2017. november 24., péntek

Együtt vigadó angyalok Könyörögjetek érettünk!



Együtt vigadó angyalok
Könyörögjetek érettünk!


 
Meghirdetésre került a húszezres Szentségimádás. E világ gondolkodásában ez valóban úgy hangzik, hogy csak a mennyiség számít. Demonstrálhassuk az erőnket, vagy valami olyan dolgot, ami bennünket übermenschekké tesz. Ugyanakkor, a mai evangélium segíteni akar, hogy józanésszel, az odafenn valók észjárásával gondoljunk erre a történésre.
A meghirdetett gondolat mentén keressük a kapcsolatot az eseménnyel. Ne engedjük magunkban eluralkodni evilági gondolkodásunkat. Most ne!
Így szól a meghívás: A Király! A Királyod? Ugyanakkor az esemény időzítésének is van jelentősége: Krisztus Király ünnep előestéjén hívnak bennünket egy közös imádságra! Hogy Istent dicsőítsük, imádjuk, „egy időben, de különböző helyszíneken imádhatjuk Jézus Krisztust, a Királyt.”
„Arra gondoltam, hogy ha ma kellene királyt választanom, én csak olyan királyt választanék, aki örök életet tud adni. Jézus nemcsak meghalt, de feltámadt a halálból, és köztünk maradt az Oltáriszentségben. [...] Gyere, és imádjuk együtt a világmindenség királyát, az Oltáriszentségben köztünk élő Jézus Krisztust. [...] Bízom benne, hogy a 2020-as eucharisztikus világkongresszusra készülve összegyűlünk húszezren - nem egy helyen, de egy időben..." - biztat Fábry Kornél a kongresszus YouTube-csatornáján közzétett videóban.
Hitelesnek tartom a felhívást? Hitelesnek tartom a meghívót? Ez rajtam áll! Én, hogy állok hozzá ehhez a meghíváshoz? Tudok elvonatkoztatni minden más értelmezéstől, értelmezőtől, és egészen átadni magam annak, amiről szól a felhívás?
Ki kell iktatnom minden más vélekedést, megszólalást, megszólítást, megszólalót, ami, és aki eltéríteni próbál engem attól a szándéktól, hogy személyes öröm, dicséret, áldás, és tisztelet legyen bennem Isten iránt, Krisztus iránt, aki Isten Igéjét, Igazságát közvetíteni akarja számomra, azért, hogy engem elvezessen személyesen, Istennel közösségre! Ráadásul, számomra, katolikus keresztény számára, megadja azt a tárgyi és evilági kegyelmet is, melyet a szentségek kegyelmi ajándékai kívánnak hordozni, a Szentlélek erejében! Mert hitem nélkül spongya vagyok. Engem a Lélek akar éltetni, a test – a testiség szava - nem képes szolgálni azt, amire Isten szán engem! Emberi méltóságomra, istenmivoltomra Te vezess engem Krisztus! Ámen



Ferenc pápa: Templomaink szolgálatra, nem pedig kereskedésre valók



Ferenc pápa: Templomaink szolgálatra, nem pedig kereskedésre valók


Éberség, szolgálat, ingyenesség – ezt a három kulcsfogalmat emelte ki szentbeszédében Ferenc pápa november 24-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.


A napi olvasmány a Makkabeusok első könyvéből (1Mak 4,36–37.52–59), valamint az evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből (Lk 19,45–48) egyaránt a templom megtisztításáról szól. Ahogyan Júdás és testvérei újraszentelik a pogányok által megszentségtelenített templomot, úgy Jézus kikergeti a kufárokat az Úr házából, amelyet rablók barlangjává tettek. A kérdés az, hogyan lehet megtisztítani Isten templomát. Az éberségen, a szolgálaton és az ingyenességen keresztül – mutatott rá a Szentatya.
Isten legfőbb temploma a szívünk, bennünk lakik a Szentlélek. De mi történik a szívemben? Megtanultam őrködni magamban, hogy a szívem temploma csak a Szentléleké legyen? Meg kell tisztítani a belső templomot, és őrködnünk kell. Vigyázz, mi történik a szívedben! Ki jön, ki megy… Milyenek az érzéseid, az elképzeléseid? Beszélsz a Szentlélekkel? Meghallgatod a Szentlelket? Őrködni. Éberen figyelni arra, mi történik a templomunkban, bennünk.
Jézus különös módon jelen van a betegekben, a szenvedőkben, az éhezőkben, a bebörtönzöttekben. Ő maga mondta. És én azt kérdezem magamtól: Meg tudom-e őrizni azt a templomot? Gondjaimba veszem-e a templomot a szolgálatommal? Odamegyek-e, hogy segítsek, felöltöztessem, vigasztaljam mindazokat, akik rászorulnak? Aranyszájú Szent János megfeddte azokat, akik túl sokat adományoztak a templomépület feldíszítésére, és nem törődtek a rászorulókkal. Megszidta őket, és azt mondta: ez így nincs jól. Előbb jön a szolgálat, aztán a díszítés. Meg kell tehát tisztítani a templomot. És amikor mi szolgálunk, segítünk: hasonulunk Jézushoz, aki belül van – magyarázta homíliájában a pápa.
A harmadik magatartás, amire a Szentatya rámutatott: az ingyenesség. Sokszor szomorúan lépünk be egy templomba. Gondoljunk egy plébániára, egy püspökségre, nem tudom…, és nem tudjuk, hogy Isten házába léptünk-e, vagy egy áruházba. Kereskedés folyik ott, ki van téve az árlista is a szentségekre. Hiányzik az ingyenesség. Isten ingyen üdvözített minket, nem fizettetett velünk semmit. Ferenc pápa megelőlegezett egy ellenvetést: de hát pénzre van szükség a struktúra fenntartásához, a papok eltartásához, és így tovább… A válasz erre: Te add meg az ingyenességet, a többiről Isten gondoskodik. Isten fogja hozzátenni a hiányzó részt. Templomaink legyenek a szolgálat templomai, ingyenes templomok – zárta homíliáját a Szentatya.


Évközi harmincharmadik hét péntekje



Évközi harmincharmadik hét péntekje


Tanító útja végén Jézus immár megérkezik Jeruzsálembe. Első útja a templomba vezet. Miután kiűzi onnan a kereskedőket, minden nap a templomban tanít, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnánk hallgatni, szükséges, hogy megtisztítsuk lelkünket, azaz eltávolítsunk belőle mindent, ami nem oda való. Ha tiszta a szívünk és a lelkünk, képesek vagyunk teljes odaadással figyelni Jézus tanítására. Ellenkező esetben nem képes megérinteni minket az Úr szava.
Tanításának célja, hogy hirdesse az ország örömhírét. A fogadtatás egészen különböző. Bár a vezetők ellenséges füllel hallgatják és az életére törnek, a nép „odaadó figyelemmel” és elragadtatva hallgatja szavait. E lelkesedés titka az lehet, amit ő maga többször is egészen világosan elmond, hogy tudniillik nem a maga tanítását hirdeti az embereknek, hanem azt mondja el, amit a mennyei Atyától hallott, s amit az Atya rábízott. Az emberek megérzik, hogy e tanítás több mint emberi szó. Jézus által maga Isten szól az emberhez, hozzánk. Ne maradjon eredménytelen a szívünkhöz szóló igazság!
Az egykori jeruzsálemi templomhoz hasonlóan minden templom az imádság háza, az Istennel való találkozás helye. Szent hely, ahol én is találkozhatok az állandóan jelen lévő Krisztussal.
© Horváth István Sándor

Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!


2017. november 23., csütörtök

Irgalmas angyalok Könyörögjetek érettünk!



Irgalmas angyalok
Könyörögjetek érettünk!


 
Ez a „bárcsak”, aggaszt engem is. Amiért érzem, és tudom, hogy hányszor, de hányszor nem ismerem fel azt, ami az Úr akarata, vágya, és békességemet szolgálná Benne, Általa, és Vele!
Mert: nem vagyok készséges, nem vagyok szelíd, nem vagyok alázatos; mert indulatok uralkodnak rajtam; mert önmagamba vagyok rejtőzködő. Titok az Ember önmaga számára is!
De hiszem, és tudom is, csak élni még – remélem, hogy még – nem vagyok képes, hogy e titkot feltárjam, mely titok kulcsa Isten. Egyedül Istennel közösségben képes az Ember önmagát megismerni. Ha Krisztussal közösségre jutok, és mellőle tekintek magamra, akkor, igazán akkor veszem, vehetem észre gyengeségeimet, hiányaimat; ugyanakkor erősségemet, és képességeimet, ajándékaimat, melyekkel szolgálhatom Őt. Azt, Aki van, és Akiben lehetek én. Mert nem valósíthatjuk meg magunkat, csak, és kizárólagosan Isten jelenlétében.
Amikor bármit is teszek, de nem jelenlétében vagyok, tudom magam, engedem meg magamnak, hogy jelenlétében legyek jelen, akkor olyant teszek, és azt úgy teszem, hogy az nem gazdagítja a rám bízott talentumokat. Olyankor eldugom magam és mások elől is. Olyankor vagyok rejtőzködő. Szerepet játszok, csak nem élek! Megtanulni Élni! Az életre Krisztus taníthat meg bennünket, embereket. De, ehhez értenem kell Jézust. A beszédét, a tetteit, a miértjeit. Isten logikáját! Az odafent valók világlátását kell megismernem és abba bele helyezkednem, hogy életem legyen és bőségben legyen!
Ma is, meg akarok térni Istenem! Ezekben a gondolatokban, melyeket ma adsz a számomra! Könnyű, én azt tartom, hogy számomra könnyű e gondolatokat lejegyeznem. A szenvedésem abból fakad, hogy úgy érzem, hogy nem hatol a szívembe. Nem vagyok képes e gondolatokat életre kelteni úgy, ahogy érzem azok csengését, azok szentségi áradását, fényét és illatát! Szinte látom és olyan egyszerűnek tűnik ez a bölcsesség. De, amikor estefelé próbálok visszatekinteni önmagamra, akkor veszem észre, hogy mennyire együgyű, mennyire gyenge és képtelen voltam rá, hogy Isten szándékát beteljesítsem!
Ilyenkor érzem azt, hogy mennyire távol van tőlem Krisztus, a maga alázatával, szelídségével, és szeretetképességével. Nem is az a legdöbbenetesebb benne, számomra, hogy vállalta a megvetést, az elutasítást, a meghurcoltatást – mely rengeteg szenvedéssel járt (!) - a halálra menést, a halált. Számomra, a legelképesztőbb és valójában felfoghatatlan az, hogy mennyire képes volt emberi mivoltát alávetni, alárendelni az Atya szándékának! Egészen megalázta emberségét – szabad akaratát, világban létét, érzéseit, idejét, és önrendelkezését, indulatait, és érzelmeit, vagyis MINDENT, amit kapott Istentől erre a világra -, hogy az lenni lehessen, akinek szánta Őt az Atya! Irigylésre méltó képesség számomra. Ezért akarom Őt követni, ezért akarok a tanítványává lenni, hogy, ha már én erre képtelen vagyok, legalább a közelében lehessek! Mert akkor már csak jobb lehetek és több önmagamnál. Köszönöm Istenem, hogy irgalmadból ismerhetem Jézust, és kereshetem minden napommal azt, hogy hogyan kerülhetek Hozzá egyre közelebb. Ámen