2019. március 30., szombat

Útravaló – 2019. március 30.



Útravaló – 2019. március 30.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Susanam)
Az Úr megmutatja, milyenek vagyunk: hűségünk, mint a reggeli felhő, s ha sikerül valami jót tennünk, akkor azt rögtön magunknak tulajdonítjuk. A stációs szent, Zsuzsanna szűz és vértanú eközben a visszahúzódás és a helyfelismerés szentje. A helyesen megélt szüzesség ugyanis egyfajta törékenységgel jár, mert tudja a benne élő, hogy a kegyelemnek milyen őt felülmúló csodája, ha sikerül elkerülnie az előtte álló csapdákat. Ez teszi érzékennyé, hogy felismerje azt a törékeny hangot, ami viszont arra készteti az élet bizonyos pontján, hogy meg kell vallania, kihez tartozik – ez a vértanúság. A lélek tisztasága is ilyen. Isten ajándéka, ezért nem dicsekedhetünk vele; amikor viszont Isten szava megszólal benne, nem menekülhetünk el tőle, mert ha ezt tennénk, beszennyeznénk azt, amit Isten megőrzött bennünk a feltámadásra.


Cantalamessa harmadik nagyböjti prédikációja a Vatikánban: A bálványimádás az élő Isten ellentéte



Cantalamessa harmadik nagyböjti prédikációja a Vatikánban: A bálványimádás az élő Isten ellentéte

Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes nagyböjt harmadik hetében, március 29-én az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában Ferenc pápa és a Pápai Ház tagjai számára tartott harmadik nagyböjti elmélkedésében továbbra is a megtérés szükségességéről elmélkedett.

A Pápai Ház szónoka tanítása bevezető részében a bálványimádás fájdalmas időszerűségére mutatott rá. Ma éppúgy van bálványimádás, hamis istenek imádata, mint a régi időkben, csak a nevüket változtatták meg – mondta Raniero Cantalamessa. – Ahogy egykor a próféták harcoltak ellene, hogy Isten népét az igaz Isten igaz ismeretére vezessék, ahogy Pál apostol küzdött Krisztus helyes megismeréséért, úgy ma is szükség van arra, hogy fellépjünk korunk „aranyborjúi” ellen.
A kapucinus szónok főként Pál apostol Rómaikhoz írt levelére hivatkozott, melyben a Népek apostola „Isten haragját említi azok istentelensége és gonoszsága fölött, akik Isten igazságát rosszindulatból elfojtják”. „Isten, művei alapján, megismerhetővé tette önmagát mindenki számára” és ők, „noha fölismerik az Istent, nem dicsőítik, s miközben bölcsességükkel kérkednek, a halhatatlan Isten dicsőségét fölcserélik halandó emberek, sőt madarak és négylábúak imádatával” (vö Róm 1,18–23).

A mai legnagyobb kihívás az a magatartás mely úgy tesz„mintha nem lenne Isten”. A bálványimádásban – a szónok szerint – az ember nem fogadja el Istent, hanem maga csinál önmagának „istent”. Minden megfordul: az ember lesz Isten fazekasa, ő formálja meg saját tetszése szerint, a teremtéstörténet fordítottjaként: a teremtéssel Isten nekünk adta halhatatlan képmását, és éppen ezt cseréljük be az ember romlandó képmására. Ahogy Isten saját képére alkotta az embert, úgy most az ember a saját képére istent próbál teremteni. Természetesen saját vonásaival ruházza fel. Minthogy a bűn miatt az ember erőszakos, a harc Mars-istenét kovácsolja meg, s mert buja, Vénuszt is teremt magának. E bálványisten-teremtésben az ember voltaképpen saját magát vetíti bele az „istenébe” – összegezte tanítását Cantalamessa atya. – Ám az igaz Isten a helyén marad, a trónfosztás nem őt érinti, csak az ő torz képét.
A Pápa Ház szónoka kiemelte, hogy a keresztény ember számára követendő megoldás a megtérés, Dávid király őszinte bűnbánata nyomán: ne forduljon önmagába, ne nézze mindig a saját érdekeit, hanem egyenesedjen ki, ahogy Isten teremtette őt, és önimádata helyett kezdje el dicsőíteni a teremtő Istent! Álljon úgy, mint egy fa, melynek főgyökere mélyen a földbe fúródik, s ha ágait meg is kell metszeni időről időre, nem dől ki, hanem hajtást és termést hoz – mondta harmadik nagyböjti prédikációjában Raniero Cantalamessa.


Nagyböjt harmadik hét szombatja



Nagyböjt harmadik hét szombatja


A mai evangéliumban olvasott tanítást Lukács evangélista „példabeszédnek” nevezi, de aligha járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a valós életben is előfordulhatott az, amit Jézus megfogalmaz ebben a beszédben. Két emberről hallunk, akik a templomba mennek imádkozni, de úgy tűnik, hogy különböző szándék van a szívük mélyén. A törvénytiszteletéről ismert farizeus szavait inkább dicsekvésnek, mintsem alázatos imának nevezhetnénk: felsorolja mindazt, amit érdemnek tart vallásgyakorlatában. Istennek mondja el, aki mintha e dicsekvés nélkül nem is tudna róluk. A farizeus elhatárolja önmagát azoktól, akik a vallásosságban szerinte alacsonyabb szinten állnak, azaz nem tartják meg hozzá hasonló szigorúsággal a törvényeket. Egy öntelt, beképzelt, önmagát tökéletesnek, bűntelennek tartó ember beszél így.
A vámos egészen más lelkülettel lép Isten elé. Tudja, hogy ő egy bűnös ember, aki most azért lép a szent Isten elé, hogy bocsánatot kérjen. Teszi ezt alázattal, őszinte bűnbánattal. Még szemét sem meri az ég felé, Isten felé emelni, hanem szégyenkezve, lesütött szemmel mondja el bocsánatkérését. Csak egyetlen mondatot mond mellét verve: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”
A nagyböjti időben talán nekünk ezt az egyetlen mondatot kellene ismételgetnünk nap mint nap: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!


2019. március 29., péntek

Útravaló – 2019. március 29.



Útravaló – 2019. március 29.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Laurentium in Lucina)
Az ószövetségi olvasmányban Isten azt ígéri, olyan lesz népéhez, mint a harmat, és hogy övéi kivirágoznak, hajtásai messze érnek – ha engedik, hogy a bálványok helyett ő boldogítsa őket. A stációtemplom ismét egy Szent Lőrincnek szentelt szentély, amely mellett források vannak. Így a mai miseszöveg tanító tartalmával szól a keresztségre készülőkhöz és az egész Egyházhoz: megengedni Istennek, hogy megajándékozzon minket örömével. Azért válik örömünneppé a húsvét, mert az Atya a keresztség vize által örömével, az őt egész valójával szerető Fiúval ajándékoz meg bennünket, valamint a Szentlélekkel, akit szívünkbe áraszt, hogy általa már innen a földről gyökeret ereszthessünk Isten országába.


Harminc éve működik az Apostoli Penitenciária belső fórum tanfolyama: A gyónási titkot tiszteletben kell tartani



Harminc éve működik az Apostoli Penitenciária belső fórum tanfolyama: A gyónási titkot tiszteletben kell tartani

Ferenc pápa március 29-én, pénteken délelőtt a VI. Pál-teremben fogadta a fennállása harmincadik évfordulóját ünnepli Apostoli Penitenciária belső fórum továbbképzés 750 résztvevőjét. Arra buzdította a papokat, gyóntatókat, hogy legyenek az irgalmasság eszközei, és segítsék a híveket a megszentelődés útján. A belső fórumon elhangzottaknak nem szabad kikerülniük – figyelmeztetett.

A gyónási titkot tiszteletben kell tartani

Beszéde elején a pápa megosztotta egy aggodalmát a hallgatósággal. Szabadon fogalmazva arról beszélt, hogy egyes egyházi körökben a belső fórumon elhangzó dolgokat nem tartják tiszteletben és külső döntéseket hoznak ezek alapján. Ez bűn, amivel megsértik a gyónó ember méltóságát, aki szeretne bocsánatot nyerni, aztán pedig az általa mondottakat a pap fölhasználja arra, hogy helyrehozza egy csoportban fölmerülő problémákat. A belső fórum azonban szent dolog, tiszteletben kell tartani – figyelmeztetett a pápa, majd elmondta hivatalos beszédét.

Jézus megmutatta nekünk Isten irgalmas arcát

Az Apostoli Penitenciária ősi intézmény, mely az irgalmasság bíróságaként áll a mindenkori pápa szolgálatában. A belső fórum, a gyóntatás fontossága nem csökkent az utóbbi évtizedekben, jóllehet a mai ember nehezebben ismeri be bűnös mivoltát. A tanfolyamon résztevők nagy száma – idén több, mint hétszázan vannak – azonban azt mutatja, mekkora szükség van a képzésre és a biztonságra az egyház küldetésének e fontos kérdéseiben. Jézus eljött, hogy üdvözítsen minket, megmutatva Isten irgalmas arcát és magához vonzva minket szeretetáldozatával. Nekünk pedig mindig emlékeznünk kell rá, hogy a kiengesztelődés szentsége a megszentelődés útja, és ez igaz a gyónóra és a gyóntatóra egyaránt.

A megszentelődés útján járjunk

A hívő a gyónás által megszentelődik, mert a feloldozás által visszanyeri keresztségi ártatlanságát, helyreáll szeretetközössége Istennel. A papok számára pedig azért a megszentelődés útja, mert mint minden bűnös ember, ők is alázatosan letérdelnek a gyóntatószékben és önmaguk számára kérik az isteni irgalmasságot. Ne feledjük: először bűnösök vagyunk, akik bocsánatot nyernek, aztán lehetünk a bocsánat eszközei – figyelmeztetett a pápa. A Penitenciária hivatala a belső fórum kurzussal fontos egyházi szolgálatot végez, mert segíti a megfelelő felkészülésben a gyóntatókat. Ezáltal minden gyónás egy újabb lépés lehet az egyre tökéletesebb megszentelődés útján, egy gyengéd, irgalmas ölelés, ami segít kitárni Isten Országát, mely a szeretet, az igazság és a béke országa.