Szent Mónika,
az anyai bölcsesség hordozója
az anyai bölcsesség hordozója
Könyörögj érettünk!
Izajás
könyvében Istenünk elég konkrét példát mutat arra, hogy mit jelent részéről a
böjt, amiben közösségre képes jutni az emberrel. De, le kell fordítanom a magam
számára, hogy számomra mit akarnak jelenteni a szavai. Mire hív meg Isten, mire
szólít meg, akkor, amikor szeretetével vágyakozik velem személyes kapcsolatra
lépni, hogy én az legyek, akit kigondolt bennem, a teremtéskor, a Teremtés
részeként. Azt leszögezném kiindulási pontként, hogy Isten az egész
teremtésben, a teremtéssel, már a kezdetekben megjelölte a teremtés célját:
Isten a Teremtéssel elkezdett egy országot építeni, amiben az Embert
munkatársának hívja meg. Isten, az Embernek adott szabad akaratában rejtette el
dicsőségét, és egyúttal Isten országának dicsőségét is. Az Ember az üdvösségét
Isten dicsőségében érheti el!
Ez az
élet arra szolgál számomra, hogy Isten dicsőségét szolgáljam. Ha ezt hittel
szolgálom – szabad akaratommal – akkor Isten megajándékoz majd a nekem
készített üdvösséggel, a teljességben részesedéssel. Ami valójában a teljes és
felhőtlen, örökkön való boldogság. Ebben a szóban foglaltatik bele minden jó,
úgy, hogy a rossz hozzá sem férhet. Nem idealizmusról beszélek, és nem is ideát
állítok fel, egyszerűen ezt hiszem, hittel értem meg mindabból, ma, amiről
Jézus és az egész Szentírás beszél, úgy, mint elérendő emberi célról, az
Istennel való közösség kibontásaként.
Ennek az
útnak része a böjt. Csak egy szele annak, amivel kifejezhetem, hogy Istennel
közösségre vágyom. És ezért a közösségért képes vagyok önmagamat megalázni,
szövetségre lépni Istennel. Szükségesnek tartom, hogy mindezeket tisztázzam
magamban, ahhoz, hogy értelmezni lehessek képes Izajás, rám vonatkozó szavait.
Azért, azt sem árt pontosítani, hogy az egyház által nevesített böjti időszakok
szándéka a nevelés, a segítő szándék arra, hogy figyelmemet mire
összpontosítsam. Térjek vissza ahhoz a figyelemhez, ami a javamra válhat! A
fontossági és értékrendi kérdéseket önmagam számára nem árt időnként újra
fogalmazni.
Amikor
úgy figyelek önmagamra, úgy viszonyulok önmagamhoz, úgy kerülök középpontba
önmagam számára, hogy önmagamat a középpont felé próbálom navigálni, ahol a
középpontban Krisztus által mutatott Isten Igaz és Szent alakja és velem való
szándéka áll.
Az
alaptörvény legyen számomra az, hogy nem lehetek Istennel szeretet közösségben,
ha nem az általa élt és meghirdetett szeretetközösségéből ítélem meg önmagam,
és e világhoz való viszonyaimat. Ezek között is első helyen, a felebarátaimmal
közösségemet.
A
böjtben magamat, igényeimet, érdekeimet, előítéleteimet, korlátaimat,
függőségeimet tudatosan háttérbe szorítom, fegyelmezem, nevelem magam, elsősorban
Isten érdekeinek érvényesülésére, aki felebarátaimban támaszt igényt velem
szemben. Hogy „a szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig
üdvösségre szolgáljon.” [Róm 10,10]
Ezért,
imádságomban ezért a hitért kell esdekelnem, és Isten bölcsességéből való
részesedésért, hogy élni és megvallani képessé legyek Isten szeretetét, melyet
tapasztalásaimmal már bírok!
Istentől
azt kell kérnem, amire szükségem van ahhoz, hogy céljait képessé lehessek
szolgálni. Jézus is erre buzdít bennünket: „Kérjetek, és adni fognak nektek,
keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki
kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa
közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást
kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó
ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei
Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” [Lk 11,9-13] Ámen