2017. október 13., péntek

Hogy megtanítsál jól meghalni Kérünk téged, hallgass meg minket!



Hogy megtanítsál jól meghalni 
Kérünk téged, hallgass meg minket!


A két véglet: Krisztus és a Gonosz, vagy Belzebub. És Jézus nem riad vissza attól, hogy Vele összefüggésbe hozzák a Gonoszt, az emberek. Egyáltalán, képesek vagyunk, mi emberek, különbséget tenni: Gonoszságainktól elhatárolódni, és Krisztushoz ragaszkodni? Rá feltakarni?
Azt gondolom, hogy ez, nem egy szimpla kérdés. Éppen ezért nem is egyszerű rá választ adnunk. Ma, de, lehet hogy ez így volt mindig is, annyira összemosódnak, hogy mi jó és mi nem. Mi miért, vagy mitől válik jóvá, vagy rosszá? Mi gonoszság, és mi megszentelő?
Mitől lesz belőlem bármi tett életté, és mi válik enyészetté, illetve kártevővé? Egyedül az dönti el, hogy milyen szándékkal teszem?
Jézus azt mondja: „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” [Jn 16,23-24] Ebben a kijelentésében van benne az is, hogy amit Jézus nevében teszek, azt az Atya megszenteli? Ennyire egyszerű, és természetes? Csak mi emberek misztifikáljuk a megszentelődés kérdését?
Isten jelenvaló, velünk együtt él, létezik, és cselekszik. Bennünk, általunk és velünk! Igen, ilyen egyszerű, hogy Isten cselekvő léte én magam vagyok! Ez a teremtésben való társas kapcsolatom Istennel! Mindent általam hajt végre Isten, amiben az én részemet kéri. Én legyek megengedő számára, hogy véghezvihesse a szándékát! Vagy, a Belzebubbal társulok?
Jézus erre mondja az intését: Vagy általam megy végbe Isten terve, vagy általam lesz kárhozattá az Élet, amit Ő szán az Embernek!
Ha a magam erejében, a magam képességeiben és lehetőségeimben úgy bízok, mint akinek az Élet felett is hatalmam volna, nagyot kell csalódnom. Míg, ha minden adottságomat úgy fogadom, és úgy használom, mint ami Istentől kegyelem, csodára lelhetek!
Istenem, a Te csodáidban teljesíts ki engem, hogy felismerhessem már ma, hogy elérkezett a Te országod! Ámen
  



Ferenc pápa: a keresztények legyenek éberek, hogy ne váljanak evilágivá



Ferenc pápa: a keresztények legyenek éberek, hogy ne váljanak evilágivá


Ferenc pápa szentmisét mutat be a Szent Márta-ház kápolnájában

Csak a keresztre feszített Krisztus ment meg minket a démonoktól, akik által lassan belecsúszunk az evilágiságba, illetve a „dőreségtől”, amelyről Szent Pál beszél a Galatákhoz írt levelében, továbbá a „csábítástól”. Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséjében a Szent Márta-házban Lukács evangéliumának a napi szakaszáról (Lk 11,15-26) elmélkedett. Ebben Jézus így fogalmaz: „ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”. A Szentatya lelkiismeret-vizsgálatra és a szeretet cselekedeteire buzdított, amelyeknek ára van, de figyelmesebbé és éberebbé tesznek bennünket, hogy ne lépjenek be életünkbe „ravasz” emberek, démonok.
Az Úr azt kéri tőlünk, hogy legyünk éberek, hogy ne essünk kísértésbe
Az Úr azt kéri tőlünk, hogy legyünk éberek, hogy ne essünk kísértésbe – mondta a pápa. Ezért a keresztény mindig virraszt, éber, figyel, mint egy őrszem. Az Evangélium Jézus és az ördög közötti küzdelemről szól, azokról a személyekről, akik azt mondták Krisztusról, hogy Belzebub engedélyével űzi ki az ördögöket. Jézus nem egy példabeszédet mesél el, hanem az igazságot mondja ki: „Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ,,Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem'', azaz oda, ahol a megszabadított ember él. Akkor az ördög úgy dönt, hogy magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, hogy annak az embernek az állapota rosszabb legyen, mint volt. A „rosszabb” szónak nagy ereje van ebben az evangéliumi részben, mert a démonok halkan lépnek be – figyelmeztetett a pápa.
Az ördög lassanként az életünkben, megváltoztatja a feltételeket, hogy elvilágiasítson minket
Részévé válnak az életnek. Ötleteikkel és sugallataikkal segítik az embert, hogy jobban éljen… és belépnek a szívébe, ahonnan elkezdik megváltoztatni szép nyugodtan, feltűnés nélkül. Ez különbözik az ördög által való megszállottságtól, amely nagyon erős. Ez inkább olyan „szalonképes” ördög általi megszállottság – jegyezte meg Ferenc pápa. Így jár el az ördög lassanként az életünkben, megváltoztatja a feltételeket, hogy elvilágiasítson minket. Belép a cselekvésmódunkba és mi nehezen vesszük ezt észre. Így aztán az az ember, aki korábban megszabadult az ördögtől, rossz emberré válik, akit elnyom az evilágiság. Ezt akarja ugyanis az ördög: az evilágiságot – mutatott rá a Szentatya.
Az evilágiság egy lépés előre az ördögtől való megszállottság felé
Másrészt az evilágiság egy lépés előre az ördögtől való megszállottság felé. Elbűvölés, csábítás – tette hozzá. Az ördög ugyanis a csábítás mestere. Amikor belép olyan finoman, jól nevelten és átalakítja a viselkedésünket, akkor az értékeink Isten szolgálatától az evilágiság felé hajlanak. Így válunk langyos és evilági keresztényekké, amely olyasféle „gyümölcssaláta”, amelyben keveredik a világi és az isteni lelkiség. Mindez eltávolít minket az Úrtól. De hát hogyan kerülhetjük el, hogy ne essünk bele vagy kikerüljünk az ilyen helyzetből? – tette fel a kérdést a pápa. A válasz: éberséggel, nem félve és higgadtsággal.
Tekintsünk a keresztre feszített Krisztusra
Az éberség, az őrködés annyit jelent, hogy megértem, mi zajlik a szívemben és megállok, megvizsgálom az életemet. Felteszem magamnak a kérdést: keresztény vagyok? Többé-kevésbé jól nevelem a gyermekeimet? Keresztény vagy elvilágiasodott az életem? És hogyan érthetem ezt meg? Ferenc pápa Pál apostol receptjét ajánlja megoldásként: tekintsünk a keresztre feszített Krisztusra. Az evilágiságot csak ott értjük meg és akkor győzzük le, ha az Úr keresztje előtt állunk. Ez az előttünk álló kereszt célja: nem dísz, hanem éppen az, ami megment bennünket ezektől a bűvöletektől és csábításoktól, amelyek az evilágiságra vezetnek minket.
A szeretet cselekedetei
A pápa arra buzdított, hogy kérdezzük meg magunktól: rátekintek-e a keresztre feszített Krisztusra? Végigjárom-e a keresztutat, hogy lássam az üdvösség árát, az üdvözülést nemcsak a bűnöktől, hanem az evilágiságtól is? Ezt követően pedig lelkiismeret-vizsgálatot kell tartani, hogy mi történik bennünk, de mindig a keresztre feszített Krisztus előtt. Imával. Ezután pedig egy törésre van szükség, persze nem egy csonttörésre, hanem a kényelmes szokásaink megtörésére: a szeretet cselekedeteire. Azt mondhatjuk: „kényelmes vagyok, de megteszem ezt, nem kerül semmibe. Elmegyek meglátogatni egy beteget, segítek valakinek, akinek szüksége van rá… teszek valami jót…” Ez megtöri azt a harmóniát, amelyet az ördög igyekszik megteremteni, a hét ördög a főnökükkel, hogy megvalósítsák a spirituális evilágiságot – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.
 
 

Évközi huszonhetedik hét péntek



Évközi huszonhetedik hét péntek


A mai evangélium egy néma emberrel tett csodával kezdődik, akiből Jézus ördögöt űzött ki. A csoda megtörténtét az bizonyítja, hogy a korábban beszédképtelen ember megszólal, beszélni tud. Korábban más csodás gyógyítások, illetve a természeti csodák azt bizonyították, hogy Jézus olyan különleges hatalommal rendelkezik, amellyel más emberek nem. Joggal vetődött fel a kérdés: miféle hatalommal rendelkezik és honnan van ereje e rendkívüli cselekedetek végrehajtására? Most is ez a kérdés, ezt akarják tudni a jelenlévők. Egyesek azt hangoztatják, hogy az alvilági hatalmakkal, az ördögök fejedelmével szövetkezve tud ilyen csodákat véghezvinni. A jelenlévők másik része égi jeleket követel Jézustól, de hiába is mutatna nekik jelet, rosszindulatú előítéleteik miatt úgysem hinnének Jézusban.
A váddal szemben megfogalmazott válaszában Jézus egyértelműen kijelenti, hogy hatalma, rendkívüli csodatevő ereje Istentől származik. A képtelen vádat a gonosz lelkek kiűzésének eseteivel cáfolja, amelyek azt bizonyítják, hogy isteni hatalma megtöri a gonosz erejét, nemhogy a gonosz szándékainak megfelelően cselekedne. Jézus csodái, amelyek a múltban megtapasztalt isteni csodák folytatásai, egyúttal Isten új országa megnyilvánulásának a jelei is. Az a tény, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz lelkek felett, bátorítást ad nekünk, hogy az ő segítségével képesek vagyunk mi is ellenállni a rossznak és legyőzhetjük a kísértéseket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.
 


2017. október 12., csütörtök

Hogy a hirtelen haláltól megmentsél Kérünk téged, hallgass meg minket!



Hogy a hirtelen haláltól megmentsél 
Kérünk téged, hallgass meg minket!


Barátom – Ne zavarj! Ez a szópár ötlik ma a szemembe. És az a kérdés, hogy vajon, egy barátnak, bármikor is mondhatom azt, hogy ne zavarj? Vagy, talán az lehet a legvisszautasítóbb kijelentésem a számára, hogy pont most nem alkalmas?
Arra gondolok, hogy van olyan helyzet, amit meg kell értenünk. És lehet olyan eset, ami nem vár halasztást. Egy barátság akkor az, ha ezt a barátok megérzik. Érezni egymást! És itt nem szexualitásról van szó, nem is érzelmekről, hanem emberségről, és arról a két ember közötti viszonyról, melyben a másik szükségét, a magam alkalmasságával lehet összhangba hozni.
Persze, képtelen helyzetek vannak. De azokat is lehet, sőt, talán kell legalább utólag kommunikálni. Elnézést kérni, és megbocsátani.
Vagyis: tolerancia és érzékenység kell ahhoz, hogy két ember között fenntartható legyen a barátság. Ezek az emberi dolgok, melyek a szükséget, és az igényt a vágyakkal, és a követelményekkel, a kötelességekkel és a jogosultságokkal képesek kezelni, mert az értelem és a szabadság az egyénen belül összhangban van!
Ezzel arra az okoskodásra próbálok rámutatni, hogy mindennek alapja az egyén, a személy belső rendje. Ha bennem nincs rend, ugyan, hogyan lehetnek rendben az emberi kapcsolataim? De a bennem lévő rendet mivel érhetem el? Egyedül azzal, én úgy tartom, ha a Teremtő Istenemmel vagyok összhangban. Mely a bizalom, és szeretet összhangja, mely békességre juttat. Ha békességemre eljutni képes vagyok, akkor képessé leszek magamat is látni kívülről. Amit úgy neveznék, hogy van rálátásom önmagamra és kapcsolataimra is.
Azért, azt ne felejtsük el, hogy honnan is indultunk el ebben a gondolatmenetben? Tegnapi evangélium arról szólt, hogy Jézus arra ad példát, hogy fontos az ima, és ami minősége is. A mai evangélium pedig a tegnapinak a folytatása. Vagyis, az Istennel való személyes kapcsolatom – ima életem – meghatározója személyiségem fejlődésének, és emberi kapcsolataim alakulásának is! Csak az képes élni, és élettel ajándékozni mag másokat, aki a lelkéből képes élni!
Mire kell tehát, hogy legyen időm? Legfőképpen és elsősorban?
1.    Istennel megteremteni és megtartani a személyes kapcsolatot!
2.    Ebből a kapcsolatból magam lelkiismeret vizsgálatára! Ami alapja a személyiségfejlődésemnek.
3.    Emberi kapcsolataimra! azokra, melyekre szükségem van, és azokra, melyeknek rám van szükségük!
Úgy vélem, hogy bizony mindhárom pontban van mit fejlődnöm! Bocsánatot kérek szeretteimtől, és mindazoktól, akik számítanak rám. De, velük együtt Istentől is, hogy nem vagyok képes rendben lenni! Egyúttal Hozzád sietek Istenem, segítségedet kérve, hogy felelősségem, kötelességem és feladataim között találjam mag végre a bölcs összhangot, kegyelmeid által, Jézus Krisztus nevére! Ámen