2013. augusztus 2., péntek

Porcinkula búcsú



„Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze”

Ma Porciuncula-búcsú van.Ez a szó részecskét jelent a latin „portio”, azaz: rész főnévből származtatva. Nekünk, ferenceseknek és barátainknak ez a szó igen ismerős és sokat jelent: azt a kápolnát, amelyet Ferenc harmadízben tatarozott, ahol Istentől végső eligazítást kapott az életére, és megalapította három rendjét. Francesco Bernardone apja nagyon gazdag posztókereskedő volt. Egyetlen fiát, Jánost, kis franciának becézte, innen a Francesco-Franciscus név. Úgy akarta, hogy fia a hatalmas Franciaországhoz igazodjék, ne a kis városállamhoz, Assisihez. Gyűjtötte a vagyont, hogy legyen a fiának mit örökölnie. Ezt Francesco kezdetben, aranyifjúként nagyon élvezte. Amikor Isten megszólította és Jézus nyomába, az evangélium követésére hívta, nem rajongott már a pénz hatalmáért, apja kitagadta: nem vagy a fiam és örökösöm – mondta. Francesco erre ezt válaszolta: Eddig apámnak szólítottalak, mostantól egész szívvel mondom: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze.” Egy alkalommal Francesconak imája közben megelevenedett szeme előtt az angyalok közt trónoló Szűzanya Szent Fiával együtt. Jézus szólt hozzá: Ferenc, kérj valami nagy ajándékot azok számára, akik ide bejönnek imádkozni! – Francesco a kegyelmek embere volt. Jól ismerte Isten irgalmát, hogy a szentgyónásban feltárt és megbánt bűnöket azonnal és teljesen megbocsátja. Elengedi a halálos bűnökért járó örök kárhozatot, de a feloldozással a bűnökért járó ideiglenes büntetéseket csak részben engedi el. Másik részüket megszünteti a kapott elégtétel elvégzésével, vagy vállalni kell szenvedéssel, vagy az Egyház elengedheti búcsúk formájában. A kérése igen nagy volt: Uram! Add meg a bűnbánóknak azt a kegyelmet, hogy teljes búcsút nyerjenek, ha itt meggyóntak, és ebben a kápolnában imádkoznak. Jézusnak tetszett ez az együtt érző testvéri szeretet, hiszen tudta, mennyi büntetést kell levezekelniük az embereknek. Megadta Francesconak ezt az óriási ajándékot. Jézus feltámadása után felkereste tanítványait és a bűnbocsátó hatalmat átadta nekik, ezért megparancsolta Francesconak, hogy menjen el a pápa úrhoz, mondja el neki a teljes búcsúra kapott engedély történetét, és kérje, hogy Jézus nevében ő is engedélyezze. A Szentséges Atya ezt meg is tette. Később különböző formákban kiterjesztette az Egyház a világon lévő összes ferences templomra. A búcsút csak egyszer lehet elnyerni augusztus 2-án, a Porciunkula kápolna búcsúnapján a ferences templomokban az általános feltételek mellett, és csak a halottakért lehet felajánlani. Ettől kezdve a pici, úgynevezett Angyalos Boldogasszony kápolna lett az egyetlen anyagi érték, amelyet maga és rendje tulajdonának tekintett. Porciunculának. Jézus itt ajánlotta fel végtelen gazdagságát, kérj, amit akarsz. Íme, aki mindent odaad, milyen nagy ajándékot kap helyette.

296. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.2. péntek

Cölibátus: a szeretet ajándéka

Amikor valaki papi szolgálatra vállalkozik, mert követni akarja Jézus hívó szavát, vállalnia kell a Római Katolikus Egyházban a papi nőtlenséget, a cölibátust. A papságra jelentkező ezt a feltételt úgy vállalja, hogy ismeri a saját családjából és másokéból is a természetes emberi élet vonatkozásait. Azt is tudja, hogy a teremtő Isten minden ember számára mondta ki az alapvetést: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter1, 26-27) Az állatszemle után megállapítja Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is”(2,18) Éva megteremtése után, pedig hangsúlyozza:
„Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (24) Dogmatika professzorom ezekből vezette le a megállapítást: ha nem jön közbe az ősbűn, akkor mindenkinek meglenne az Istentől neki választott párja, akivel boldog életet élne. Így tehát a páratlanság vezeklő állapot az ősbűn miatt. A papság Jézust követi a vezeklő állapotban. Van ennek olyan természetfeletti vetülete, amelyet nagyon szépen fejt ki a boldog kalkuttai Teréz anya által írt nagyszerű elmélkedés: Csak szeretetből.Jézus példája szerint azért nincs párja a papnak, hogy önzetlen szeretetet tudjon árasztani minden rábízott ember felé. Nekünk teljesen önzetlenül kell néznünk ezt a kötelezettségünket. Nagy áldozat,de kegyelemmel megvalósítható.

2013. augusztus 1., csütörtök

Hívom a családokat 2013 augusztusában



Hívom a családokat 2013 augusztusában – Bíró László püspök levele


Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a család és az élet mellett áll.
Isten az embert szeretetből teremtette, és megajándékozta azzal, hogy bevonta teremtő tevékenységébe. Neki ajándékozta a teremtett világot, gyönyörködjék benne, és alkosson, építsen, tegye még szebbé, élhetőbbé. (vö. Ter 1, 28-31; 2,15) "Hitünk szerint meghatározó jelentőségű Isten szeretete, tényleges gondoskodása minden egyes emberről, üdvözítő terve, amely az egész emberiséget és az egész teremtett világot átfogja, és csúcspontját Jézus Krisztus megtestesülésében, halálában és feltámadásában éri el. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk, nincs mire alapoznunk az emberi élet értékére és különlegességére vonatkozó állításunkat. Az ember így elveszítené kitüntetett helyét a világegyetemben, beleolvadna a természetbe, ezáltal megszűnne erkölcsi felelőssége is, azaz nem tekinthetné önmagát a természet abszolút urának, hogy korlátlanul befolyásolhassa azt." (Lumen Fidei 54)

A természet törvényeit Isten megalkotta, és amikor a világmindenséget az embernek ajándékozta, egy tökéletes, minden részletében összehangolt rendszert adott át használatra. A természetet és törvényeit nem csak azért kell tisztelnünk, és saját érdekünkben épségét, hibátlan működését megőriznünk, mert ez az otthonunk, hanem azért is, mert Isten szeretetét utasítanánk el, ha ajándékát megrongálnánk. "A hit segít bennünket olyan megoldások megtalálásában, amelyek nem csupán a haszonra és a profitra irányulnak, hanem a teremtést ajándéknak tekintve Isten iránti adósságunk törlesztését szolgálják." (Lumen Fidei 55)

Idézzétek fel, hogyan jutottatok gyermekkorotokban a felismerésre: a mennyei Atya szeret engem! Hogyan tudjátok gyerekeiteknek megmagyarázni, hogy Isten a teremtett világot nekünk ajándékozta és gondjainkra bízta?

Az ember nem önmagának és önmagáért dolgozik, hanem Isten művével működik együtt. Isten csodálatos ajándéka ez, amelyet csak egyetlen teremtménynek, az embernek ajándékozott. Az ember ezáltal Isten kreativitásának részévé válik. Ez különbözteti meg az ember munkáját a szorgalmasan dolgozó hangyák vagy a méhek munkájától. Minden teremtmény az Isten alkotta törvények szerint él és működik, a hangyák és méhek azonban, minthogy önmaguknak és önmagukért dolgoznak, csak részévé válnak a világegyetem csodálatos gépezetének, nem részesülnek Isten kreativitásában, nem ismerik az alkotás örömét, nem tudnak Teremtőjüknek hálát adni. Ha az ember el akar szakadni Istentől, csak magának és magáért akar dolgozni, lealacsonyodik a hangyák és méhek színvonalára, azaz lemond emberi méltóságáról, melyet istenképmásisága, Isten szeretetébe való beágyazottsága ad neki.

Az önző, individualista ember hajlamos munkájával csak a saját érdekét, jó esetben családja érdekét nézni. Az ilyen individuális munka elszigetel, magányossá, boldogtalanná tesz. A társadalom egészének gyarapodása nélkül azonban az egyének gyarapodása is csak korlátozottan lehetséges. Ahogy a családon belül a kölcsönös megbecsülés, a "mindenki kapja meg azt, ami neki jár" elvének érvényre juttatása a cél, úgy a társadalomban is minden egyes csoport, mindegyik közösség és család szempontja fontos. A közjót kell szolgálnunk. Nem uniformizálásra törekszünk, nem egyenlősdiről van szó, hanem egységről, nem versengésről, hanem együttműködésről, közös erőfeszítésekről közös célokért. A társadalom jólétének egyik legfontosabb tényezője az egység, az emberek közötti jó kapcsolat. "A hit fénye képes növelni az emberi kapcsolatok gazdagságát, tartósságát, megbízhatóságát, gazdagítani közösségeink életét. A hit nem térít el minket a világtól, nem tesz minket közömbössé a mai férfiak és nők mindennapi gondjai iránt. A bizalommal teli szeretet nélkül semmi sem tudja a férfiakat és nőket egységbe kovácsolni. Az emberi egység nem épülhet a hasznosság elvére, az érdekek összeegyeztetésére, vagy a félelemre, sem az együttlét puszta örömére, egymás jelenlétének élvezetére. A hit tesz minket képessé az emberi kapcsolatok struktúrájának megértésére, mert lenyúlik a legmélyebb gyökerekig, Isten szeretetéig, amely bevilágítja az egész struktúrát, és így szolgálja a közjót." (Lumen Fidei 51)

Milyen példákat láttok baráti, ismerősi körben arra, hogy a közjó érdekében végzett önzetlen munka a család javát is szolgálta? Számoljatok be olyan esetről is, amikor az önző, csak a saját javával törődő ember végül is pórul járt!

Az egy férfi és egy nő életre szóló egymás iránti elköteleződésére, a házasságra alapuló család az a közösség, amelyben az ember elsajátítja a társadalmi együttélés szabályait, amelyben a szülők szeretetén átvilágít Isten szeretete. "Ha a hit gyengül, fennáll a veszély, hogy az élet alapjai is gyengülnek. ... Ha az Istenben való hitet társadalmunkból kivetnénk, akkor meggyengülne egymás iránti bizalmunk, csak a félelem tartana össze minket, stabilitásunk veszélybe kerülne. Szt. Pál írja: "Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik." (Zsid 11, 16) A "nem szégyelli őket" kifejezés egyenértékű a nyilvános elismeréssel. Ez azt jelenti, hogy Isten cselekedeteivel közöttünk való jelenlétét, az emberi kapcsolatok megerősödésének kívánságát nyilvánosan megvallja. Nem arról van-e szó, hogy mi szégyelljük Istent a mi Istenünknek nevezni? Nem mi vagyunk-e azok, akik Őt életünkben nem valljuk meg a nyilvánosság előtt, és nem ismerjük el, hogy Vele közösségben élni csodálatos? A hit fénye beragyogja az életet és a társadalmat. Kreatív fényt vet a történelem minden pillanatára, mert minden eseményt kapcsolatba hoz minden dolog eredetével és a céljával az Atyában." (Lumen Fidei 55)

Hogyan tudjátok gyerekeitek számára magától értetődővé tenni a családotok közösségét Istennel, nagyszülőkkel, testvérekkel? Mi segít életetek minden nevezetes fordulópontján hálát adni és Isten szeretetéről tanúságot tenni?

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke


A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük. II.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

második rész

Tudja mindenki rólam, hogy szeretem hazámat, komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában azzal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. Nem csupán a trónnal volt gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy Európában majdnem minden nép keresztény, van-e elvi akadálya annak, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk? Európa minden népe valamilyen bálványt imádott és a keresztény misszionáriusok igehirdetésére ezt a törzsi vélekedést szüntette meg. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Ősvallásunk úgy tanította, hogy Istennek van egy lánya, akit őseink Boldogasszonynak neveztek. Az őshit szerint a világot kormányzó Istennek szüksége volt egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozott, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások. Mai népszokásaink híven őrzik őseink Nagyboldogasszony-hitének vonásait. (Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában óriási gondjával viaskodott Elkezdte európai nemzetté, állammá szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat meghonosítani a keresztény tanítást. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta a történelmi tényekből azt is tudjuk, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2012. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért! Legyetek hű népe! Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre!

295. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.1. csütörtök

Irányelv minden napra

1950. szeptember 1-től 1989. szeptember 15-ig egyházmegyés kispap majd pap voltam a szombathelyi egyházmegyében, mivel a kommunista rezsim szétszórta a szerzetesrendeket. Viszonylag könnyű volt Isten útját járni. A napunk percre be volt osztva, és az elöljárók keményen megtarttatták velünk a napirendet. Imádság és munka: előadásokat hallgattunk és tanultunk, hetente háromszor sétáltunk egy-két órát beosztott társainkkal. Pappá szentelésem előtt illett emlékképet készíttetni, és annak hátlapján megfogalmazni a papi életem programját. Nyolc évvel korábban novícius koromban Isten rányitotta szememet egy könyvre és abban megláttatta velem az életszolgálat lényegét: Tedd mindig azt, amit Isten itt és ekkor tetetni akar veled. Szent Jánosnál meg is találtam Jézus megfogalmazását: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét”. (Jn 4, 34) Örülök ennek a felfedezésnek. Igyekeztem megtartani. Öreg fejjel sem tudnám okosabban megfogalmazni papi életem egységét. Gyémántmisés papként megnyugodva nézek vissza hosszú életem tarka útvesztőire, amit a háború, forradalom, váratlan helyezések, nem tanult-mesterségek gyakorlása jelentett és örömmel állapítom meg, hogy kizárólag az volt a jó, amit nem magam erőltettem, hanem amit a Mennyei Atya szabott elém,az illetékesek (sokszor kontár illetéktelenek) által. Csak arra kérem Uramat, hogy ezen az úton vezessen tovább ezután is. Az életben irányelvnek mindenkinek ezt ajánlom.

2013. július 31., szerda

„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük” I.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

első rész

A világtörténelem legfontosabb eseménye Jézus születése volt: „Amikor ott (Betlehemben a barlang istállóban voltak), eljött az ideje (Máriának), hogy szüljön, és megszülte elsőszülött Fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kap ták helyet a szálláson”(Lk 2,6) Isten a világot gyönyörűnek teremtette. Nem is tehetett mást, hiszen ő maga végtelen szép, tökéletes, ugyanilyen fia is, a második Isteni Személy, akinek az embersége lett a teremtendő világ anyagi és szellemi formájának ősmintája. Jézusjövendő emberteste az anyagvilág, emberlelke pedig a szellemvilág (angyalok és emberlelkek) örök mintája lett. Amikor Isten Ádámot és Évát megalkotta, testük és lelkük gyönyörű volt, hogy nem volt szükségük anyagból készült ruhára: szépségük lett ragyogó köntösük. A sátáni kísértésre hallgatva elvesztették ezt a csodálatos fényruhát, de nem örökre. Az Úr megígérte nekik a bűnbocsánatot: a becsapott asszony megszüli majd Isten Fiát emberalakban, és visszaállítja a boldog világot, amelyik Istennek szentelve újra szép lesz. Ez az isteni ígéret valósult meg azon az éjszakán Betlehemben. Azért kellett a város végi barlangistállóba menni Szűz Máriának és Szent Józsefnek, mert Isten Fiát nem fogadta be senki a házába. Régen jámbor asszonyok engesztelő lélekkel járták a hívek házait, hogy a szállást kereső Szentcsaládnak pótlólag minden magyar házat felajánljanak. A Szentírás csak arról tudósít, hogy a szálláson már telt ház volt, a világ Ura pedig nem fogadott el egyetlen családtól sem olyan vendéglátást, amely egy várható gyermekszülés gondjaival terhelt. Jézus nem kérni-elfogadni, hanem adni, a boldogságunkat visszaadni érkezett közénk. „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson”(2,6) Az első órák boldogsága csak a kegyelemmel teljes Édesanyáé volt, és azé az „igaz emberé”, akit Isten kiválasztott öröktől fogva, hogy a szentcsaládnak feje legyen, kenyérkeresője és menedéke minden gonosz nyelv ellen. (Mt 1,18-24) Csodálatos a Gondviselés működése. Nem fut senki a közeli házakba az örömhírrel: Megszületett a világ Megváltója! Gyerünk, gyerünk, köszöntsük Őt! „Azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (8-12) Egy kis csoporthoz küld követet az Ég. Angyalt látnak, sok ezer éves várakozás beteljesülését hallják meg elsőként. Mikeás próféta hatszáz éves jövendölése zeng a pusztai éjszakában:„De te; Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő Uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza” (Mik 5,1) Elámul a szegény pásztorcsoport szeme-szája. Beteljesült az ősi ígéret? És ennek mi vagyunk első tanúi? Nem valami édes álom ez? De ebben a pillanatban felragyog az angyalok hatalmas csapata: úgy érzik, az egész mennyország ott sorakozik kimondhatatlan boldogságban és énekelnek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. (14) Immár kétezer éve, hogy Betlehemben megszületett a világ Megváltója. Testvérünk lett az Isten Fia. Meghalt értünk, hogy nekünk szabad utunk nyíljék a mennyországba. Mit tapasztalunk idelent? A karácsonyi születéstörténet sokak számára szép idill. A kis Jézus szerénysége nem feltétlenül vonzó. Az emberiség nagy része nyomorog.

294. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.31. szerda

Isten mindent jól alakít

Tíz éves koromban megkezdhettem volna a középiskolai tanulmányaimat. Szüleim azonban úgy döntöttek, hogy járjam ki még az ötödik osztályt szülőfalum iskolájában, és utána kezdjek gimnáziumba járni. Szüleim jóakaratáról teljesen meg voltam győződve, szó nélkül belenyugodtam döntésükbe. Volt bennem egy kis csalódottság, mert unokaöcsém, akivel egy évben születtünk, ezzel az egy év halasztással örökre elém került. A negyedik gimnáziumi év befejeztével a helybeli ferences kolostor káplánja eljött hozzánk. Te úgy-e, ferences akarsz lenni? Kérdezte. Valóban vonzódtam a ferences rendhez, a papi hivatás nagyon érdekelt, de nagyon meglepődtem a kérdésen. Tizenöt éves voltam, sok minden érdekelt. Isten hívását éreztem anélkül, hogy ismertem volna ezt a költői sort a hivatásról: „Csak hívtak, mentem, csak ennyi az egész” (Mécs László) a noviciátusban nyár elején befejeztük az elméleti képzést. Nyáron három hónap alatt engedéllyel nekiláttam, hogy felkészülök az ötödik osztály anyagából, és magánvizsga letételével behozom a lemaradásomat. Esztergomba érkezve a tanulmányi felelős atya közölte velem: Nem sietünk. Végezze csak el rendesen az ötödiket. A teológia harmadik évfolyama befejeztével lelkigyakorlattal készültünk az ünnepélyes fogadalomra és az alszerpapságra, amikor be megszállták az országot a németek. Négy nappal a bevonulás után hazarendeltek bennünket, mert sorban hurcolták el rendtársainkat kolostorainkból. Unokaöcsém titokban visszatért Szombathelyre és ott pappá szentelték. Én pedig végleg lemaradtam. Ki látott a jövőbe? Ki? Isten. Ősszel a Központi Szemináriumba kerültem, mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A következő ősszel pappá szenteltek. Hatodév végén doktori diplomával kezdhettem papi szolgálatomat. Sajnáltam unokaöcsémet, aki nyilvánosan évtizedekig nem misézhetett, főiskolája befejezetlen maradt. Később ismerték el szentelését, s lehetett néhány évre plébános. Isten mindent jól alakít, tőlünk függ, felismerjük-e? Ha én is egy évvel szentelődtem volna, ki tudja, mi lett volna a sorsom?

2013. július 30., kedd

Jobb lenne, ha Isten terveinkből nem maradna ki



Jobb lenne, ha Isten terveinkből nem maradna ki.

Öregdiák találkozóinkon a programot mindig tudományos előadással kezdjük. Egy diáktársunk, aki az EU-ban képviseli hazánkat az energiaellátás súlyos akadályainak tartott előadást. Világszerte gyorsan drágul a nyersolaj. Ennek megfelelően emelkedik mindennek az ára, elviselhetetlen terhet róva a szegényebb társadalmi osztályra. Ugyanígy a földgáz ára is naponta változik, mindenütt éreztetve hatását, mert az egész ország igyekezett átállítani a háztartásokat a kezdetben vállalható áron ígért energia-használatra. Szó esett a kőolajkészletek rohamos csökkenéséről és az újabb olajfajták előállításáról, ami mezőgazdasági gondokat hoz a felszínre, mert a bit-olajhoz nagy mennyiségű növényre van szükség, am óriási szántóföld igényt jelent.Kevesebb lesz e miatt az élelmiszertermelés, több az éhes szegény. Kérdés, hogy érdemes-e kukoricából olaját előállítani, vagy inkább közvetlenül kellene hajtóenergiává tenni ezt a fontos, élelmiszeriparban is keresett növényt. Csak sokszorozza gondjainkat, hogy időnként az időjárás viszontagságai miatt tetemes terméskiesés jelentkezik. Ennek megelőzésére lenne szükség okos felvásárlásra, tartalékolásra és így a természeti csapás kivédhető lenne. Az előadó ennek az alátámasztására említette egyiptomi Józsefet, aki jó tanáccsal látta el a fáraót a hét bőséges termőév és a hét szűk esztendővel kapcsolatban. Ezután úgy gondoltam, ezt a példát érdemes bővebben is figyelembe ajánlani társainknak.A fáraó álma nyomán a királyi főpohárnoknak egykori rabtársa jutott eszébe. Van a börtönben egy régóta raboskodó fiatalember, mondta. Amikor engem is börtönbe vetettek, egy alkalommal azt álmodtam, hogy kezem ügyében kinőtt egy szőlőtő három vesszővel. Gyorsan kizöldült, kivirágzott, és meg is hozta termését. Aztán álmomban pohárba facsartam a szőlőfürt levét, és oda nyújtottam a fáraónak, aki kedvtelve megitta. Ezt az álmot elmondtam a József nevű rabnak, aki a következő megfejtést adta: a három vessző három napot jelent, amit még itt kell eltöltened a börtönben. Azután a fáraó visszaadja szabadságodat, és újra te leszel főpohárnoka. Csak emlékezz meg rólam, hogy én is ártatlanul sínylődöm ezen a borzasztó helyen. Most a fáraó álmodott hét kövér tehénről meg hét soványról, amelyek egymás után másztak ki a Nílus folyóból, és a soványak elnyelték a kövéreket. Majd azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy búzaszáron, tele kövér búzaszemekkel, mellette pedig egy másik száron hét üres kalász. Ez utóbbiak elnyelték a kövér kalászokat. A bölcsek és varázslók nem tudták megfejteni álmodat, király. Hivasd el Józsefet, ő biztosan megmondja értelmét. A fáraó így is tett József pedig megadta a megfejtést: Hét bőtermő esztendő következik, amikor munka nélkül dönti a búzát a sok gyönyörű kalász. Nem kell a gabonafelesleg senkinek. Ezután hét terméketlen év jön, semmi nem terem a földeken. Éhen halnak az emberek. Azt tanácsolom tehát, nevezz ki egy okos, rátermett férfiút, akik a bő évek feleslegét felvásárolja, újabb és újabb magtárakat épít. Aztán amikor éhezik a nép, te jó áron eladhatod gabonádat: megmentesz rengeteg embert az éhhaláltól, és még meg is gazdagodhatsz. Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. Azt mondta nekik: Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke? Így szólt aztán Józsefhez: Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép.”(Ter 41,37-40)József sorsát Isten rendezte, mint minden emberét.Sok szenvedéssel készítette fel küldetésére. Apjának, anyjának rengeteg kínt kellett vállalnia. Most sem lehet másként. A szülőknek meg kell a gyermeket szülni, akit Isten nagy akadályok megoldójának szánt, fel kell nevelni, és úgy irányítani, hogy sajátos küldetésére alkalmas legyen. Csak Isten, marad örökké; csak Vele; csak általa élhetünk.

293. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.30. kedd

Életszentség

Legidősebb nővérem eszes és jólelkű asszony volt. Amikor már pap voltam, egyik látogatásom alkalmával váratlanul így szólt hozzám: A papok könnyebben bejutnak a mennyországba, de mi, akik sokat vétkezünk, soha nem kerülhetünk oda. Próbáltam megértetni Vele,hogy a mennyországba vezető út nem az állandó imádságban vagy misézésben gyökerezik, hanem kinek-kinek az állapotbeli kötelességeit kell hűségesen teljesítenie, minden percben megkérdeznie az életünk tervét előre kigondoló Isten akaratát, és azt tenni, amit itt és most kíván tőlünk. Alapvetően az állapotbeli kötelességeink szabják meg az Úr által elvárt üdvös cselekedeteket. Nővéremnek segíteni kellett édesanyánknak az én ellátásomban, amikor hatodikként megszülettem. Nemde ugyanezt tette saját három kislányával is, amikor férjhez ment? A rengeteg munka, amit a családjáért elvállalt! Neki is mondja majd Jézus az utolsó ítéleten:„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. A király így válaszol majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”(Mt 25, 34-40) Nővérem régen meghalhatta Jézusunk ajkáról eme felemelő kijelentéseket,és remélem, sok papot lát odafönn, akik szintén tették a maguk dolgát.

2013. július 29., hétfő

Ferenc pápa: Menjetek, ne féljetek, szolgáljatok



Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,

Kedves Fiatalok!


"Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából érkezett fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok ezt az élményt másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést teljesítő tanítvány legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének fényénél mit mond nekünk az Úr? Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.
1. Menjetek. Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a hit örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az életetekbe, vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek életébe. Az olyan lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A hit olyan, mint egy láng, ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha továbbadják, hogy mindenki megismerhesse, szerethesse és megvallhassa Jézus Krisztust, aki az élet és a történelem Ura (vö.:Rm 10,9).
De vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem azt: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs, amit az Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de mégsem az uralkodási vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből, annak tényéből, hogy Jézus elsőként jött el hozzánk, és nem csak valamit adott nekünk Magából, hanem egészen odaadta Magát, életét adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa Isten szeretetét és irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem szabad embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.
Hova küld bennünket Jézus? Nincsenek határok, nincsenek korlátok: mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól, nem csak néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni és elvinni Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig, ahhoz is, aki távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres, azt szeretné, ha mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.
Külön szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek által indított, egész földrészt magába foglaló misszióban foglalatoskodtok. Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!" (1Kor 9,16). Ez a kontinens már befogadta az Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját, és sok gyümölcsöt hozott. A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult erővel hangozzon fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a lelkesedésre, kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van egy nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc éves volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok evangelizálásának legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt kövessétek!
2. Félelem nélkül. Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént hallgattuk szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor Jeremiásnak: "Ne félj [...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő velünk van!
"Ne féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és vezet bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek vagyok minden nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.
Azután pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek": mi mind, együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben. Amikor együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s olyan forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy elszigetelődésben éljenek, arra hívta őket, hogy csoportot képezzenek, közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék szólni, kedves papok, akik a szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy elkísérjétek a fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket továbbra is nagylelkűen és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív szerepet vállaljanak az Egyházban; ne érezzék magukat sohasem egyedül!
3. Az utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam, hanem a ti életetek éneke ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval azonosuljon, az ő érzéseinek, gondolatainak, cselekedeteinek elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt élet. Szolgáló élet.
Szent Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta: "Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg." (1Kor 9,19). Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája" lett. Evangelizálni annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot tenni, felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy Jézus tette.
Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek lenni Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első olvasmányban, amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki, hogy "gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10). Ez ránk is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten erejét hordozni, hogy kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az erőszakot, hogy pusztítsuk és romboljuk az önzés, az intolerancia és a gyűlölet korlátait, s hogy új világot építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő gyengéd szeretetével: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Ámen.
 

292. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében
 
2013.07.29. hétfő

A szüzesség gyümölcsei

A szüzesség igen nagy érték, ha az nem egyszerűen a természet születési állapota. Jézus magyarázta apostolainak: „Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; azután vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért”. (Mt 19, 12) Ezzel Jézus nyíltan kimondja, hogy a mennyek országáért kell vállalni azt a szüzességet, amelyik Isten szemében különösen értéket jelent. A mai szingli életmód egyáltalán nem érdemszerző állapot, mert kimondottan önző céllal vállalják. Az önzés Isten előtt bűn, nem érték. Jézus példabeszédében, amelyet a tíz szűzről mondott, megállapítja, hogy a nem okos szüzek nem készülnek fel időben a mécsesükhöz szükséges pótolajjal. Így a vőlegény érkezésekor kell boltba sietniük, vásárolni, viszont a vőlegény nem vár rájuk. Bevonul a menyegzős házba azokkal, akik felkészülten várták érkezését. (Mt 25) Ez minden embernek nagy figyelmeztetés: egész életünk szorgoskodása kell ahhoz, hogy az örökkévalóságban bőséges jutalmat kapjunk. Ha az ősbűn miatt elburjánzott a bűn a földön, Isten elfogad vezeklő állapotot, de az eredeti alapeszmét nem változtatja meg. Az emberi élet boldogságának alapja a mások iránt vállalt és teljesített boldogító szeretet. Ezért fontos a szüzek életében is figyelni erre. Önként vállalt szüzességük mellé állandóan tenniük kell a minden ember számára kötelező állandó szeretetgyakorlatokat.

2013. július 28., vasárnap

Nagy Szent Leó pápa imádsága a szent papokért



Nagy Szent Leó pápa imádsága a szent papokért

Gyarapítsd, ó Uram, Egyházadban a kegyelem lelkét, amelyet adtál, hogy a főpapi hivatal méltó munkálkodása által növekedjék híveid jámborsága. Add meg Atyánk papjaidnak a méltó szolgálat kegyelmét. Újítsd meg szívükben a szentség szellemét, hogy példájukkal tegyék előttünk kézzelfoghatóvá a tanításokat, amelyre bennünket kell, hogy tanítsanak. Adj nekik Uram Szentlelked ajándékai által okos szerénységet, bölcs szelídséget, önmérsékletet, gyengédséget a szív tisztaságát és a szellem szabadságát. Töltsd el őket egészen szereteteddel, hogy tökéletesen a tieid legyenek. Dicséretesen járjanak útjukon, és ne kapjanak a földi dicséreten. Add meg nekik a kegyelmet, hogy lélek és a test tisztaságában dicsérjenek téged, szeretetedben éljenek és félelmedben szolgáljanak. Te légy az ő dicsőségük, te légy örömük, te légy akaratuk, a szenvedésben vigasztalásuk, a kétségben tanácsadójuk, igazságtalanság ellen védelmük, szorongatásban türelmük, szegénységben gazdagságuk, betegségben orvosságuk. Add, hogy benned mindenük meglegyen, hiszen téged választottak miden felett. A te közösségedet Uram engedd, hogy békességben éljen pásztoraival, hogy mindnyájuknak része legyen az ő tisztességükben, mindnyájan örvendezzenek az ő szent életmódjukban és egykor jó számadást adhassanak munkálkodásukról elnyerve velük együtt az örök boldogságot. Ámen. Uram küldj Egyházadnak szent papokat és buzgó szerzeteseket. Uram küldj munkásokat a te aratásodhoz. Mária a papság Királynője könyörögj érettünk, esdj ki számunkra sok és szent papot. Isten, ki szent Fölséged dicsőségére és az emberiség üdvösségére Egyszülöttedet legfőbb és örök Főpappá rendelted, add, hogy akiket Ő szolgáinak és sáfárainak választott a kapott hivatás betöltésében hűségesnek találtassanak krisztus Urunk által. Ámen. Jézus a világ megváltója, tedd szentekké papjaidat és papnövendékeidet.

291. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.28. vasárnap

Mindenhol otthon

Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a világon. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg rosszindulatúak kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat? Szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét” (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

290. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.26. szombat

Egyedüllét, nem sivárság

A cölibátus olyan nagy probléma, amivel foglalkozni kell. VI. Pál pápa elmélkedésében azt az oldalát vizsgálja, hogy a nőtlenség miatt nem kell-e félni az egyedüllét sivárságától? Egyenes a válasz: nem. Először is annak sivár az élete, akinek nem akad tennivalója. Papi életem sosem volt tennivaló nélkül. Ha egyszer-kétszer úgy indultam neki a napnak, hogy ma nincs semmi kötöttségem azon a napon annyi nem várt tennivaló akadt, hogy a kötelező zsolozsmát is alig tudtam éjfélre befejezni. A napi imádság szempontja ilyenkor, ha nem túlzsúfolt az előjegyzési naptár, felértékelődik. Nem kell sietni az Istennel, való beszélgetéssel. A megszokott zsoltár-szövegek sok gyönyörű gondolata, a második olvasmányok gyöngyszemei ízesen, mélyrehatóan tárulnak fel. A magánimák is igazán elmélyülten végezhetők. Minden szabad perc különleges örömmel kecsegtet: Elővehetem kedvenc olvasmányaimat. Kilenc éves korom óta rabja voltam az olvasásnak. A papi tennivalók, mellé odakívánkozik a napi lelki-, kulturális és a társadalom ügyeivel foglalkozó olvasmány. A tisztességes újságok sok fontos nemzeti és nemzetközi problémával kínálnak. Így a magam világa kitárul. A plébánia gondjai mellé odasorakoznak a világ nagy gondjai, balesetei. Ezeket azért tárja elém a Gondviselés, hogy legyen valaki, aki imájával mindenre okosan reagál: annak a kezébe teszi a gondot, akinek van szíve mindent jól intézni. Az Úr kéri a modernkor emberét,hogy táguljon a szíve, legyen fohásza mindenkiért széles e világon. A családi gondok és örömök mindennapi forgataga sem hiányzik a pap életéből. Egy-egy látogatás, ügyintézés, utcai találkozás alkalmával nem a pletykaéhes érdeklődés ösztönöz a testvéri érdeklődésre, hanem a segítőkész testvéri szeretet.