2013. december 30., hétfő

Karácsony nyolcada 6. nap



Karácsony nyolcada 6. nap

„Írok nektek”

János apostol szíve tele van örömmel, hogy írhat a világ nagy titkáról: egy új kezdetet élhet meg azzal, hogy az Isten Fia az örök istenséget belekapcsolta az emberi létbe, saját személyi fősége alatt. Az apák „megismerték, ki kezdettől fogva van.”(13) Ez talán érettebb korukra vonatkozik, vagy arra, hogy ők már életforrás lettek, és jobban rásejtenek az atyaság lényegére. Ifjak, fiatalok: „legyőzték a gonoszt”. Az apostol ismeri a fiatalság lelkületét: lelkes, de könnyen elragadják az indulatok, a világ csábításainak jobban ki vannak szolgáltatva, mert érzik az erőt, 
a kihívást, szeretnének hirtelen valami nagyot elérni, és érett kontroll nélkül a sátánnak könnyen esnek áldozatul. Ugyancsak a fiatalokat szólítja meg aggódó szeretettel:Ne szeressétek a világot!(15) Jézus nem szerette? Nem azért jött el, mert üdvözíteni akarta? 
A világ itt nem az embereket jelenti, hanem az Istennel szembenálló gondolkodásmódot,amelyből hiányzik az Atya szeretete.(15)A fiatalokat kísérti meg elsősorban a „test kívánsága, a szemnek hiúsága és az élet kevélysége.”(16)A Jézustól kapott erővel a fiatalok mindezen győzni tudnak. Aki ezeket az „erőket” Isten akarata szerint értékeli: a házasságban életszolgálatra, az anyagiakat jótettekre, a tehetségei józan felhasználását mások javára, az örökre biztosítja az érdemét. Minden szellemi létezőben van szellemi megismerő képesség, értelem, és van szellemi vágyó képesség, szabad akarat. A kettő közül midig az értelem mozdul először, ismerkedik a megismerhető tárggyal, és csak utána jelentkezik a vágy, a kívánság, hogy a megismert valóságot birtokba is vegye, magáévá tegye. Az emberi értelem legfontosabb feladata, amiért Isten megteremtette az, hogy megismerje a legfőbb létezőt, az Istent, aztán akaratával meg is ragadja, vagyis szeresse Őt. Isten létének megismeréséhez elegendő az emberi ész önmagában is, vagyis ehhez nem szükséges feltétlenül a kegyelem, a természetfeletti isteni ajándék. Ez a fajta megismerés a teremtett világ dolgain keresztül történik, tehát a teremtményekből fel tudom fogni, hogy van Teremtő, Ő az én Uram is, tehát előírhat tennivalókat, vagyis parancsolhat nekem. Isten benső életének megismerése a kinyilatkoztatott igazságok alapján történik. Isten maga mondja el önmagáról, hogy Ő lényegében a Szeretet.(1Jn 4,10) 
Ha pedig Ő végtelenül szeret minket, akkor a mi válaszunk sem lehet más, mint a viszontszeretet. Ez gyakorlatilag Isten parancsainak a megtartását jelenti, mégpedig nem kényszerből, hanem szívesen.

Karácsony nyolcada 6. nap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.30.hétfő

A karácsonyi nyolcad második felében már elfogytak azok az ünnepek, amelyek a karácsonyi örömöt, Urunk, Jézus Krisztus születését más oldalról is megvilágítják.

Ezekben a napokban a liturgikus előírások szerint Szent János apostol első levelét olvassuk a szentmise szentleckéjeként.A mai köznapon 1Jn 2,12-17 versek alkotják a szentleckét:„Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van.Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre“.A felsorolt erények nem újak, hiszen Isten kinyilatkoztatása kezdete óta valamennyit tanítja. Nagy örömnek számít, hogy az Ószövetségben is megtaláljuk a szeretet parancsát. Már a teremtés története úgy mutatja be Istent, hogy nem kényszerből teremtette a világot, hanem a végtelen tökéletes, a mindentudó és mindenható Isten csodálatos lény, aki öröktől fogva önmaga erejéből birtokolja a mindentudó és mindenható istenséget, az isteni lényeget, amit isteni természetnek és önállóságnak is nevezünk. Az Üdvözítőtől megtudtuk, hogy az Atya, az első Isteni Személy, akire ez a fentebbi meghatározás vonatkozik. Jézus három éves nyilvános működése idején sokszor említi az Atyát. Jézus tanítása előtt az ószövetségi szent nép, a zsidóság csak az Atyát ismerte. Jézus egyre többet beszélt arról, hogy Őt az Atya küldte, hogy az Atya Fia, aki isteni módon született, hiszen Isten tiszta szellem. Jézus az utolsó vacsorán utal erre, amint a mai örömszövegben is olvastuk.„Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged” (Jn 17,1b) a nagy öröm tehát: „Az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek” (14,13) Jézus jól ismerte az emberek rosszra hajló természetét. Aki szereti Istent, az tartsa meg parancsait.Felnőttek, ifjak és gyerekek is szerepelnek a jánosi levél felsorolásában, mint akik az örömöt örökölték. Akik manapság körül néznek, bizony kétségük támadhat, hogy a különböző korosztályok nem tudják és sok esetben nem is akarják vállalni az erkölcsi parancsokat. A szabadosság szelleme világszerte eluralkodott, de a felsorolt erények segítségével könnyebben tud magára vigyázni fiatal és idős egyaránt. Isten és a tőle kapott kegyelem, erőt ad a bűnök elkerülésére és a tiszta élet öröme felülmúl minden bűnös szórakozást.

2013. december 29., vasárnap

Családmodell



Családmodell felállítása lenne az egyház mai üzenete? Az ószövetségi Sirák, egy gyermekközpontú családképet rajzol meg. Pál apostol ezzel szemben egy érett, személyiség központú családképet rajzol meg. Az evangélium pedig a férfi vezérszerepét, az erő és hatalom, a döntéshozatal és felelősség oldaláról rajzolja meg a családképet.
De mindhárom képben ott van a felülről való elrendelés szerinti élethez való ragaszkodás intelme, figyelmeztetése, mely üdvösségszerző lehet számunkra.
A lényeges tehát, hogy a világtól elidegenedett, a lélek szerinti élet legyen meghatározója, irányítója, mozgatója a családnak. Szent Pál nagyon precízen leírja a legfontosabb dolgokat, aminek követésére bíztatja a család minden egyes tagját. Ami ebből a legfontosabb, mint kerete az egész tanításának, hogy a kritériumok pontosan a szentírásból, Krisztus és a próféták tanításában vannak kidolgozva, abból olvashatók ki, és tanulhatók meg. Életbölcsesség.
Gyönyörű és tiszta gondolatok, melyeket itt olvashatunk Páltól. Ezekkel a gondolatokkal kellene útra indítani minden fiatalt, amikor házasságra lép. Hogy ez legyen vezérlő elvük, és moderátoruk az élet minden napján.
Öregségemre sem szégyellem, hogy ha eddig nem is, mostantól sűrűbben vegyem elő e sorokat, és elmélkedjem át feleségemmel, párommal, hogy közös sorvezetőnk legyen, maradjon életünk napjaiban.
Feltehetem persze a kérdést, hogy ha e szerint él a család, akkor mit keres a világban? Hogy an élheti életét a világban? A válasz roppant egyszerűnek tűnik, azonban a megvalósítása annál több figyelmet, önnevelést, és szeretetet igényel, ami az alázatosságot, és a szelídséget követeli meg. Ehhez Jézus Krisztussal kell közösséget alkotni a családnak. Hogy a család szentéjjé váljon, legyen minden tagja számára, melyből erőt merítve, képes az életbe is elvinni az örömhírt. Azt mondja Pál: „tanítsátok és intsétek egymást!” Folyamatosság, a családban állandó visszacsatolás, mi sikerült ma és mi nem, mivel bírtam el, és mivel nem. Hol sikerült Jézussal együtt jelen lennem, és hol próbáltam magamat előre tolni, hogy majd megoldom erőből.
A család váljon erőgéppé, mely a család minden tagjának erőt képes adni ahhoz, hogy élete üdvösség szerző lehessen. Sikerélmény abban, hogy sikerült engednem, hogy általam Krisztus dolgozzon a világban. Minden nap erőfeszítéssel jár, ha vállaljuk. Ebben a szülőknek közös és egymást megerősítő közösséggé kell válniuk. Ahol nincs helye a vitának, de helye van az egymás iránti türelemnek. De legfontosabb, hogy se a gyermek, se az apa, se az anya ne kerüljön a középpontba, hanem Krisztus álljon ott, akire figyelünk, és Akit készek vagyunk követni.
Áldott légy Urunk, hogy gondviselő szereteteddel vezetsz bennünket. Segíts, hogy ezt mindenkor megengedni képesek legyünk Neked! Ámen

A SZENTCSALÁD:JÉZUS,MÁRIA és JÓZSEF



A SZENTCSALÁD:JÉZUS,MÁRIA és JÓZSEF 

Fényesen ragyog előttünk a Szent Család példája: az Édesanya az Úr szolgálóleányának nevezi magát, József elfogadja a Szentlélek irányítását, Jézus pedig engedelmeskedik nekik. Nyugodtan mondhatjuk a három szentnek közösségét Szent Családnak, mert nem szent egyedek csupán, hanem a közösségük is szent, mert közös életüket is Isten akarata szerint alakították ki. A Szent Család személyeinek életszentségét nem bizonygatom. Mindenki ismeri. A család is szent a Teremtő Isten szándéka szerint, mert Isten gondolta ki, és a Szentháromság szeretet-közösségére alkotta az Úr: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik az Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet.” (Ter 1,26-28) Az ember tehát így szent, így jó, így felel meg a céljának, így tudja a férfi férjként tökéletesen szeretni feleségét, a feleség a férjét, egy az egyet, így lesznek ketten egy testté. Ez a közösség írja felül a férj és a feleség viszonyát a szülei felé. Egyértelműen nagyobb kapocs ez az új közösség, mint ami a szülők felé kötötte őket. Isten világosan fogalmaz, tehát igazságot mond ki. Aki tehát másként akarja látni és láttatni, téved. A más fajta „család-fogalom” nem jó, rossz, nem felel meg a kitűzött célnak. Az Édesanya a Szent Családban kivételesen nem úgy lett édesanya, mint minden más családban tervezte Isten. Ennek alapvetően az ősbűn az oka, mert a megváltásszenvedéssel, lemondással szünteti meg rosszat, a bűnt. Ennek a megváltói rendnek bizonyos természetes örömöket nélkülöznie kell. A megváltott többi ember viszont vissza kell, hogy lépjen az eredeti rendhez. Természetfeletti kegyelmek pótolják a természetes örömöket. Szent József sem tudja Istennek a megváltásra vonatkozó terveit. Angyal oldotta fel félelmeit, érteti meg vele különleges küldetését, és az abból származó tökéletes boldogságot. Szent József pedig tökéletesen nevelte a rábízott Istenfiát. Közben alázatosan és nagy szakértelemmel építette a házakat, készítette a bútorokat. Építőmester volt. Faber. A Szent Családnak legfontosabb tagja volt a Gyermek Jézus. Az Istennek Egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Ő nem a bűn miatt indult a földi életbe. Őt az Istenatya öröktől fogva arra szánta, hogy ősmintája legyen minden emberi teremtménynek. Jövendő emberlelke angyaloknak és az emberek lelkének, teste pedig a csillagoknak és minden testnek. Személy szerint azonban maradt mindenkorra Isteni személy. A mindig mindenkinek aranyos szemefénye. Aki nem járhatott iskolába farizeus és írástudó növendéknek, de egyszer közéjük ült. Elképedve hallgatták kérdéseit és feleleteit a gyerekek tanárai. Ott az egyszer megmutatta: tizenkét éves lettem, munkára fogható fiatalember. Megmutattam szüleimnek, hogy én Atyám Fia vagyok. önálló Ura az embereknek és a dolgoknak. Mégis alázattal nevelkedtem kisgyerek módjára. Szót fogadtam Édesanyámnak is, nevelőatyámnak is. Példát akartam adni nektek. A Szent Családnak mindig nagy volt a küldetése.

A SZENTCSALÁD



A SZENTCSALÁD

A Szentcsaládban Jézust, Máriát és Szent Józsefet ünnepeljük, mint az Isten által kijelölt legkisebb, de legfontosabb közösség mintaképét. Az ünnep mondanivalója: az isteni és emberi értékeket devalváló istentelen történelem ellenére is van kikre feltekinteni, akik megvalósították csodaszépen a Szentháromság benső életét teremtményi szinten megélő szeretetközösséget. Kell ez a felséges minta! Ez a család, amelyben a legtisztább szeretet él, mindenki csak a másik javát szolgálja önzetlenül, ahol az emberré lett Isten az új élet megtestesítője. Kell ez a hibátlan, hiánytalan eszmei kép! A célja: mintaképpé lenni, húzóerővé és orvossággá válni. Sokszor gúnyolódtak még a közelmúltban is szinte esze ment dühvel a Szentcsaládon. Nem értik meg, hogy lehet szent szüzességben élni egészséges, fiatalasszonynak és férfinak. Főként azt nem értik, hogy lehet a természetes örömöket elnyerni, ha szűzen élnek egymás mellett. Nem értik, hogy a bűn által megrontott emberi természetet felemelni, az erkölcsi mocsárból kihúzni jött el az Isten Fia, kegyelemmel teljessé tette az Édesanyját, és elegendő kegyelmet tudott adni gondviselőjüknek, a család Isten által kijelölt fejének, Józsefnek is, hogy bennük mutassa meg, egyszerű emberi erővel nehéz, sőt lehetetlen mindig ideális szép szeretetben élni, de Isten kegyelmével nagyon is lehetséges. Köszönjük meg ezt a gyönyörű példaképet, még ha nem is oldódik meg nyomukban a családok összes problémája. Utat mutatnak a teljes hűségre, önzetlen szeretetszolgálatra, és a Jézus által elrendelt szentségi házasság kegyelemközvetítő erejére.Valljuk a hitünk követelményeként is, de az ősi közmondás nyomán is, hogy mindenért köszönetet kell mondanunk. A közmondás: Ha valakiről azt mondod, hogy hálátlan, minden rosszat elmondtál róla. Mi hálásak vagyunk Istennek mindenért, a jóért, mert jólesett, a rosszért pedig, mert okosabbak lehettünk általa. Hálásak akarunk lenni egymásnak is ugyanígy. És kérjük Urunkat, hogy jövőre mentsen meg bennünket minden rossz döntéstől és minden gonosztól, de adjon kegyelmet, hogy kibírjunk minden megpróbáltatást, és egyéni meg közösségi életünk gyökeresen megjavuljon.

2013. december 28., szombat

Adventi kalendárium 24.



Adventi kalendárium

Az idei adventben, mindennap Ferenc pápa gondolataival szeretnénk készülni Jézus születésének megünneplésére, karácsonyra.
Gherardo Delle Notti – L'Adorazione dei Pastori
Firenze – Galleria degli Uffizi
Mária hite új fényt kap: Jézusra, Isten Fiára összpontosul, aki tőle testesült meg, benne teljesednek be az egész üdvtörténet ígéretei. Mária hite Izrael hitének beteljesedése. Benne összpontosul annak a népnek az egész hitbeli zarándoklata, amely várta a megváltást. Ebben az értelemben Mária hite előképe az Egyház számára, mivel középpontjában Krisztus, Isten végtelen szeretetének megtestesülése áll.

Kérünk, Urunk, Jézus,
siess és ne késlekedjél!
Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket,
akik szerető jóságodban bízva bízunk.
Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

APRÓSZENTEK



APRÓSZENTEK

1 Jn 1,5-2,2; Mt 2,13-18

Miért kellett meghalniuk?

Az aprószentek azok a betlehemi és környékbeli kisfiúk voltak, akiket Heródes megöletett, gondolva, hogy köztük lesz a ki Messiás-király is. Becslés szerint 30-35 lehetett a számuk. Ennyi ártatlan kisfiú! Miért kellett meghalniuk? Mert Heródes megijedt a napkeleti bölcsek hírétől? „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni.”(Mt 2,2) Heródes eszén túljárt Isten, mert értesítette a bölcseket gonosz szándékáról, és más úton vezényelte vissza őket hazájukba. Heródes király dühöngött. Heródes alapvetően gonosz volt. A Messiást vetélytársnak vélte, akinek nincs még serege, még nem tud védekezni, gyerekként könnyen megölhető. Gonoszságában az sem érdekelte, hogy Isten már az emberi élet kezdetén megígérte ezt a kisfiút. Az egész világ várja, nemcsak a zsidók, Edom is. Egy sereg gyermeket megölet, hogy biztosra menjen. Nem érdekelte a sok család gyásza. Az életszolgálatot Isten örömnek szánta a szülőknek, a családnak, rokonságnak, nemzeteknek. Az igazi anyák így is súgják meg nagy-nagy örömüket az édesapáknak. Nekik az édesanya szeme a csillag, szája Bálám ujjongása. Ortus (kezdet) lesz. Folytatódni fog az életük. Isten mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,28) a magzat saját véretek, szerelmetek gyümölcse! „ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá.” „Aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be.”(Mt 18,5) „Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek”(2,1-2)

2013. december 27., péntek

Adventi kalendárium 23.



Adventi kalendárium


Az idei adventben, mindennap Ferenc pápa gondolataival szeretnénk készülni Jézus születésének megünneplésére, karácsonyra.
Az evangéliumot hirdetni azt jelenti, hogy elsőként mi valósítjuk meg a kiengesztelődést, a megbocsátást, a békét, az egységet és szeretetet, amelyeket a Szentlélek ajándékoz nekünk.

Mindenható, örök Isten,
Fiad földi születésnapjára készülve
egyre közelebb jutunk Karácsony ünnepéhez.
Kérünk, hogy irgalmazzon nekünk az örök Ige,
aki Szűz Máriától testté lett, és köztünk élt.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.


Szent János apostol



Szent János apostol

„Látta és hitt”

„Boanergész”János találkozott Andrással együtt Jézussal a tanúságtétel után, amelyet Keresztelő Jánostól hallottak, láttak: „Megtaláltuk a Messiást” – mondták testvéreiknek. A meghívásuk után boldogan lett ő is apostol. Ott lehetett Jézus mellett minden fontos, különleges eseménynél. (Jairus leánya, Tábor hegy) A Jézust elutasító szamaritánusokat villámmal fenyegette meg. Ennyire hitt akkor Jézusban. A kereszt alatt: bemegy a főpap udvarára, beviszi Pétert is, hisz „ismerőse a főpapnak”. Nyilván bízott abban, hogy Jézus ügyét mindenki jól ismeri majd és elismerik Messiásnak. Nem értette az ítéletet sem Kaifásnál, sem Pilátusnál. Hűséges maradt a keresztúton és a kereszt alatt is. Nyilván szívesen vállalta Mária istápolását. Mindent látott, a temetést is. Aztán hitevesztetten elvonult ő is. Hőst látott Jézusban, de tragikus hőst, aki elbukott. Húsvét reggel az első értesülésre: ”Elvitték az Urat a sírból”(2), odarohant Péterrel. Udvarias. Aztán bemegy ő is, és látja a lepleket, jól felismer mindent, tudja, hol feküdt Jézus teste, látja a gondos hajtogatást és hisz. Még nem teljesen, de már tisztultabban ítéli meg a történteket: Jézus holtestét nem vitték el, mert akkor a ruhákat is vitték volna vele. Azok a ruhák, ha kicserélték volna, miért vannak gyönyörűen összerakva? A szennyest gyűrni szokták. Látott és hitt: Látta az üres sírt, fontosak voltak a ruhák és hitte, hogy Jézus előre mondott igéje kellett, hogy valóra váljék: „de harmadnapra feltámadok.”Jézus sorsa az Egyházban, de saját magunkban is, okozhat sok keserűséget, sőt csalódást is.Legyünk megfontoltak, nézzük a kinyilatkoztatást, a történelmet. Isten gondoskodik arról, hogy a végkövetkeztetésünk jó legyen. Hiszek.

2013. december 26., csütörtök

Karácsony második napja




Karácsony második napja



„A kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg"

Az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének nagy ünnepére minden papjának engedélyezi, hogy három szentmisét mondjon. Ezzel követi a karácsony megünneplésének eredeti szándékát: nemcsak emlékezni akar, hanem az Úr megváltást hozó áldozatával jelenvalóvá akarja tenni a szent eseményeket: éjfélkor a betlehemi barlangban felidézni a Kisded születését, hajnalban ugyanott visszaidézi a pásztorok látogatását, utána pedig elzarándokol a közösség Jeruzsálembe, ahol Jézus szent Testét és Vérét feláldozta értünk. Az éjféli misében bemutatkozik Jézus azzal az emberi testtel, amelyet a Szentlélek alkotott az Isteni Ige számára a Boldogságos Szűz Mária testéből, majd egyesítve a semmiből teremtett ember-lélekkel létrehozta Jézus emberségét. Betlehemben a születéskor befejeződik a názáreti történet:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni"(Lk 1,30-32) Maga a szülés Betlehemben történik, mert ősapja, Dávid király is ott született, és Mikeás próféta így jövendölt róla: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója". (Mik 5,1) a pásztorok látogatásának is szélesebb körű a jelentése. Az angyal ugyanis így hirdette nekik a Megváltó születését: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek". Lk 2,10-14) a betlehemi pásztorok miséje tehát igazolta, hogy a pásztorok nyomában nagy tömeg keresi már a minden jóakaratú embernek megígért békét. Utána elzarándokoltak a fővárosba, Jeruzsálembe. Ott kellett bemutatni a harmadik szentmisét, mert harminchárom év múlva ugyan, de a Betlehemben megszületett messiási Testet és Vért Jeruzsálemben áldozta fel Jézus a világ üdvösségéért. Jézussal ott vitáztak sok esetben a jeruzsálemi rabbik, farizeusok és írástudók a Messiás személyéről. Csodái és tanítása mellette tanúskodtak, hogy Ő a megígért Megváltó. Az ószövetségi törvényt Mózes közvetítette népének parancsba adta, hogy a jövendő Messiásnak majd engedelmeskedjenek. A nép Jézust vallotta Isten küldöttjének, meg kellett volna győződniük Jézus eredetéről: kinek a családjából származik és hol született. Ha ennek utánanéznek, azonnal megoldódnak nehézségeik, hiszen Jézus Dávid családjából született az ő városában, Betlehemben, csupán Heródes üldözése miatt költöztek el ősei a távoli Názáretbe. Ide zarándokolt tehát a hitvalló tömeg, figyelmeztetni a hitetleneket. Egyszer már súlyosan tévedtetek Jézus ügyében, gondolkodjatok és térjetek meg hozzá! János evangéliuma nektek is szól:„Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg"(Jn 1,17) Most is vár minden megtérői, mert „kegyelemből kegyelmet" osztogat a megtérőknek. A három karácsonyi mise gondolkodtassa el a rohamosan kereszténytelenedő Európát, benne hazánkat is. Amióta Jézusnak hátat fordít Európa, rohamosan pusztulnak az isteni és emberi értékek, megy tönkre a hit, erkölcs, gazdaság is. Kiáltsunk a kegyelemért és a krisztusi békéért.

Adventi kalendárium 22.



Adventi kalendárium
Advent 4. vasárnapja

Az idei adventben, mindennap Ferenc pápa gondolataival készülünk Jézus születésének ünnepére, karácsonyra.
Az Egyház olyan, mint az édesanya. Az Úr kezébe helyezi gyermekei minden helyzetét. Bízzunk az Anyaszentegyház imájának erejében: az Úr nem marad érzéketlen. Mindig meglep bennünket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Az Anyaszentegyház tudja ezt! Az Egyház jó édesanya, aki megjelöli, hogy melyik úton haladjunk az életben, aki tud mindig türelmes, irgalmas, megértő lenni és képes bennünket Isten kezébe helyezni.

Kérünk téged, Úristen,
öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet,
hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak
megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által
a feltámadás dicsőségébe vitessünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Szent István első vértanú



Szent István első vértanú 

„István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között”

Isten a teremtés megkezdése előtt kialakította a teremtendő világ legaprólékosabb tervét. Nem csupán a kezdő mozzanatot, hanem a hatalmas mű minden részletét. Különös gonddal kezelte a megváltás eseményeit. Amikor az Egyház már a Mester látható, hallható irányítása nélkül működött, a gondviselés akkor is zavartalanul vezette nagy művét.„Azokban a napokban a tanítványok megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, és közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért, testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szent-lélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. Mi meg majd az ige szolgálatával foglalkozunk Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak”. (ApCsel 6,1-5) Rájöttek, hogy a Szentlélek ezeket az embereket nemcsak jó szívvel, ügyességgel, szolgálatkészséggel teremtette meg, hanem már fiatalon, megkeresztelkedésük előtt alaposan kiképeztette az Ószövetség ismeretében, adott nekik jártasságot a beszéd-technikában, úgy, hogy adott alkalmakkor tudós rabbikkal, sőt magával a főtanáccsal is bátran szembeszálltak, és megállták a helyüket. A teológiailag képzett férfiakból papok lesznek, hogy misét mutathassanak be,és gyóntathassanak. Mindenki ott állja meg a helyét ahová a Gondviselés szánta, hogy az igazság szolgálata sose csorbuljon.Istvánnal szemben is csendben hallgattak a főtanács tagjai, csak akkor ugráltak fel, amikor az Úr ereje kinyitotta előtte a mennyország ablakát, és örömmel kiáltott fel: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől”(7,56) Erre feldühödtek, halálra ítélték és meg is kövezték azonnal a városon kívül.

2013. december 25., szerda

Ferenc pápa első Karácsonya



Ferenc pápa első Karácsonya: Jézus, a megtestesült Szeretet bevilágítja a történelmet




December 24-én este fél 10-kor kezdődött Karácsony vigíliájának szertartása a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa vezetésével. A Szentatyával koncelebrált 30 bíboros, 40 érsek és püspök, valamint 250 pap.

A pápa homíliájában hangsúlyozta: Jézus a megtestesült Szeretet. Nem pusztán a bölcsesség tanítómestere, nem egy eszménykép, amely felé tartunk, és akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze vagyunk, hanem ő az élet és a történelem értelme, aki közöttünk vert sátrat. 

Az alábbiakban közzétesszük Ferenc pápa szentbeszédének teljes szövegét.

»A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát« (Iz 9,1).

1. Izajásnak ez a próféciája mindig újra megindít minket, különösen akkor, amikor Karácsony éjszakájának liturgiájában halljuk. De nem csak érzelmi, szentimentális dologról van itt szó; azért indít meg minket, mert a mélységes igazságot mondja ki arról, amik vagyunk; úton lévő nép vagyunk, és körülöttünk – és bennünk is – jelen van a sötétség és a fény. Ezen az éjszakán, miközben a sötétség szelleme beborítja a világot, megújul a történés, amely mindannyiszor szíven üt és meglep minket; az úton lévő nép nagy fényességet lát. Olyan fényt, amely elgondolkodásra késztet erről a misztériumról, az úton levés és a látás misztériumáról.

Úton lenni. Ez az ige eszünkbe juttatja a történelem folyamát, azt a hosszú utat, amely az üdvtörténet, kezdve Ábrahámon, atyánkon a hitben, akit egy nap arra hívott meg az Úr, hogy elinduljon, hogy kilépjen országából, s menjen afelé a föld felé, amelyet Isten kijelölt számára. Ettől kezdve hívő identitásunk ez: az ígéret földje felé zarándokló nép vagyunk. Ezt a történelmet mindig kíséri az Úr! Ő hűséges szövetségéhez és ígéreteihez: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5). A nép részéről azonban váltakoznak a fény és az árnyék, a hűség és a hűtlenség, az engedelmesség és a lázongás pillanatai; a zarándokló nép és a tévelygő nép pillanatai.

Személyes élettörténetünkben is váltakoznak a fényes és homályos pillanatok, a fények és árnyékok. Ha szeretjük Istent és testvéreinket, akkor a fényben járunk, ám ha szívünk bezárul, ha a gőg, a hazugság, az önérdek keresése győzedelmeskedik bennünk, akkor leszáll a sötétség bennünk és körülöttünk. „Aki gyűlöli testvérét – írja János apostol –, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította” (1Jn 2,11).

2. Ezen az éjszakán a legtisztább fény sugaraként visszhangzik az Apostol igehirdetése: „Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára” (Tit 2,11).

A kegyelem, amely megjelent a világban, Jézus, aki Szűz Máriától született, és aki valóban ember és valóban Isten. Eljött a történelmünkbe, osztozott úton levésünkben. Eljött, hogy megszabadítson minket a sötétségtől, és nekünk ajándékozza a fényt. Benne megjelent az Atya kegyelme, irgalmassága és gyöngédsége, Jézus a testté lett Szeretet. Nem csak a bölcsesség tanítómestere, nem egy ideál, amely felé tartunk, s akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze vagyunk tőle. Ő az élet és a történelem értelme, aki közöttünk ütötte fel sátorát.

3. A pásztorok voltak az elsők, akik láthatták ezt a „sátrat”, megkapták Jézus születésének hírét. Azért voltak ők az elsők, mert az utolsók, a peremre szorultak közül valók voltak. És azért voltak elsők, mert virrasztottak az éjszakában, őrizték a nyájukat. Velük együtt álljunk meg a Gyermek előtt, álljunk meg csöndben. Velük együtt köszönjük meg az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta Jézust, és velük együtt engedjük, hogy szívünk mélyéből felszálljon a hála Isten hűségéért. Áldunk Téged, magasságos Úristen, aki alászálltál értünk. Hatalmas vagy, és kicsivé lettél; gazdag vagy, és szegénnyé lettél; mindenható vagy, és gyengévé lettél.

Osszuk meg ezen az éjszakán az evangélium örömét; Isten szeret minket, annyira szeret, hogy testvérként nekünk ajándékozta Fiát, aki fény a sötétségeinkben. Az Úr megismétli nekünk: „Ne féljetek!” (Lk 2,10). És én is megismétlem nektek: Ne féljetek! Atyánk türelmes, szeret minket, nekünk ajándékozza Jézust, hogy vezessen utunkon az ígéret földje felé. Ő a fény, amely eloszlatja a sötétséget. Ő a mi békénk. Ámen.

Adventi kalendárium 21



Adventi kalendárium


Az idei adventben, mindennap Ferenc pápa gondolataival szeretnénk készülni Jézus születésének megünneplésére, karácsonyra.
A mi hívő életünkben is fontos tudni és érezni, hogy Isten szeret minket, nem kell félnünk attól, hogy szeressük őt: a hit szájjal és szívvel, szóval és szeretettel tesz vallomást.

Urunk, Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját.
Örvendezve várjuk Egyszülöttedet,
aki emberi testben eljött közénk.
Add, hogy amikor dicsőségben újra eljön,
elnyerjük tőle az örök élet jutalmát.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Karácsony első napja



Karácsony első napja


December 25.Szerda

Kedveseim! Izajás próféta szavaival köszöntelek benneteket, akikre nyugodtan alkalmazható a csaknem háromezer éves jövendölés

„a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad"(Iz 9,1) Amikor Izajás ezeket a sorokat leírta, Asszíria készülődött, hogy lerohanja az északi zsidó államot, Izraelt. De megfenyegette a déli országot, Júdeát is, hogy lerombolja és tönkreteszi, népét fogságba hajtja. Az északi ország bálványokat imádott az egy igaz Isten helyett, elszegényítette népét a király és udvara fényűző életmódjának fianszíroztatása miatt.A pusztulás veszélyében üzente Isten Júdeának a fentebbi örömhírt: nektek, híveimnek nagy világosságot támasztok. Mi volt ez a vigasztaló fény?„íme, a szűz fogan és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogják hívni" (Iz 7,14), 
ami annyit jelent: Velünk az Isten! Nekünk ezt a világosságot ragyogtatta fel az Úr, amikor őseink letelepedtek, és mi, a tiszta egyistenhívők megtanultuk, hogy Szűz Mária már ezer évvel korábban méhébe foganta Isten egyszülött Fiát, akit a betlehemi éjszaka sötétjében világra szült egy barlang mélyén. Aztán angyalokat küldött a pásztorokhoz, akik nyájukat őrizték az éjszakában. Ezek a pásztorok látva a mennyei fényt, amely a nappal fényénél százszorta világosabb, megrémültek. De az angyal, aki legelőször szólt hozzájuk, megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve".(Lk 2,10-12)„Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (13-14) Az angyalok ezután visszamentek a mennyekbe, a pásztorok pedig a hunyorgó csillagfényben elgyalogoltak Betlehembe. Ott „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak." (16-17). A jó hír tehát hozzánk is eljutott. Népünk befogadta a betlehemi fényt. Ezt a fényt tovább növelték bennünk a századok. Tudósaink: Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter és még sokan Európát is gazdagították hitük fényével. Európa is megtanulta, hogy a magyar nép Mária országa lett. Nem is volt végzetes bajunk mindaddig, amíg a szép fehér fényű csillagokat be nem mázolták piros embervérrel, Istenragyogó igazságait el nem kenték az ideológiával a tudatos mellébeszéléssel, hazugságok özönével, a megváltói önzetlen szeretetet pedig fel nem váltotta a legbarbárabb önzés. Mit tehetünk, hogy újra Isten boldog népe legyünk? Kövessük Szent Pál Tituszhoz írt gondolatait: „Testvéreim! Istenüdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal. Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen"(Tit 2,11-14) 
Adja az Úr, hogy mihamarabb így legyen.

2013. december 24., kedd

Köszöntés!



Áldott, békés, szeretettben teljes Karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasójának a  Muth család! Teljenek el ezek a napok mindenkinek a szeretteinek kőrében, ismerjük fel egymásban ezekben a napokban a megszületett Jézus képmását, őrizzük meg a betlehemi barlangistálló egyszerű, de örökké lobogó fényét lelkünkben. Pálinkás jó pihenést kívánok!


Muth József

2013. december 23., hétfő

Advent kedd december 24.




Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum.

Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

Advent kedd december 24. 

„állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor”

Divat volt a királyok korában, hogy a Libanon erdeiből vásároltak magas, erős és jó illatú cédrusfa törzseket. Ilyenekből építették a királyi palotákat. Szilárd lett a cédrusfa palota, elegáns, jelentősen kiemelkedett a környező házak közül és jó illatot lehelt. Mindenképpen az előkelő rang és jólét szimbóluma lett. Dávid is ilyen rangos palotát építtetett magának.„Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, így szólt a király Nátán prófétához: Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van? Azt mondta erre Nátán a királynak: Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van”. (2Sám 7,1-3) A két jó barát kevés szóból is megértette egymást: Nátán tudta, hogy a király roppant boldog az új palotában, de azt is megértette, hogy a kétszázötven éves deszkákból, agyon javított állatbőrökből álló szent sátor már nagyon nem illik a benne ragyogó isteni fényözönhöz, és királyi barátja e miatt szégyelli magát. Isten azonban rögtön visszaüzent Dávidnak: „Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul?” (5) Aztán az Úr felsorolja Izrael vezetőit, hogy nem kért senkitől ilyet, és nem fogadja el szeretett királyától sem. Viszont azért kedves volt neki Dávid figyelmessége, ezért nemcsak azt sorolja fel, hogy Ő, az Isten milyen rengeteg jót tett vele, a kis nyolcadik szülöttel, hanem nyilatkozik arról, hogy a szándékot is nagyra értékeli, és ígéretet tesz: „Állandó lesz házad és királyságod mindörökké szemem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor”. (16) Az újkori nyelvhasználat szerint: a te egyszerű falusi házadat én dinasztiává emelem.Mi persze nagyon jól tudjuk, hogy Dávid halála után négyszáz évig uralkodtak az ő leszármazottai. Utána soha többé nem lett önálló állam Izrael. Ezer év telt el Dávid után, amikor igazán beteljesült házának felmagasztalása az Ige megtestesülése alkalmával:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.Nagy lelsz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának királyi trónját és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”(Lk 1,30-33) Igazi Király lett Ő, aki elmondhatta magáról: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok a világ végéig!”(Mt 28,18-20)


Adventi kalendárium 20.



Adventi kalendárium


Az idei adventben mindennap Ferenc pápa gondolataival készülünk Jézus születésének ünnepére, karácsonyra.
A csendes mindennapokban Szent József, Máriával együtt figyelmét egy valakire koncentrálta: Jézusra. Odaadóan és gyengéden szolgálták és óvták Isten értünk emberré lett Fiának növekedését, gondjuk volt mindenre, ami vele történt. Ahhoz, hogy meghallhassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, felfogni állandó jelenlétét életünkben; meg kell tanulnunk megállni, hogy beszélgessünk vele, hogy teret adjunk neki imádságainkban.

Istenünk, az angyali üdvözletkor
a te végtelen, örök Igédet
úgy fogadta a Szeplőtelen Szűz,
mint Isten szent temploma,
melyet elárasztott a Szentlélek fénye.
Engedd, kérünk, hogy példáját követve
alázattal vállaljuk szent akaratod teljesítését.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.


„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (2. rész)



„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (2. rész)


A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a női bíborosokról, az IOR-ról és a Szentföldre tervezett útról is beszélt a La Stampa olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a Szentatya.
„A karácsony számomra remény és gyengédség…” Ferenc pápa elmesélte a La Stampa-nak, hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent Márta Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti egyik teremben fogadott bennünket.

A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszél. Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez fűződő kapcsolatokról is, valamint a „vér ökumenizmusáról”, mely összeköti őket az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit, melyekről a következő szinódus tárgyal majd, válaszol arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt „marxistának” tartja, és beszél az egyház és a politika kapcsolatártól.

Januárban lesz ötven éve VI. Pál történelmi utazásának a Szentföldre. Ön elmegy?
-- A karácsony mindig Betlehemre irányítja a figyelmünket, és Betlehem az a konkrét hely a Szentföldön, ahol Jézus élt. Karácsony éjszakáján főként azokra a keresztényekre gondolok, akik ott élnek, akik nehézségekkel küzdenek, mindazokra, akiknek közülük különféle problémák miatt el kellett hagyniuk azt a földet. De Betlehem továbbra is Betlehem marad. Isten egy konkrét helyre, egy meghatározott földre jött, ott jelent meg Isten gyengédsége, Isten kegyelme. Nem gondolhatunk a karácsonyra anélkül, hogy ne gondolnánk a Szentföldre. VI. Pálnak ötven évvel ezelőtt megvolt a bátorsága, hogy elhagyja Olaszországot és odamenjen, így kezdődött a pápai utazások korszaka. Én is szeretnék elmenni oda, hogy találkozzak Bartolomaiosz testvéremmel, a konstantinápolyi pátriárkával, hogy közösen megemlékezzünk erről az ötvenedik évfordulóról, és megismételjük Montini pápa és Athenagorasz ölelését, mely 1964-ben Jeruzsálemben volt. Készülünk rá.
Többször találkozott súlyosan beteg gyerekekkel. Mit tud mondani az ártatlanok szenvedéséről?
-- Egyik életmesterem Dosztojevszkij volt, és az ő – bennfoglalt és kifejezett – kérdése mindig jelen volt a szívemben: Miért sújtja szenvedés a gyerekeket? Nincs magyarázat. Ez a kép áll a szemeim előtt: életének bizonyos pontján a gyermek öntudatra „ébred”, sok dolgot nem ért, fenyegetve érzi magát, és kérdéseket kezd feltenni az apjának vagy az anyjának. Ez a „miértek” korszaka. Ám amikor a gyermek kérdez, utána nem hallgatja meg, amit mondani akarsz, hanem újabb „miértekkel” ostromol. Amit keres, a magyarázaton túl, az apja tekintete, amely biztonságot nyújt számára. Látva egy szenvedő gyereket, az egyetlen ima, amely születik bennem, a miért imája. Uram, miért? Ő nem magyaráz semmit. De érzem, hogy néz engem. És így azt tudom mondani: Te tudod a miértet, én nem tudom; és te nem mondod meg nekem, de nézel engem, és én megbízom benned, Uram, bízom a tekintetedben.

A gyerekek szenvedéséről beszélve az éhezők tragédiájáról sem feledkezhetünk meg.
-- Azzal az étellel, amelyet meghagyunk és kidobunk, rengeteg embernek tudnánk enni adni. Ha meg tudnánk tenni, hogy nem tékozoljuk el, hanem továbbhasznosítanánk az ételt, az éhezés jelentős mértékben csökkenne a világban. Elképedve olvastam a statisztikát arról, hogy naponta tízezer gyerek hal éhen a világon. Milliónyi gyermek van, akik sírnak az éhségtől. A múltkori szerdai kihallgatáson láttam egy fiatal anyukát, karján egy pár hónapos csecsemővel. Amikor elmentem előttük, a kicsi nagyon sírt. Az anyuka simogatta. Mondtam neki: Asszonyom, úgy tűnik, a kicsi éhes. Azt válaszolta: Igen, itt lenne az ideje, hogy… Rászóltam: De hát adjon neki enni, kérem! Zavarban volt, nem akarta megszoptatni nyilvánosan, miközben épp ott megy el a pápa. Ez az, amit az egész emberiségnek szeretnék mondani: Adjatok enni! Annak az asszonynak volt teje a gyermeke számára, a világon elegendő ételünk van, hogy mindenki jóllakjon. Ha együttműködünk a humanitárius szervezetekkel, és sikerülne elérnünk mindenki egyetértését abban, hogy nem tékozoljuk el az ételt, hanem eljuttatjuk a rászorulóknak, akkor nagyban hozzájárulnak a világméretű éhezés tragédiájának megoldásához. Szeretném megismételni az egész emberiségnek azt, amit annak az anyukának mondtam: Adjatok enni az éhezőknek! Az Úr születésének reménye és gyengédsége rázzon fel minket közömbösségünkből!

Az Evangelii gaudium bizonyos részei miatt egyes ultrakonzervatív amerikaiak vádolni kezdték. Milyen hatást vált ki a pápában, amikor azt hallja, hogy marxistának bélyegzik?
-- A marxista ideológia elhibázott. Saját életemben viszont sok marxistát ismertem, akik mint emberek jók voltak, ezért nem érzem magam megbántva. Azok a szavak érintettek meg leginkább, amelyeket a „megölő” gazdaságról ejtettek. Az apostoli buzdításban nincs semmi olyasmi, ami ne lenne benne az egyház társadalmi tanításában. Nem szakértői nézőpontból beszéltem, hanem inkább hű képet akartam adni arról, ami körülöttünk zajlik. Az egyetlen konkrét hivatkozás a „kedvező hatás” (trickle-down: „leszivárgás” – a ford.) elméleteire történt, melyek szerint minden gazdasági, a szabad piac által támogatott növekedés magától nagyobb társadalmi egyenlőséget és inklúziót képes teremteni a világon. Azt az ígéretet fogalmazták meg, hogy amikor a pohár megtelik, akkor majd túlcsordul, és ez a szegények javát szolgálja majd. Az történik azonban, hogy amikor megtelik, a pohár csodásan kitágul, és így soha semmi sem jut a szegényeknek. Ez volt az egyetlen konkrét hivatkozás valamely sajátos elméletre. Ismétlem, nem szakértőként beszéltem, hanem az egyház társadalmi tanítása szerint. És ez nem jelenti azt, hogy marxista lennék.

Meghirdette a „pápaság megtérését”. Az ortodox pátriárkákkal való találkozások mutattak önnek valamilyen konkrét utat?
-- II. János Pál még kifejezettebben beszélt a primátus gyakorlásának egy olyan formájáról, amely megnyílik az új helyzet előtt. De nemcsak az ökumenikus kapcsolatok, hanem a kúriával és a helyi egyházakkal való kapcsolattartás szempontjából is. Ebben az első kilenc hónapban sok ortodox testvérem látogatását fogadtam, Bartolomaioszét, Hilarionét, a teológus Zizioulasét, a kopt Tawadroszét: ez utóbbi egy misztikus, aki, amikor belépett a kápolnába, levette a cipőjét, és imádkozni kezdett. Testvérüknek éreztem magam. Megvan az apostoli jogfolytonosságuk, püspök testvérekként fogadtam őket. Fájdalom, hogy az eucharisztiát még nem mutathatjuk be együtt, de a barátság megvan. Azt hiszem, ez a követendő út: barátság, közös munka és imádság az egységért. Megáldottuk egymást, az egyik testvér megáldja a másikat, az egyik testvért Péternek hívják, a másikat Andrásnak, Márknak, Tamásnak…

A keresztények egységére való törekvés elsődleges célkitűzést jelent önnek?
-- Igen, az ökumenizmus számomra elsődleges fontosságú. Ma létezik a vér ökumenizmusa. Bizonyos országokban megölik a keresztényeket, mert keresztet hordanak vagy van bibliájuk, és mielőtt megölnék őket, nem kérdezik, vajon anglikánok, lutheránusok, katolikusok vagy ortodoxok-e. A vér összevegyül. Azok szemében, akik megölnek, keresztények vagyunk. Egyek vagyunk a vérben, még ha egymás között nem is sikerül megtennünk az egység felé szükséges lépéseket; talán még nem érkezett el az ideje. Az egység kegyelem, amelyet kérnünk kell. Ismertem egy plébánost Hamburgban, aki egy olyan katolikus pap boldoggáavatási eljárását intézte, akit lefejeztek a nácik, mivel a katekizmust tanította a gyerekeknek. Mögötte, az elítéltek sorában egy lutheránus lelkész állt, akit ugyanazon okból végeztek ki. A vérük egyesült. Az a plébános elmesélte nekem, hogy elment a püspökhöz, és azt mondta neki: „Továbbra is intézem az eljárást, de mindkettejükét, nemcsak a katolikusét.” Ez a vér ökumenizmusa. Ma is létezik, elég olvasni a napilapokat. Akik megölik a keresztényeket, nem kérik tőled a személyi igazolványodat, hogy megtudják, melyik egyházban keresztelkedtél meg. Figyelembe kell vennünk ezt a valóságot.

(Az interjú 3., záró részét holnap adjuk közre)

Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.
Tőzsér Endre SP fordítása


„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (1. rész)



„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (1. rész)


A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a női bíborosokról, az IOR-ról és a Szentföldre tervezett útról is beszélt a La Stampa olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a Szentatya.
„A karácsony számomra remény és gyengédség…” Ferenc pápa elmesélte a La Stampa-nak, hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent Márta Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti egyik teremben fogadott bennünket.

A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszél. Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez fűződő kapcsolatokról is, valamint a „vér ökumenizmusáról”, mely összeköti őket az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit, melyekről a következő szinódus tárgyal majd, válaszol arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt „marxistának” tartja, és beszél az egyház és a politika kapcsolatártól.

Mit jelent Önnek a karácsony?
-- Találkozás Jézussal. Isten szüntelenül kereste népét, vezette, őrizte, és megígérte, hogy mindig mellette lesz. A Második Törvénykönyvben olvassuk, hogy Isten velünk jár, kézen fogva vezet minket, mint egy apa a fiát. Milyen szép ez! A karácsony Isten találkozása népével. De vigasztalás is, a vigasztalás misztériuma. Oly sokszor, amikor az éjféli mise után órákat töltöttem egyedül a kápolnában, a hajnali mise bemutatása előtt, a vigasztalásnak és a békének ez az érzése töltött el. Emlékszem, egyszer itt, Rómában, talán 1974 karácsonyán, imádságban töltöttem az éjszakát a mise után a Centro Astalli szállásán. Számomra a karácsony mindig ez volt: szemlélni, amint Isten meglátogatja népét.

Mit üzen a karácsony a mai embernek?
-- A gyengédségről és a reményről beszél. Amikor Isten találkozik velünk, két dolgot mond. Az első: Reméljetek! Isten mindig kinyitja, és sosem becsukja az ajtókat. Ő az apa, aki ajtót nyit nekünk. A második: Ne féljetek a gyengédségtől! Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, hideg egyházzá válnak, mely nem tudja, hová megy, ideológiákba bonyolódik, és világias magatartásformák lepik el. Isten egyszerűsége azonban azt mondja neked: Menj tovább, simogató Atya vagyok számodra! Félek, amikor a keresztények elveszítik a reményüket és képességüket az ölelésre, a simogatásra. Talán ez az oka, hogy a jövőre tekintve gyakran beszélek a gyerekekről és az idősekről, vagyis a legvédtelenebbekről. Papi életemben, bejárva a plébánia területét, mindig azon voltam, hogy megéreztessen ezt a gyengédséget, főként a gyerekekkel és az idősekkel. Jó hatást tesz rám, és ilyenkor arra a gyengédségre gondolok, amellyel Isten szeret minket.

Miként lehet hinni abban, hogy Isten, akit a vallások végtelennek és mindenhatónak tartanak, ilyen kicsinyé válik?
-- A görög atyák ezt „szünkathabaszisznak”, isteni leereszkedésnek hívták. Isten leszáll hozzánk, és velünk van. Ez Isten egyik misztériuma. 2000-ben II. János Pál azt mondta Betlehemben, hogy Isten olyan kisgyermekké lett, aki teljesen egy apa és egy anya gondoskodásától függ. A karácsony ezért ad nekünk oly nagy örömet! Többé nem érezzük magunkat egyedül, mert Isten leszállt, hogy velünk legyen. Jézus olyan lett, mint egy közülünk, és értünk a legszörnyűbb véget, egy bűnöző halálát szenvedte el a kereszten.

Jézus születését nemegyszer édes kis meseként mutatják be, Isten azonban olyan világba születik, amelyben tömérdek a szenvedés és a nyomorúság.
-- Amit az evangéliumokban olvasunk, az örömüzenet. Az evangélisták örömről számolnak be. Nem taglalják az igazságtalan világ témáját, nem kérdezik, hogyan születhet meg Isten egy ilyen világban. Mindez annak az eredménye, ahogyan mi látjuk a világot: a szegényeket, a szűkölködésbe születni kénytelen gyerekeket. A karácsony nem a társadalmi igazságtalanság, nem a szegénység elleni szóemelés volt, hanem örömhirdetés. Minden más olyan következtetés, amelyet mi vonunk le belőle. Egyesek igazak, mások kevésbé igazak, ismét mások pedig megideologizáltak. A karácsony öröm, vallási jellegű öröm, belső, Istennel, fénnyel, békével teli öröm. Amikor valakinek nincs meg a képessége, vagy olyan emberi élethelyzetben van, amely nem engedi meg neki, hogy megértse ezt az örömet, akkor világias vidámságban éli meg az ünnepet. Ám a szívbeli öröm és a világias vidámság között különbség van!

Ez az első karácsonya pápaként, de egy olyan világban, ahol konfliktusok és háborúk vannak…
-- Isten sosem ad ajándékot annak, aki nem képes elfogadni. Ha megajándékoz minket a karácsonnyal, azért teszi, mert mindnyájunknak megvan a képessége, hogy megértse és elfogadja. Mindnyájunknak – a legszentebbtől a legbűnösebbig, a legtisztábbtól a legromlottabbig. A romlottnak is megvan ez a képessége: szegényke, lehet, hogy egy kissé berozsdásodva, de neki is megvan ez a képessége. A karácsony ebben a konfliktusokkal terhes korban Istennek a hívása, aki nekünk adja ezt az ajándékot. El akarjuk-e fogadni, vagy másféle ajándékot szeretnénk? Ez a karácsony ebben a háborúktól meggyötört világban Isten türelmére emlékezetet engem. Isten legfőbb erénye, melyről a Szentírás kifejezetten beszámol, az, hogy ő szeretet. Vár ránk, sosem fárad bele abba, hogy várjon ránk. Ajándékot ad, azután vár ránk. Ez pedig mindnyájunk életében történik. Van, aki nem vesz róla tudomást. Isten azonban türelmes, és karácsony éjszakájának békéje és derűje nem más, mint Isten velünk szemben tanúsított türelmének visszfénye.

(Az interjú 2. részét holnap adjuk közre)

Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.
Tőzsér Endre SP fordítása


„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (3. rész)



„Soha ne féljünk a gyengédségtől!” – karácsonyi interjú Ferenc pápával (3. rész)


A karácsonyról, a világméretű éhezésről, a gyerekek szenvedéséről, a kúria reformjáról, a női bíborosokról, az IOR-ról és a Szentföldre tervezett útról is beszélt a La Stampa olasz napilapnak adott karácsonyi interjújában a Szentatya.
„A karácsony számomra remény és gyengédség…” Ferenc pápa elmesélte a La Stampa-nak, hogyan tölti első karácsonyát Róma püspökeként. Szent Márta Ház, december 10, kedd, 12 óra 50 perc. A pápa az ebédlő melletti egyik teremben fogadott bennünket.

A másfél órás találkozás során kétszer is eltűnt Ferenc pápa arcáról a derű, melyet az egész világ megismert már: amikor az ártatlan gyerekek szenvedését említette, és amikor a világszerte jellemző éhezés tragédiájáról beszél. Az interjúban szól a többi keresztény felekezethez fűződő kapcsolatokról is, valamint a „vér ökumenizmusáról”, mely összeköti őket az üldöztetésben, megemlíti a házasság és a család kérdéseit, melyekről a következő szinódus tárgyal majd, válaszol arra az USA-ból érkező kritikára, mely őt „marxistának” tartja, és beszél az egyház és a politika kapcsolatártól.
A buzdításban megfontolt és merész lelkipásztori döntésekre biztatott a szentségekkel kapcsolatban. Mire gondolt?
-- Amikor megfontoltságról beszélek, nem megbénító hozzáállásra gondolok, hanem annak a személynek az erényére, aki kormányoz. A megfontoltság kormányzási erény. A merészség is az. Merészen és megfontoltan kell kormányozni. Beszéltem a keresztségről, valamint a szentáldozásról mint az előrehaladáshoz szükséges lelki eledelről, melyet orvosságként és nem jutalomként kell felfognunk. Voltak, akik azonnal az újraházasodott elváltaknak kiszolgáltatható szentségekre gondoltak, én azonban nem akartam konkrét esetek szintjére ereszkedni, hanem csak egy alapelvre akartam rámutatni. Arra kell törekednünk, hogy az emberek hitét inkább megkönnyítsük, mintsem ellenőrzés alatt tartsuk. Tavaly Argentínában szóvá tettem bizonyos papok viselkedését, akik nem keresztelték meg leányanyák gyermekeit. Beteg egy gondolkodásmód!

És mi van az újraházasodott elváltakkal?
-- A szentáldozásból való kizárás a második kapcsolatban élő elváltak számára nem szankció. Érdemes emlékezni erre. De erről nem írtam a buzdításban.

Tárgyal majd róla a püspökök következő szinódusa?
-- A szinodalitás fontos az egyházban: beszélünk majd a házasságról a maga egészében a februári konzisztórium ülésein. Azután szó lesz majd róla 2014 októberében a rendkívüli szinóduson, és még a rendes szinóduson is a rákövetkező évben. Ezeken sok mindent mélyebben meg fogunk vizsgálni és világosabban fogunk látni.

Hogy halad az ön nyolc „tanácsosának” a kúria reformja érdekében végzett munkája?
-- Hosszú a munka. Aki javaslatokkal akart előállni vagy ötleteket küldeni, már megtette. Bertello bíboros összegyűjtötte minden vatikáni dikasztérium észrevételeit. Kaptunk ötleteket a püspököktől is, a világ minden tájáról. Legutóbbi összejövetelükön a nyolc bíboros megállapította, hogy elérkezett az idő konkrét javaslatok megfogalmazására, és a következő találkozónkon, februárban, átadják majd nekem első indítványaikat. Mindig jelen vagyok a megbeszéléseken, kivéve a szerda délelőttöt a kihallgatás miatt. De nem beszélek, hanem csak hallgatok, és ez javamra van. Egy idős bíboros néhány hónapja azt mondta nekem: „A kúria reformját ön már elkezdte a Szent Márta Házban bemutatott napi szentmisékkel.” Ez alapján azt gondolom: a reform mindig először lelki és pasztorális kezdeményezésekkel, mintsem szervezeti változtatásokkal kezdődik.

Milyen a megfelelő viszony egyház és politika között?
-- A viszonynak egyszerre kell párhuzamosnak és összetartónak lennie. Párhuzamosnak, mert mindkettőnek megvan a maga útja és a maga sajátos feladata. Összetartónak egyedül a nép segítésében. Amikor a kapcsolatok először összetartanak, a nép nélkül vagy fütyülve a népre, elkezdődik az összeolvadás a politikai hatalommal, ami végül megrontja az egyházat: ügyletek, kompromisszumok… Párhuzamosan kell előrehaladni, mindenki a maga módszerével, a saját feladataival, a maga hivatásával. Összetartva egyedül a közjó érdekében. A politika nemes dolog, a szeretet gyakorlásának egyik legemelkedettebb formája, ahogyan VI. Pál mondta. Bemocskoljuk, ha ügyeskedésre használjuk. Az egyház és a hatalom kapcsolata is lehet romlott, ha nem egyedül a közjó érdekét szolgálja.

Megkérdezhetem, hogy lesznek-e női bíborosaink?
-- Ez csak egy szellemes felvetés, nem is tudom, honnan származik. Az egyházban a nőket értékelni és nem „klerikalizálni” kell. Aki női bíborosokat szeretne, kissé klerikalizmusban szenved.

Hogyan halad a Vatikán bankjának megtisztítása?
-- A referáló bizottságok jól dolgoznak. A Moneyval kedvező jelentést fogalmazott meg, a helyes úton járunk. Az IOR jövőjét majd meglátjuk. Például a Vatikán »központi bankja« az Apsa lenne. Az IOR-t azért hozták létre, hogy segítse az egyházi, missziós intézményeket, a szegény egyházakat. Aztán olyanná vált, amilyen most.

Egy évvel ezelőtt el tudta volna képzelni, hogy a 2013-as karácsonyt a Szent Péter-bazilikában ünnepli?
-- Egyáltalán nem.

Számított arra, hogy pápává választják?
-- Nem számítottam. Nem veszítettem el a lelki békémet, amikor láttam a szavazatok számának növekedését. Nyugodt maradtam. És az a béke ma is megvan bennem, az Úr ajándékának tartom. Az utolsó szavazatszámlálás után a Sixtus-kápolna közepére vezettek, és megkérdezték, vállalom-e. Igennel válaszoltam, és mondtam, hogy Ferencnek szeretném hívatni magam. Csak akkor vonultam vissza. A mellettünk lévő terembe vezettek, hogy átöltözzem. Aztán pedig, kevéssel azelőtt, hogy az erkélyre kiálltam volna, pár percre letérdeltem imádkozni Vallini és Hummes bíborossal a Pál-kápolnában.

Andrea Tornielli (Vatican Insider) La Stampa, 2013. december 15.
Tőzsér Endre SP fordítása

Adventi kalendárium 19.



Adventi kalendárium


Az idei adventben mindennap Ferenc pápa gondolataival készülünk Jézus születésének ünnepére, karácsonyra.
Isten előtt a szív számít: mennyire vagyunk nyitottak az ő számára, bízunk-e benne úgy, mint a gyermekek. De ez elgondolkodtat arról is, hogy az Egyházban és a hívő életben milyen különleges szerepe volt és van ma is a nőknek abban, hogy ajtót nyitunk az Úrnak, követjük őt, közvetítjük az ő arcát, mert a hit szemének mindig szüksége van a szeretet egyszerű és mély látására. Az apostoloknak és a tanítványoknak fáradságába került, hogy higgyenek. A nőknek nem.

Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk,
amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől.
Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát
mindig teljes hittel valljuk,
és áldozatos odaadással ünnepeljük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Advent negyedik hét hétfő



Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum.

Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

Advent negyedik hét hétfő

„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát"

Íme, karácsony tövében, a nagy örömünnep küszöbén, katolikus Egyházunk felhívja figyelmünket, hogy a küldetést elnyerteknek akadtak bőven nehézségei is, amelyeket a választottaknak vállalniuk kellett a cél érdekében. Minket is rá akar ébreszteni, hogy feladatok várnak ránk is, amelyekre bátran kell vállalkoznunk. Jézus történetében kétség kívül Mária kapja a legfontosabb feladatot. Amikor belép hozzá az angyal és köszönti őt, Mária megijed. Mit jelenthet ez a sosem hallott megszólítás: Kegyelemmel teljes. Isten természetfeletti ajándékait, a kegyelmeket célokhoz, tennivalókhoz adja. Hányféle célt rejt a kegyelemmel teljesség hangsúlyozása, melyeket esetleg neki teljesítenie kell? Meg tudom-e tenni? Az angyal nyugodt hangon válaszol ki sem mondott zavarára: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni". (Lk 1,30-32) Mária érti a teoforikus nevet, tudja, hogy ez azt jelenti: Jahveh a megváltó. Ismeri Izajás próféta könyvét is, ahol szó van egy szűzről, aki fiút szül, és annak a neve Emmánuel, vagyis: Velünk az Isten. A mikéntet tisztázó kérdésére ezt feleli az angyal: „a Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." (Lk 1,35) Mária ugyan akkor még nem ismeri a Szentlelket, de a kegyelem megsejteti vele a lényeget, hogy Istennél semmi sem lehetetlen", (Lk 1,37) tehát ő szűzen fogan és utána is szűz marad. Ekkor megnyugodva feleli: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint". (Lk 1,38) Amikor hazatér Erzsébetéktől, kissé már meglátszik alakján, hogy áldott állapotban van. József is észreveszi, nyugtalanná válik, nem érti, mi történhetett menyasszonyával. Mária is érzi, látja József aggodalmát. Istenre bízza a kétely tisztázását. Most is angyal segít: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől". (Mt 1,20-21) József tökéletesen megnyugszik, hogy Mária gyermeke a megváltó. József ez után már csak attól félhet, hogy hogy tudja vállalni új küldetését: hogy állja meg a helyét Isten Fia és édesanyja mellett? Nem kap percnyi örömöket, amelyekben a többi férj és édesapa részesül,de a kegyelem bőségesen pótolja természetfeletti örömökkel. Jézust szolgálja, gondoskodik róla, majd mesterségre tanítja a felnövő Istenembert. A mi feladatunkat is Isten jelölte ki. Mi is Urunk Jézust szolgáljuk. Szent Pál apostol írja: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindannyian eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége, hogy ne legyünk már ingatag gyermekek.Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, mindenegyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben".(Ef 4,11-16) Ezért ünnepeljük újra meg újra a Kisded születését minden évben, hogy merjünk melléje állni és kezdeni nőni vele együtt az örök feladathoz: kialakítani magunkban, segíteni, alakulni másokban is az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét. Félünk, hogy most ez nem sikerülhet, mert a sátán országa, a hazugság és a gyűlölet szellemisége túl erős? Jézus biztat: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot"(Jn 16,33)

Adventi kalendárium 18.



Adventi kalendárium


Az idei adventben mindennap Ferenc pápa gondolataival készülünk Jézus születésének ünnepére, karácsonyra.
Isten nem emberi szempontok szerint választ: Jézus születésének első tanúi, a pásztorok, egyszerű, alázatos emberek; a feltámadás első tanúi nők. Szép dolog ez. És ez egy kicsit a nők küldetése: az édesanyáké, a nőké! Tanúságot tenni gyermekeiknek, unokáiknak arról, hogy Jézus él, ő az Élő, a Feltámadott. Édesanyák és nők, végezzétek ezt a tanúságtételt!

Mindenható Istenünk,
a bűn szolgaságra vetett minket,
és így ősidők óta igája alatt görnyedünk.
Engedd, hogy Fiad születésének várva várt ünnepe
szabaddá tegyen minket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Advent negyedik vasárnap



Advent negyedik vasárnap

„A kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg"

Az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének nagy ünnepére minden papjának engedélyezi, hogy három szentmisét mondjon. Ezzel követi a karácsony megünneplésének eredeti szándékát: nemcsak emlékezni akar, hanem az Úr megváltást hozó áldozatával jelenvalóvá akarja tenni a szent eseményeket: éjfélkor a betlehemi barlangban felidézni a Kisded születését, hajnalban ugyanott visszaidézi a pásztorok látogatását, utána pedig elzarándokol a közösség Jeruzsálembe, ahol Jézus szent Testét és Vérét feláldozta értünk. Az éjféli misében bemutatkozik Jézus azzal az emberi testtel, amelyet a Szentlélek alkotott az Isteni Ige számára a Boldogságos Szűz Mária testéből, majd egyesítve a semmiből teremtett ember-lélekkel létrehozta Jézus emberségét. Betlehemben a születéskor befejeződik a názáreti történet: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni". (Lk 1,30-32) Maga a szülés Betlehemben történik, mert ősapja, Dávid király is ott született, és Mikeás próféta így jövendölt róla: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója". (Mik 5,1) a pásztorok látogatásának is szélesebb körű a jelentése. Az angyal ugyanis így hirdette nekik a Megváltó születését: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek". Lk 2,10-14) a betlehemi pásztorok miséje tehát igazolta, hogy a pásztorok nyomában nagy tömeg keresi már a minden jóakaratú embernek megígért békét. Utána elzarándokoltak a fővárosba, Jeruzsálembe. Ott kellett bemutatni a harmadik szentmisét, mert harminchárom év múlva ugyan, de a Betlehemben megszületett messiási Testet és Vért Jeruzsálemben áldozta fel Jézus a világ üdvösségéért. Jézussal ott vitáztak sok esetben a jeruzsálemi rabbik, farizeusok és írástudók a Messiás személyéről. Csodái és tanítása mellette tanúskodtak, hogy Ő a megígért Megváltó. Az ószövetségi törvényt Mózes közvetítette népének parancsba adta, hogy a jövendő Messiásnak majd engedelmeskedjenek. A nép Jézust vallotta Isten küldöttjének, meg kellett volna győződniük Jézus eredetéről: kinek a családjából származik és hol született. Ha ennek utánanéznek, azonnal megoldódnak nehézségeik, hiszen Jézus Dávid családjából született az ő városában, Betlehemben, csupán Heródes üldözése miatt költöztek el ősei a távoli Názáretbe. Ide zarándokolt tehát a hitvalló tömeg, figyelmeztetni a hitetleneket. Egyszer már súlyosan tévedtetek Jézus ügyében, gondolkodjatok és térjetek meg hozzá! János evangéliuma nektek is szól: „Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg".(Jn 1,17) Most is vár minden megtérői, mert „kegyelemből kegyelmet" osztogat a megtérőknek.A három karácsonyi mise gondolkodtassa el a rohamosan kereszténytelenedő
Európát, benne hazánkat is.Amióta Jézusnak hátat fordít Európa, rohamosan pusztulnak az isteni és emberi értékek, megy tönkre a hit, erkölcs, gazdaság is. Kiáltsunk a kegyelemért és a krisztusi békéért.