Útravaló – 2019. június 7.

Útravaló – 2019. június 7.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

Talán az egyik legdrámaibb párbeszédet olvassuk ma Szent János evangéliumából. Tudjuk, hogy Szent Péter háromszor tagadta meg Krisztust nagycsütörtök éjjel, és erre utalhat a három kérdés: „Szeretsz engem?” Kevés embertől merjük megkérdezni ezt, kevés embernek merjük nekiszegezni ezt a kérdést. Micsoda bizalom ez Jézus részéről! Nem csoda hát, hogy Péter elszomorodik a harmadik kérdés elhangzásakor. Nem lehet másként erre a krisztusi kérdésre válaszolni, csak az odaadott élettel, ahogy majd aztán Szent Péter is tanúságot tesz vére ontásával. Péternek rá kell ébrednie, hogy a rajongásban nincs erő, az nem űzi el a félelmet, a gyávaságot, az nem alakít át. Egyedül a szeretet alakít át; az a szeretet, amit Krisztus tanított nekünk, ami vállalja a fájdalom, a szenvedés és a halál kockázatát is.

Ferenc pápa a hivatásgondozás felelőseihez: A hivatásválasz az Úrral folytatott dialógusból születik

Ferenc pápa a hivatásgondozás felelőseihez: A hivatásválasz az Úrral folytatott dialógusból születik

Június 6-án, csütörtökön délben a vatikáni Konzisztórium teremben találkozott Ferenc pápa az európai egyházak hivatásgondozó központjainak felelőseivel, akik konferencián vesznek részt Rómában.

A Szentatya átnyújtotta a mintegy nyolcvan résztvevőnek az előre megírt hosszú beszédét, és szabadon foglalta össze mondanivalóját. Elsőként a prozelitizmus elkerülésére hívta fel a figyelmet.

A hivatásgondozás nem prozelitizmus (erőszakos térítés – a szerk.), nem új klubtagok beszervezéséről van szó – mondta a pápa. Emlékeztetett: XVI. Benedek világosan kifejtette, hogy az Egyház növekedése vonzás révén gyarapszik, nem a prozelitizmus által. A prozelitizmus szelleme árt nekünk – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Kifejtette: a hivatásgondozás segítségnyújtást jelent abban, hogy a fiatalok rátaláljanak életük hivatására – világi hívőként, papként vagy szerzetesként, szerzetesnővérként. Ennek tisztázását segíti az Úrral folytatott párbeszéd. Ezt a kérdést kell feltennünk: „Uram, mit akarsz tőlem?” Ez a legfontosabb, nem az intellektuális meggyőződés. A hivatás választásának az Úrral folytatott dialógusból kell megszületnie, bármiféle területről legyen szó. Az Úr arra ösztönöz, hogy így menjünk tovább az életben, ezen az úton.

Ez szép munka számotokra: segíteni a párbeszédet – buzdította a pápa a hivatásgondozók felelőseit. Hozzátette: ha valaki nem beszélget az Úrral, akkor nehezen tudja másoknak megtanítani az Úrral folytatott párbeszédet.

A fiatalokkal való együttműködés nagy türelmet igényel. A meghallgatás fontos képességére van szükség, mert a fiatalok csak mondják, mondják a magukét. Tehát türelem kell a meghallgatáshoz. Ehhez pedig meg kell újulni! Ma a fiatalokkal folytatott bármiféle munkát mozgásban kell végezni – szögezte le a Szentatya, majd megosztotta egy tapasztalatát: „Amikor fiatal voltam, a fiatalokkal beszélgetős csoportokban foglalkoztam. Összejöttünk, beszélgettünk egy-egy témáról, amire valaki mindig felkészült. Elégedettek voltunk; és karitásztevékenységet is folytattunk: kórházat, idősek otthonát látogattuk. De ez jobbára csak ülőmunka volt” – emlékezett a pápa. Hangsúlyozta: ma a fiatalok mozgásban vannak, mozgásban kell velük együtt dolgozni, és közben segíteni kell őket abban, hogy rátaláljanak a hivatásukra. Ez bizony fárasztó, de nem is lehet fáradság nélkül dolgozni a hivatásokért. Ezt kéri az élet, a valóság, az Úr és mindenki!

Ferenc pápa az Úr nyelvezetére hívta fel a figyelmet, amit követni kell a hivatásgondozásban. Felidézte az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) aznap délelőtti ülésén szerzett tapasztalatát, melynek elnöke elmondta: „Thaiföldre utaztam harminc-negyven fiatallal együtt, hogy részt vegyünk az ország északi része újjáépítésében, segíteni az ottani embereknek.” „Miért csinálta ezt?” – kérdezte tőle a pápa. „Hogy jól megértsem a fiatalok nyelvezetét.” Sokszor ugyanis úgy beszélgetünk a fiatalokkal, mintha felnőttek lennének. Nekik pedig olyan a mi nyelvünk, mintha kínaiul beszélnénk velük, amiből nem értenek egy szót sem. Az ő nyelvük szegény a kommunikációban, mert tudnak ugyan kapcsolatot építeni, de nem tudnak kommunikálni. Ez kihívás számunkra. (...) Az igazi nyelvezet a kommunikáció. Kommunikálni, beszélni. Ez aprólékos munka, amiben lépésről lépésre kell haladni! – figyelmeztetett a Szentatya.

A mi dolgunk főként az, hogy megértsük a fiatalok nyelvét. Mindez persze nem könnyű, de nem lehet előzetes fogalmakkal vagy kifejezetten tanító jellegű megközelítéssel dolgozni velük: „Neked ezt kell csinálnod!” Kísérni, vezetni kell őket, hogy az Úrral való találkozás vezesse őket annak felismerésére, hogy merre visz az életük útja. A fiatalok – jóllehet nagyon különbözőek – egyformán nyugtalanok az iránti vágyukban, hogy valami jót tegyenek.

Ne veszítsétek el a türelmeteket, és legyetek bátrak! – buzdította végül az európai egyházak hivatásgondozó központjainak felelőseit rögtönzött beszédében Ferenc pápa.

Húsvét hetedik hét péntekje

Húsvét hetedik hét péntekje

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember azt érzi, hogy valamit nagyon elrontott. Utólag ezerszer elmondja magának, hogy miért nem volt bölcsebb, de ekkor már késő. Minden pillanatban figyel, hogy többet ne essen ugyanabba a helyzetbe, ne kerüljön ugyanabba a csapdába, de ami megtörtént, azt nem lehet semmissé tenni. Szabadulni akar a rossz, kellemetlen emléktől, de ehhez az idő múlása is kevés. Érzi a jóvátétel szükségét, de nem tudja mikor lesz rá alkalom.
Péter apostol is hasonlóan gondolkodhatott, amikor háromszor megtagadta Mesterét. Megtagadta, pedig előre figyelmeztette őt erre Jézus. Felkészülhetett volna, de őt mégis váratlanul érte a helyzet, amikor az elfogott és a főtanács elé hurcolt Jézushoz tartozónak nevezték őt. Ő letagadta. Háromszor is letagadta. Aztán rögtön meg is bánta a szavaival kifejezett hűtlenséget, és keserves sírásra fakadt. Ettől kezdve várta a jóvátétel lehetőségét, amelyet a feltámadása után az Úr meg is adott neki. Háromszor kérdezte Pétert szeretetéről és Péter háromszor vallotta meg szeretetét Jézus iránt.
E vallomás után kap megbízatást a nyáj, az Egyház vezetésére. Érdekes, hogy a kérdés korábban nem az volt, hogy szereti-e Péter az embereket, azokat, akiket az Úr rá fog bízni, hanem őt szereti-e. A krisztusi közösség szolgálata ma is áldozatos szeretetet kíván azoktól, akik Krisztus küldetésében járnak. Szeretetet mindenekfelett Isten felé.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Útravaló – 2019. június 6.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.

A premontrei rend alapítóját, Szent Norbertet ünnepli ma az Egyház. Ő volt az első, aki a szerzetesi és a lelkipásztori életet összhangba akarta hozni, és különösen nagy jelentőséget tulajdonított az Oltáriszentség tiszteletének, ami segít ebben az összhangban. Az Oltáriszentség előtti elcsendesedés, a szentség imádása sok mindent helyre tud tenni az életben, és nagyban segít, hogy helyes értékrend alakuljon ki bennünk: ne legyünk munkamániások, de emberkerülők se, Istenre hivatkozva. Kialakít ez bennünk is egy csipetnyit Szent Pál apostol okosságából, aminek a mai olvasmányban tanúi vagyunk. Jól fölméri, kikkel áll szemben, és szavaival okosan alakítja a helyzetet. Legyünk mi is életszerűek, a helyzeteket jól felismerők és tettekre kész emberek.

Jakubinyi György érsek: A Szentatya Csíksomlyón megtapasztalta a magyar hívek odaadását

A romániai pápalátogatásokról, Ferenc pápa Csíksomlyón bemutatott szentmiséjéről beszélgetett Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel Szőcs Csaba. Az interjút a Romkat.ro erdélyi magyar portál nyomán, szerkesztve közöljük.

– Hogyan értékeli Ferenc pápa romániai látogatását? Hol foglal helyet benne a csíksomlyói szentmise?

– Már a II. vatikáni zsinat pápái lelkipásztori látogatásokat tettek a világegyházban. Szent II. János Pál pápa 1999-ben Romániában járt, de akkor még csak Bukarestben lehetett két éjszakát, mert az ortodox egyházak vasfüggönyt állítottak fel a pápa ellen: nem mehet Keletre, mert az a keleti pátriárkák területe, maradjon Nyugaton mint a Nyugat pátriárkája. XVI. Benedek pápa ezért töröltette a pápai évkönyvben a pápa kilenc címe közül a Nyugat pátriárkája címet, mert már nem volt alapja. Ha a pápa nem mehet Kelet-Európába, a többségi ortodox államokba, akkor – ha a Nyugat az ő területe, miért van legalább húsz ortodox egyházmegye „a pápa területén”, Nyugaton? Például a román ortodox egyháznak Nyugat-Európában a román ortodox emigránsok részére hat egyházmegyéje működik, plébániáik pedig a római katolikus templomokban vendégeskednek.

Szent II. János Pál pápa Üdvözítőnk születése 2000. évfordulóján kifejezte óhaját, hogy szeretne meglátogatni egy ortodox többségű országot. A görög és szláv egyházak elzárkóztak. (...) A Portugáliától Isztriáig, Svájctól Szicíliáig egy nagy tömbben élő újlatin népek megmaradtak katolikusnak a reformáció idején is; csak a román újlatin nép él elszakadva a nagy tömbtől – összezárva a magyarokkal –, a szláv népek tengerében szigetet alkotva. Ezért lett alkalmas arra, hogy hídverő legyen Kelet és Nyugat között: nevében, nyelvében Rómához tart, míg hitében görögkeleti, ortodox. A keresztény bimillennium előtt így sikerült Szent II. János Pál pápának 1999. május 7. és 9. között Romániába látogatnia, mert a köztársasági elnök, Emil Constantinescu ráparancsolt a pátriárkára, hogy fogadja a pápát, és így kiérdemlik, hogy felvegyék Romániát az Európai Unióba. Így is történt. De a Szentatya nem hagyhatta el Bukarestet, és csak két éjszakát tölthetett az országban. Nekünk (a katolikus püspököknek – a szerk.) kifejezte fájdalmát, hogy nem jöhet át Erdélybe, ahol hívei többsége lakik (római és görögkatolikus hívek). De megígérte: ha még egyszer Romániába jön, feltétlenül átjön Erdélybe. Ígéretét csak most, húsz év múlva, utóda, Ferenc pápa váltotta valóra.

Mi csak reméltük, hogy Csíksomlyóra is eljön. Az apostoli nunciusnak köszönhetjük (Miguel Maury Buendía bukaresti nuncius – a szerk.), hogy kiállt Csíksomlyó mellett: a Szentatya látogassa meg a regáti híveit (Bukarest és Jászvásár), valamint az államelnököt és a Román Ortodox Egyház pátriárkáját, de jöjjön át Erdélybe, Csíksomlyóra a többségi magyar híveihez és Balázsfalvára is, a román görögkatolikus híveihez! Így is történt.

– Népünk hitvallást tett azzal, hogy órákon át a szakadó esőben, sárban, példás fegyelmezettséggel és alázattal várta a pápát. E gesztus, kiállás, kitartás üzenete eljutott a Szentatyához?

– Katolikus székely népünk példát adott a fegyelmezettségre. Eső, kellemetlenségek ellenére eljöttek. Megismétlődött a gyakori pápalátogatási csoda: a Szentatya érkezésekor kisütött a nap! A pápa tudatában volt annak, hogy most magyarokat fogad. Azt is megjegyezte, hogy ezt látta a zarándok tömeg tapsreakcióján is, mert a szentmisében a román bemondásokra gyenge válasz érkezett, viszont a magyar beéneklésekre a tömeg válaszolt.

– (...) A pápai autóban jött le az oltártól a Jakab Antal Házig. Sikerült ebben az időben lényeges dolgokat megbeszélnie a Szentatyával? Érsek atya szerint milyen benyomásokkal távozott a pápa Csíksomlyóról?

– A pápai szentmise végén el kellett mondanom köszönetemet. Ez hozzátartozik a rituáléhoz. Beszédemet négy hónappal ezelőtt bekérte a nuncius: magyar, román és olasz nyelven. A Szentszék a felét lefaragta, túl hosszú, nem a múltat kell emlegetni, hanem a jövőt – magyarázták. Román részről a román fordítást javították, hogy igazi román hangzása legyen. Végül azért kellett csak magyarul és románul felolvasnom a köszöntőt, mert a Szentatya kezében volt az olasz fordítás.

A szentmise után az időjárás miatt változott program szerint a Szentatya a Jakab Antal Házban svédasztalos ebédet fogyasztott szűk kíséretével, amin jelen voltam; majd a pápai kocsin elkísértem a Szentatyát a 61. sz. hegyivadászbrigád-kaszárnya heliportjára (helikopter-leszállópálya – a szerk.), a Hargita megyei egykori Ceaușescu-vadászkastély (most laktanya) mellé. Az ebéden és az autóban beszélhettem a Szentatyával. Tudtam, hogy mindent lehallgatnak, de mindenről beszámoltam neki, amiről gondoltam, hogy tudnia kell. A Szentatya reakciója az volt: „Nézze, mi Latin-Amerikában nem tudtunk részletekről, de tudtuk, hogy kommunista diktatúrában élnek.” A Szentatya mindig azt emlegette, hogy Csíksomlyón megtapasztalta a magyar hívek hűségét, odaadását. Csíksomlyón volt a legnagyobb tömegélménye is.

– A pápalátogatás befejeződött, a gondviselő Istennek hála és a szervezők, önkéntesek munkájának köszönhetően a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyon pozitív, igazi lelki élmény volt a pápai szentmise, az aranyrózsa átadása a csíksomlyói Szűzanyának. Mit jelent ez az esemény a főegyházmegye és az Ön számára?

– A Szentatya csíksomlyói látogatása főegyházmegyénk történetének csúcspontja. Őszinte köszönet a szervezőknek, a hivatalosan kinevezett három főkoordinátornak (Sajgó Balázs, Oláh Zoltán, Urbán Erik OFM) és munkatársaiknak, az önkénteseknek, támogatóknak. Besegített az állami SPP (Serviciu de Pază și Protecție, a volt Securitate „VIP-részlege”: államfők, miniszterek, egyházfők biztonságáért felelnek ma). Az aranyrózsa átadása Csíksomlyó pápai kitüntetése. Hálásak lehetünk a Szentatyának, hogy ezt megtette. A főegyházmegye életében egyedülálló esemény és a legnagyobb, hogy „az élő Szent Péter”, a római pápa meglátogatta a kegyhelyet. Az én életemnek is – nem csak 29 éves püspökségemnek – tetőpontja Ferenc pápa csíksomlyói látogatása.

– A csíksomlyói pápai szentmise megszervezéséhez több helyről érkezett jelentős anyagi támogatás, állami és magánszférából, segélyszervezetektől. Kiknek mond köszönetet érsek atya mint a pápát fogadó egyházmegye főpásztora?

– Ami a köszöneteket illeti, már az előző pontban megköszöntem a szervezők áldozatos munkáját. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a Fenyő Szállóban megköszöntem a segítséget. A magyar állam segítségét írásban is megköszöntük, a román állam segítségét szintén. Sok magánszemély is támogatott minket, akiknek méltó köszönetet nyilvánítottunk. Az ő segítségük nélkül nem tudtuk volna saját erőből a vendégfogadást, zarándoklatszervezést levezetni. Isten fizesse mindenkinek, aki hozzájárult Ferenc pápa csíksomlyói látogatásához!