Húsvét második hét hétfője

Húsvét második hét hétfője

Isten szándéka szerint földi életünk minden napján egy-egy lépést teszünk halálunk, feltámadásunk, az örökkévalóság felé. Végső jövőnk felé tekintve azt várjuk, hogy eljussunk az üdvösségre. De nem tétlen várakozás ez, hanem folytonos előrehaladás azon az úton, melyen Krisztus vezet minket és az ő feltámadása erősít meg minket, hogy küzdelmeink és szenvedéseink ellenére is érdemes továbblépnünk.
Ez a zarándokút akkor kezdődött el, amikor a keresztség által újjászülettünk Krisztusban. A kereszteléskor a vízzel való leöntés szentségi jel, amely örökre Istenhez kapcsol minket. A keresztség szentségében való részesedés feltétele a hit, kisgyermekeknél szüleik hite, felnőtteknél a személyes hit. Az egykor kapott istengyermeki lelkületet újra és újra felélesztjük magunkban, amikor egy másik szentség, a bűnbocsánat szentségében Isten eltörli bűneinket, megtisztítja lelkünket, újra a lelki tisztaság ragyogó ruhájába öltöztet minket. Minden szentgyónás lelki újjászületés, Isten kiárasztja ránk a Szentlelket bűneink bocsánatára.
Nem kifejezetten a keresztség és a bűnbocsánat szentségéről, de azok lényegéről és kegyelmi hatásáról és a lelki újjászületésről beszélget Jézus Nikodémussal, miként a mai evangélium felidézi találkozásukat. A lelki újjászületés a feltámadt Krisztus egyik legszebb ajándéka számunkra.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!