2016. március 18., péntek

Nagyböjti kalendárium – március 18.



Nagyböjti kalendárium – március 18.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„A világ előttünk álló képe, mely csak félelmeket ébreszthet, emlékezetünkbe idézi Mária szavait a Magnificatból, melyekkel ő a »nemzedékről nemzedékre« megmutatkozó irgalmat magasztalja Isten Fiának megtestesülésében. Ezeknek az égből származó szavaknak szépségét lelkünkben őrizve és az emberiség családjának fájdalmaira vonatkoztatva őket, a mai kor Egyházának [...] hirdetnie kell az irgalmat, és be kell teljesítenie mind a saját hívei, mind az összes jóakaratú ember életében. Végezetül, mivel az Egyház vallja az irgalmat és mindig hűséges marad hozzá, joga és kötelessége, hogy segítségül hívja Isten irgalmát, azaz könyörögjön érte minden fizikai és erkölcsi rosszal és minden fenyegető veszedelemmel szemben, melyek árnyékot vetnek az emberiség jövőjére.”
(Dives in misericordia, 73.)
Urunk, Istenünk, bocsásd meg, hogy emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel jóságosan bűneink kötelékét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Téged, József, az ég rendei áldjanak,
téged mind a hívők ünnepi éneke,
mert Isten kiszemelt: érdemedért a Szűz
tiszta hitvese, társa vagy.
Látván hitveseden drága teher jelét,
kínoz aggodalom s kételyek ostora,
ám angyal szava int: itt a fogantató
Szentlélek lehelése volt.
Véded s ápolod a megszületett Urat,
megjárod vele a távol Egyiptomot;
elvesztvén kutatod, s templom ölén leled,
búval is meg örömmel is.
Mást csak holta emel égi karok közé,
s megtett életútért várja a glória;
angyal módra te már élve ölelheted
Istent: ó, öröm, ó, csoda!
Háromságos Urunk, ránk kegyesen tekints,
József érdemeit nézd, s az egekbe hívj,
hogy végül teneked zengjen örök szavunk
hálás mennyei éneket! Ámen.


A pápa köszönete a Neokatekumenális Út misszióba induló tagjainak



A pápa köszönete a Neokatekumenális Út misszióba induló tagjainak


Ad gentes misszióba induló család - ANSA

Egységben az egyházzal, távol a világ dicsőségétől, tisztelve a „kegyelem magvát”, amelyet a Szentlélek vetett el más kultúrákban. Ezt a három aspektust emelte ki Ferenc pápa beszédében, amellyel a Neokatekumenális Út közösségének közel hétezer képviselőjéhez fordult a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben március 18-án, pénteken. A Szentatya átadta közel 270 családnak a missziós keresztet, amellyel együtt indulnak „ad gentes” misszióba az öt kontinensre. „Szívemben veletek vagyok” – mondta a családoknak a pápa.
Egység, dicsőség, világ – pecsétként szolgáló három kifejezés. Ezt a három szót, mint útlevelet nyújtotta át Ferenc pápa a Neokatekumenális Út kétezer misszionáriusának – sok édesanyának és édesapának 1500 gyermekükkel –, akik hamarosan elindulnak a világ különböző pontjaira: 14 ad gentes misszió Ázsiába, 30 Európába, 6 Afrikába, 4 Óceániába és 2 Amerikába költözik.
Az alázat az iránymutató
A VI. Pál kihallgatási terem teljesen megtelt a Neokatekumenális Út karizmatikus egyházi mozgalom képviselőivel, az alapító Kiko Argüello vezetésével. A misszionárius családok felálltak, amikor bejelentették célállomásukat. „Áldom az Urat ezért” – mondta Ferenc pápa a tapsvihar közepette, majd felhívta a figyelmet egy kockázatra. Az ördög megkísérthet minket, hogy azt higgyük, talán mi jobbak vagyunk másoknál. Olyan kísértés ez, amely a legszebb karizmákba is belopakodhat. Minden karizma Isten kegyelme, hogy növelje a szeretetközösséget. A karizma azonban elvesztheti erejét, ha bezárkózik vagy büszkévé válik, amikor meg akarja különböztetni magát másoktól. Ezért óvni kell. Óvjátok karizmátokat! – buzdított a Szentatya. Hogyan? Követve a kijelölt utat: az alázatos és engedelmes egységet.
Az egyház nem eszköz számunkra: mi vagyunk az egyház
A szeretetközösség alapvetően fontos és annak tudatában kell megélni, hogy az egyház a mi Édesanyánk, akire hasonlítanak gyermekei. A keresztséget követően nem élünk többé elszigetelt egyénekként, hanem a szeretetközösség tagjaivá válunk, akik arra kaptak meghívást, hogy a szeretetközösség megteremtői legyünk a világban. Jézus nemcsak megalapította az egyházat számunkra, hanem bennünket is mint egyházat hozott létre. Az egyház nem eszköz számunkra: mi vagyunk az egyház. Az intézmény is valójában karizma, mert gyökereit ugyanabba a forrásba ereszti, ami a Szentlélek.
Ellentmondásos dicsőség
A második szó, amelyet Ferenc pápa a Neokatekumenális Út tagjaira bízott: a dicsőség, ami az Evangéliumban szerepel és ami szemben áll a hírnévvel, amelyet a világ tulajdonít annak, aki csodálat tárgya vagy fontossággal bír. Ellentmondásos dicsőség az evangéliumi: lárma, profit és taps mentes. Mégis csak ez a dicsőség teszi termékennyé az Evangéliumot. Így az Anya Szentegyház is termékeny, amikor követi Isten irgalmas szeretetét, aki mindig felkínálja, de sosem kényszeríti azt rá senkire. Aki a szeretetet hirdeti, csak ugyanezzel a módszerrel teheti azt – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Vessétek el az örömhírt
Nem a világiasságot, amelyet Isten elítél, hanem elsősorban a világot szereti az Atya. A világ a harmadik kifejezés, amellyel a pápa szólt a Neokatekumenális Út misszióba induló tagjainak feladatáról. Ez a feladat nem könnyű, szenvedéssel teli, de a szeretet érdekében végzett tevékenység, amely most a misszionárius családokra vár. Tekintsétek ajándéknak a valóságot, amellyel találkoztok majd. Ismerkedjetek meg a kultúrákkal, a nyelvekkel és a helyi szokásokkal, tiszteletben tartva azokat és felismerve a kegyelem magvait, amelyeket a Szentlélek vetett el bennük. Anélkül, hogy abba a kísértésbe esnétek, hogy át akarjátok ültetni saját modelljeiteket, vessétek el az örömhírt, amelynek mindig meg kell térülnie, különben az a veszély fenyegeti a hitet, hogy hideg és élettelen doktrínává válik.
Szívemben veletek vagyok
Ferenc pápa utolsó, ölelő szavai a szeretetteli elismerés a maga és az egyház nevében a misszionáriusok nagylelkűségéért: „Elkísérlek és buzdítalak benneteket. Én itt maradok, de szívemben veletek tartok.”


Nagyböjt ötödik hetének péntekje



Nagyböjt ötödik hetének péntekje


A mai evangélium nem közvetlenül követi az előző napi részeket, de témájában kapcsolódik azokhoz. Jézus tanításának és a vallási vezetőkkel folytatott vitáinak helyszíne a jeruzsálemi templom, de most nem a Sátoros-ünnep, hanem a templomszentelés ünnepekor zajlanak az események. A zsidó vallási vezetők problémája az, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát. Ezt ők még cselekedetei alapján sem hajlandóak elhinni. Jézus viszont éppen a rendkívüli cselekedeteire hivatkozik, amelyeket az Atya nevében, az Atya segítségével és erejével képes megtenni. Ezen állításai csak erősítik az ellenfelekben a hitetlenséget. Jézusban továbbra is csak egy embert látnak és nem képesek ezen túllépni. Ők is látják a csodákat, amelyek alapján oly sokan hisznek, de inkább nevezik azokat megmagyarázhatatlan cselekedeteknek, mintsem hinnének.
E hitetlen megnyilvánulások ellenére János evangélista azzal zárja le a jelenetet, hogy sokan hittek Jézusban. Tanítása és csodái ugyanis a mennyei Atya irgalmáról és szeretetéről tanúskodó jelek voltak. Az Atya azzal igazolja a Fiú hitelességét, hogy általa csodákat visz végbe. A hit kettős irányba mutat: egyrészt jelenti a Jézusban való hitet, azaz elfogadni azt, hogy ő az Isten küldötte, másrészt elhinni mindazt, amit Jézus önmagáról állít, hogy tudniillik ő az Isten Fia.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Aztán megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította, reád és bátorságodra tekintett és így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése, mint a te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Szalézi Szent Ferenc



2016. március 17., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – március 17.



Nagyböjti kalendárium – március 17.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Máriának, a Megfeszített és Föltámadott Anyjának szíve egyedülálló módon részesült abban a szeretetben, melynek »irgalmas« volta leginkább a lélek és a test nyomorúsága láttán mutatkozott meg. Máriában és általa ez a szeretet az Egyház és az emberi nem történelmében szüntelenül megmutatkozik, és különösen azért termékeny, mert Isten Anyjában az anyai szív tapintata és éleslátása hordozza, s mert Krisztus mellett elfoglalt helyéből adódóan Mária alkalmassá vált arra, hogy eljuttassa mindazokhoz, akik az anyai kézből könnyebben fogadják ezt az irgalmas szeretetet. Ez a tény, mely oly szorosan kapcsolódik a megtestesülés misztériumához, egyike a keresztény vallás életadó és kiemelkedő misztériumainak.”
(Dives in misericordia, 58.)
Urunk, Istenünk, bízva reméljük irgalmadat. Esedezve kérünk, állj mellettünk, és oltalmazz jóságosan. Bűnöktől megtisztult lelkünket tartsd meg a megszentelt élet útján, hogy ígéreted szerint egykor elnyerjük mennyei örökségünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most:
üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.
Légy hát az Egyház támasza,
légy bánatunknak orvosa;
megtört szívünk kér gyógyulást:
adj bánat szülte tisztulást!
Áraszd ránk bő kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól te óvd,
örök jóságú Alkotónk!
Kérünk, hogy évi böjtjeink
és más vezeklő tetteink
számunkra tőled nyerjenek
boldog húsvéti ünnepet!
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső új éneked. Ámen.


Ferenc pápa: A remény megtart, hogy ne süllyedjünk el



Ferenc pápa: A remény megtart, hogy ne süllyedjünk el


A keresztény remény alázatos és erős erény, ami megtart minket, és segít, hogy ne fulladjunk bele az élet nehézségeibe – fogalmazott Ferenc pápa március 17-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.


A Szentatya hangsúlyozta, hogy az Úrba vetett remény sosem okoz csalódást, ugyanis az öröm forrása, és szívünknek békét ad.

Jézus a törvénytudókkal beszél, és megállapítja: Ábrahám „ujjongott, hogy láthatja az én napomat”. Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszból (Jn 8,51–59) indult ki, hogy rámutasson: a remény mennyire alapvető a keresztény ember életében. Ábrahám szembekerült kísértésekkel a remény útján, de hitt, és engedelmes volt az Úrnak, s így indult el az ígéret földje felé.

Él a reménysugár, amely összeköti az üdvösségtörténetet, és ami az öröm forrása – mondta a Szentatya. – Ma az egyház a remény öröméről szól. A szentmise első imájában Isten kegyelmét kértük, hogy őrizze meg az egyház reményét, hogy ne bukjon el. Szent Pál pedig azt mondja, hogy „higgyetek minden remény ellenére”. Amikor már nincs emberi remény, akkor is van egy erény, ami előre visz minket, alázatos és egyszerű, de örömet, időnként igen nagy örömet ad. Alkalmanként csak békét nyújt, de azt a bizonyosságot is, hogy a remény sosem okoz csalódást.

Ábrahámnak ez az öröme, ez a remény növekszik a történelemben. Időnként elrejtőzik, nem lehet látni, máskor nyíltan megmutatkozik. Ferenc pápa a várandós Erzsébet példáját idézte, aki örömujjongásban tör ki, amikor unokatestvére, Mária meglátogatja. Isten jelenlétének öröme ez, aki együtt halad népével. Amikor van öröm, akkor van béke is. Ez a remény erénye: az örömtől a békéig. Ez a remény sosem okoz csalódást, a „rabszolgaság pillanataiban” sem, amikor Isten népe idegen földön volt.

Ez a reménysugár Ábrahámmal kezdődik, az Ábrahámhoz szóló Istennel, és Jézussal végződik. Ferenc pápa kifejtette ennek a reménynek a jellegzetességeit. Elmondhatjuk, hogy van hit és szeretet, de nehezebb a reményről szólni. Hányszor kimondjuk pedig könnyedén ezeket a szavakat, de amikor elhangzik a kérdés, hogy „Te remélsz? Él benned a remény öröme?”, akkor a válasz az, hogy „Atyám, nem értem mire gondol, magyarázza meg”. A remény az az alázatos erény, amely az élet vize alatt folyik, de megtart bennünket, hogy ne fulladjunk bele a sok nehézségbe, és támogat, hogy ne veszítsük el a vágyat Isten megtalálására, hogy megtaláljuk azt a csodálatos arcot, amelyet mindannyian meglátunk egy nap. Ez a remény – nyomatékosította a pápa.

Szép nap ez a mai, hogy elgondolkodjunk a következőn: az az Isten, aki elhívta Ábrahámot, és arra indította, hogy elhagyja földjét, és elinduljon egy úton anélkül, hogy tudná, hova megy, ugyanaz az Isten, aki vállalja a keresztet, hogy beteljesítse az ígéretet, amelyet tett. Ugyanaz az Isten Ő, aki az idők teljességében ezt az ígéretet valósággá teszi mindannyiunk számára. Ami pedig egyesíti azt az első pillanatot az utolsóval, az a reménysugár. És ami egyesíti az én keresztény életemet a mi keresztény életünkkel egyik pillanatról a másikra, hogy mindig tudjunk előre haladni, még ha bűnösökként is, az a remény. És ami békét ad a rossz pillanatokban, az élet legsötétebb pillanataiban, az a remény. A remény nem okoz csalódást, mindig jelen van: csendes, alázatos, de erős.



Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje



Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje


Jézus folytatja beszélgetését, vitáját a zsidókkal a jeruzsálemi templomban. A mai evangéliumi részlet is arról árulkodik, hogy elbeszélnek egymás mellett. A jelenlévő zsidók ragaszkodnak vallási szokásaikhoz, a törvény megtartásához, és semmiféle újdonságot nem akarnak elfogadni. Jézus most az örök életről akarja őket tanítani: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” Nem kell csodálkoznunk azon, hogy szavain megütköznek, mert nem hisznek a feltámadásban, s csak arról van tapasztalatuk, hogy az emberek meghalnak. Ők a múltra gondolnak, a zsidó nép ősatyjára, Ábrahámra és Isten küldötteire, a prófétákra, akik mind meghaltak, pedig megtartották Isten tanítását. Bár ellenkeznek Jézussal, pontosan értik, hogy aki életet ígér és életet ad az embereknek, az valóban Isten, tehát Jézus Istennek tartja magát, ami az ő szempontjukból istenkáromlásnak minősül. Szintén így értelmezik Jézus következő kijelentését: „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Az „én vagyok” kifejezést abban a formában használja az Úr, ahogyan Isten megnevezte magát Mózesnek, amikor megjelent az égő csipkebokorban. Ez az istenkáromlás a törvények szerint halált érdemelt, ezért akarják azonnal megkövezni.
Ma imádkozok egy olyan emberért, aki nem hisz a feltámadásban és az örök életben. Adja meg neki Isten a hit ajándékát!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted!
Szent Iréneusz



2016. március 16., szerda

Nagyböjti kalendárium – március 16.



Nagyböjti kalendárium – március 16.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„…Mária az az ember, aki teljesen egyedülálló módon ismerte meg az irgalmat, és szívének áldozatával utolérhetetlen módon követte is, olyannyira, hogy az irgalomban való részesedése az isteni irgalom kinyilatkoztatásának lett része. Áldozata nagyon szorosan kapcsolódik Fia keresztjéhez, mely alatt ő is ott állt a Golgotán. […] Máriához, a Megfeszített Édesanyjához hasonló módon senki sem tapasztalta meg a kereszt misztériumát, azaz a transzcendens isteni igazságosságnak a szeretettel való találkozását: a „csókot”, melyet az irgalom és az igazságosság váltott egymással (vö. Zsolt 84,11). […] Mária belülről fogja föl az isteni irgalom misztériumát; ismeri ennek árát, és tudja, mily nagyszerű ez a misztérium. Ezért szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnőnknek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik, mert kifejezik Mária lelkének, sőt egész személyiségének felkészültségét arra, hogy meglássa – előbb Izrael, majd minden egyes ember, végül az egész emberi nem történelmébe burkoltan – azt az irgalmat, melyben a Szentháromság terve szerint nemzedékről nemzedékre (Lk 1,50) részesedik az ember.”
(Dives in misericordia, 56.)
Istenünk, áraszd híveid szívébe kegyelmed világosságát, hogy bűneinket megbánva neked szenteljük magunkat. Adj nekünk istenfélő lelkületet, és hallgasd meg jóságosan esedezésünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Urunk ez órán szomjazott,
keresztfán teste lankadott:
akik most zsoltárt mondanak,
azoknak égi szomjat ad.
És éhséget kelt, mennyeit,
mit önmagával csillapít,
segít megvetni rosszakat,
erényre ő gyújt vágyakat.
Teremtő Lelke kincseit
a zsoltárt mondók élvezik:
lehűti lázas test hevét,
olvasztja fázó szív jegét.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.


Ferenc pápa: Ha elhagyatva érzed magad, ne felejtsd, az Atya veled van, és sosem hagy el!



Ferenc pápa: Ha elhagyatva érzed magad, ne felejtsd, az Atya veled van, és sosem hagy el!


Március 16-i katekézisében Ferenc pápa a vigasztaló és szabadító Istenről elmélkedett Jeremiás próféta könyve alapján, a Szent Péter téren tartott általános kihallgatáson. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Jeremiás próféta könyvében a 30. és 31. fejezetet a „vigasztalás könyvének” hívják, mert itt Isten irgalmassága a maga teljes erejével megmutatkozik: képes lelket és reményt önteni a megtörtekbe. Ma mi is szeretnénk meghallgatni ezt a vigasztaló üzenetet.

Jeremiás azokhoz az izraelitákhoz fordul, akiket idegen földre hurcoltak, és meghirdeti visszatérésüket hazájukba. Ez a visszatérés az Atyaisten végtelen szeretetének jele, aki nem hagyja el gyermekeit, hanem gondjukat viseli, és megmenti őket. A száműzetés pusztító tapasztalat volt Izrael számára. Hitük megrendült, mert idegen földön, templom és istentisztelet nélkül, lerombolt hazájukat látva nehéz volt továbbra is hinniük az Úr jóságában. Eszembe jut erről a közeli Albánia, amely oly sok üldöztetés és rombolás után talpra tudott állni méltóságban és hitben. Ugyanígy szenvedtek az izraeliták a száműzetésben.

Időnként mi is átélhetünk egyfajta száműzetést, amikor a magány, a szenvedés és a halál azt a gondolatot ébreszti bennünk, hogy Isten elhagyott bennünket. Hányszor hallottuk ezt a mondatot: „Isten megfeledkezett rólam”; olyan emberekről van szó, akik szenvednek, és úgy érzik, elhagyták őket. De hány testvérünk éli meg ma is a száműzetés tényleges és drámai helyzetét: hazájuktól távol, szemükben még tükröződnek házuk romjai, szívükben félelem és – sajnos gyakran – szeretteik elvesztésének fájdalma! Ezekben az esetekben kérdezheti valaki: hol van Isten? Hogyan sújthat ennyi szenvedés ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket? Amikor pedig szeretnének bejutni néhány más részbe [országba], bezárják előttük a kaput. Ott állnak a határon, mert megannyi kapu és megannyi szív zárva van. A mai migránsok, akik szenvednek a hidegtől, nincs ennivalójuk, és nem léphetnek be, nem kapnak befogadást. Nagyon örülök, amikor azt hallom, azt látom, hogy a nemzetek, a vezetők megnyitják szívüket és megnyitják a kapukat!

Jeremiás próféta ad nekünk egy első választ. A száműzetésben élő nép visszatérhet, megláthatja földjét és meg fogja tapasztalni az Úr irgalmát. Ez a vigasztalás nagy meghirdetése: Isten nem marad távol, ma sem, ezekben a drámai helyzetekben, Isten közel van, és nagy, üdvözítő dolgokat visz végbe azok számára, akik bíznak benne. Nem szabad kétségbe esnünk, hanem továbbra is biztosnak kell lennünk abban, hogy a jó győz a rossz felett, az Úr pedig letörli minden könnyünket és megszabadít minden félelemtől. Ezért adja hangját Jeremiás ahhoz, hogy Isten kifejezze szeretetét népe iránt: „Örök szeretettel szerettelek, ezért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűz leánya! Ismét felékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki” (Jer 31,3-4).

Az Úr hűséges, nem hagy vigasztalanságban. Isten vég nélküli szeretettel szeret, olyannal, amelyet a bűn sem fékezhet meg, és Neki köszönhetően az ember szíve eltelik örömmel és vigasztalással.

A hazatérés vigasztaló álma folytatódik a próféta további szavaiban, aki a Jeruzsálembe visszatérőkről ezt mondja: „Eljönnek, és ujjonganak majd örömükben Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket” (Jer 31,12).

A száműzöttek örömmel és hálával térnek majd vissza Sionra, felmennek a szent hegyre, Isten házába, és így újra himnuszokkal és imákkal fordulhatnak az Úrhoz, aki megszabadította őket. Ezt a Jeruzsálembe és annak javaihoz való visszatérést [a próféta] olyan igével fejezi ki, amely szó szerint „folyást, áramlást, özönlést” jelent. A népet – paradox mozgásban – áradó folyónak látja, amely Sion magaslata, a hegycsúcs felé özönlik. Ez a merész kép ábrázolja, milyen nagy az Úr irgalmassága!

A föld, amelyet a népnek el kellett hagynia, az ellenség prédája lett, és kietlenné vált. Most viszont újra életre kel és kivirágzik. A száműzöttek olyanok lesznek, mint egy öntözött kert, mint a termőföld. Az Úr által hazájába visszahozott Izrael tanúja annak, hogy az élet győz a halálon, az áldás az átkon.

Isten így erősíti és vigasztalja meg a népet. Ez fontos szó: megvigasztalja! A hazájába visszavezetett emberek olyan forrásból kapnak életet, amely ingyenesen öntözi őket.

Ekkor a próféta az öröm teljességét hirdeti meg, és továbbra is Isten nevében kijelenti: „Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, és örömet szerzek nekik fájdalmuk után” (Jer 31,13).

A zsoltár elmondja nekünk, hogy amikor hazatértek, ajkuk megtelt nevetéssel; hatalmas örömről van szó! Az Úr ezt az ajándékot akarja nekünk is adni, valamennyiünknek, az ő megbocsátásával, amely megváltoztat és kiengesztel minket.

Jeremiás próféta meghirdette nekünk [a szabadulást], a száműzöttek visszatérését úgy mutatta be, mint az emberi szívnek adott vigasztalás nagy jelét, a szív pedig ennek következtében megtér. Az Úr Jézus beteljesítette a prófétának ezt az üzenetét. A száműzetésből való igazi és tényleges visszatérés, a bátorító világosság felragyogása a hit válságának sötétsége után húsvétkor valósul meg, Isten szeretetének teljes és végérvényes megtapasztalásában. Olyan irgalmas szeretet ez, amely örömöt, békét és örök életet ad.


 

Nagyböjt ötödik hetének szerdája



Nagyböjt ötödik hetének szerdája


Az előzményekben Jézus olyan zsidókkal vitatkozott a jeruzsálemi templomban, akik nem hittek égi származásában és elutasították, hogy ő az Isten küldötte. A mai evangéliumban olvasott szavait olyanokhoz intézi, akik hisznek benne, őket szeretné meggyőzni az igazságról. A beszéd kulcsszava az igazság. Jézus az „igazság megismeréséről,” az igazság felszabadító erejéről, az igazság hirdetéséről, mint saját küldetéséről beszél. Mit jelent ez az igazság?
A mindennapi szóhasználatban azt mondjuk igazságnak, ami megfelel a valóságnak. A Biblia nyelvezetében kissé más a jelentése. Az ószövetségi időkben elsősorban a szövetséghez való hűséget, Isten parancsainak, azaz a mózesi törvényeknek a megtartását jelentette. Az újszövetség korában az igazság a kinyilatkoztatás teljességét jelenti, azaz Jézus személyét és küldetését. Itt értjük meg azt, hogy miért beszél Jézus régi és új kinyilatkoztatásról, régi és új hitről, régi és új igazságról. Isten akarata és üdvözítő szándéka egykor a parancsokban és a mózesi törvényben mutatkozott meg, de az ő eljövetelével Isten új módon tárta fel önmagát az emberek előtt, és azt kéri, hogy az ő Fiában higgyenek. A törvény igazsága helyébe az evangélium, az örömhír igazsága lép.
Törekszem-e az igazság megismerésére a mindennapi élethelyzetekben? Törekszem-e a legfőbb igazság, Isten megismerésére?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Anyánk, bizalommal fordulunk hozzád imádságunkkal, aki akarod, hogy fiaid és leányaid a Krisztus iránti teljes önátadás és a szeretet válaszában lelkileg és apostoli tevékenységükben megújuljanak. Te, aki készséges engedelmességgel, bátor szegénységgel és befogadásra kész termékeny szüzességgel teljesítetted az Atya akaratát, eszközöld ki isteni Fiadnál, hogy mindazok, akik megkapták a neki szentelt élet kegyelmét, a megdicsőült lét tanúságát tehessék róla, boldogan eljutva a többi testvérrel és nővérrel együtt a mennyországba és az örök világosságba.
Veled együtt kérjük, hogy mindenben és mindenkiben szeretet, áldás és dicsőség legyen mindenek legfőbb Urának, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Szent II. János Pál pápa



2016. március 15., kedd

Nagyböjti kalendárium – március 15.



Nagyböjti kalendárium – március 15.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Krisztus, mégpedig a megfeszített az Ige, aki soha el nem múlik (vö. Mt 24,35): Ő az, aki minden emberi szív ajtajánál áll és zörget (vö. Jel 3,20). Nem fojtja meg a szabadságot, hanem pontosan a szabadságból akarja előhívni a szeretetet, mégpedig nem csupán a szenvedő Emberfia iránti együttérzésben vagy részesedésben, hanem valamilyen módon mindegyikünk részéről az örök Atya felé nyújtott »irgalomban« is. Lehetett volna másként az emberi méltóságot magasabbra emelni és jobban megőrizni Krisztus egész messiási művében és az irgalomnak a kereszt által történő kinyilatkoztatásában, mint így, hogy valamiképpen irgalmat nyer az, aki az »irgalmat kinyilatkoztatja«?”
(Dives in misericordia, 51.)
Kérünk, Istenünk, adj nekünk hűséget szolgálatodban, hogy napjainkban egyre többen és egyre buzgóbban kövessenek téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Hittel, mely buzgó szívben él,
reménnyel, melyet hit kísér,
és égi lánggal, mely szeret,
Krisztusnak zengjünk éneket.
Ez órán vitték őt oda,
hol várta véres Golgota,
vállán kereszttel halni megy,
hűtlen juhát így menti meg.
Kérjük most, hívő népei,
szabaddá váltott vérei:
ne ejtse tőrbe földi vágy,
kit vádlevél nem köt tovább.
Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.


Ferenc pápa keddi homíliája: Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót



Ferenc pápa keddi homíliája: Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót


A keresztre fölemeltre tekinteni - OSS_ROM

„Ha meg akarjuk ismerni Isten irántunk mutatott szeretettörténetét, akkor a Keresztrefeszítettre kell tekintenünk, ahol Isten kiüresedett az istenségéből, beszennyeződött a bűneinkkel, hogy megmentse az embereket” – áll Ferenc pápa kedd reggeli homíliájának a középpontjában.
A kígyó a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is
„A Biblia által elmesélt üdvösségtörténet beszél az állatokról, a Teremtés könyve elsőként, majd a Jelenések könyve utolsóként szól a kígyóról. Olyan állat a kígyó, mely a Szentírásban a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is” – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd a Számok könyvének az olvasmányát kapcsolta össze a napi evangéliummal. Az olvasmány Izrael népének híres történetét hozza, amikor „élelem nélkül fáradtan bolyong a pusztában, átkozódik Isten és Mózes ellen. Itt is a kígyók a főszereplők kétszer is – hangsúlyozta a pápa. Az elsők az égből jöttek a hűtlen nép ellen, félelmet és halált vetettek el, hogy a nép többé ne lázadjon Mózes ellen és kérjen bocsánatot. Második alkalommal ez a sajátságos csúszómászó ezen a ponton lép színre: „Isten szól Mózeshez: Készíts magadnak egy kígyót és helyezd egy karóra, ez a rézkígyó. Bárki, akit kígyók martak meg, ha rátekint erre, megmenti az életét. Milyen titokzatos  – elmélkedett a pápa – az Úr nem pusztítja el a kígyókat, hanem meghagyja. De ha ezek közül egy rosszat tesz az embernek és felnéz arra a rézkígyóra, megmenekül. Felemelni a kígyót” – töprengett a képen a pápa.
Az üdvösség a magasságban
„A «felállítani» ige ellenben a Krisztus és a farizeusok közötti szembenállás középpontja az evangélium tanúsága szerint. Jézus egy bizonyos ponton megállapítja: Amikor az Emberfia felemeltetik a magasba, akkor megismeritek, hogy ’Én Vagyok’. Ez az ’Én Vagyok’ – jegyezte meg Ferenc pápa – az a név, amivel Isten föltárta önmagát Mózesnek, hogy megismertesse őt az izraelitákkal. És ez az a kifejezés, mely visszatér itt: Felemelni az Emberfiát…”.
Értünk bűnné lett, mint gyógyító kígyó mentett meg bennünket
„A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: „Értünk bűnné lett”. Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket” – állapította meg a pápa.
Isten megváltó önkiüresítése
„Ez a megváltás története, ez Isten szeretetének a története. Ha mi meg akarjuk ismerni Isten szeretetét, akkor nézzünk a Keresztrefeszítettre, a megkínzott emberre, aki kiüresedett az istenségéből, hagyta magát beszennyezni a bűnnel. De az Isten, miközben megsemmisül, valójában ekkor pusztítja el a rosszat, amit a Jelenések könyve „őskígyónak”nevez.
A megváltás ára az Emberfia szenvedése, Urunk Jézus Krisztus szenvedése
„A bűn a Sátán műve, Jézus pedig legyőzi a Sátánt, miközben maga bűnné lett és onnan emel fel bennünket mindnyájunkat – vonta le a következtetést Ferenc pápa. A Keresztrefeszített nem egy dísz, nem egy művészeti alkotás, megannyi drágakővel, amit megszemlélhetünk. A Keresztrefeszített - Isten szeretetből vállalt megsemmisülésének a titka! Az a kígyó, mely a pusztában a megváltást a jövendölte meg, amit ha felemelnek és rátekintenek, gyógyulást hoz. Ez nem az Isten varázspálcájával történt, nem, hanem az Emberfia szenvedésével, Urunk Jézus Krisztus szenvedésével” – fejezte homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában tartott keddi szentmisén.


Nagyböjt ötödik hetének keddje



Nagyböjt ötödik hetének keddje


Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom, ahol Jézus a Sátoros-ünnep napjaiban tanította az embereket, s ahol a vallási vezetők vitába szálltak vele. Személyével kapcsolatban két kérdés merül fel: hová akar menni, illetve honnan származik. A zsidók arra gondolnak szavai alapján, hogy talán önkezével akar véget vetni életének, de természetesen a mi Urunk egészen másra gondol. Sorsát ismerve mi már tudjuk, hogy arra az útra gondolt, amely a szenvedésen és a kereszthalálon keresztül a mennyei Atyához vezet. Földi élete és küldetése után vissza fog térni oda, ahonnan jött, ezzel kapcsolatban mondja, hogy nem ebből a világból való, hanem felülről jött. E szavai miatt merül fel a másik kérdés eredetére, származására vonatkozóan. A kérdezőket a hitetlenség és a kételkedés megakadályozza abban, hogy felismerjék Jézus isteni származását, és ebből fakad elutasításuk.
A nagyböjt során bennünk is számos kérdés merül fel Jézus személyével kapcsolatban. Szenvedése és halála a feltámadáson keresztül vezetett az Atyához, aki azért ajándékozott új életet a Fiának, hogy reménnyel töltsön el minket. Jézusban felismerhetjük a szívünk mélyén megszólaló és az üdvösségre hívó Istent. Őt követve mi is eljuthatunk a mennyei Atyához.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül számos szent papi hivatás szülessen, akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét, igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet! Adj szent szolgákat oltárodhoz, legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának, amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka a világ megváltásáért! Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére, hogy a kiengesztelődés szentsége által megbocsátásod örömét terjesszék! Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja Fiad Lelkének számos sugallatát, és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon papi és szerzetesi hivatásokról! Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat, szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet, hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket az evangélium szolgálatában! Kérünk téged Krisztus, a mi Urunk által. Mária, Apostolok Királynője, könyörögj érettünk!
XVI. Benedek pápa



2016. március 14., hétfő

Nagyböjti kalendárium – március 14.



Nagyböjti kalendárium – március 14.


Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!


„Amikor majd a világ elérkezik a végső tökéletességre, az irgalom úgy fog megmutatkozni, mint szeretet. A világ jelen állapotában azonban, az emberi történelemben – mely a bűnnek és a halálnak a történelme is – a szeretetnek kell elsősorban irgalomként megmutatkoznia. Krisztus messiási terve, ami az irgalom programja is, népének, az Egyháznak programját is jelzi. S ennek középpontjában mindig a kereszt áll, mivel az irgalmas szeretet kinyilvánulása a keresztben éri el tetőpontját. Amíg tehát »ami eddig volt«, el nem múlik (vö. Jel 4,21), a kereszt marad az a »hely«, amelyre Szent János apokalipszisének más szavai is vonatkoztathatók: »Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Aki meghallja majd szavamat és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele fogok étkezni és ő énvelem« (Jel 3,20). Mert Isten akkor is különleges módon tárja föl a maga irgalmát, amikor az embert saját Fia, a Megfeszített iránt serkenti »irgalomra«.”
(Dives in misericordia, 50.)
Istenünk, a te mérhetetlen kegyelmed gazdagon elhalmoz minket minden áldással. Kérünk, vezess át bennünket a régiből az új életre, hogy készen találj, amikor megnyitod előttünk dicsőséges mennyei országodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Himnusz CVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Térdelve mondjunk hő imát,
zengjünk bűnbánó éneket,
tartsák fel forró könnyeink
a vétket torló szent kezet!
Sok rosszat tettünk, Istenünk,
megsértve nagy jóvoltodat,
a mennyből mégis nyújtsd felénk
irgalmat osztó jobbodat!
Az emberszívet ismered:
esendő, mégis gyermeked:
ne vess el minket, kérlelünk,
hogy áldjuk érte szent neved!
Ne tartsd számon rossz tetteink,
s a jót növelve úgy vezess,
hogy elnyerjük tetszésedet,
most és örökkön át szeress!
Boldog Háromság, légy velünk,
osztatlan Egység, add nekünk:
teremjen jó gyümölcsöket
nagyböjti önmérsékletünk! Ámen.


Ferenc pápa: A halál sötét völgyében is az Úrra hagyatkozunk



Ferenc pápa: A halál sötét völgyében is az Úrra hagyatkozunk


A hideg miatt meghalt római hajléktalan, a négy meggyilkolt jemeni szerzetesnővér, az úgynevezett ritka betegségek… Ezek mind korunk „sötét völgyeit” jelzik – mondta Ferenc pápa március 14-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.


A 22. zsoltárban olvassuk: „Járjak bár a halál árnyékában, sötét völgyeiben, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy”. Ezekkel a drámákkal szemben – hangsúlyozta a pápa – a keresztény ember egyetlen válasza az Istenbe vetett bizalom. Amikor egy kisgyermek meghal valamilyen ritka betegségben, őt is az Isten kezeire bízzuk, aki soha nem hagyja el az ő népét.
A Szentatya a napi olvasmányról elmélkedett, mely Zsuzsanna és a vének történetéről szól.
Zsuzsanna igaz nő, nem hagyja, hogy beszennyezze őt a két hamis bíró, hanem inkább Isten kezére bízza magát, még a halált is kész vállalni, csak ne kelljen megtennie, amit azok akarnak tőle. Az Úr azonban mindig velünk jár, szeret bennünket és nem hagy el – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a jelenkor „sötét völgyeiről” beszélt, amelyekben oly sokan meghalnak táplálék híján, a háborúkban, sok gyermek fogyatékos, mozgássérült lesz…
Amikor a szülőket kérded a gyerek betegsége felől, azt válaszolják, senki nem tudja; vagy így felelnek: „ritka betegség” a neve. Amikor ezeket látjuk, arra gondolunk: „De hol vagy most, Uram, hol vagy? Velünk jársz?” Ez volt Zsuzsanna érzése is… és a miénk is. „Nézz csak arra a legyilkolt négy szerzetesnővérre, akik szeretetből szolgáltak és végül gyűlöletből mészárolták le őket! De Uram, hol vagy most? Hogyan bízhatom rád magam, amikor ezeket a dolgokat látom?” – idézte a fájdalmas kérdéseket a Szentatya.
Ezekre a kérdésekre csak egy válasz van: nem tudjuk megmagyarázni, nem, képtelenek vagyunk rá. Hogy miért szenved egy gyermek? Nem tudom, ez egy titok számomra – mondta homíliájában a pápa. – Csak Jézus ad némi fényt a lelkemnek, nem az értelmemnek, amikor a Getszemáni-kertben így imádkozik: „Atyám, vedd ezt a kelyhet…, de legyen meg a te akaratod!” Igen, ő az Atyja akaratára hagyatkozik. Jézus nem tudja, hogy végződik mindez, halállal, félelemmel, de az utolsó szava a keresztről így hangzik: „Atyám, a te kezedbe ajánlom magam!”, és meghal. Az Istenre hagyatkozni, aki a népével együtt jár, aki az egyházával együtt jár: ez a hit aktusa. „Rád hagyatkozom. Nem tudod, hogy ezek miért történnek meg, de rád hagyatkozom. Te tudni fogod, miért!”
Jézus tanítása abban áll – folytatta Ferenc pápa, a „Jó Pásztor” zsoltárra utalva ismét –, hogy az ember az Úrra bízza magát, aki pásztor, és így nem hiányzik neki majd semmi. Még ha sötét völgyekben is jár, tudja, hogy a rossz csak a jelen pillanatban rossz, mert végleges rossz nem lesz, hiszen az Úr vele van, vesszeje és pásztorbotja megvigasztalják őt. Ez egy kegyelem, amit kérni kell: „Uram, taníts meg engem, hogy a te kezedre bízzam magam, hogy te vezess engem, a sötét és rossz pillanatokban is, még a halál pillanatában is.”
Jót tesz nekünk ma, ha életünk nehézségeire és problémáira gondolunk és kegyelmet kérünk az Úrtól, hogy rá tudjunk bízni magunkat. Gondoljunk azokra, akiknek utolsó pillanatukban nincs senkijük, aki megsimogassa az arcukat. Három nappal ezelőtt, itt az utcán meghalt egy hajléktalan, meghalt a hidegtől. Akkor, amikor Róma városa tele van emberekkel és minden lehetőség megvan a segítségre. Miért, Uram? Még egy simogatást sem kapott… Rád bízom magam, Uram, benned nem csalódom! Uram, ha nem is értelek, akkor is rád hagyatkozom! – zárta hétfő reggeli homíliáját a Szentatya.