2010. augusztus 14., szombat

Augusztus 14. szombat



Jöjjetek, Atyám áldottai - mondja az Úr.
Bizony mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül
is eggyel tettetek, velem tettétek.


"Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért..." A ma ünnepelt Szent Maximilián Mária Kolbe áldozópap is ezt tette. Az auschwitzi haláltáborban raboskodva egy alkalommal önként jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Megélte a szeretetnek egy sokkal mélyebb, halálon túlmutató üzenetét. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyit ért ez az áldozat? Mennyire volt értelmetlen és kilátástalan egy olyan helyen, ahol mindenki tudta, hogy a halál vár reá? Bizony mondom nektek, hogy ez az áldozat igazán itt volt nagy fontosságú és nagy értékű! Megölni, életét elvenni csak olyan embernek lehet, aki körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Olyantól nem lehet az életet elvenni, aki azt önként felajánlja és ezzel örök életre váltja azt. Felmerül egyben az a kérdés is, hogy vajon ma, amikor nincsenek háborúk, nincsenek koncentrációs táborok, vajon szükség van-e áldozatra? Vajon vállaljuk-e nap, mint nap bátran a szeretet áldozatát? Tudjuk-e életünket adni szeretteinkért? Fel vagyunk-e készülve arra, hogy ezt megtegyük, ha egy váratlan helyzet ezt kívánja? Akkor is, ha ez fájdalmat, meghalását jelenti addigi minden emberi vágyainknak, terveinknek? "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt." Isten kiválasztott minket szeretetének munkatársává. Születéssünkor, amikor az élettelen test megkapja az éltető lelket Isten belekódolja egész elkövetkezendő életünket. Ő dönt, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, választhatunk mi is, de a szeretet ott él minden pólyában fekvő csecsemőben, ahogy feltekint édesanyjára, és édesapjára. Kezünk az ő keze, szívünk az ő szíve e szerint kell élnünk és meghalnunk.


Jóságos Atyánk, te megerősítettél minket egyszülött Fiad testével és vérével. Tedd lobogóvá a mi szívünkben is azt a szeretetet, amelyet Szent Maximilián Kolbe áldozópap és vértanú e szent lakomából merített. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Augusztus 13. péntek



Kiválasztotta és főpapjává szentelte őt az Úr,
megnyitotta kincstárát és elhalmozta őt kegyelmeivel.


"Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!...Legeltesd juhaimat!"A feltámadott Jézus Krisztus ezzel a kijelentéssel bele is építi egyháza életébe a pásztor-elvet. Csodáljuk Jézus Krisztus bátorságát, hogy merte Péter apostolra bízni a legfőbb vezetést. Arra a Péter apostolra, arra a szangvinikus, botladozó emberre, és az őt követőkre bízza önmagát és mindazokat az embereket, akik szavukra, tanításukra, igehirdetésükre hinni fognak benne. Bármennyire is csodálkozunk ezen a cselekedeten, Jézus Krisztus mégis megtette ezt a hihetetlen lépést. Talán Péter szeretetvallomásának harmadik válaszában rejtőzik e hihetetlen tettre a magyarázat. Ugyanis Jézus Krisztus valóban mindent tud. Mindent tud, de nemcsak Szent Péter apostolról, nemcsak az akkori és későbbi lelkipásztorokról, hanem minden egyes emberről, aki valaha erre a földre megszületett. Jézus Krisztus minden emberi lélek főpásztora. Tudta pontosan azt is, hogy követői nem fognak mindig a hivatásuk magaslatán állani, tudta hiszen ők is egyszerű emberből vannak, mint minden más hivatás gyakorlói. Mégis éppen rájuk van szüksége! Azért volt rájuk szüksége, mert nagyon jól tudta, hogy szeretik őt! Szeretik őt minden gyarlóságuk, minden emberi hibájukkal együtt. A botladozó szolgákon keresztül is remekül érvényesül Jézus Krisztus világot megszentelő akarata.


Urunk, Istenünk, add, hogy az áldozat, amelyben részesültünk, szítsa fel bennünk az odaadó szeretet lábgját, amely Boldog XI. Ince pápát képessé tette arra, hogy egész életét az Egyház szolgálatára szentelje. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 13., péntek

Augusztus 12. csütörtök



Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


"Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?" - hangzik fel Péter apostolnak a kérdése. Jézus Krisztus a felebaráti szeretethez azonnal hozzákapcsolja a megbocsátás gesztusát. Péter ezért kérdezi őt. És a kérdésében azzal, hogy beleveszi "hányszor", már óhatatlanul is határok közé szorítja a szeretetnek ezt a magasztos gesztusát. És amilyen konkrét, célzott volt a kérdés, szinte már provokatív, olyan egyértelmű Jézus Krisztus válasza is: határtalanul, mindig. Óriási különbség van a tízezer talentum és a száz dénár között. Akkora ez a tátongó különbség, mint a végtelen Isten megbocsátó szeretete, és az ember mindig szűkre szabott kicsinyes irgalma között. Ahogy sokszor, gépiesen mondjuk az Úr imájában a Miatyánkban: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Azt kérjük ebben az imában, hogy úgy bocsásson meg nekünk az Isten, ahogy mi is megtudunk bocsátani embertársainknak? Lehet, hogy nem így gondoljuk, de az ima jól megszerkesztett szövege ezúttal nem hagy számunkra kiskaput. Pontosan azt a megbocsátást kapjuk, amelyet adni tudunk és ha ez valótlan, akkor épp olyan valótlan lesz a felénk érkező megbocsátás is az utolsó napon.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek ereje táplál, Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnő példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 12., csütörtök

Augusztus 11. szerda



Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,
aki égő lámpával ment Krisztus elé.


"Sőt mindaz, aki elhagyja értem..., százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet." Péter apostol teljesen megszokott emberi módon gondolkodik: valamit valamiért. A zsidóknál, akik leginkább kereskedésből éltek ez teljesen megszokott bevált gyakorlat volt, szinte fel sem merült bennük, hogy önzetlenül bármit is megtegyenek még Istennel szemben sem. Péter apostol így folytatja az elmélkedést: Ha már egyszer elhagytunk mindent, jó lenni azért tudni, hogy mindezért mekkora jutalom lesz az ellenszolgáltatása. Jézus Krisztus talán éppen meglepő módon nyíltan meg is felel a kérdésre, és százannyit ígér. Amit Istennek adunk, azt százszorosan kapjuk vissza Istentől. Sőt mi még semmit sem adtunk neki és ő már annyit ad, amelyet meghálálni sem tudunk egy életen át és ez nem más, mint az életünk. Ha valakinek segítünk, akkor az rövidesen valamilyen formában vissza is jön. Ahogy a szólás is mondja, Isten soha nem marad adósa senkinek. Ha figyelmet, áldozatot, türelmet adunk Istennek, megtapasztaljuk, hogy ő viszonozni fogja. Figyeljük meg hétköznapjainkat, és megdöbbenünk, hogy mennyire Isten irányítja életünk eseményeit. Assisi Szent Klára mindenét elhagyta és viszonzásul megkapta Istent. És vajon mi ragaszkodunk-e görcsösen valamihez az életünkben?


Urunk, Istenünk, te isteni adományoddal erősítettél meg minket. Add, hogy Szent Klára szűz példáját követve Jézus szenvedését hordozzuk halandó testünkben, és minden igyekezetünkkel hozzád ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 11., szerda

Augusztus 10. kedd



Íme, Szent Lőrinc,
aki életét az Egyház szegényeinek szolgálatára szentelte,
ezért a vértanúág lett jutalma,
hogy ragyogó arccal lépjen az Úr Jézus Krisztus elé.


"Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad..." Az ilyen ember az, aki csak magára gondol. Önmagát akarja megvalósítani, önmagának él és vágyait kergeti, szereti az életét, és végül mégis mindent elveszít, amit addig olyan görcsösen markolt, szorított magához. Mert mi is az élet? Születés és halál. De ahogyan a mag is elhal, amikor a földbe kerül és mégis halálából sok-sok új élet fakad. Ilyen az élet a növény és az állatvilágban is. Ilyen az élete az embernek is. Amikor gyermekünk, gyermekeink születnek mi is meghalunk egy kicsit, hiszen már nem csak magunknak kell élnünk, hanem gyermekeinknek is, és olyan dolgokról kell lemondanunk, amelyekről addig nem kellett. Ez az igazi emberi élet. Lemondás a magunk érdekeiről és alázattal szolgálni embertársainkat, családunkat, Istenünket. Ha nem tudjuk szeretetben szolgálni testvéreinket, magunkra maradunk, mint a búzaszem föld nélkül. Jézus Krisztus itt azt tanítja, merjük úgy élni életünket, hogy közben nap mint nap meghaljunk önmagunknak. Ezekből a meghalásokból pedig mindig egy új élet születik, termés érik. Szent Lőrinc diakónus szeretetből szolgálta Jézus Krisztust a koldusokban, a bénákban, a betegekben, és "az egyház kincseit" bennük mutatta be hóhérainak. Vállalta a halált is, követve Jézus Krisztus útját. Így ahol az Úr van, ott van már a szolgája is.


Szent ajándékaiddal eltelve, kérve kérünk, Istenünk, hogy amint Szent Lőrinc diakónus ünnepén köteles szolgálatunkat bemutatjuk előtted, érezzük magunkban megváltó kegyelmed növekedését. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 10., kedd

Augusztus 9. hétfő



Nem akarok mással dicsekedni,
mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.
Általa keresztre szegezték nekem a világot,
és engem is a világnak.


Isten országa a mennyben azt sugallja nekünk, hogy földi életünket okosan, megfontoltan éljük. Vagyis gondoljunk már itt a földön jó előre a halálunk után következő életünkre az örök életünkre, amelyet testünket levetve a lelkünknek nyerhetünk meg. Aki visz olajat lámpásába, az az örök élet szempontjai szerint rendezi be életét. Mert a vőlegény bármikor megérkezhet, bármelyik napon, bármelyik órában, bármelyik pillanatban! Legyünk tehát éberek, és ne ringasson álomba a várakozás. Lámpásaink fényét a jó cselekedeteink olaja táplálja mindenkor. Ezt ismerte fel Edith Stein, amikor feladta zsidó vallását és megkeresztelkedett. Nagy hatással volt rá Avilai Szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos maradandó találkozás. Egyre jobban fénylett lelki lámpása, mert volt tartalék olaja hozzá, olyan forrásból, amely nem apad ki sohasem. Ebből a fényből áradt a Vőlegényre is, amikor megérkezett az auschwitzi koncentrációs táborba, a közismert haláltáborba. Vértanúsága Isten iránti szeretetéről tesz tanúságot, arról a szeretetről, amellyel a lámpásának olaja táplálkozott, és amellyel az embereket és magát az Istent is szerette.


Irgalmas Istenünk, engedd, hogy amikor Szent Teréz Benedikta vértanút tiszteljük, a dicsőséges keresztfának gyümölcsei erősítsék meg szívünket, ho9gy hozzád hűségesen ragaszkodjunk a földön, és méltók legyünk arra, hogy az örök hazába eljutva az életfájáról együnk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 9., hétfő

Augusztus 8. vasárnap



Tekints szövetségedre, Istenünk,
és ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót.
Kelj fel, Uram, védd meg ügyedet,
és hallgasd meg a hozzád könyörgők szavát.


Mikor jön el az Úr? Hányszor elhangzik ez a kérdés, de ez nem ránk van bízva ez Istennek a legbensőbb titka! Legyünk hát mindig rendkívül éberek, mert nem ismerjük sem a napot, sem az órát, sem a percet. A várakozás nem semmittevést jelent, hanem éppen ellenkezőleg aktív készülődést. Az örök életre várakozó hitről szól a mai igeliturgia.

Az olvasmányban a szabadulás éjszakájáról hallunk. Az egyiptomiaknak ez az éjszaka a halál éjszakája, mert nem hittek fikarcnyit sem Isten üzenetében. A zsidó nép ellenben hit Isten ígéretének, és megmenekült a pusztulástól. A hit jelenléte, illetve a hit hiánya határozza meg a két nép jövőbeni sorsát. A hit hiánya miatt pusztulnak el ma is öröknek hit társadalmak, társadalmi formációk. A hit hiánya miatt válnak embertelenné az emberek ezekben a társadalmakban.

Ábrahám egész életét szintén a hit határozta meg. Hittel engedelmeskedik Istennek, elhagyja földjét, és bátran elindul az ismeretlenbe. Az évek súlya alatt meggörnyedve elgyöngülve hite által kap fiúgyermeket a már ugyancsak megöregedett Sárától. Hitében készen áll arra, hogy isteni parancsra habozás nélkül feláldozza Izsákot, egyetlen fiát, pedig tőle várta az Istentől megígért utódokat. Ábrahám minden élethelyzetben hisz! Hit akkor is, amikor lehetetlen helyzetben gyermeket ígért neki az Úr és hit akkor is, amikor ugyan ez az Úr, aki gyermeket adott neki, most visszakéri azt tőle. Ezzel tanúsítja, hogy a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk mégis létezik. Mi is így kellene, hogy higgyünk nemcsak akkor, amikor bajban vagyunk és megsegít bennünket, hanem akkor is, amikor jól megy dolgunk és boldogok vagyunk. Ezzel a hittel várja Isten ígéreteinek beteljesedését. Vár, nem csügged el, mert nem földi értékekben remél, hanem Istenben, amely sosem lehet földi érték!

Istenre mered-e bízni az életedet? Akkor is, ha megpróbál? Akkor is, ha azt kéri tőled, ami a legdrágább a számodra, a legféltettebb kincsedet?

Az evangélium is várakozásra hív: "Legyetek ti is készen." Ez a várakozás nem ismer semmiféle félelmet! Jézus Krisztus tanítványainak, noha kevesen vannak, nem szabad félniük, hogy elvesznek ebben az emberekkel tele világban, mert az Atya az országának örököseivé tette őket. Viszont akárcsak Ábrahámnak, nekik is le kell mondaniuk minden földi biztonságról, családról, szülőkről, testvérekről, gyermekekről, ráhagyatkozva Isten gondviselő szeretetére.

Emberségünkből tör fel a vágy, hogy az emberfeletti erőket uralmunk alá hajtsuk. Jézus Krisztus azzal lep meg bennünket, hogy az emberi képzeletet messze felülmúló valóság vár hűséges követőire. Maga az Isten "jár körül és felszolgál". Ez azt jelenti, hogy Isten szolgálatkészen várja, hogy teljesíthesse, amit az ember szíve kíván. Jézus Krisztus ki meri mondani: "Semmi sem lesz nektek lehetetlen." Az igaz, hogy most ezt még nem tapasztalhatjuk meg. Miért? Azért, mert nem tudnánk mit kezdeni ezzel az erővel. Gondoljunk bele! Mit csinálna a szabad akarattal rendelkező ember a Teremtő végtelen erejének birtokában? Azt hiszem, hogy még csak belegondolni is hajmeresztő dolog.

Az egyéni eszkatológiára vonatkoztatva az őrváltások értelmezhetőek az emberi életkor időbeli szakaszaira. Ez esetben a várakozásban kitartó szolga hite egyre értékesebb lesz. Aki pedig feladja ezt a hitet, egyre értéktelenebbé válik. A várakozás feladása ugyanis, az értékrend feladását is jelenti. Az egymás ellen forduló szolgák nem az Isten országa és Jézus Krisztus törvényei szerint, hanem a világ farkastörvényei szerint élik az életüket. Viselkedésük alapja az a gondolkodás, hogy most, ma kell élni, most kell, ma boldognak lenni, most, ma kell kihasználni a vagyont, a gazdagságot, a lehetőségeket és magukat az embereket. Erre épül fel a mai fogyasztói társadalom.

Aki hűséges, az másként gondolkodik. Úgy gondolja, az egész világnak ő nem a tulajdonosa, hanem csupán időleges használója. Ebben a világban minden a múló időben létezik, ezért sohase aggódj túlságosan az ideig való dolgok miatt. Viszont az időt jól használd, mert halálod pillanatában, amelyet nem ismerhetsz, átlépve Isten időtlen valóságába, megkérdezi, felteszi a kérdést, hogy vajon mit tettél a rád bízott lehetőségekkel. Ismered Urad akaratát?


Istenünk, a tőled kapott szentségi eledel vétele üdvözítsen minket és erősítsen meg, hogy mindig igazságod fényében járjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus 7. szombat



Tengernyi csapás hull az igazakra,
de mindezekből kiszabadítja az Úr őket.
Megőrzi minden csontjukat,
hogy azokból egy sem törhet össze.


Gyönge a ti hitetek - mondja Jézus Krisztus a tanítványoknak, de persze nemcsak nekik, hanem nekünk is két ezer évvel későbbi tanítványainak is, mert bizony Testvéreim talán mi is megérdemeljük, hogy ugyanezt a szemünkre vesse. Tegnap még örömmel, boldogsággal eltelve a hegyen abban gyönyörködtünk, hogy Jézus Krisztus színeváltozásával megmutatta nekünk a hegyen isteni fölségét, de ahogy leértünk a völgybe, úgy már mi is a régiek lettünk, lesüllyedtünk a hétköznapok bizonytalanságába. De talán ezek a szavak nem is korholni akarnak minket tetteink, viselkedésünk hétköznapisága miatt, nem elmarasztal bennünket, hiszen ő ismeri igazán minden emberi gyöngeségünket, hiszen ő is emberré lett és átélte a mi mindennapjaink minden kisértését. Éppen ellenkezőleg: a hit erejéről és fontosságáról beszél. Azt akarja, hogy egyre erősebb legyen a hitünk őbenne, mint Péter apostolban, aki a vízen járó Jézus Krisztust meglátva maga is a vízen járva indul meg feléje, de a körülmények miatt veszít hitéből és rögtön süllyedni kezd. Jézus Krisztus azt akarja, hogy ne önmagunk erejében, képességeinkben vagy földi javainkban bízzunk, hanem engedjük át a főszerepet neki életünkben és akkor mi is tudunk majd vízen sétálni. Ne mi akarjunk csodát tenni, hogy fitogtassuk hatalmunkat, erőnket, nagyságunkat embertársaink felé, hanem általunk Jézus Krisztus tegyen csodát és övé legyen minden dicsőség, mert mindig az övé minden dicsőség és minden kudarc, amelyet Megváltott népe elkövet.


Mennyei kenyérrel tápláltál és Krisztusban egy testté tettél minket, Istenünk. Add, kérünk, hogy az ő szeretetétől soha el ne szakadjunk, és szent vértanúidnak, Szixtusz pápának és társainak példája nyomán minden megpróbáltatásban helytálljunk Krisztusért, aki szeretett minket. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


Augusztus 6. péntek



A ragyogó felhőben megjelent a Szentlélek,
és az Atya hangja hallatszott:
Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik, őt hallgassátok.


Mester, jó nekünk itt lennünk! - hányszor kiáltunk fel mi is boldogan Péter apostollal együtt, amikor vasárnaponként, vagy ünnepnapokon a templomban összegyűlünk azokkal, akiket jól ismerünk, akik a barátaink, és akikkel együtt énekelve, imádkozva megtapasztaljuk Jézus Krisztus közelségét. Feltekintünk a piros fényben úszó ember nagyságú megfeszített Krisztus főoltárunkra, ahol nem egy halott embert láttunk, hanem egy örökké élő Megváltó Istent. Innen tudhatjuk minden alkalommal, hogy ő velünk van minden napunkon, az ő tekintete minden lépésünket bátorítóan kíséri figyelemmel. Krisztus-követésünk éppen ezért sosem egyszeri élmény, vagy rövid ideig tartó lelkesedés, amely az adott pillanatban szép, és amely örömet okoz, de csak olyat, mint egy ajándékba kapott szép tárgy, de hamar elmúlik és odakerül a többi megunt vacak mellé, amelyre már nem is igen emlékszünk, hogy miért és mikor is kaptuk. Az igazi Krisztus élmény olyan pillanat, amely sosem múlhat el. Van úgy bizony sokszor életünkben, hogy egy-egy pillanatra megfeledkezünk róla, de ha ismét feltekintünk a megfeszített, ölelésre tárt karjára, mindig visszatér, mindig fellángol a lelkünkben. A hegyről le kell jönnünk mi sem maradhatunk mindig ott fent vele. Jézus Krisztus dicsőségét így nem is láthatjuk minden percben, de amikor lejövünk a mi Klastrom-hegyünkről ne csak az élményt vigyük magunkkal, hanem magát Jézus Krisztust is, aki eloszlatja félelmeinket, aki valóban az Atya szeretett Fia, és akinek tanítására érdemes figyelni, akinek tanítása szerint érdemes élni.


Kérünk, Istenünk, hogy a mennyei táplálék, amelyet magunkhoz vettünk, alakítson minket hasonlóvá szent Fiadhoz, akinek isteni dicsőségét színeváltozásával akartad megmutatni. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


Augusztus 5. csütörtök



Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a királyt,
aki az ég és a föld Ura,
mindörökkön-örökké.


Te kinek tartod Jézus Krisztust? Nagyon komoly és kemény kérdés ez, amely nemcsak az apostolokhoz szól kíméletlen nyíltsággal abban az időben, hanem nekünk is mindennap, amelyre a jó Isten jóvoltából felnyithatjuk a szemünket. Válaszolnunk kell, de most mégse gondolkozzunk azon, hogy melyik szép hitvallást mondjuk el Jézus Krisztusnak. Ne gondolkodjunk bonyolult megfogalmazásokra, hanem mondjuk rögtön azt, ami a szívünkben eszünkbe jut. Most ne forgassuk fejünkben a Hiszekegy történelmi megfogalmazásait! Ne gondoljunk arra sem, hogy mások, hogyan tettek tanúságot Jézus Krisztusról életükkel, vagy halálukkal. Próbáljuk meg most saját magunkat adni válaszul. Most ne azokra a pillanatokra emlékezzünk, amikor megszólítottuk őt kérésünkkel, vagy hálaadásunkkal! De mondjuk el neki, minden nap, minden reggel, minden este, hogy végtelenül szeretjük! És ő azt fogja válaszolni nekünk, hogy boldogok vagyunk! Boldogok, mert boldogok mindazok, akik Jézus Krisztust a szeretetnek tartják, a szeretet végtelen és kiapadhatatlan forrásának.


Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük az égi kenyeret. Kérjük kegyelmedet, hogy akik Szűz Máriát örvendezve ünnepeljük, őt követve mi is méltók legyünk a megváltás művét szolgálni. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!