Évközi huszonhetedik hét szerdája
Márta és Mária története a tegnapi
evangéliumban már felhívta figyelmünket arra, hogy életünkben,
mindennapjainkban időt kell szánnunk az elcsendesedésre, az imádkozásra, az
Istenre figyelésre. Ezt a gondolatot folytatja a mai részlet, amelyben egy
tanítvány arra kéri az Urat, hogy tanítsa őket imádkozni. A kérés nem véletlen,
hiszen az előzi meg, hogy Jézus imádkozik, éppen befejezi imádságát. Ez a
mozzanat felfedi előttünk, hogy tanítványai látták azt, hogy Mesterük időnként
félrevonul, keresi az időt arra, hogy imádkozzon, imádságban beszéljen a
mennyei Atyával, akinek a küldötte.
Az imádkozással az a célunk, hogy legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot. Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között fennáll. Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az édesapa és gyermeke között fennáll. A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk? Tudunk-e gyermeki bizalommal hozzá fordulni?
© Horváth István Sándor
Az imádkozással az a célunk, hogy legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot. Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között fennáll. Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az édesapa és gyermeke között fennáll. A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk? Tudunk-e gyermeki bizalommal hozzá fordulni?
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze
vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk
áldozatodban. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt.
Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred
minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem
annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai
legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk,
hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a
szeretet gyakorlására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése