Mi
bűnösök
Kérünk téged, hallgass meg minket!
Imádkozni,
imádni. Vajon, nem használ többet az imádata, mint imámban együgyű kéréseimmel
ostromolni? Többet kérhetek-e, szabad-e kérnem magamnak, mint a mindennapi
kenyér, és bűneim bocsánata? Azon túl, ugyan, nem gyengeségem, erőtlenségem,
önzésem és lelki szegénységem az, amit kérek? De, mert Isten mindennél jobban
tudja, mi válik javunkra, és országának javára! Amit úgy is megad, mert jobban
szeret, mint én szerethetném magamat, vagy másokat, illetve teremtésének
bármely apró porszemét!
Tulajdonképpen
az, ahogy én szerethetek, az csupa önzés, és önmagam hiányának kielégítésére
irányuló, gyarló emberi megfeleltetési vágy. Hogy tudnék én úgy szeretni, olyan
szabadon, és minden feltétel nélkül bizalmat árasztani, mint ahogy engem szeret
az Isten!
Nem
maradhat számomra más, mint az, hogy hálát mondok Neki, áldom Őt, és dicsőítem,
imádattal, féltőn, hogy szeretetében szüntelenül megtartani méltóztasson, ahogy
szeretteimet is! Miközben örömömet és békémet találom meg Benne! Legyen áldott!
Ámen
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése