Útravaló – 2019. május 4.

Útravaló – 2019. május 4.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Az élet hozta zavarok, mint például a születő Egyházban keletkezett feszültség a zsidókból és pogányokból lett hívek között, nem vezethetett szakadáshoz, hanem a Szentírásban ránk hagyott apostoli szolgálat új rendjének, a diakonátusnak a létrejöttével megoldódott. Voltak idők, amikor a diakónusok a mainál lényegesen több feladatot láttak el az Egyházban, máskor pedig kevesebb szerepet játszottak Isten országának építésében. Ma ismét több teendő hárul rájuk. A diakónusok nem tudják ellátni az apostolok Krisztus adta küldetését, de bizonyos szempontból pótolhatják, helyettesíthetik a lelkipásztorokat, s így átvezetik Isten ma élő népét a paphiányos korszakon. Akinek ezt a hivatást adja a gondviselés, az lehetőségeihez mérten fogadja el, készüljön föl a diakónusi szolgálatra, és szerezze meg hozzá a diakonátus szentségi kegyelmét.

A pápa bányaipari szakemberekhez: A közjó és a közös ház iránt felelősséggel

A pápa bányaipari szakemberekhez: A közjó és a közös ház iránt felelősséggel

Ferenc pápa pénteken délben a Kelemen-teremben kihallgatáson fogadta a „Bányaipar a közjóért” elnevezésű konferencia résztvevőit, akik az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztérium szervezésében ezekben a napokban tartották Rómában tanácskozásukat. A pápa a Laudato si kezdetű enciklikája jegyében értelmezte a bányaipar feladatait, tekintettel a közjóra és a közös otthon megóvására.

A Szentatya hasznosnak nevezte a konferenciát, mely párbeszédet folytat a bányaipar szakembereivel a közös házunk megóvása érdekében. A közös ház helyzete bizonytalanná vált a nyereségérdekelt gazdaságpolitika következtében, mely illuzórikus módon a gazdaság határtalan növekedésével számol. A piac önmagában nem tudja biztosítani az átfogó emberi fejlődést, ezért paradigmaváltásra van szükség – állította a Szentatya.

A bányaipari tevékenység álljon az emberi személy szolgálatában

A bányaipar, mint minden emberi tevékenység – Szent VI. Pál pápa szavával szólva – az egész emberi közösség szolgálatában áll, és ez az elv alkotja az egyház szociális tanításának az alapját. Ebbe a tevékenységbe be kell vonni a helyi közösségeket, mert megegyezést kell keresni a különféle társadalmi szereplők között, különös tekintettel a helyi lakosokra. A bányaipari tevékenység álljon az emberi személy szolgálatában és ne fordítva – szögezte le a pápa. Isten előtt minden egyes emberi személy egyenlőképpen fontos, ezért a bányaipari dolgozók és a helyi lakosok érdekei vitán felül állnak. Biztosítanunk kell, hogy a bányaipari tevékenység mindenki átfogó fejlődéséhez vezessen.

A körforgásos gazdaság modelljét használjátok

Ferenc pápa harmadik helyen a körforgásos gazdaság fejlődését bátorította a bányaipari szektorban. Utalt a dél-amerikai püspökök legutóbbi pásztorlevelére, melyben éppen a mindent kiaknázás veszélyeire figyelmeztetnek. El kell utasítani a leselejtezés kultúráját, mely nem hasznosítja újra a használt termékeket. Előnyben kell részesíteni az olyan gazdasági modelleket, melyek a csökkentés, az újrahasznosítás és a visszaforgatás gondolata jegyében járnak el. Végül Ferenc pápa fontosnak nevezte a jövőbe tekintést, mely számba veszi azt, hogy mit akar és mit tud a következő nemzedékekre hagyni a jelenkor gazdagságából.

Húsvét második hét szombatja

Húsvét második hét szombatja

A húsvéti időszakban újra felidézzük Jézus vízen járásának eseményét, erről olvasunk a mai evangéliumban. E csodával Jézus azt bizonyítja, hogy úr a természet felett, ha akarja, nem vonatkoznak rá ennek a világnak a fizikai törvényei. A vízen járással igazolja tanítványai előtt, hogy valóban Isten. Az esetnél lényeges Jézus bátorító szava: „Én vagyok, ne féljetek!”
E három elemmel a feltámadt Jézus megjelenései alkalmával is találkozunk. A feltámadt Krisztus megdicsőült testére már nem vonatkoznak a fizikai törvények, nem jelent számára akadályt a zárt ajtó, képes bárhol megjelenni. Feltámadása utáni megjelenéseivel Jézus igazolja övéi előtt, hogy valóban Isten. A félelmükben bezárkózó apostolokat így köszönti: „Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek!” (Lk 24,36).
A vízen járás csodáját és a Feltámadott megjelenéseit, még egy negyedik elem is összeköti, amely a mi számunkra nyújt fontos vigasztalást: az Úr nem hagyja magára tanítványait, hanem a nehéz, kilátástalan helyzetben is övéivel marad és vezeti őket a biztos cél felé. Ezt érezhették meg az ellenszélben evező tanítványok, ezt érezték a félelmükben bezárkózó apostolok és mi is ezt érezhetjük, amikor az élet gondja keresztként nehezedik ránk. Az Úr velünk van, megnyugtat minket, és reményt, a feltámadás reményét önti belénk, hogy megingásaink, megtorpanásaink után újra elinduljunk és továbbhaladjunk az üdvösség felé.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Köszönöm megnyugtató szavaid!

Útravaló – 2019. május 3.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Életem jelmondata lett Jézusnak az a kijelentése, amit még a gimnáziumban hallottam először, egy prédikációban: „Én vagyok az Út, az Igazág és az Élet.” Ezt idézi a mai evangélium. Mindenki számára élet fakadhat e szavakból. Mert zavaros világunkban megóvnak attól, hogy kárba vesszen csak egyszer megjárható emberi életünk. A mai, titkos hatalmak által irányított tömegtájékoztatás ugyanis mindent a tudtunkra ad, ám semmiféle eligazítással nem szolgál azzal kapcsolatban, hogy az egymást követő nemzedékek tagjai miként élhetnének olyan életet, amit meg nem bánnak. „Az Út, az Igazság és az Élet” hiteles elfogadása kétezer év óta még senkire nem hozott szégyent. Szolgálta az emberiség előrehaladását. A nyomában járó embert megérlelte az örök életre. Ma is érvényes ez az Istentől kapott apostoli örökség.

Nemzettudat és globalizáció – A Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjaival találkozott a Szentatya

Május 1. és 3. között tartják plenáris ülésüket a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjai a Vatikánban. A tanácskozás témája: „Nemzet, állam, nemzetállam”. Ferenc pápa május 2-án fogadta a résztvevőket.

Ferenc pápa beszédében rámutatott, az Egyház mindig buzdított a saját nép, a haza szeretetére, ugyanakkor hangsúlyozza a más kultúrák, az idegen népek hagyományainak és szokásainak tiszteletben tartását is. Az Egyház mindig óva intett a hazaszeretet torzulásaitól, amelyek mások kirekesztését és gyűlöletét eredményezhetik; a túlzott nacionalizmustól, ami falakat emel, illetve rasszizmussá vagy antiszemitizmussá válik.

A pápa megjegyezte, hogy az államok gyakran válnak a domináns csoportok érdekeinek kiszolgálóivá, többnyire a gazdasági haszon érdekében, elnyomva az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségeket, amelyek az adott állam területén élnek.

Az a mód, ahogyan egy nemzet fogadja a bevándorlókat, megmutatja az emberi méltóságról alkotott elképzelését és az emberiséggel való kapcsolatát. Az állam, amely felébreszti saját népe nacionalista érzelmeit más nemzetek vagy népcsoportok ellen, nem teljesíti küldetését – hangsúlyozta Ferenc pápa, és rámutatott: a történelem bizonyítja, hova vezetnek az ilyenfajta eltorzulások.

A nemzetállamról szólva a Szentatya kiemelte, azt nem lehet abszolútnak és „szigetnek” tekinteni. Utalt a szubszidiaritás elvére, emlékeztetve, hogy Európa a világháború után elindult a népek közötti közeledés útján. Majd annak a reményének adott hangot, hogy a földrész nem veszíti el azokat az eredményeket, amelyeket elért ezen az úton. A nemzetek közötti együttműködéshez szükség van a multilateralizmus megerősítésére, amely szemben áll az új nacionalista nyomással és a hegemóniára törekvő politikával. Ezáltal az emberiség elkerülheti a fegyveres konfliktusokat, valamint elháríthatja a nagyhatalmi gazdasági és ideológiai gyarmatosítás veszélyét. Enyhíthetjük az erősebb uralmát a gyengébb felett, figyelve a globális dimenzióra, de nem szem elől tévesztve a helyi, a nemzeti és a regionális dimenziót.

Ferenc pápa a globalizáció azon formájának megvalósítására hívott, amely minden nép, nemzet és az emberiség kollektív identitásának kölcsönös elismerésén alapul. Ezen alapelv szerint az egész előrébb való, mint a rész, és ez pedig elvezet a béke és az összhang állapotához.

A pápa aggodalmának adott hangot amiatt, hogy úgy tűnik, a többoldalú nukleáris leszerelés időszaka véget ért, a kérdés már nem kavarja fel azon nemzetek politikai vezetőinek lelkiismeretét, amelyek atomfegyverekkel rendelkeznek. Éppen ellenkezőleg, a nukleáris konfliktusok új korszaka kezd kialakulni, eltörlik a közelmúltban elért eredményeket, növelve a háborús kockázatot. „Ha támadó és védekező nukleáris fegyvereket telepítenek a Földön és az űrben, akkor az növeli és nem csökkenti a nukleáris holokauszt veszélyét” – figyelmeztetett a Szentatya.

Beszéde végén arra buzdította a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjait, hogy mozdítsák elő a megújult nemzetközi szolidaritást az emberi méltóság, a közjó, a teremtett világ és a béke tiszteletben tartásával.