlyos vétke miatt az egész emberiség elvesztette a megszentelő kegyelmet, tehát súlyos bűn állapotába került. Ki kellett váltani a sátán hatalmából. Erre utal a jelen levélrészlet: „Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat,akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott” (Zsid 2,14-15) Már többször is utalt ez a levélrészlet arra, hogy „bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódait karolta fel” (Iz 41,8-9; Zsid2,16) De már az angyalok teremtése és hűségpróbája idején is éreztette az Úr az emberek előnyét. Amikor ugyanis Isten megteremtette az angyalok kilenc karát, nekik nem adott több száz éves földi életet, hogy ennyi idő alatt döntsék el Istenhez való hűségüket, és biztosítsák az emberekhez hasonlóan érdemeiket az örök boldogságra. Ők szellemi képességeik magasabb foka alapján egyetlen próbát kaptak: a Fiúisten idővel felveszi az emberi természetet is isteni természete mellé. Imádjátok-e Őt ilyen formájában is? Az angyalok egy része természetesen vállalta, hiszen istenségét csorbítatlanul megőrzi, mondták. A kilenc karból sokan (Ef 6, 10-12) fellázadtak: Az emberi nem alacsonyabb rangú. Mint mi! Miért nem angyali természetet vesz fel az Ige? „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították”.(Jel 12, 7-9) „Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek” (Zsid 2, 17-18) 

Zsolozsma 12.



Sirák fiának könyvéből 42, 15 – 43, 13

Istent dicséri a teremtett világ

Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az el jövendőt, és fölfedi a jól elrejtett Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük? Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását. És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken. Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatos szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki. 

2014.01.16. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.16. csütörtök

Mária radikális engedelmessége

Szent Bernát cisztercita apát igen nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűz Máriának. Gyönyörű és mélyen átgondolt, átérzett prédikációi tanúsítják ezt többek között. Amikor az angyali üdvözletet magyarázza, évezredes távolból biztatja Máriát: Az angyal elmondta neked Isten tervét. Téged választott ki az Atya, hogy anyja légy a megtestesülni kívánó Fiúistennek. Az angyal elnémult. Várja válaszodat. Várja a Szentháromság, az angyali karok, de várja az egész emberiség is. Ó mondd ki a boldogító igent. Hiszen előtted annyian mondtak nemet Isten csodálatos szeretetére, - folytathatjuk most újabb évezred múltán a történelem eseményein elmélkedő keresztények. .Ezek élén ott áll ősanyánk, Éva. Ő mondott először bűnös nemet: Nem elég nekünk Isten gyermekének lennünk, Isten hatalmát akarjuk, amit elrejtett a tiltott fának gyümölcsében. Követte őt ősapánk, Ádám és benne az összes utódja. Az első izraeli király, Saul, készségesen fogadta az Úr rendelkezéseit, mindaddig, amíg az amalekiták kiirtása során nem pusztította el jószágaikat. Sámuel próféta számon kérte tőle. És a király arra hivatkozott, hogy azok az állatok jók lesznek áldozati állatoknak. Sámuel válasza minden efféle próbálkozásra választ ad: „Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása.”(1Sám 15,22) Amikor Izajás prófétával biztató ígéretet kínált az Úr, hogy csodás jellel is erősíti szabadító ígéretét, Ácház király nem kért belőle. Már ekkor téged emlegetett Isten, mint aki majd kimondja isten üzenetére a boldogító igent, és ezzel megnyitja a megváltás lehetőségét. Szent Bernáttal együtt sürgetjük mi is, Édesanyánk a te igenedet. Mária pedig átérezte Isten kitüntető szeretetét maga és az emberi nem iránt, kimondta a várva-várt Igent. Nekünk is igent kell mondanunk, ha az Úr kér tőlünk valamit, kicsi vagy nagy megbízatást közöl velünk az Úr Ilyen jelentős a mi igenünk a papi hivatásra, a jegyesek igenje a házasság szentségében, és egy-egy nagyon fontos döntésben, amikor a földi életünket akarja lezárni Urunk. Imádkozunk gyakran azért, hogy egész közösségünk értse és kövesse Mária „Fiat!-ját.

2014. január 15., szerda

2014. január 15. szerda



„Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek” 

Isten a teremtés megkezdése előtt tökéletes, pontos tervet készített. A három isteni Személy nyilatkozik az emberek megalkotása előtt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” (1 26) Az állatok felett tehát Isten úrrá teszi az embert, ez is az isten-képiséghez tartozik. Isten azonban sokkal többet akar ajándékozni az embernek. Azt akarja, hogy Második Isteni Személy a történelem folyamán vegye fel isteni természete mellé személyi fősége alá az emberi természetet, az embertestet és az emberlelket. Jézusnak ez a majdani emberi természete lett az anyag és szellemvilág ősmintája. Ádám és Éva súlyos vétke miatt az egész emberiség elvesztette a megszentelő kegyelmet, tehát súlyos bűn állapotába került. Ki kellett váltani a sátán hatalmából. Erre utal a jelen levélrészlet: „Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat,akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott” (Zsid 2,14-15) Már többször is utalt ez a levélrészlet arra, hogy „bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódait karolta fel” (Iz 41,8-9; Zsid2,16) De már az angyalok teremtése és hűségpróbája idején is éreztette az Úr az emberek előnyét. Amikor ugyanis Isten megteremtette az angyalok kilenc karát, nekik nem adott több száz éves földi életet, hogy ennyi idő alatt döntsék el Istenhez való hűségüket, és biztosítsák az emberekhez hasonlóan érdemeiket az örök boldogságra. Ők szellemi képességeik magasabb foka alapján egyetlen próbát kaptak: a Fiúisten idővel felveszi az emberi természetet is isteni természete mellé. Imádjátok-e Őt ilyen formájában is? Az angyalok egy része természetesen vállalta, hiszen istenségét csorbítatlanul megőrzi, mondták. A kilenc karból sokan (Ef 6, 10-12) fellázadtak: Az emberi nem alacsonyabb rangú. Mint mi! Miért nem angyali természetet vesz fel az Ige? „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították”.(Jel 12, 7-9) „Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek” (Zsid 2, 17-18)

Zsolozsma 11.



Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen" című értekezéséből 

Az Atya ismeretét a Fiú nyilatkoztatja ki

Senki sem ismerheti meg az Atyát Isten Igéje nélkül, azaz ha a Fiú ki nem nyilatkoztatja, s a Fiút sem ismerheti meg senki az Atya tetszése nélkül. Ami azonban az Atyának tetszik, azt a Fiú hajtja végre; az Atya ugyanis küld, a küldött a Fiú, és ő jön. A számunkra láthatatlan és meghatározhatatlan Atyát a saját Igéje ismeri, s mivel az Atya kimondhatatlan, a Fiú maga beszél róla nekünk. Viszont saját Igéjét is egyedül az Atya ismeri; kettőjüknek ezt a kapcsolatát maga az Úr mondta el nekünk. Ezért van az, hogy a Fiú a saját megjelenésével kinyilatkoztatja az Atya ismeretét. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiú nyilatkoztatja ki: hiszen minden az Ige által válik nyilvánvalóvá.Az Atya azért nyilatkoztatta ki a Fiút, hogy általa ő is mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen, s azokat, akik hisznek neki, jóságosan befogadja a romolhatatlan és örök boldogságba. (Hinni neki annyit jelent, hogy az ember megteszi Isten akaratát.) A teremtés révén az Ige a teremtő Istent nyilatkoztatja ki, a világ által a világ alkotó Urát, a teremtmény által a Teremtőt és a Fiú által az Atyát, akitől született a Fiú. Erről mindenki hasonlóképpen beszél, de nem ugyanúgy hiszi azt. Azután a törvény és a próféták által is hirdette az Ige önmagát és az Atyát, s bár ugyanazt hallotta az egész nép, nem hitték ugyanazt valamennyien. Az Atya mutatkozott meg, aki láthatóvá és tapinthatóvá lett az Ige által, bár nem mindenki hitt benne; de valamennyien látták az Atyát a Fiúban: láthatatlan ugyanis a Fiú Atyja, látható azonban az Atya Fia. A Fiú kezdettől mindvégig mindenben teljesíti az Atya akaratát, és nélküle senki sem ismerheti meg Istent. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiútól kapjuk; a Fiú megismerése pedig az Atya által történik, akit a Fiú mutat meg nekünk. Ezért mondta az Úr: Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja (Mt 11, 27). Ez a „kinyilatkoztatja” szó nemcsak jövő időt jelent, mintha az Atyát akkor kezdte volna a Fiú kinyilatkoztatni, amikor Máriától megszületett, hanem ez teljesen átfogja az idő egész folyamatát. A Fiú kezdettől fogva jelen van a teremtésben, mindenkinek kinyilatkoztatja az Atyát, akinek és amikor és ahogyan az Atya akarja: ezért mindenben és mindenütt egy az Atyaisten, egy az Ige: a Fiú, és egy a Szentlélek, s egy mindazok üdvössége, akik hisznek benne.

2014.01.15. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.15. szerda

Ember ember mellett

Elmélkedésünk alapgondolata: elkötelezettje vagyok Istennek, és nagyon szeretném megosztani lelki élményeimet, kapott kegyelmeimet azokkal, akiknek az Úr – ki tudja, miért – annyi egyéni kegyelmet nem nyújtott. Különösen Jézus és Mária szeretetében próbálom bőségesen részesíteni az egyszerű, kemény munkában nyűvődő, de a Teremtő akaratát lelkesen vállalókat, és szeretném a kegyelmi élményeket tovább ajándékozni. Hiszen a földön élő ember a legbensőségesebb kapcsolatot Jézussal és Édesanyjával létesítheti, akik az emberi közösséggel teremtettek közösséget. Jézus, aki által a teremtés minden mozzanata megvalósulhatott (Kol 1), az időben istenemberként harminc éves koráig építőipari szerszámokat ragad meg és hajlékokat, berendezéseket készít honfitársainak. Megmutatta, hogy Isteni Személye fősége alatt milyen csodálatosan elfér minden: a végtelen nagy istenség, és a nagyon kis emberség. Urunk Édesanyjával bensőségesen társalogva miért nem adhatnám át ezt az élményt azoknak, akik maguk főhivatású édesanyák, akik nem elegánsan öltözködve ülnek íróasztalokhoz, hanem szülnek és alázattal nevelik azokat, akik majd az életben is sokra viszik. Ki a nagyobb? Mi papok sem kapunk automatikusan misztikus élményeket, de a képzésünk során az igazságból, Isten országának alapértékéből az átlagnál jóval több jut nekünk. Különösen vigyázz ránk a Szentlélek, hogy az Isten országának alapvető ismereteit úgy tanuljuk, hogy életre szóló élményünk legyen. Imáinkban is, tetteinkben is gyakorolhatjuk a mások iránti legmélyebb szeretetet, mert arra vagyunk felszentelve, hogy szétosszuk megszerzett kincseinket.

2014. január 14., kedd

2014. január 14. kedd


„Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot” 

A Teremtő hiera arché-ba, szent alá-fölérendelésbe sorolta a teremtett lényeket. Az anyagvilág élettelen része áll legalul ebben a rendben. Ezek felett a hatalmas csillagok felett állnak az anyagból alkotott, de az élet máig ismeretlen csodálatos erejével megáldott élőlények következnek: halak, szárnyasok, szárazföldi állatok az elefántokig. A látható világ csúcsán áll az ember, akinek nemcsak igen finom testi szervezete van, hanem szellemi lelke is van, úgy mondjuk, hogy az ő lényege nemcsak testből áll, hanem lélekből is. Aztán a teremtett létezők sorát befejezik az angyalok, a tiszta szellemek. Ez a teremtett világ az Isten alá van rendelve, aki teremtetlen valóság. Végtelen nagy létét három isteni Személy birtokolja: Atya, Fiú, Szentlélek. A teremtett világnak csak a szellemi része kapott olyan létet, amelyik örökéletű. Az anyagvilág Isten akarata szerint fel fog oszlani. Megsemmisül iszonyatos hőség kíséretében. Annyi marad meg belőle, amennyi az emberi testeket alkotja, és amennyi a gyönyörű anyagvilág formáiból és színeiből az emberi test emlékeiben élhet majd örökké. A mai szentleckében arról beszél a levélíró, hogy „nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az emberfia, hogy meglátogatod. Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. (Zsolt 8, 5-7) Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetve neki. Látjuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelte a halált”. (Zsid 2, 5-9) Az érthetőség kedvéért egy-két magyarázó szót vessünk közbe. „Az eljövendő világ” a világ vége után kialakult új világrendet jelenti. Isten mennyországában leszünk, nem a föld lesz már a hazánk. A jó angyalok, mellé oda vezeti az üdvözült embereket az ítélő Jézus: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta”. (Mt 25, 34) Az „emberfia”, akit Isten kevéssel tett kisebbé az angyaloknál: Jézus. Tehát a megtestesült Második Isteni Személy. Aki felvette az angyaloknál kevéssel kisebb emberi természetet, és így, ebben a vonatkozásban, kisebb lett az angyaloknál.„a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta”,vagyis a megalázó kínszenvedés és halál, aminek láttán a Boldogságos Szűz Márián kívül minden más ember elvesztette a Jézus istenségébe vetett hitét: ezzel a megalázkodásával érdemelte ki a teljes dicsőséget, amit akkor fog megkapni.Ekkortól Jézus testvérei leszünk: „Mert aki megszentel, és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged”(Zsolt 22. 23; Zsid 2, 11-12)


Zsolozsma 10.



Nagy Szent Vazul püspök 

Részletesebb szabályzatából 

A szeretet erejét Isten oltotta belénk

Az Isten iránti szeretet valóban nem tanítás kérdése. Hiszen nem mástól tanultuk azt, hogy örüljünk a fénynek, és ragaszkodjunk életünkhöz, vagy hogy szüleinket és nevelőinket szeressük. Ugyanígy, sőt még sokkal inkább, Isten iránti szeretetünk sem másoktól való tanulásból ered, hanem amint ez a lény (az emberre gondolok) élni kezd, már bennünk van csíraként az értelemnek az a bizonyos ereje, amely magában hordozza azt a lehetőséget és képességet, hogy őt szeretni tudjuk. Amikor pedig az ember fokozatosan megismeri Isten törvényeit, egyben ezt a képességet gondosan kiműveli magában, és tudatosan táplálja, sőt Isten segítségével egészen a tökéletességig is ki tudja fejleszteni. Ezért, bár a ti törekvésteket is szükségesnek tartjuk e cél elérése érdekében, Isten segítségével és a ti imáitok támogatásával mégis megpróbáljuk feléleszteni ennek az isteni szeretetnek a belétek rejtett szikráját a Szentlélektől megadott képességünk szerint. Először azt állítjuk, hogy az Istentől nekünk adott összes parancs teljesítésére már előzőleg megkaptuk tőle a szükséges erőt és képességet, nehogy olyan nehezünkre essék az, mintha valami szokatlan dolgot kívánna tőlünk, de ne is büszkélkedjünk, mintha valami többet adnánk neki vissza, mint amennyit kaptunk tőle. Amikor tehát ezekkel az erőinkkel helyesen és megfelelően cselekszünk, akkor élünk istenfélő módon erényes életet, de ha rosszul használjuk fel ezeket, akkor bűnbe süllyedünk. A bűnnek ez a meghatározása: az Istentől a jó cselekedetek megtételére kapott képességeinknek rossz és Isten parancsaitól eltérő használata. Ezzel szemben az erényt – amelyet az Isten megkíván tőlünk – így határozzuk meg: ezeknek a képességeinknek jó lelkiismeretből fakadó és Isten törvényei szerint való használata. Mivel ez így van, ezért ugyanezt mondjuk el a szeretetről is. Mielőtt tehát az Isten iránti szeretet parancsát megkaptuk volna, már létünk első pillanatától kezdve belénk volt oltva egy bizonyos képesség és erő arra, hogy szeretni tudjunk. Ennek az igazolása nem igényel semmi külső bizonyítékot, hanem mindenki önmagában és önmagától szerezhet erre bizonyosságot. Kétségtelen, hogy a jó és szép dolgokra természetszerűen törekszünk, jóllehet először kinek-kinek más és más látszik szépnek és jónak; ugyanígy a velünk barátságban és rokonságban levő embert is szeretjük, noha erre senki sem tanított bennünket, és a velünk jót tevőket is önkéntelenül szíves szeretettel vesszük körül. És most kérdem, ugyan van-e csodálatosabb az isteni szépségnél? El lehet-e gondolni kedvesebbet és édesebbet, mint Isten nagysága? A léleknek ugyan melyik vágya olyan heves és erőteljes, mint az, amelyet Isten oltott bele a bűneitől megtisztult szívbe, amikor az már őszintén elmondhatja: Megsebzett engem a szeretet (vö. Én 2, 5). Teljesen kimondhatatlan és leírhatatlan az isteni szépség ragyogása. 

2014.01.14. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.14. kedd

Mindenkit szívünkbe fogadni

Amikor a harminckilenc évre működési engedélytől megfosztott ferences rendtartományunk újra élhetett, igen nehéz helyzetben voltunk. Kétszáz rendtárs halt meg a szétszórtság ideje alatt, vagy távozott el tőlünk idegenbe. Mivel én voltam az utolsó teljhatalmú klandesztin tartományfőnök, nekem kellett a közösséget újraélesztenem. A szétszóratáskor növendék voltam. Plébánosként küldtem ugyan szerzetesi gimnáziumba papi hivatásra alkalmasnak tűnő fiatalokat, közülük néhányan felszentelt papok lettek, de az új körülmények között nagyon szorított az utánpótlás gondja. Jöttek jelentkezők, de csak kevesen értek célba. Nem könnyű a papi hivatás, Jézus Krisztus a felebaráti szeretet mércéjét az ószövetségi szintről nagyon magasra emelte. A régi megfogalmazás így hangzott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Lev 19,18) Az utolsó vacsorán viszont Jézus így változtatja meg: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. (Jn 15,12) Ehhez kell felnőniük a papnövendékeknek, gyarapodni a hivatásban eltöltött évek alatt, hogy mindenkit szívünkbe tudjanak fogadni. Nevezzük nevén ezt a csodálatos szeretetet: szolgálni mindenkinek. Pál apostol jó példát adott erre: „Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg.A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat.A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne”(1Kor 9,19-20. 22-23) Ebben az önző, gyakran gyűlölködő világban a keresztényekre vár a feladat, hogy a maguk körében megmutassák, milyen az Isten akarata szerinti ember.

2014. január 13., hétfő

Krisztus Király 22.



Krisztus Király győzedelmes harcai

Urunk Jézus, mint győzedelmes Király már a sírból való feltámadásakor is győztesként mutatkozott be a világnak, bár ezt a győzelmet akkor még nagyon lassan fogadták el, és bizonyos felocsúdás múlva, csak azok tapasztalták, akik nagypénteken csalódtak benne és istenségébe vetett hitüket teljesen elvesztették. Jézus egész húsvét vasárnap hajnaltól vacsoraidőig járta Jeruzsálemet, élve megmutatta magát és az azonosító sebeket: a szegek nyomát és a lándzsaszúrás mellsebét. Igazolta, hogy az ősi babonás vélelmek ellenére nem halotti mása, a szelleme egy volt élő embernek, aki sírjából kikelve visszajár életének korábbi tereire a föld lakóit ijesztgetni. Feje és ruhája van, megtévesztően azonos az eredetivel, de a fehér öltözék alatt nincs más semmi. Ezért kellett az Úrnak tanítványai előtt nemcsak sebeit megmutatni, de érintetni végtagjait, hogy személyes tapasztalatok semmi mással nem helyettesíthető élményét nyújthassák közvetlenül az akkor élőknek, és az egész történelem későbbi nemzedékeinek. Ez volt az Úr feltámadásának legnagyobb öröme és bizonyítéka. A mennyországi győzelmek sorát folytatva pedig a Jelenések könyve alapján nézzük az újabb, erről szóló epizódokat. „Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. Hangos szóval így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon (Iz 21,9) ördögök lakóhelyévé lett és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává”(Jel 18,1-2) A megváltó szenvedésekbe belehalt Jézus ezeket szünteti meg: „Mindazok, akik ezekkel kereskedtek s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva és így szólnak: Jaj, jaj,az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba, skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdaság! Minden hajókormányos és minden tavon járó csónakos, a hajósok és mindazok, akik a tavon járnak, megállnak távol, és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: Melyik város volt hasonló ehhez a nagyvároshoz? Majd port hintenek fejükre, é sírva és gyászolva így kiáltanak: Jaj, jaj, az a nagyváros, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajók voltak a tengeren, és az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult. Örvendezz fölötte, ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta felette az ítéletet értetek!” (15-20)

Zsolozsma 9.



Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből 

A bölcsesség forrása Isten magasságbeli Igéje

Szüntelenül imádkozva és esedezve kérjük, hogy a mindenség Alkotója az egész világon levő összes választottját őrizze meg épségben szeretett Fia, Jézus Krisztus által, akiben minket a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból neve dicsőségének ismeretére hívott meg. Add, hogy reméljünk a te nevedben, aki minden teremtmény ősoka vagy; kérjük, hogy nyisd meg lelkünk szemét, hogy így megismerjünk téged, aki egyedül vagy főlséges a magasságban, és a legszentebb szentélyben lakozol. Te megtöröd a kevélyek gőgjét, meghiúsítod a pogányok terveit, felmagasztalod az alázatosakat, és megalázod a gőgösöket; gazdaggá és szegénnyé te teszel, a halált, az üdvösséget és az életet te adod, te vagy az egyetlen jótevője a szellemeknek és minden ember Istene. Te a mélységeket szemléled, megvizsgálod az emberek tetteit, a bajban levőket segíted, a kétségbeesetteket megszabadítod (Iz 57, 15; 13, 1; Zsolt 32, 10;)Te vagy minden lélek Teremtője és gondviselője. Te sokasítod meg a föld népeit, és te választod ki közülük azokat, akik téged szeretnek a te Fiad, Jézus Krisztus által, akiben minket tanítottál, megszenteltél, és dicsőségre emeltél.Kérünk téged, Urunk, légy segítőnk és oltalmazónk, Szabadítsd meg azokat, akik közülünk szorongattatást szenvednek; az alázatosaknak irgalmazz, az elesetteket karold fel, az ínségeseket segítsd, a betegeket gyógyítsd, néped tévelygőit térítsd meg. Tápláld az éhezőket, váltsd ki foglyainkat, támogasd a gyöngéket, vigasztald a kislelkűeket.Hadd ismerje meg minden nép, hogy egyedül te vagy az Isten, és a te Fiad, Jézus Krisztus, mi pedig a te néped és nyájad juhai vagyunk (Zsolt 78, 13) Te örök teremtő tervedet a látható világ által nyilvánítottad ki. Te alkottad, Urunk, a földkerekséget, hűséges vagy minden nemzedéken át, igazságos vagy ítéleteidben, csodálatos vagy hatalmadban, és nagy vagy tetteidben. Bölcs vagy alkotásaidban, és gondviselő teremtményeid fenntartásában, jóságos a gondoskodásban, és hűséges azokhoz, akik bíznak benned; kegyes és irgalmas vagy. Bocsásd meg gonoszságainkat, gazságainkat, bűneinket és vétkeinket. Ne tudd be szolgáid és szolgálóid egyetlen vétkét sem, hanem tisztíts meg minket a te igazságodban, igazgasd lépteinket, hogy jámborságban, igazságban, szívünk egyszerűségében járjunk, és azt tegyük, ami előtted és fejedelmeink előtt jó és kedves. Kérünk, Urunk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy békességben élvezzük javainkat, és védve legyünk hatalmas karod által. Fölséges kezed óvjon meg minden bűntől, és szabadítson meg azoktól, akik igaztalanul gyűlölnek minket. Adj egyetértést és békét nekünk is és a föld minden lakójának is, amint megadtad atyáinknak, akik hitben és igazságban kérték ezt tőled. Csak te magad adhatod meg nekünk ezt és a többi javat, téged magasztalunk lelkünk pártfogója és főpapja, Jézus Krisztus által, kiben legyen neked dicsőség, magasztalás most és minden nemzedéken át, és mindörökkön-örökké. Ámen.

2014.01.13. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.13. hétfő

A legszebb katedrálisom

A katedrális az egyházmegye püspökének temploma. Ott áll a püspöki szék, a katedra, amelyről tekintéllyel szólhat az Egyházmegye főpásztora Jézus Krisztus helybeli bárányaihoz. A katedrát őrző templom a katedrális. Amikor fiatal hitoktatóként kitettek állásomból szárazföldi úton folytathattam hajléktalanná vált létezésemet, ahol akartam, kivéve hazám bármelyik templomában, a legegyszerűbb szolgálatot sem folytathattam. Próbálkoztam segédmunkássá nemesülni, de hely híján még az udvar seprésére sem tudtak alkalmazni. Így kerültem a fővárosba egy kézműipari házi szövetkezetbe bőrkesztyű szabász-tanulónak. Rendes munkaidőm napi nyolc óra volt, amit a gyakorlat egyszerűen, tíz-tizenegy órává rendszeresített. Voltak civil és egyházi munkatársaim, férfiak és nők egyaránt. Megszerveztük a természetjáró szakosztályt feddhetetlen céllal: szabadnapokon jártuk a piros, sárga, kék, jelzetű törvényesen kijelölt turistautakat. Jól kihasználtuk a lehetőségeket, szakmai dolgokban igyekeztünk minden alkalommal nívós előadásokat tartani. Gyönyörű túrák voltak ezek. Mivel egyházunk engedélyezte, hogy a papok, akik üldözöttnek minősülnek, joguk van liturgikus öltözék nélkül sziklán, fa alatt, turistaházban is misézni. Én is éltem ezzel az engedéllyel,d e amikor az egyházmegyébe újra visszaengedtek papi szolgálatra, a zalalövői Borosán-völgy magasan összehajló gyönyörű cserfái között éreztem magamat igazán vidéki katedrálisban a búcsúsmiséken.

2014. január 12., vasárnap

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE



URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE

„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam”

Az évnek háromszázhatvanöt napja van. A katolikus Anyaszentegyház ennyi idő alatt Jézus egész életét és tanítását felidézi és átelmélkedi a liturgiában. Ezért ma, karácsony után, már a harminc éves Jézusra emlékezünk. Addigi életének alig néhány mozzanata ismerős előttünk. A napkeleti bölcsek hazatérése után menekülniük kellett Egyiptomba. Onnan négy-ötéves korában visszatérve Názáretbe viszi drága családját Szent József. Tizenkét évesen a Törvény előírása szerint részt vesz Jeruzsálemben a zsidók húsvétjának ünneplésén. Serdülő és férfikorára csak következtetni tudunk. Honfitársai így emlegetik, amikor már híres Rabbiként Názáretbe látogat és tanít: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez?” (Mt 13,54-55) Nyilván annyit láttak életéből, hogy tizenkét évesen József maga mellé vette inasnak, és kitanulta, majd szorgalmasan gyakorolta az építőipart. Közben valószínűleg segített művelni a család kis földbirtokát, megtermelve az évi kenyeret. Közben nem távozott Názáretből, tehát iskolába nem járt. Amikor Keresztelő János harminc éves lett, a zsidó papi közösség nevelőintézetéből, Qumránból a Jordán partjára költözött. Ott kezdte hirdetni, hogy köztünk van már a Messiás, akire régóta vár a zsidó nép. Robusztus alakja, egyszerű, durva teveszőrből szőtt ruhája, böjtös tápláléka, keményen fogalmazott beszédei tiszteletet parancsoltak: hallgatói úgy érezték, hogy ő maga a Messiás. János viszont elutasította ezt a kitüntető vélekedést, és hirdette, hogy ő csak a Messiás előfutára: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket”. (Mk 1,7-8) Amikor János már fél éve keresztelt és hirdette a Messiás jelenlétét, Jézus is betöltötte harmincadik életévét. A Keresztelővel ellentétben nem papi nevelőintézetben nőtt fel és tanulta a hit tudományát. Neki minderre nem volt szüksége. Isten Fia, aki tanítani és megváltani jött a világot. Eddig példájával tanított. Isten ugyanis az ember teremtésekor lerakta az emberélet alapjait: az egy férfi és egy nő házasságára épülő, és a szeretet nyugodt légkörében születő és nevelkedő gyermekekből álló család, aztán a komoly, mindenkire kötelező, felelősségteljes munka: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) Jézus ilyen családban akart élni példaképként. A zsidó férfi se bocsássa el feleségét, hogy ő mással élhessen, a római család pedig ne hivatkozhasson az állam válást engedélyező törvényére. Isten törvénye fontosabb! Amikor ez a példaadás véget ért, Jézus is a Jordán partjára ment. A nyilvános messiási élethez ott kellett elnyernie a tekintélyes igazolást egyrészt Jánostól, másrészt a mennyből. János megvallotta, hogy Jézus végtelenül nagyobb nála, és „Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29), a megkeresztelt Jézus felett galamb képében lebegő Szentlélek és a meghasadt égből szóló Atya pedig tanúsítják istenségét. „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik”(Mk 1,11) Ez a mi Mesterünk! Büszkén álljunk melléje testvérnek, tanítványnak.

2014.01.12. vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.12. vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe

„Jézus elment Galileából a Jordán folyó mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála”(Mt 3,13)

Nagyon sokan vannak világszerte, akik nem ismerik jól a kinyilatkoztatást, de érdekli őket a Szentírás, olvasgatják szívesen. Keresik Isten nekünk szóló ígéreteit. Ez nagyon dicséretes és Isten akarata szerint való cselekedet. De, ha valaki autódidakta módon igyekszik mindent megtanulni, nagyon könnyen rossz útra téved. Kedveseim, a hittant megtanulni és jól megérteni életünk egyik legfontosabb feladata. Az üdvösség ügye életünk legfontosabb feladata. Jézus harminc évesen elhagyja Názáretet, mert a zsidótörvények szerint nagykorú lett, megkezdhette nyilvános működését. Ekkor már fél éve a Jordán mellett tanította Keresztelő János az embereket arra, hogy a földön él már a világ Megváltója. Hamarosan harminc éves lesz, és idejön hozzá. Be fogja mutatni a bűnbánó népnek, de csak azok járulhatnak hozzá, akik bűnbánatuk jeléül megmerítkeznek a Jordánban, vagyis felveszik János keresztségét. Hivatalos vallási vezetők is felkeresték Jánost, akik előtt János nyilatkozott: „Nem én vagyok a Krisztus”. (Jn 1,20) „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó”. (26) Amikor Jézus a tömegből odament Jánoshoz, és kérte a jánosi keresztséget, János tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám? Jézus azonban így szólt: Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos”. (Mt 3,14-15) Erre János megkeresztelte Jézust az előkészület jelével. Másnap, amikor Jézus ismét arrafelé járt, János rámutatott: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”(Jn 1,29) Ez a perdöntő! Jézus nem szorul Keresztelő János közreműködésére. Jézus példát akar adni. János eredeti bűnét hat hónapos magzat korában elvette a pár napos magzati korban lévő Jézus. János pedig sehol senkinek a bűnét elvenni nem tudja. Jézus meghal minden bűn bocsánatáért. Az első kegyelmet visszaadja az Ő általa rendelt keresztség szentségében annak, aki elfogadja hittel Jézust Megváltónak, de senki másnak (Mk 16,16) korára való tekintet nélkül. Jézus a szentségeit a maga alapította Egyház tagjainak adja.

Zsolozsma 8.



Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Krisztus megkeresztelkedése

Fény hull Krisztusra, vele együtt mireánk is. Krisztus megkeresztelkedik, vele együtt vízbe ereszkedünk, hogy vele együtt mi is kiszálljunk belőle. János keresztel, Jézus eléje járul. Talán azért, hogy megszentelje azt, aki őt megkereszteli. De kétségtelenül azért, hogy a régi Ádámot mindenestül a vízbe temesse. Mielőttünk, és éppen miérettünk megszenteli a Jordánt, hogy Lélek és víz által avasson kereszténnyé, amint maga is lélek és test volt. A Keresztelő vonakodik, Jézus nem hagyja magát. „Nekem van szükségem a te keresztségedre” (Mt 3, 14), mondja akkor a mécses a Napnak, a szó az Igének, a jó barát a Vőlegénynek, asszonyok szülöttei közül a legnagyobb az egész teremtett világ Elsőszülöttének, az anyja méhében felujjongó annak, aki anyja szíve alatt imádásban részesült, az előfutár annak, aki eljött és újra el fog jönni. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, értsd hozzá: éppen teéretted. Biztosan tudja ugyanis, hogy majd a vértanúsága fogja őt megkeresztelni, és nem csupán a lábát mossák meg, mint Péternek. Jézus azután feljön a vízből. Magával emeli a világot és látja, hogy megnyílik és kitárul az ég, amelyet Ádám maga és utódai előtt bezárt, amint a Paradicsomot is bezárta a tüzes kard. Isten voltát tanúsítja közben a Szentlélek, amikor a hasonló a hasonlóra száll. Hang hallatszik az égből: onnan való volt ő is, akinek a tanúság szólt. És amikor testi módon láthatóvá válik a galamb, megdicsőíti a testet, mivelhogy az is Isten a megistenülés által. Századokkal előbb ugyancsak galamb jelezte a vízözön végét is. Üljük meg tehát ma nagy tisztességgel Krisztus keresztségének ünnepét !Legyetek tökéletesen tiszták, és tisztuljatok meg! Mert Isten egyáltalán semminek sem örül úgy, mint az ember megtérésének és üdvének, hiszen érte van minden beszéd és minden misztérium. A világ világosságaként legyetek éltető erő a többi ember számára, hogy tökéletes világoskodókként álljatok ama nagy világosság mellett, és öltözzetek magának a mennyei fényességnek a ragyogásába. Világosítson meg tisztán és ragyogóan a Szentháromság, akinek az egy Istenségéből kiáradó egy sugarát most még nem a maga teljességében vettétek a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

Krisztus Király 21.



Krisztus Király győzedelmes harcai

Az utolsó hét csapás kihirdetése

„Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid (Zsolt 92,5) Uram, Mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid (Zsolt 139,14) nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent,(Zsolt 99,3)hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt (Zsolt 86,9), mert ítéleteid nyilvánvalókká lettek!”(Jel 15,1-4) Ezek a győzelmek, amelyekről a szent szövegek alapján elmélkedünk, Krisztus Király győzelmeiről szólnak, de ennek ellenére nem a világ végi krisztusi záróünnepről van szó. Mint ahogy ennek az egyházi évnek sem az az üzenete, hogy közeleg a világ végét lezáró végakkord. Az eseményekben szó van az Antikrisztusról és fő segítőiről, hogy súlyos harcok folynak az emberekért, de Jézus részéről mindezek az irgalmas Megváltó harcai és az emberek megmentésének érdekében történnek. Jézus nem nyíltan lép a harcmezőre, a Bárány az egykori kiindulópontra lép: a Sion hegyére. Homlokán az Atya neve és a száznegyvennégyezer szűzi lelkű üdvözültek nevei. Ajkukon új ének, amelyet csak ők tudnak megtanulni. (Jel 14,1-5) A harcban résztvevők részint a felhőn ülnek, részint a templomból tűnnek elő. Az elszámoltatás két tárgy körül forog: az egyik a vádlottak elkötelezettségéről a sátán javára. Két tényezőt kell tisztázni: imádta-e, elkötelezte-e magát az ítéletre álló az Isten helyett az Antikrisztus szolgálatára, tetézte-e ezt a szóbeli ígéretet egy eltörölhetetlen jellel? Felvette-e a sátán bélyegeit a csuklójára vagy a homlokára? Elszegődött-e önként örökre a sátán rabszolgájának? (14,9-11) A másik oldalról Jézus nehezen indítja el éles sarlóját learatni a föld búzáját. A templomból angyal jön ki: arass éles sarlóddal, mert megérett a föld búzája. A templom ezerszer elfelejtett és elkerült Ura nem siet. A búza még vár a táplálandókra. Úgy, mint eddig. Az igazságosság nehezen fog végső munkába. Jézus még kivár, mert az Ő Vére lehetne minden csepp bor.Jézus Megváltónak született a földre. Lefekvés előtt nemcsak a magunk templomának eucharisztikus Urát keresem. Mélyen meghajolva szerető gondolattal próbálom átölelni az elhagyott magyar, de a világ összes katolikus templomának Eucharisztikus Urát. Ő csak erre vár! Ha csak feléje néz, kitárt karral feléje nyúl nehézsorsú hívei közül bármelyikünk, máris ontja kegyelmeit feléje. Nem lenne jó megelőzni a kis kétszarvú vadállatot, mielőtt becsapná Jézus híveit?