2018. május 17., csütörtök

Adjatok hálát mindenért! – Máriapócson tartotta első püspöki liturgiáját Szocska Ábel



Adjatok hálát mindenért! – Máriapócson tartotta első püspöki liturgiáját Szocska Ábel


Máriapócson tartotta első püspöki liturgiáját május 13-án Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. A szertartás során a főpásztor hálát adott a Könnyező Szűzanyának.


A máriapócsi görögkatolikus egyházközség már fiatal szerzetes korában szeretettel fogadta be a Nyíregyházi Egyházmegye új megyéspüspökét – emlékezett a 23 évvel ezelőtti eseményekre Szocska A. Ábel püspök első püspöki liturgiájának prédikációjában. Arra is megadta a magyarázatot, hogy miért itt, nemzeti kegyhelyünkön tartotta ezt a kiemelt szerepű szertartást: hálája jeléül a máriapócsiaknak és a Könnyező Szűzanyának.

Szocska Ábel gondolatmenetében a Szentírásra is utalt, hiszen Pál azt mondja: „Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” Mindenért, és az egyszerű dolgokért is tanuljunk meg hálát adni, az apróságokért, ne csak életünk nagy eseményei kapcsán. A gyermekek többet mosolyognak, jobban tudnak örülni az élet kicsiny csodáinak. Felnőtt létünkből épp ez a gyermeki rácsodálkozás hiányzik.

„A szent atyák tanításai nyomán az öröm azonban nem magától értetődő dolog, hanem erény, melyet gyakorolni kell. Ahogyan a gyermekeknek megtanítjuk megköszönni mindazt, amit kapnak, a felnőtteknek is tudatosan kell odafigyelni, hogy megálljanak egy kicsit, és odafordulva az Isten felé hálát adjanak. Van mindig miért hálát adnunk” – kérte a jelenlévőket Szocska Ábel, interaktívvá téve beszédét azzal, hogy a hívek egymás felé fordulva tegyenek fogadást a mellettük ülőnek a következő szavakkal: „Megígérem, hogy mostantól fogva az apró dolgoknak is örülni fogok”.

A Szent Liturgia végén a pócsi egyházközség nevében Pócsi Éva versét Lőrincz Anna, a Dudás Miklós Görögkatolikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 4. osztályos tanulója olvasta fel. Az ünnepi köszöntők után Ábel atya a hála virágait helyezte a Könnyező Szűzanya elé, majd a püspökszentelés emlékképét minden hívőnek személyesen adta át.


Ferenc pápa: Haladjunk Jézussal a valódi egység útján



Ferenc pápa: Haladjunk Jézussal a valódi egység útján


Két út áll előttünk: a valódi egység útja, melyen Jézus akar minket vezetni; és a hamis egységé, amelyiken járva kibeszéljük, elítéljük egymást, s ami széthúzáshoz vezet – hangsúlyozta Ferenc pápa május 17-én, csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.


A mai evangélium Szent János könyvéből (Jn 17,20–26) a valódi egységről szól, amely Jézus és az Atya között van, s amelyre mi is hivatottak vagyunk. Ez az üdvösség egysége, melyet az Egyház ad; az egység, ami az örökkévalóság felé halad. Amikor mi az életben, az Egyházban, vagy a civil társadalomban az egységért fáradozunk, azon az úton járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra – mondta homíliájában Ferenc pápa.
Van azonban egy hamis egység is, mint Szent Pál vádlóinak egysége, ahogy olvashattuk a mai szentleckében (ApCsel 22,30; 23,6-11). Kezdetben egységesen léptek föl, hogy megvádolják Pált. De Pál gyors észjárású volt és rendelkezett egyfajta emberi bölcsességgel. Bedobta a „széthúzás kövét” vádlói közé, mondván, a holtak feltámadásába vetett hite miatt áll a bíróság előtt. A tanács egy része ugyanis szadduceus volt, akik azt állították, hogy nincs se feltámadás, se angyal, se lélek; a farizeusok viszont mindezt vallották. Pálnak sikerül lerombolnia a vádlók hamis egységét, aminek nem volt tartása; vita tör ki, és az őt vádoló tanács két táborra szakad.
A Szent Pál által elszenvedett üldöztetések alkalmával máskor is látszik, hogy a nép úgy kiabál, hogy nem is tudja, mit mond, és a vezetői súgják, mit ordítsanak. A nép eszközként való felhasználása a nép megvetése is egyben, mert a népet tömeggé alakítja. Ez a motívum sokszor megismétlődik, a kezdetektől napjainkig. Gondolkodjunk el rajta – buzdított a pápa. Virágvasárnap mindenki azt kiáltja: boldog, aki az Úr nevében jön. A rákövetkező pénteken ugyanazok az emberek azt kiabálják: feszítsd keresztre! Mi történt? Tömeggé változtatták a népet, ami pusztít. Sötét körülményeket teremtenek, hogy elítéljenek valakit, aztán ez a nem igazi egység fölbomlik. Ezzel a módszerrel üldözték Jézust, Pált, Istvánt és minden vértanút. Ma is gyakran használják ezt a módszert – állapította meg a Szentatya. Például a civil életben, a politikában: a média elkezd rosszat mondani bizonyos emberekről, a vezetőkről, és rágalmakkal, hitelrontással beszennyezik őket. Aztán jön az igazságszolgáltatás, elítéli őket, és végül ott a puccs. Ez a fajta az üldözés működött akkor is, amikor az emberek a cirkuszban kiabáltak, hogy lássák a vértanúk vagy a gladiátorok küzdelmét.
Kisebb mértékben ugyan, de ez történik a plébániai közösségeinkben is, amikor ketten, vagy hárman nekiállnak kritizálni valakit. Elkezdenek rosszat mondani róla, és hamis egységbe tömörülnek, hogy elítéljék; akik így összeállnak, biztosak magukban és ítélkeznek. Aztán szétválnak, és végül az egyik kibeszéli a másikat, mert megosztottak. A pletykálkodás gyilkos magatartás, öl, tönkreteszi az embereket, tökreteszi a jó hírüket. A kibeszélést használták fel Jézus ellen is, hogy lerontsák a hitelét, és azután eltüntessék.
Gondoljunk a nagy küldetésre, amit kaptunk: hogy legyünk egységben Jézussal és az Atyával. Ezen az úton kell mennünk mindannyiunknak, férfiaknak és nőknek, együtt haladva az egység útján. Nem a hamis egység útján, mely céltalan, és csak arra kell, hogy átlépjünk másokon és elítéljünk embereket e világ fejedelmének az érdekét szem előtt tartva, mely a pusztítás. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy mindig a valódi egység útján járjunk – zárta a csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Húsvét hetedik hetének csütörtökje



Húsvét hetedik hetének csütörtökje


Főpapi imájának ma olvasott részében Jézus azokra gondol, azokért imádkozik az Atyához, akik nem éltek az ő idejében, nem lehettek szemtanúi, nem találkozhattak vele személyesen, hanem a későbbi korokban tanítványai szavára, igehirdetésüknek köszönhetően, tanúságtételük gyümölcseként fognak hinni benne. Az apostolok nagy érdeme, hogy az ő személyében felismerték a Megváltót és hittek benne. Itt most azt tekinti a hívők érdemének, hogy ők mások tanúságtétele alapján ismerték fel ugyanezt és fogadták el életük Megváltójának Jézust. Isten úgy mutatkozik meg az ember számára, hogy felismerhető az ő közeledése és az ember válaszolni tud Isten megszólítására, el tudja őt fogadni. Ez az elfogadás a hit válaszában nyilvánul meg.
A hívők egységének mintája és forrása az Atya és a Fiú egysége. Az egység kifelé, a világ felé a hitbeli és a szeretetbeli egységben mutatkozik meg. Az egyházi élet, a vallásos élet sokféle formában, változatosan nyilvánul meg, de a közösség akkor lesz az egység jele a világ előtt, ha annak valamennyi tagja Istenhez kapcsolódik, az ő szeretetéből táplálkozik.Jézus imájából azt érezzük, hogy valóban értünk is imádkozik, legfőbb vágya az, hogy megmaradjunk a szeretetben és az Istennel való közösségben.
© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp



2018. május 16., szerda

Áder János személyesen kért bocsánatot a megtámadott református egyházi vezetőktől



Áder János személyesen kért bocsánatot a megtámadott református egyházi vezetőktől


A köztársasági elnök május 15-én, kedden a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában kereste fel a református elöljárókat az Országgyűlés alakuló ülése után őket ért támadás miatt.


Áder János úgy fogalmazott, mivel egy hete hiába vár a bocsánatkérő nyilatkozatra, „ezért a magukról megfeledkezett és önmagukból kifordult tüntetők és az eddig hallgatásba burkolózó politikusok helyett” megköveti Szenn Pétert, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökét, Huszár Pált, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának világi elnökét és Gér Andrást, az egyház zsinati tanácsosát. Hozzátette: az egyházi vezetők az ő meghívására vettek részt az Országgyűlés alakuló ülésén.
Az államfő hangsúlyozta, a véleménynyilvánítás szabadsága Alaptörvényben biztosított alapvető jog, amely mindenkit megillet. Ennek a szabadságnak azonban „világos határa van”, amely „ott húzódik, ahol a kinyilvánított vélemény durva agresszióban, fenyegetésben ölt testet, sérti a másik személyes szabadságát, emberi méltóságát”. Május 8-án a Kossuth téren sokan lépték át ezt a határt – mondta.
A köztársasági elnök szerint „nincs az a sérelem, amely igazolhatná, hogy Magyarországon becsületes, jó szándékú embereket, nagyra becsült vallási vezetőket, egy tisztességben megőszült tudóst, egy ötgyermekes édesapát ilyen méltatlan támadás érjen”. „Akik nem ismerve se Istent, se embert, csak üvöltözni, gyalázkodni képesek, sötét erőknek engedik át önmagukat” – fogalmazott.
Elmondta, ez a harmadik alkalom, hogy „hasonló ügyben” a nyilvánossághoz kell fordulnia. Először 2012 júniusában kellett felemelnie a szavát, amikor Schweitzer József nyugalmazott főrabbit érte atrocitás az utcán, másodszor pedig négy esztendővel ezelőtt, amikor Pásztor Istvánt, a vajdasági magyarok elnökét támadták meg. Most pedig a református egyházi vezetőknek kellett a Parlament épületéből kilépve azt tapasztalniuk, hogy „vannak, akik csak a gyűlöletkeltés, a rombolás, az erőszak törvényét ismerik”.
Bogárdi Szabó István, az MRE zsinatának lelkészi elnöke Áder János látogatását megköszönve elmondta, a köztársasági elnök „mély, személyes beszélgetésben is kifejtette álláspontját” a református egyházi vezetőknek. A püspök „mély alázatra valló, felemelő, nagy tettnek” nevezte a köztársasági elnök bocsánatkérő gesztusát. Az egyházi vezetők köszönetképpen egy, a reformáció emlékévében készített zászlót ajándékoztak Áder Jánosnak, amelyen a Kárpát-medencei református egyházak címere, valamint egy Szent Pál-i gondolat látható: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van”.


Ferenc pápa: Krisztus élő jelenléte az, ami megvilágosítja lépteinket!



Ferenc pápa: Krisztus élő jelenléte az, ami megvilágosítja lépteinket!


Május 16-án a Szentatya befejezte a keresztség szentségéről szóló katekéziseit. Beszédében a keresztelés végéhez tartozó jelképes cselekedeteknek, a fehér ruha és az égő gyertya átadásának értelmére világított rá.




Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma befejezzük a keresztségről szóló katekézissorozatot. E szentség lelki hatásait, melyek a szemnek láthatatlanok, mégis ott működnek annak szívében, aki új teremtmény lett, megvilágítja a fehér ruhának és az égő gyertyának az átadása.
Az újjászületés fürdője után, mely képes újjáteremteni az embert az Isten szerinti igazi életszentségben (vö. Ef 4,24), az első századoktól kezdve természetesnek tűnt, hogy a frissen keresztelteket ragyogó fehér ruhába öltöztették ama új élet ragyogásának szemléltetésére, amelyet Krisztusban és a Szentlélekben nyertek. A fehér ruha jelképesen kifejezi azt, ami a szentségben végbement, de megjeleníti azoknak állapotát is, akik már megváltozott alakban, az isteni dicsőségben élnek.
Mit jelent Krisztusba öltözni? Szent Pál emlékezetet minket rá, amikor kifejti, milyen erényeket kell gyakorolniuk a megkeresztelteknek: „Mint Isten szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget és türelmet! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van valaki ellen! […] Mindezek fölé pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert ez tökéletesen egybefogja azokat” (Kol 3,12–14).
A húsvéti gyertyáról vett láng rituális átadása is a keresztség hatását emeli ki: „Vegyétek Krisztus világosságát”, mondja a pap. E szavak emlékeztetnek, hogy nem mi vagyunk a világosság, hanem Jézus Krisztus az (Jn 1,9; 12,46), aki feltámadva a halottak közül legyőzte a rossz sötétségét. Mi arra kapunk meghívást, hogy átvegyük az ő ragyogását! Ahogy a húsvéti gyertya lángja átadja a fényt a kisebb gyertyáknak, úgy a feltámadt Úr szeretete lángra lobbantja, világossággal és melegséggel tölti be a megkereszteltek szívét. A keresztséget ezért hívják az első századoktól kezdve „megvilágosodásnak” is, a megkereszteltet pedig „megvilágosodottnak”.
Ez ugyanis a keresztény hivatás: „mindig a világosság gyermekeként, a hitben kitartva járni”. [1] Amikor gyermekekről van szó, a szülők feladata, hogy – a keresztszülőkkel együtt – gondoskodjanak a keresztségi kegyelem lángjának táplálásáról a kicsinyekben, és segítsék őket kitartani a hitben. [2] „A keresztény nevelés a gyermekek joga, és arra irányul, hogy fokozatosan elvezesse őket Krisztusban Isten tervének megismerésére: így személyesen igent mondanak arra a hitre, amelyben megkeresztelkedtek.” [3]

Krisztus élő jelenléte, melyet óvnunk, védenünk és növelnünk kell magunkban, az a lámpás, amely megvilágítja lépteinket, az a fény, amely irányt mutat döntéseinknek, az a láng, amely felmelegíti szívünket, amikor az Úr felé tartunk, és képessé tesz, hogy segíteni tudjuk azokat, akik együtt járják velünk az utat, sőt végül már elszakíthatatlan közösséget hoz létre az Úrral. Azon a napon, mondja a Jelenések könyve, „nem lesz többé éjszaka, és nem szorulunk rá a lámpás fényére, sem a nap világosságára. Az Úr, az Isten ragyog be minket, és uralkodni fogunk örökkön örökké” (vö. Jel 22,5).
A keresztség kiszolgáltatása a Miatyánk elimádkozásával fejeződik be, ez ugyanis Isten gyermekei közösségének saját imája. A keresztségben újjászületett gyermekek ugyanis megkapják a Lélek ajándékának teljességét a bérmálásban, részesednek az Eucharisztiában, és megtanulják, mit jelent úgy Istenhez fordulni, hogy „Atyánknak” szólítjuk őt.
Most, a keresztség témájának szentelt katekézisek végén megismétlem mindnyájatoknak a meghívást, amelyet a Gaudete et exsultate apostoli buzdításban az alábbi szavakkal fejeztem ki: „Engedd, hogy keresztséged kegyelme gyümölcsöt hozzon az életszentség útján! Engedd, hogy minden nyitott legyen Isten előtt, s ennek érdekében válaszd őt, mindig újból válaszd Istent! Ne csüggedj, mert veled van a Szentlélek ereje, hogy ez lehetséges legyen, és az életszentség végeredményben a Szentlélek gyümölcse életedben (vö. Gal 5,22–23).” [4]