Húsvét második hét keddje

Húsvét második hét keddje

Nikodémust továbbra is a lelki újjászületés témája érdekli. Érdeklődését fokozták Jézus kijelentései az előzményekben. Kérdései személyes vágyakozásáról árulkodnak: át szeretné élni azt az újjászületést, amiről Jézus beszél neki. Jézus megérzi Nikodémus vágyakozását, észreveszi jószándékát, és látja, hogy szeretne megújulni vallásosságában. Ezért válasza arra irányul, hogy megnyissa ennek a jószándékú embernek az értelmét új dolgok felismerésére. Fel akarja emelni Nikodémus tekintetét, hogy ne a földi dolgok szintjén gondolkozzon, hanem felemelkedjen a mennyei dolgok szintjére.
Ugyanezt szeretné Jézus tenni velünk is. Korunk nemzedéke túlságosan bezárja magát a földi létezés határai közé, a születés és a halál eseménye közé. E határok között tervezzük saját életünket és e két határpont között tervezgetik a szülők gyermekeik életét. Az örökkévaló Istenre és a feltámadt Krisztusra tekintve ébred fel bennünk a vágy, hogy túllépjünk e határokon. És egyedül tőle, az öröktől fogva létező, de mégis időbeli létezést vállaló és e világra születő, valamint földi élete után a mennyországba, az örökkévalóságba visszatérő Jézus Krisztustól várhatjuk, hogy elvezet minket az örök életre. Hát emeljük fel fejünket, emeljük tekintetünket Krisztusra, fordítsuk gondolatainkat az örökkévalóság felé!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazok igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!