2013. december 25., szerda

Karácsony első napja



Karácsony első napja


December 25.Szerda

Kedveseim! Izajás próféta szavaival köszöntelek benneteket, akikre nyugodtan alkalmazható a csaknem háromezer éves jövendölés

„a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad"(Iz 9,1) Amikor Izajás ezeket a sorokat leírta, Asszíria készülődött, hogy lerohanja az északi zsidó államot, Izraelt. De megfenyegette a déli országot, Júdeát is, hogy lerombolja és tönkreteszi, népét fogságba hajtja. Az északi ország bálványokat imádott az egy igaz Isten helyett, elszegényítette népét a király és udvara fényűző életmódjának fianszíroztatása miatt.A pusztulás veszélyében üzente Isten Júdeának a fentebbi örömhírt: nektek, híveimnek nagy világosságot támasztok. Mi volt ez a vigasztaló fény?„íme, a szűz fogan és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogják hívni" (Iz 7,14), 
ami annyit jelent: Velünk az Isten! Nekünk ezt a világosságot ragyogtatta fel az Úr, amikor őseink letelepedtek, és mi, a tiszta egyistenhívők megtanultuk, hogy Szűz Mária már ezer évvel korábban méhébe foganta Isten egyszülött Fiát, akit a betlehemi éjszaka sötétjében világra szült egy barlang mélyén. Aztán angyalokat küldött a pásztorokhoz, akik nyájukat őrizték az éjszakában. Ezek a pásztorok látva a mennyei fényt, amely a nappal fényénél százszorta világosabb, megrémültek. De az angyal, aki legelőször szólt hozzájuk, megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve".(Lk 2,10-12)„Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (13-14) Az angyalok ezután visszamentek a mennyekbe, a pásztorok pedig a hunyorgó csillagfényben elgyalogoltak Betlehembe. Ott „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak." (16-17). A jó hír tehát hozzánk is eljutott. Népünk befogadta a betlehemi fényt. Ezt a fényt tovább növelték bennünk a századok. Tudósaink: Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter és még sokan Európát is gazdagították hitük fényével. Európa is megtanulta, hogy a magyar nép Mária országa lett. Nem is volt végzetes bajunk mindaddig, amíg a szép fehér fényű csillagokat be nem mázolták piros embervérrel, Istenragyogó igazságait el nem kenték az ideológiával a tudatos mellébeszéléssel, hazugságok özönével, a megváltói önzetlen szeretetet pedig fel nem váltotta a legbarbárabb önzés. Mit tehetünk, hogy újra Isten boldog népe legyünk? Kövessük Szent Pál Tituszhoz írt gondolatait: „Testvéreim! Istenüdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal. Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen"(Tit 2,11-14) 
Adja az Úr, hogy mihamarabb így legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése