2014. június 28., szombat

Zsolozsma 175.



Giustiniani Szent Lőrinc püspök beszédeiből

Mária mindent megőrzött szívében

Mária elgondolkodott mindarról, amit megtudott, akár olvasta, akár hallotta vagy látta azokat. Ó mennyire növekedett a hite, gyarapodtak érdemei és egyre jobban eltöltötte a bölcsesség fénye és fellángolt benne a szeretet tüze. Mintha valami új életre keltő titkos égi szentségek ereje alakította volna át szívét, egyre jobban eltöltötte az örvendezés, anyává tette a Szentlélek, és úgy irányította őt az Atya felé, hogy mélységes alázatát soha el ne veszítse. Az isteni kegyelem olyan teljessége töltötte el, hogy a legegyszerűbb dolgok is a legmagasabb szemléletre ragadták és lelkét egyre tündöklőbb világosságra gyújtotta. A Szűzanya áldott lelke — a benne lakozó Szentlélek valamint a tanítás által — mindig és mindenben Isten Igéjének irányító parancsához tudta magát szabni. Tehát nem a saját érzelmei és meggondolásai vezették, hanem az a belső bölcsesség, amelyet élő hite irányított, és külsőleg is ennek engedelmeskedett testének minden rezdülése. Illő volt ugyanis az az isteni Bölcsességhez — aki a maga számara az Anyaszentegyházat készült lakóhelyéül építeni —, hogy a legszentebb Szűz szerepét és példáját állítsa oda Egyháza elé a törvények megtartására, a lélek tisztásagának ápolására, az alázatosság és az áldozatos lelkület tükreként.Őt utánozd mindenben, hívő lélek! Hogy lelkedben megtisztulj és hogy a bűn fertőjéből is képes légy kiemelkedni, neked is szíved benső templomába kell belépned. Szívünknek e benső munkájában Isten sokkal inkább értékeli a készséges jószándékot, mint a véghezvitt nagy tetteket. Ennélfogva tehát akár lelki szemlélődés által olvadunk Istenbe, akár pedig erényeink növelésében vagy embertársaink szolgálatára a jócselekedetek gyakorlásában serénykedünk, mindezt azzal a lelkülettel végezzük, mint akiket csak a Krisztus iránti szeretet sürget. Ez tehát a megtisztult lélek Isten előtti kedves áldozata, amely nem a kézzel épített templomban, hanem a szív benső templomában valósul meg, ahová kegyelmeivel együtt tér be az Úr Krisztus.


Úrnapja után 6.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés ötödik rész

Isten helyreigazította Sára szavait. Nem keményen, hiszen az idős asszony különös kíméletet érdemel, a kíváncsiság pedig igen erős kísértés számukra ifjan és öregen egyaránt. Isten azonban az igazságot nem hagyhatja sértve, helyre kellett igazítania. A fontosabb és nehezebb tennivaló ezután következett. Rendet kellett teremtenie Szodoma és Gomorra dolgában. Ebben a tekintetben nemcsak a lakosok büntetése volt az igazság védelmének fontos pontja, hanem az is, hogy mind Ábrahám, mind a mennyország hatalmas tábora is jól értse az elkövetkező nap szörnyű büntetését. Hiszen az angyalok figyelik embertestvéreik sorsát, és azt kizárólag a földi történéseken keresztül mutatja meg nekik a fölséges Isten. Az angyaltábor üdvözült és elkárhozott része nagyon kíváncsi lehetett a megtestesülés előtti idők egyik leggyökeresebb büntetése valóban indokolt-e? „A férfiak (az Istent kísérő és látszólagos embertestbe öltözött angyalok) elindultak és Szodoma felé ették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt: Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig egész háza népének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki”. (Ter 18,16-19) Az Úr emberi módon gondolkodva eltöprengett a távoli jövőn: Annak a kétezer évnek a végén vajon szólhat-e majd az akkori júdeaiaknak (zsidóknak), akik büszkén Ábrahám fiainak vallják magukat, és dühösen védik előjogaikat a galileai Názáretből való rabbival szemben, ha most nem fedi fel legalább rejtelmesen az igazságot. Amikor Ábrahám észrevette a három vándort és eléjük szaladt, majd mélyen meghajolva köszöntötte őket, tulajdonképpen csak az egyikhez szólt:„Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat” A vendéglátás már mindhármuknak szólt (Ter 18,1-5) Most tehát jónak látta felfedni kilétét, és megjelenése további célját. Mi viszont, akik már az Újszövetség részesei vagyunk, idézzük fel igazi kilétét: Jézust, az Atya Fiát, a megtestesült Igét, szamaritánusnak bélyegzik a kevély júdeaiak: „Hát nincs igazunk, amikor szamáriainak és ördögtől megszállottnak mondunk? Nem vagyok ördögtől megszállott felelte Jézus, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony mondom, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, s megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki. A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot” (Jn 8,48-59) Visszatérünk Ábrahám idejébe. Még együtt áll a jövendő Megváltó, a földi és mennyei közbenjárók. Csak Jézus tudja, hogy nincs mentség azoknak, aki saját döntésükkel örök kárhozatra ítélték magukat. Már menthetetlenek.


2014.06.28. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.28. szombat

Szűz Mária Szeplőtelen Szíve

Egyházunk emléknapot szentel Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének tiszteletére. Így illik, hiszen az Édesanya hozzá tartozik Fiához. Jézus megtestesülésekor igen érzékelhetően szívünkbe oltotta ezt a nagy szándékát: semmit nem kért a föld kincseiből, csak egy jó édesanyát, hogy Istenatyja mennyei, teremtetlen szeretetét teremtett szinten édesanyás szeretet formájában érezze és élvezhesse mindörökre. Ezt az édesanyai Szívet a gondviselő Isten úgy tervezte és teremtette meg, hogy Szent Fiának nyújtani tudja a tőle várt és remélt szeretetet. Máriát lelke teremtése pillanatában megajándékozta a megszentelő kegyelemmel, megóvta Őt az eredeti bűntől, felvértezte, hogy a sátán az embertől eltérően, ne tudja bűnbe ejteni. A megszentelő kegyelem révén elnyerte az istengyermekség állapotát és a Szentlélek élő temploma lett. Elnyerte Istentől az összes kegyelmet, amire hivatásához szüksége volt, ezért új néven így szólítja meg Gábor főangyal: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál” (Lk 1,28) Ezzel a többi édesanyát is felmagasztalja a főangyal, hiszen aki édes-anyaként fogan, olyan ajándékot ad magzatának, amire igazán szüksége van élete első pillanatában, de Mária felülmúl mindenkit. Mária mindezen meglepődik, és szorgalmasan megjegyez minden szót. Kinyilvánítja örök időkre szóló engedelmességét és szeretetét: „íme, az Úrszolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38) Előre megértette, amit Fia harminchárom évesen kinyilatkoztat nekünk az utolsó vacsora alkalmakor elvégzett lábmosás után: „Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. (Jn 13,15) Szolgáljatok egymásnak az én kedvemért. Mária Jézus születése után csodálkozva hallgatta a pásztorok elbeszélését az angyali jelenésekről és a világnak szóló öröm üzenetéről. „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk”.(Lk 2,19) így építgette, szépítgette Szíve templomát még nagyobb szeretetre. Amikor a negyven napos Kisdedet bemutatták a jeruzsálemi templomban, és az agg Simeon próféta a Szentlélektől vezetve elkérte Anyjától a kisdedet, így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek, a te lelkedet tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk 2, 34-35) Bizonyára jó mélyre szúródott ez a lelki tőr az anya szívébe, hogy az Isten Fiát, az Ő édes Gyermekét, nem fogadja majd mindenki örömmel, sőt üldözni fogják. Anyai Szívének egyik legnagyobb próbatétele volt, amikor rokonsága unszolására követte Jézust, hogy rábeszélje, ne tanítson tovább. Jézus, miután megtudta, hogy rokonain keresik, nem kereste fel őket, sőt kemény szavakkal így nyilatkozott: „Aki hallgatja Isten igéjét és meg is tartja, az az én testvérem, nővérem és anyám” De ez nem elutasítás, hanem óriási dicséret. Jézus jól tudta, hogy az előtte ülők hitüket vesztik valamennyien, szenvedései láttán, Édesanyja viszont a legjobb tanítványnak bizonyul a kereszt tövében. Ott végig kellett néznie Fia gyötrelmét. Nem roskadt össze, állt, karjával, szemével ölelte a fájdalmak férfiát, az ártatlan Bárányt, aki mások bűneiért szenvedett. Hallotta a gőgös ellenség gúnyolódását, megértette, hogy Fia egyedül maradt. Az Ő szívét az elpusztíthatatlan kegyelem tölti el. Méltó társa a Megváltónak, aki gyilkosait sem nem veti el és örök szeretete jeléül ennek a gyáva, hálátlan és gonosz emberi nemnek adja Édesanyját, egyetlen hűséges Kincsét.„Asszony, nézd, ő a te fiad” (Jn 19,26), mondja Jézus a szeretett tanítványról, Jánosról és nemcsak Jánosról, hanem az egész emberi nemről. Mária ezt is elfogadta immár Fia igéje szerint. Egy-két órán át szívéhez szoríthatja Fia holttestét, majd szörnyű órák múltán jön hozzá a Föltámadott: Könyörögj értünk, hogy visszataláljunk hozzá mindnyájan.


2014. június 27., péntek

Szent László király



Szent László király ünnepnapján

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Szent László király ünnepére készülve a Szentlélektől kapta a szent ihletet, hogy fogalmazza meg Szent László király nagyságát és jelentőségét. „ A nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. A magyar kereszténység eszménye Szent László. Bene virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység, benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot. életet ölteni. A kereszténység még nem volt magyar” (Összegyűjtött munkái, XII.112-114) a magyar nép Szent László korában nem volt még keresztény? Száz évvel korábban Géza nagyfejedelem már befogadta a hittérítőket. Sokan, Géza is, megkeresztelkedtek már a X. század közepén. Nemcsak praktikus megfontolás ösztönözte, hogy Európa legújabb népe ne maradjon ki a krisztusi hitből. A kegyelem nemcsak országot adott nekünk, hanem a krisztusi hit teljességét is, beteljesítve őseink szép egy isten hitét. Fia, István már a hit mélységeiből táplálkozott. Géza találkozott a Mennyek Királynőjével. Tőle tudta meg, hogy születendő fia, István, Jézus lelkes szolgája lesz, aki rengeteg jót művel Jézus ügyéért. Nem csak könnyeivel, de apostolként növeli népe hitét. Mária pedig a nép igazi Nagyasszonyaként veszi kezébe hazánk egész jövőjét. Sem Géza, sem István nem térített erőszakkal, hanem igazsággal és szeretettel. Prohászka püspöknek igaza van abban, hogy Koppány nem volt egyedül, akadtak, akik féltették népük hősi múltját. A XI. század még nem volt tisztán keresztény. István, Imre és Gellért szentként ad példát, Gizella boldog: szent családra épül a magyar kereszténység. Lengyelországból hazatért Vászoly-fiak is keresztény magyarként viselkednek. Hazaérve látják a harcot keresztény magyar és múltját féltő magyar között. A három menekült Lengyelországban megnősült. Béla herceg Richeza lengyel hercegnőt veszi feleségül. Tőle született László. Megértették, hogy a magyarnak össze kell fognia. Endre lett a király, majd öccse, Béla. Aztán Endre fia örökölte a trónt az ősi törvény értelmében. Csak amikor László meggyőződött arról, hogy Salamon nem tudja megszilárdítani a trónt, akadályozza a fejlődést, jönnek a népvándorlás népei, akkor állította félre és koronáztatta meg magát. Hatalmas termete, imponáló bátorsága, hadvezéri és politikai képességei kellettek a XI. század végén a helyzetünk konszolidálására. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ott avatta szentté Istvánt, Imrét és Gellértet. Megerősítette az egyháziak és hívek fegyelmét. Sok harcot vívott győzelmesen, hitének erejét pedig sok-sok csodája igazolja. A benne elevenen ható magyar virtus és a krisztusi kegyelem valóban méltó példaképpé tette a keresztény magyarság mintázására. Hite, bölcsessége, bátorsága, vitézsége ma is élő és vonzó példa. „Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet, légy ereje, pajzsa gyenge szívű népednek. Ingadozó lelkek, sok csapással vertek, tőled kérnek védelmet“ (Ho 302,1)


Zsolozsma 174.



Szent Bonaventura püspök műveiből

Az élet forrása Jézusnál fakad

Fontold meg te is, megváltott ember, hogy kicsoda, mily nagy és mily kiváló személy az, aki érted függ a kereszten, akinek halála életre kelti a holtakat, akinek távozásakor ég és föld gyászba borul, sőt megrepednek még a kemény kősziklák is! Hogy pedig a kereszten álomba merült Krisztus oldalából kibontakozzék az Egyház, és beteljesedjék a Szentírás, amely szerint: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak (Jn 19, 37), a gondviselő Isten rendeléséből egy katona lándzsával átdöfte és megnyitotta oldalát, hogy az onnét kicsorduló vér és víz lerója üdvösségünk váltságdíját. Ami tehát ebből a forrásból, tudniillik a szív rejtekéből kiáradt, az ad kegyelmi életközlő erőt az Egyház szentségeinek, és az lesz immár az örök életre szökellő (Jn 4, 14) élő víz forrása a Krisztusban élők számára. Serkenj fel tehát, Krisztus mátkája! Olyan légy, mint a magas szikla üregében (Jer, 48, 28) fészkelő galamb; mint a kis madár, amely otthont talált (Zsolt 83, 4) magának! Szüntelenül virrassz! Ide rejtsd vadgalamb módjára szűztiszta szerelmed fiókáit! Ide illeszd szádat, hogy vizet meríts az Üdvözítő forrásaiból! (Iz 12, 3.) Itt van az a forrás, amely a paradicsomkert közepéből fakad, amely négy ágra szakad (Ter 2, 10), és a buzgó szívekbe szétáradva termékennyé teszi és megöntözi az egész földet. Vágyakozva fuss ehhez az élet- és fényforráshoz, bárki légy is, istenszerető lélek! Törjön elő szíved mélyéről a harsány kiáltás: Mily kimondhatatlanul szép vagy, fölséges Istenem, és mily kristálytisztán tündöklik az örök világosság fényessége! Élet, amely minden életet éltetsz; világosság, amely minden világosságot megvilágítasz! Te tartod örök tündöklésben a sokféle ragyogó fényforrást isteni trónusod előtt az idők kezdetének hajnalhasadása óta. Ó örök és megközelíthetetlen, csodaszép és édesen áradó forrás, amely minden halandó szem elől rejtve vagy! Feneketlen a mélységed, határtalan a magasságod, megmérhetetlen a szélességed, megzavarhatatlan a tisztaságod. Belőled tör elő az a folyóvíz, amely megvidámítja az Isten városát (Zsolt 45, 5), hogy örömujjongással és magasztaló énekszóval (Zsolt 41, 5) dicsőítő himnuszokat zengjünk neked, tapasztalásból bizonyosodva meg arról, hogy tenálad van az élet forrása, s a te fényedben látjuk az igazi fényt (Zsolt 35, 10).


Úrnapja után 5.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés negyedik rész

Amint láttuk a Szentírás szövegeiben,a sátán világszerte elterjesztette a bálványimádást. Ezzel gyakorlatilag kiszorult az egy igaz Isten tisztelete az emberek életéből. Úgy vélte az ördög, hogy Isten teremtő célja, az egyre szaporodó fogadott gyermekeiből álló családja elapadt. Mintha még az egyetlen kiválasztott, Ábrám, is csak vergődne hitével. A neve szerint ugyanis ő egy bálvány fia, hiszen úgy szólítja mindenki: Apám Rám. Most, hogy a bizalmát vesztett Sárai, aki neve szerint csak Ábrámnak úrnője: (az Én Úrnőm), már nem reménykedik egyéni anyaságban sem, nem hogy sokaság anyja lehetne, meg kell hallania, hogy Isten nem tekinti a szolgáló fiát az áldás fiának. Istennek a terve változatlan: Sárai szülni fog, amikor az Úr terve teljesül.„Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Én El Shaddái vagyok, (ami mindenható Istent jelentett, aki még a hegyeknek is Ura) járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezét ne hívjanak Ábrámnak, hanem Ábrahám (Áb-rahám) legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és minden utódodnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodsz: Kánaán egész földjét birtokul, és én Istenük leszek”(Ter 17,1-8) A szövetségem jele: Minden fiút születése nyolcadik napján körül kell metélni.Ezt a jelet Ábrahám Izmaelen és férfi rabszolgáin sürgősen végre is hajtotta és maga is fölvette. Egy év múlva újabb fontos jelét adta atyai jósága és igazságossága működésének. „Az Úr megjelent neki (Ábrahámnak) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat. Azok így szóltak: Tedd, amit mondtál” (18,1-5) Ábrahám ezzel gyorsan ügyes gazdaként maga rendelkezett. A sátorba lépett, Sárának szólt, hogy vegyen három adag lisztet, kelessze meg és süssön belőle lepényt. Utána a távolabb legelésző állatokhoz futott. Kiválasztott egy „fiatal és erős borjút”. Szolgája kezére adta, hogy készítsen belőle finom ételeket a három vendégnek. Előételnek tejet és vajat kínált. Aztán amint elkészült a bográcsgulyás, eléjük tette a bográcsot, ő maga pedig ott állt előttük a fa alatt. Mindet a szigorú keleti udvariasság szerint végezte. Amikor aztán elfogyasztották az ételeket, a fővendég, akit Ábrahám Istennek kijáró leborulással köszöntött, így szólt: „Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta: Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és azt mondta: Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igenis, nevettél”(9a-15)


2014.06.27. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.27. péntek

Fájdalmas érzés belegondolni abba a káoszba, amely elindult az ősbűnnel és a gonoszság csúcsait akkor érte el, amikor kétezer éve nekifeszült a megtestesült Igének. Az evangélisták a krisztusi örömhírt igaz lelkesedéssel kezdték hirdetni: az emberek Megváltója elérkezett, vége lesz a gonoszság uralmának, amelyet Isten és országa hatalmas ellensége, a sátán hozott létre. Máté az örömhírt azzal kezdi, hogy rámutat: Jézus Krisztusban beteljesült Isten ígérete, amelyet az Atya hirdetett meg két ezer évvel a megváltás előtt. Ezt az örömhírt gyorsan közzé teszi, mint aki saját maga tapasztalta: megállt a pénzváltó, adószedő asztalom előtt, rám nézett és ezt mondta: „Kövess engem!” (Mt 9,9a) a szeretet magas fokú szolgálatának nem nevezhető vámszedés egyik rabszolgája néhány órája hallotta, hogyan vitt négy jó barát egy béna barátot Jézushoz, aki zsúfolt földszinti teremben tanított. Hírét hallották hatalmának és jó szívének. Miért ne segítene barátunkon? A szerencsés bent lévők embertelenül gondolkodtak: jó hallgatni Őt, ki nem lépünk innen. Ettől a megszokott szívtelenségtől nem esett kétségbe a négy cipekedő. Felmentek a tetőre és a tömegben beszélő Jézus felett kibontottak egy darabot, azon keresztül leengedték a hordágyat eléje. A híradás még kérő szót sem említ, elég volt az önzetlen szeretet látványa, Jézus már mondta is a betegnek:„Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!”Néhány írástudó erre azt gondolta magában: Ez káromkodik. Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: Miért gondoltok magatokban rosszat? Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt: Kelj föl és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására! Ezzel a bénához fordult: Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza! Az fölkelt, és hazament. Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott” (2b-8) a vámosnak ez megnyitotta a szemét: Ez a Jézus nemcsak ember. Íme, a lényeg: Elvenni a bűnöket és nem szaporítani „Fölállt és követte. Meghívta ebédre a házába, mert ezt az örömöt meg kell ünnepelni s neki akkor még csak erre futotta. Jézus jósága verhetetlen: Amikor kifogásolják ezt a maguk csinálta szentek, a farizeusok, kimondja védő és egyben program-igéjét: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (12-13) Szent Máté apostolhoz hasonlóan Szent Lukács apostol kezdi még az evangéliumot azzal, hogy a Megváltó eljövetelére nemcsak az ősének, Ábrahámnak kell öregkorig várni, hanem az előfutára szülei is megszenvedik a fontossága árát. Ezért kell várnia Zakariásnak és Erzsébetnek öregkorig, hogy Keresztelő János megszülessék. (Lk 1,5-25; 57-80) Szent Márk apostol talán ezért írja így meg Jézus evangéliumának kezdetét:”János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot (forduljatok Isten felé) és higgyetek az evangéliumban” (14-15) Szent János pedig így kezdi:„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”.(Jn 1,1) „S az Ige testté lett, és közöttünk élt” (14) a napi újságok rengeteg lázadásról, tömeggyilkosságról, csalásról, bosszúállásról adnak hírt. No meg az élet napi istentagadásairól. Bevallom, megkeseredett szívvel olvastam az előírt szöveget: „Amikor lejött a hegyről, nagy népsokság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarsz, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! Erre a nyomban megtisztult leprájától” (Mt 8,1-3) a világ végéig lesz rengeteg betegség, bűn is, mindvégig szükség lesz a betegek kenetére és a gyóntatásban a feloldozásra. Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat”(Mk1,1-2)


2014. június 26., csütörtök

Zsolozsma 173.



Alexandriai Szent Cirill püspök levelezéséből

Szűz Mária istenanyaságának védelmezője

Igen csodálkozom azon, hogyan lehetnek egyáltalán olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy a Szent Szüzet Istenszülőnek kell nevezni. Mert ha a mi Urunk, Jézus Krisztus Isten, akkor képtelenség nem Istenszülőnek vallani a Szent Szüzet, aki őt a világra hozta. Ezt a hitigazságot maguk az Istentől megvilágosított tanítványok hagyományozták át nekünk, jóllehet ők a kifejezést magát nem használták. A szentatyák is erre oktattak minket. Áldott emlékű atyánk, Atanáz, az egylényegű Szentháromságról írt könyve harmadik fejezetében a Szent Szüzet nem egyszer Istenszülőnek nevezi. Kénytelen vagyok itt őt magát idézni. Ezt írta: A Szentírásnak sajátos célkitűzése és jellegzetessége az és erre gyakran felhívtuk a figyelme, hogy Krisztusról, a mi Üdvözítőnkről hirdesse mindkét igazságot: az egyik az, hogy ő Isten, és sohasem volt úgy, hogy ő ne lett volna Isten, minthogy ő az Atya Igéje, visszfénye és bölcsessége; a másik igazság pedig az, hogy most, a végső időkben, testet vett fel Szűz Máriától, az Istenszülőtől, és érettünk emberré lett. Majd később így ír: Sokan szentek voltak, és minden bűntől mentesek. Ilyen volt Jeremiás, akit Isten megszentelt, anyja méhétől fogva. Ilyen volt János is, aki még anyja szíve alatt volt, amikor felujjongott örömében az Istenszülő, Mária szavára!” Atanáz teljesen méltó arra, és mindenképpen megérdemli, hogy habozás nélkül higgyünk neki, és nyugodtan követhetjük őt, hiszen semmi olyat sem tanított, ami idegen lett volna a Szentírás szellemétől. Az Isten sugallatára készült Szentírás azt tanítja, hogy Isten Igéje testté lett, azaz szellemi lélekkel éltetett testtel egyesült. Isten Igéje tehát magára ölti az Ábraháméval azonos természetet, asszonyból készíti magának a testet, és így az emberi test és vér közösségét magára veszi. Ezért már nem csupán Isten, hanem a kapcsolat miatt ember is, akit mihozzánk hasonlónak kell gondolnunk. Teljesen biztos tehát, hogy az Emmánuel két valóságból van, az istenségből és az emberségből. Egy mégis az Úr Jézus Krisztus, egy az igazi és természetes Fiú, aki egyszerre Isten és ember; de nem megistenült ember; nem úgy, mint akik a kegyelem által az isteni természet részeseivé lesznek, hanem valóságos Isten, aki üdvösségünkért emberi alakban jelent meg, ahogyan Pál is tanúsítja ezekkel a szavakkal: Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.És ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük (Gal 4, 4)


Úrnapja után 4.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés harmadik rész

A végtelen szeretet Istene évmilliókat szánt a megteremtett világmindenség kialakítására. A célja mindezzel nem az, hogy valamit kapjon teremtményeitől, hanem hogy a teremtmények döbbenjenek rá arra, hogy Istennek semmi sem sok, ha boldogságot oszthat. A Szentháromság végtelen benső boldogsága mellett szülessenek anyagból és lélekből álló új életek, akik ismerni és szeretni tudnak, akik boldog örömmel ejtik ki ezt a drága nevet: Mi Atyánk. Szaporodjanak a földön az ajkak, akik az „édesapám és édesanyám” kiejtése után megtanulják, és folyton ismétlik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved!” Én pedig körülragyogom napfénnyel, termelem nekik az ízes ennivalót, alakítom szállásukat, ébresztem bennük a pazar gondolatokat és dús érzelmeket. Az én világom a végtelen igazság és önzetlen szeretet világa. Az ellenségem mindennek az árnyékát képes nyújtani nekik. A csodás érzést, a döntést szabadon hagyom nekik, dönthetnek mellettem vagy ellenem. De egyszer végső döntést kell hozniuk, amit megváltoztatni már sohasem lehet. Küldtem „helyettem beszélőket” prófétákat, majd a fiamat. Úgy gondoltam, „Őt csak becsülni fogják. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös. Gyertek, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel? A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlőjét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést”. (Mt 21,38-41) így következtettek a gazdag farizeusok. Jézus azonban a Mennyei Atyáról beszél, aki nem farizeus, hanem Isten. Most négyezer évre kezdünk visszatekinteni, hogy lássuk és kezdjünk normálisan gondolkodni Atyánkról és az Ő Fiáról. Amikor az emberiség behódolt a sátánnak, Isten keményen büntette őket: vízözön (Ter 6,13-8-22); Bábeli torony (11-1-9); zsidók lázadása után a negyven éves vándorlás és az idősebbek kipusztítása (Szám13,1-21,9); Izrael- állam elpusztítása (Kr.e.722); Jeruzsálem pusztulása (587-586). Isten keményen bünteti a bűnösöket, de nem pusztítja el a világot. Mindig élve marad a remény a Messiásban.

A MESSIÁS kora

Isten meghívja Ábrámot. „Az Úr így szólt Ábrámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-4) Ábrám is, felesége Sárai is hatvan éves. Gyermektelenek. Ez szörnyű szégyen. A gyermek Isten áldása. Az Úr áldása gyakorlatilag biztosítva van. De mikorra? Majd. Hinniük kell benne. A Messiás első megjelölt ősapja vezekel az emberiség nagy vétkeiért, a gyermekek elutasításáért. Sikertelen kísérlet az akkori kor szokása szerint Sára ötletére: legyen az ő rabszolganője Ábrám mellékfelesége, és annak a fia számítson be az isteni ígéretbe. Oktalan magatartás. Iszonyú háborúk kezdete, amely Kr-e. 2000-től tart a mai napig. Ebből mi következik? Isten a jóindulatú, de az akaratával ellentétes megoldásokat nem áldja meg. Kemény, szinte reménytelen állapot, amely talán örökké tart? Ez az út nem járható az üdvösség felé. Ábrahám megnyugodott: van már fia. A kérdés megoldódott. Isten: Nincs megoldva. Körül kell metélni Izmaelt is, tizenkét fejedelmet fog nemzeni, de nem ő a Messiás őse. (Ter 17,20)


2014.06.26. csütörtök







Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.26. csütörtök

Anyaszentegyházunk a mai napra Jézus „Hegyi beszédének” utolsó,záró gondolatait rendelte Szent Máté evangéliumából, szent olvasmányként pedig okulásul a hat évszázaddal korábban történt tragédiát, Jeruzsálem első pusztulásának záróeseményeit olvastatja. Jézus hallgatói közül csak egy is gondolta-e, hogy négy évtized múlva ez a szomorú végzet vár Júda fővárosára, azzal a különbséggel, hogy Jézus keresztjének a helyén, a szent sírban az egész világ megújulásának, Jézus Egyházának bölcsője van és marad a világ végéig. Mindkét történelmi tény előzményének a bevezetése lehetne ez a Jézus-i mondat: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!” (Mt 7,15) „Halljátok az Úr üzenetét!” És mit fed? A rabolni akaró farkast. A bizalmatokat kéri, és elrabolja a hiteteket és a belőle fakadó üdvösségeteket. Miről lehet őket megismerni? Gyümölcseikről: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor majd kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők. (21-23) „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberre hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált” (24-27) Mindez, amit Jézus a nagy beszéd végén mondott, mindössze egy szónoki parabola? Vagy konkrétan utal az Úr valamire? Az Úr arra utal, hogy Nebukadnezár babiloni király adófizetés ellenében hosszabb ideig megkímélte a gyönyörű júdeai fővárost az ostromtól. Isten több ízben is arra utasította a zsidó vezetőket, hogy ne kacsintgassanak a másik szomszéd állam, Egyiptom felé szövetség-kéréssel, tárgyalási szándékkal, mert az nem tud, nem mer és nem is akar segíteni a megerősödött Babilonnal szemben. (érdemes elolvasni Jeremiás próféta könyvét a 26. fejezettől) a jeruzsálemi vezetők azonban nem hittek Istennek, tovább tárgyaltak, pedig Isten szava a jövő sziklaalapja volt. Amikor Nebukadnezár rájött a zsidók turpisságára és elkezdte az ostromot, késő volt a bánat, a kivonuló királyt Nebukadnezár megvakíttatta, feleségeit vezéreinek adta, Jeruzsálem ostroma pedig teljes kifosztással, romba döntéssel és az előkelő családok, a használható iparosok és sok ember elhurcolásával ért véget. Hetven év múlva, aki akart haza költözhetett, de önálló állam soha nem lett többé: adót fizettek a perzsáknak, görögöknek, majd a rómaiaknak. Ha a zsidók elismerték és elfogadták volna Jézust, az Isten küldöttét, a várva-várt Messiást, Jeruzsálem megmaradt volna, mert Jézusban új sziklaalapot kapott. A virágvasárnapi ünnepélyes bevonulása után a zsidók remélte Messiásban bízó tanítványoknak kijózanító jövendölést adott Jézus: „Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad, aki olvassa, értse meg! akkor, aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni köntösét. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban. Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat” (Mk 13,14-20) „a nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,28) 


2014. június 25., szerda

Úrnapja után 3.



Úrnapja utáni napok
elmélkedés második rész

A Második Isteni Személy tökéletes mása a végtelenül jó Mennyei Atyának. Vállalta a megtestesülést, hogy emberi természete is legyen, amit isteni természete mellé erősített és így igaz Isten és igaz ember lett. Ezen a két természeten keresztül válik majd valóra Atyjának csodálatos terve, hogy emberi lelke az összes ember lelkének, az összes angyali lénynek, emberi teste pedig a világmindenség minden anyagi létezőjének ősformája lehessen. Az Atyának az volt az eredeti terve, hogy amikor elérkezik az idők teljessége, öröktől kiválasztott szűz anyától szülessék ténylegesen az Isten Fia, úgy ahogy sok évszázaddal előbb Izajás prófétával Acház királynak előre megmondta: „Az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”(Iz 7,14) A próféták királya ezt a nem kért születést jelnek, csodának nevezi. Így is fogadták el közel nyolc évszázadon át. az Immánuel születése, azért lehetett csoda, mert édesanyja nemcsak a foganásig volt szűz, hanem azután is. Ez azt jelenti, hogy a fogantatása nem a Teremtő által a többi embernek megadott módon történt.„Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek. Az angyal ezt válaszolta s mondta neki: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”. (Lk 1,26-38) Érdekes megfigyelni, hogy alakult ősszüleink élete mindjárt a kezdet kezdetén. Az Úr atyai jósága minden jót megadott ember gyerekeinek. Rövid idő után a sátán első hazug szavára tönkretettek minden mennyei tervet azzal, hogy kimondták: Nem Isten kedvencei, hanem vele egyenrangú urai akarunk lenni. Nem engedelmeskedünk neki, hanem mi mondjuk meg, hogy mi az igaz, mi a jó. A súlyos bukás ugyanolyan hirtelen történt, mint az angyali próba idején. Az Atya azonban irányukban nem hozott pokolra küldő ítéletet. A sátánt büntette előbb, csak utána a nagyravágyó asszonyt: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak között szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (Ter 3,15-16) Isten legfőképpen azt sajnálta, hogy a gyermekeket szülő, a mennyországot benépesíteni tudó édesanyát büntetnie kell végig a történelem évezredein. A büntetésük pedig azért lesz nagyon fájó, mert nem tudják kimutatni gyengéd anyai szeretetüket: hol a férj hibája, hol a gyerekei hálátlansága, hol meg a saját dacos ellenállása miatt szenvednek kegyetlenül. Mi a sokszor figyelmetlen és hálátlan gyerekek, ne nehezítsük sorsukat. Éva első fia testvérgyilkos lett. Ábrahám felesége kilencven éves koráig kell, hogy várjon az anyai örömökre. Amikor a Messiás-unoka a kétezer évvel korábban felvett ifjú testének hangján mondja, nem meri elhinni a sátorlap mögé bújó vendéglátó Sára.(Ter 18,10)


Zsolozsma 172.



Szent Elréd apátnak „A lelki barátságról” szóló könyvéből

Az igazán tökéletes és örök barátság

Jonatán, ez a kiváló ifjú, nem tekintette királyi származását, sem azt, hogy a trón várna rá, hanem barátságot kötött Dáviddal, és ebben a barátságban egyenlővé tette a szolgát az urával. Amikor annak menekülnie kellett atyja, Saul elől, és a pusztában rejtőzködött, amikor halálra volt szánva, és életére törtek, akkor is maga elé helyezte Dávidot, magát megalázta, őt pedig felmagasztalta: Te leszel a király – így szólt –, és én a második leszek utánad (1 Sám 23, 17).Ó, valóban gyönyörű példája ez a barátságnak! Csodás dolog! A király dühöng szolgájára, mintha az vetélytársként az egész országot őellene ingerelné; a papokat is árulással vádolja, és puszta gyanúból lemészároltatja őket. Átkutatja az erdőket, átvizsgáltatja a völgyeket, fegyvereseivel megszállatja a hegyeket és dombokat; mindenki igyekszik megbosszulni a király megsértőjét. Csak egyedül Jonatán mer szembeszállni atyjával, ő, akinek egyedül lenne joga féltékenykedni; ő segít barátjának ily nehéz helyzetben is tanácsot adva, mivel a barátságot a királyságnál többre becsüli: Te leszel a király – mondja –, és én a második leszek utánad. Nézzétek azt is, hogyan ingerli az atya a fiát barátja ellen, szemrehányásokkal ijesztgetve, s azzal fenyegetve, hogy megfosztja a királyságtól és minden méltóságától. Amikor pedig Saul meghozta Dávid ellen a halálos ítéletet, Jonatán akkor sem hagyta cserben barátját: Miért kell Dávidnak meghalnia? Mit vétkezett? Mit tett? Hiszen amikor életét tette kockára, és legyőzte a filiszteus Góljátot, örvendeztél. Miért kell tehát meghalnia? (1 Sám 20, 32; 19, 5). Ez a beszéd olyan dühbe hozta a királyt, hogy megpróbálta fiát, Jonatánt lándzsájával a falhoz szegezni, aztán meg is fenyegette: Te elvetemült fiú! Tudom, hogy szereted őt a magad és anyád szégyenére (1 Sám 20, 30). Aztán szívének mérgét fiára fröccsenti, olyan szavakat fűzve hozzá, hogy azok fölkeltsék ambícióit, táplálják gyűlöletét, irigységét és keserűségét: Amíg Izáj fia a földön él, nem lesz szilárd a te uralmad sem (1 Sám 20, 31) Kit ne zaklattak volna fel ezek a szavak, kiben ne ébresztettek volna irigységet? Kinek a szeretetét, barátságát és jóindulatát ne törte volna meg, ne kisebbítette volna, és ne feledtette volna el mindez? Ez a szeretetreméltó ifjú azonban megőrizte szívében a barátságot, kemény volt a fenyegetésekkel szemben, türelmes a gyalázásokban, a barátságot többre értékelte a királyságnál; nem törekedett a saját dicsőségére, csak egyedül a barátja szeretetére. Te leszel a király – mondta –, és én a második leszek utánad. Ez az igazi, a tökéletes, állhatatos és örök barátság, amelyet az irigység nem tör meg, a gyanakvás nem kisebbít, az ambíció nem öl meg. Ez a barátság a kísértésekben sem szűnt meg, a támadások közt sem tört le, oly sok gyalázás ellenére is szilárd maradt, és oly sok igazságtalan támadás közepette is állhatatos maradt. Tehát: Menj, és tégy te is hasonlóképpen! (Lk 10, 37). 


2014.06.25. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.25. szerda

Sokszor szóba kerül panaszkodó ajkakon, hogy mennyi fontos igényt nem tudunk kielégíteni. Igaz. Az is igaz, hogy amit annyira hiányolunk a magunk birtokából, nem bizonyos, hogy az nekünk is éppen olyan jó és szükséges lenne, mint irigyelt embertársainknak. Korunkban valóban sok fontos tárgy, eszköz, a megszaporodott családnak nagyobb lakás és esetleg még sok más is hiányzik. Ezeket elsősorban mennyei Atyánktól remélhetjük, hiszen a számunkra előre összeállított életterve nem lehet hiányos. Viszont Jézus rávezet bennünket egy gondviselés-szerű igen fontos tényezőre:„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál,s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót menyei Atyátok azoknak, akik kérik”. (Mt 7,7-11) Mielőtt bárki hitetlen kétségbe vonná ezt a jézusi állítást, gondolkodjunk Isten írásos üzenete alapján: a Biblia a világ teremtését úgy mutatja be Mózesnek, hogy a semmi helyett megjelenik Isten parancsára a csillagvilág. Az egyik naprendszerben egy kisebb fajta bolygót úgy helyez el, hogy a napjából kisugárzó fény és meleg a bolygóra tervezett anyagi élet éltetője legyen. Ezer, esetleg millió éveket szánt arra, hogy a folyamat végére szánt embernek legyen fűje, virága, bokra, fája. Kiemelkednek a hegyek, lesüllyednek a völgyek, sorakoznak sokféle kisebb és egyre nagyobb állatfajták. Amikor már az óriási, négy hatalmas folyó vízével öntözött Édenkert is készen volt, akkor megteremtette a gazdát és feleségét, az embert is. Megmutatott neki mindent, neki ajándékozott mindent. Megtanította, hogy kell művelni a földet, újra vetni a szükséges növények magvait. Kijelentette: Ti férj és feleség lesztek, nagyon boldog emberpár. Szeressétek egymást és nemzzetek szerelmetekben utódokat, fiúkat és leányokat, hogy akaratom szerint szaporodjatok és töltsétek be a földet! A férj legyen a család feje, a feleség meg a szíve. A lelketeket értelemmel és akarattal tettem magamhoz hasonlóvá. Lelketekbe beleteremtettem a megszentelő kegyelmet: ezzel gyermekemé fogadtalak benneteket. A földi élet idejében kizárólag a párotok, majd a gyermekeitek boldogságáért fáradozzatok. Így lesztek majd méltók arra, hogy egy boldog földi élet után egy sokkal boldogabb élettérbe, a magam udvarába hívjalak benneteket. Vigyázzatok, hogy mindent eme gyönyörű isteni terv szerint vigyetek tovább! Ne akarjatok okosabbak lenni nálam! Mert ha másként képzelitek el a földi boldogságot, nem akadályozlak meg ebben benneteket, de mindenkinek viselnie kell tettei következményeit.Évát buzdította a sátán, hogy a tiltott fa gyümölcsébe van rejtve az isteni hatalom titka: egyél belőle, és te leszel az isten! Szegény ősanyánk! Nem Istennő lett belőle, hanem sokat szenvedő asszony. Isten törvényeit megváltoztatni nem lehet büntetlenül. Ez örök törvény, ne felejtsd harmadik évezred embere.


2014. június 24., kedd

Keresztelő Szent János születése



Keresztelő Szent János születése

„Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Izrael maradékát”

Gábriel főangyal, aki hat hónappal korábban megjelent Zakariás papnak, Erzsébet férjének a jeruzsálemi templomban, és közvetítette Isten üzenetét: Örüljetek, mert az Úr öregségetekben fiú születésével áld meg benneteket. Ő anyja méhétől telve lesz Szentlélekkel, és ő készíti elő a Megváltó eljövetelét.Mivel Zakariás kétkedéssel fogadta az örömhírt, az angyal némasággal büntette meg. De beteljesült az angyali szó, és Erzsébet boldogan várta, hogy az ideje beteljen. Sejtelme sem volt arról, hogy előbb a magzatának és vele együtt neki is milyen nagy örömet készít elő a jó Isten, hiszen ezt a jó hírt hallotta Zakariás a templomban az angyaltól: a magzat „anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel”(Lk 1,15),de megmondani nem tudta a feleségének, mert néma volt. Amikor Gábriel főangyal a sokkal nagyobb hírt, a Megváltó születését hirdette meg Máriának, aki a páratlan nagy kitüntetést, kellő alázattal elfogadta, megemlítette ezt az örömhírt is, hogy idős rokona viszont a Megváltó előfutárának születését várja. Mária ebből megérezte, hogy segítenie kell rokonán. Csak a minden embert kötelező önzetlen szeretet-szolgálatra gondolhatott, de azt komolyan vette, és indult is a távoli Ein-Karimba segíteni.”És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse”(41-42) Megtörtént,amit Izajás próféta jövendölt: az anyaméhtől megszentelt lett Erzsébet magzata is. Ennek boldog megnyilvánulása a magzat örömtánca. Amikor pedig a kis János megszületett, másik csodák is jelezték, hogy az Úrnak kedvence lépett be a földi életbe. Kétezer évvel azelőtt a zsidók ősszülei, Ábrahám és Sára voltak ilyen boldog szülők, öregen. Amikor a névadás vitáját Zakariás lezárta azzal, hogy írótáblát kért és ráírta az angyal által megjelölt nevet: „János a neve” (1,63), általános meglepetésre megnyílt a kilenc hónapja bezárt szája,s egy kérdés fogalmazódott meg a szívekben: „Mi lesz ebből a gyermekből?” (66) Zakariás, mert eltellik Szentlélekkel felel, Isten helyett beszél, prófétál. Hálálkodik Istennek, aki elküldte a Megváltót, és aki itt rejtőzik Dávid leányának szíve alatt. Jézus jóval később dicséri meg imígy:„Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11,11) Ezen a napon alázatos örömmel köszönjük meg Urunk, Jézus Krisztusnak, amit velünk kapcsolatban fűz mindehhez: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála”


Úrnapja után 2.



Úrnapja utáni napok

elmélkedés első rész

A sátán ravaszsága súlyos bűnbe keverte Szodoma és Gomorra népét, aki tudta, hogy ezzel haragra gerjeszti Istent, mert az embert családi életre teremtette, hogy megélje a szeretet emberi változatát. Az Úr Ádám egyedüllétét látva foglalta ezt írásba, mint megdönthetetlen igazságot: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Olyat, akiben tükörképét fedezheti föl: „Ez már csont az én csontomból és hús az én húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (23-24) Az emberélet megkerülhetetlenül súlyos alapparancsává teszi az egy férfi és egy nő egész földi életre szóló házasságát, mert csak ebben a környezetben tudják teljesíteni Isten alapvető másik parancsát: „Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) Mire való rendelkezés ez? A szeretetnek egyik igen fontos formája a szerelem, amelyet Isten útmutató ujjának is neveztek régen: mindenkinek segítség ez Istentől, hogy a legény is és a lány is házasságra éretten biztosan találja meg, kit rendelt melléje házastársnak az Úr.Itt az utódok sorsa az első szempont, de megmarad az egymásiránti szeretet-igény is, mint igen fontos érték. Mivel a szeretet áldozatba kerül, mindenkor felülírja az önzést mindkét oldalról, ezért sokan feladják vállalt életfeladatukat. Ez csemege a kísértőnek és kerékkötője a boldogságnak, amely csak az önzetlen szeretetből fakadhat. Jézus tudta ezt, és a megváltás fontos szempontjaként jelölte meg a házasság szentségét. A krisztusi, szentségként kiszolgáltatott házasság a kegyelem állandó forrása, amely az egész földi élet folyamán biztosítja az Isten természetfeletti ajándékait, a kegyelmeket, amelyek erőt adnak a házastársaknak, hogy a házassági feladatokat vállalni tudják akkor is, ha az már hősiességet kíván. Jézus a megváltással orvosolni akarja ezt a problémát is: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test (valamilyen komoly célt szolgáló isteni szervezet) lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19,4-6) A megváltást komolyan vevő katolikusok sokáig harcoltak ezért a teremtői és megváltói alapeszméért. Jótékony elmék is akadtak, akik segíteni próbáltak, de főként az emberi gyarlóság működött közre abban, hogy a legkeresztényibb földrész, Európa már a második világháború végén kikényszerítette XII. Pius pápából a fájdalmas megállapítást: „Európa missziós terület”Elpogányosodott. Jelenleg sorra adják el az államok keresztény templomaikat. Ennek egyik oka az elnéptelenedés. A másik, hogy nem vállalják a házasságot, nem kell az egy igaz Isten szigorú üzenete:
„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet” és akaratomnak megfelelően nevelve küldjétek őket majd hitük és áldozatos szeretetük alapján eltöltött földi élet után mennyei boldogságom örök életébe. Megkóstolták, hogy az áldozatok nem vállalása ugyan megkönnyíti a földi életet, de kiüríti a mennyország számukra készített részeit.


Zsolozsma 171.



Szent Ágoston püspök beszédeiből

A pusztában kiáltónak szava

Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek. Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16,16) Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést. Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1,19)Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1,23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1,1)János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige.


2014.06.24. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.24. kedd

Keresztelő Szent János főünnepe

Karácsony előtt hat hónappal emlékezik meg a Római Katolikus Egyház a Megváltó előfutára születésének ünnepéről. Szent Pál Európába érkezve ismerte meg az evangéliumot, és az Ószövetség szent iratait is bőségesen idéző, zsidó rabbiból lett keresztény „választott edény”, Saul beszédeiből megismerte az Ábrahámtól származott ószövetségi áldását: „Az Úr így szólt Ábrahámhoz:Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. ÁLTALAD NYER ÁLDÁST A FÖLD MINDEN NEMZETSÉGE”. (Ter 12,1-3) Ezt az áldást Ábrahám egyik unokája, Jákob örökölte új nevével Izraellel együtt. Az örökös, akiben kétezer év múlva beteljesül az ábrahámi áldás, vagyis az Atya visszakapja és gyermekévé teheti a föld összes nemzetét, végre kezdhet valóra válni. A Messiás ugyan Izrael negyedik fiának, Júdának a törzséből származik, de a földre érkezését bejelentő előfutár Izrael harmadik fia törzséből, az első főpap, Áron családjának a sarja lesz. Áron és Mózes édestestvérek, Lévi törzsének, a papi törzsnek a tagjai. Izrael ezernyolcszáz évvel korábban élt. A megváltás idején élt az az idős zsidó pap, akinek szolgálata évente kétszer egy - egy hétre volt kijelölve. Az esti áldozatot kellett bemutatnia a templomban. A templom nagyobbik helyiségébe kellett belépnie a füstölővel a kezében. Mélyen meghajolva tisztelgett a függöny felé, amellyel leválasztották a templom belső egyharmadát, a Szentek Szentjének nevezett szobát. Annak közepén állt két hatalmas angyalszobor a függöny felé fordulva. Kiterjesztett szárnyuk hegye középen összeért, külső szárnyuk hegye pedig érintette a falat. A két egymást érintő szárny mintegy diadalív védte az alattuk elhelyezett frigyszekrényt, amelynek aranyfedeléről Isten mennyei fénye áradt és betöltötte a Szentek Szentjét. A függönyt középen lehetett széthúzni és betekinteni a mennyei fényre, de ezt csak a főpap tehette meg az engesztelés nagy napján, miután bemutatta az előírt áldozatot az Úrnak. A napi tömjénáldozat szertartása pedig ennyi volt: A soros pap egyedül belépett az ajtón. Meghajolt a függöny felé, aztán jobbra fordult, tömjént tett a füstölőbe, és megfüstölte az illatáldozat oltárát. A felfelé bodorodó füst a hívek imáját jelképezte. Ezen az estén Zakariás pap öreg kezében megállt a füstölő. Egy liturgikus ruhába öltözött angyal nézett az idős papra. Aztán barátságosan megszólította a rémült istenszolgát: „Ne félj Zakariás, mert imád meghallgatásra talált.Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz, s te ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejében előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előre haladt a korban” Én Gábor vagyok – felelte az angyal - s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem tudsz beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni” (Lk 1,13-20) Zakariás döbbenten állt, majd kiment és némán megáldotta az ámuló népet. Kilenc hónap múlva pedig „elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.”(57-58) Amikor pedig Erzsébet ragaszkodott a nyolcadik napon, hogy János a neve, apjától kértek döntést. „Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve”. Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent”(63-64)


2014. június 23., hétfő

Úrnapja után 1.



Előkészület az Úrnapja utáni napokra

A zsidó népnek szomorú gondolatokkal kellett megküzdenie: Látomásban ez a szorongás óriási csontmezőt mutatott Ezekielnek. Döbbenten nézte a kiszáradt csontokat, amelyek talán a paradicsomkert helyén hevertek beláthatatlan tömegben, teljesen kiszáradva. Isten többször is felteszi a kérdést: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Így feleltem: Uram, Istenem, te tudod. Ekkor így folytatta: Jövendölj ezekről a csontokról. Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr” (Ez 37,3-6) A próféta sorra közvetítette Isten parancsát, a csontvázak összeálltak, emberré alakultak és a visszavezényelt lelkek életet vittek beléjük. Ez a zsidó nép hazatérését, új virágzását jelzi elsősorban, de a világvégi általános feltámadást is. Jézus engesztel ki mindenkit Istennel. Szent Pál ezért írta róla, hogy a világ teremtésekor az Istenatyától ezt a kérést kapta: Fiam! A Teremtő nem lehet része a teremtett világnak. Én annyira szeretem teremtményeimet, hogy azt akarom, ragyogjon mindegyiken az én fenségemből az isteni fény egy sugara. Különösen az emberekkel kapcsolatban. Ez a teremtményem nemcsak az angyalok szellemi létét, okosságát és erős akaratát jeleníti meg, hanem benne megjelenik a teremtett világ mérhetetlen anyagi része is. A teste anyag lesz, lelke pedig szellemi létű, mint az angyaloké. Ez a két alkotóelem csak az emberben jelenik meg. Ezért kérlek, hogy a történelem későbbi szakaszában ezt a teremtményünket vedd fel isteni természeted mellé isteni Személyed fősége alá, hogy istenségünk fénye átjárja ne csak az angyalok lényét, hanem az emberen keresztül megragyogtasson minden létezőt, az anyagot is. Az emberi természeted ősmintája lesz az embernek, általa a szellemi létezőknek, de az anyagiaknak is. Szent János evangéliuma előszavában csodálatos erővel mutat rá erre az isteni tervre: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel.(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van”. (Jn 1,1-5. 9-14. 16-18) Boldog Duns Scot János ferences teológus (XIII. század) így indokolja, hogy a sátán miért gyűlöli Jézus Krisztust: Az angyalok próbatétele ez a mondat volt: A Második Isteni Személyt imádni kell, mert Isten. De ha ténylegesen felveszi az emberi természetet, és összeköti az isteni természetével, akkor is imádni kell, hiszen személye Isten. Mihály és angyalai megértették. Vállalták.Lucifer
és társai nem vállalták. A harc rövid volt és elméleti. A végső álláspont megszületett, az angyali ész és akarat ezen nem tud változtatni. Az ellentmondó angyalok súlyos bűnük miatt ördögök lettek, és Isten ereje levetette őket a mennyország kapujából a földre. Ott kísértheti az embereket hasonló bűnökre.(Jel 12,1-18)
Az ördög az óta gyűlöli Istent,főként a Második Isteni Személyt,az istenhívő embereket,Szűz Máriát,aki Jézust emberként megszülte,Mária országát, hazánkat.


Zsolozsma 170.



Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből

A keresztény ember hű mása, Krisztusnak

Szent Pál mindenkinél jobban tudta, hogy kicsoda az Úr Krisztus, és a legjobban ő mutatta meg, mégpedig saját tetteivel, hogy milyennek kell lennie annak az embernek, aki Krisztustól kapta a nevét. Olyan tökéletesen mintázta le Mesterét, hogy egész lénye valósággal Urának tükörképe volt. Pontosan utánozva őt, lelke olyan hű mása lett Krisztusnak, hogy szinte egy képbe olvadtak össze: úgy tűnt, már nem is Pál az, aki él, és aki beszél, hanem Krisztus él benne. Ezt ő maga is kifejezte, hiszen olyan jól ismerte saját értékeit, így mondja: Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól (2 Kor 13, 3), íme:Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2, 20). Pál szavakkal is bemutatta mintaképünket nekünk, akik Krisztus nevét viseljük: Krisztus az Isten ereje és bölcsessége. Békének is nevezte őt, és megközelíthetetlen világosságnak, akiben Isten lakik; nevezte engesztelő áldozatnak és megváltásnak,főpapnak, Pászkának, a lelkekért felajánlott engesztelésnek; Isten dicsősége kisugárzásának, lényege visszfényének, az idők Teremtőjének, lelki ételnek és italnak, sziklának, víznek, a hit alapjának, szegletkőnek, a láthatatlan Isten képmásának, nagy Istennek, az Egyház teste fejének, az új teremtés elsőszülöttjének, a halottak zsengéjének, elsőszülöttnek a halottak közül, elsőszülöttnek a sok testvér között, Isten és ember közvetítőjének, dicsőséggel és tisztelettel koronázott egyszülött Fiúnak, a dicsőség Urának, olyannak, akié az elsőség mindenben, a mindenkinek igazságot osztó Királynak, a béke Királyának, a mindenség Királyának, aki korlátlanul birtokolja királysága hatalmát. Sok más hasonló kifejezéssel is jellemezte őt, nem is lehetne valamennyit számon tartani, olyan sokat említ. Ha egybevetjük és összehasonlítjuk az egyes jelzők értelmét, akkor elénk tárul Krisztus nevének és szóval ki nem fejezhető fönségének csodálatos gazdagsága. Mindebből annyit mutat meg nekünk, amennyit csak befogadni képes a lelkünk és az értelmünk. Minthogy a mi Urunk jóságából a legfönségesebb, legistenibb és mindenek felett álló névről kaptuk mi is nevünket, hiszen Krisztus nevéről minket is „krisztusinak”, kereszténynek hívnak, ezért szükséges tehát, hogy mindazok a jelzők, amelyek feltárják nekünk ennek a névnek a tartalmát, azok bennünk is láthatókká legyenek, nehogy minden alap nélkül mondják rólunk, hogy „krisztusiak” vagyunk, hanem életünk is tanúskodjék e nevünk igaza mellett.


2014.06.23. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.23. hétfő

Urunk, Jézus Krisztus igaz nevelő volt. Nevelni valóban csak a jóra lehet, mert a jót megtenni nagyobb erőfeszítésbe, időbe és fáradságba kerül. Az olyan embernek, aki a saját munkája mellett segíteni akar másoknak is, edződnie kell. Istennek ez természetes volt, hozzá tartozott a természetéhez. Végtelen okosságával mindenkit tud tanítani. Végtelenül jó, csak jót akar tenni. Úgy is szólítjuk: Jó Isten. Annyira jó, hogy jónak teremtett mindent. Országába örök lakónak csak olyanokat visz, akik odavalóak. Amikor a csillagos eget teremtette, a megszámlálhatatlan csillagot jónak alkotta. Az egyik kisebb csillagot, amit az embereknek akart ajándékozni, hogy minden ember ott szülessen, ott nevelkedjék, ott szerezhessen érdemeket és váljék méltóvá, hogy egyszer majd átléphessen a mennyországba. Miért nem teremtette őket mindjárt oda, mint az angyalokat? Mert az angyalok tiszta szellemek. Ők egyszerre vizsgáztak, hogy jók akarnak-e lenni vagy rosszak? Tudják-e mindig azt tenni, amit Isten parancsol? Akik ezen a vizsgán elbuktak,azok sokallták,hogy mindig olyan jók legyenek mint az Isten. Ezért Isten nem engedte őket öröklakóként a mennyországba beköltözni, nehogy felforgassák a boldog rendet, nyugalmat, szeretetet. Teremtett nekik egy olyan országot, ahol minden ember, aki nem lesz a mennyország rendjébe és boldogságába illő, el fog férni. Amit a földi életben megvalósítottak,megfogalmaztak egy-egy kisebb csetepatéban vagy évekig tartó háborúkban, újra sőt örökkön-örökké lejátszhatják. A földi életben cimboráikkal együtt vétkeztek, velük együtt az örök gyűlölet marja majd őket. Hazudhatnak, pörölhetnek éjjel-nappal, csúfolják és gúnyolják egymást a régi haragosaikkal, becsapott üzlettársaikkal veszekedhetnek kedvükre.Az emberrel Isten másként jár el. Isten az embert a földre teremtette úgy,hogy az anyagból lévő testüket csak egyszer alkotta a Teremtő, aztán rábízta egy édesanyára, hogy saját testében nevelje, majd világra hozza egy bizonyos idő letöltésére a külső világban. Az ember földi élete más formában alakuló élet, nemcsak anyagi létforma. Isten a szülők által elindított testi élethez szellemi lelket teremtett. Ez az angyalokhoz hasonló szellemi alkatú lélek irányítja az emberi test kibontakozását, de megszületve, a lélek értelmével gondolkodik és akaratával egyéb szellemi funkciót végez. Az emberi élet kettős jellege, hogy a test érzéki életet akar élni, de a lélek megszenteli ezt az Istentől kapott kegyelemmel, hogy a test élete egyre inkább alkalmas legyen a lélekkel együttes mennyei életre is. Jézus ezért védi az elhamarkodott és rosszindulatú bírálatokkal szemben a gyenge embert:„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből szálkát, amikor a magad szemében gerenda van. Képmutató! Előbb szedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak, és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!”(Mt 7,1-6)„Ó Uram, nem vagyok én méltó, hogy házamba költözni légy jó, mondjad csak egy szóval nékem s meggyógyul az én lelkem” (Ho 139)


2014. június 22., vasárnap

Úrnapja



Úrnapja

Az Úrnapja a legméltóságosabb Oltáriszentség, görögösen az Eukarisztia nagy ünnepe. Az Úr (Adonáj) az Ószövetségben Isten tulajdonnevét helyettesítette. Az égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásakor Mózes megkérdezte Istent: Ha a nemzetségem tagjai „megkérdezik, mi az ő neve, mit mondjak nekik? Isten erre azt mondta Mózesnek: Én vagyok az, Aki vagyok. Aztán azt mondta. Ezt mondd Izrael fiainak: Az, Aki van, küldött engem hozzátok” (Kiv 3,13-14) Harmadik személyben ez így hangzik: Jahveh (Aki van). A zsidók nem merték kiejteni a szájukon ezt a félelmetes nevet, helyette Adonáj-t mondtak. Emberre ezt nem alkalmazták. Az Újszövetségben az Adonáj név a második Isteni Személy neve lett, görögül: Kyriosz. Itt tehát az Úrnapja nem az ószövetségi pihenőnapot, a szombatot, az Úr napját jelenti. A keresztényeknél az Úr napja a vasárnapot, a hét első napját jelentette, mert ez volt Jézus feltámadásának és a Szentlélek eljövetelének napja, az Istennek szentelt heti pihenőnap. Így írva-ejtve: Úrnapja, az Eukarisztia a XIII. században bevezetett új ünnepet jelölte a magyar nyelvben. Latinul: Festum Corporis et Sanguinis Domini nostri Jesu Christi (Az őskeresztények naponta megünnepelték az Eukarisztiát az utolsóvacsora liturgiája szerint. A XIII. század közepén azonban az Úr több látomást is adott egy lüttich-i apácának, Juliannának. Ezek között jelent meg a látnok előtt egy fénylő napkorong, amelynek szélén sötét folt volt látható. Julianna kérdésére, miért hiányos a napkorong, Jézus azt válaszolta: Most már életem szinte minden eseményét megünnepli Egyházam, csak az Oltáriszentségnek nincs különleges ünnepe. Jézus azt kérte, hogy Julianna indítson mozgalmat, hogy ezt a hiányt pótolja az Egyház. Szentmise után rendezzenek körmenetet az utcákon, tereken. A máskor mindig csak elzárt épületben, templomban megünnepelt nagy Ajándék, mutatkozzék meg ország-világ előtt, és hódolattal kísérje az ünneplő sokaság. Jézus kívánsága talán ugyanaz volt, mint amikor halála előtt pár nappal ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, miközben hozsannázott kísérőinek hatalmas menete. Irigy farizeusok azt mondták neki. „Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban ezt felelte nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” (Lk 19,39-40) A nővér által elindított mozgalom heves ellenzésre talált, mint virágvasárnap egykoron. Juliannát „bűnös apácának tartották, látomásait hazugságoknak és képzelgéseknek, sőt kivetették kolostorából, s hazátlanul és megvettetve kellett meghalnia, de ő alázatában egyrészt azt tartotta, hogy nem méltó arra a szerepre, amit maga az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus bízott rá, másrészt pedig nem ő, hanem majd Az: győzelemre viszi ügyét”(Ijjas Antal: Szentek élete I.355) Halála előtt öt évvel (1253) viszont megérte, hogy fényes körmenetben diadalmasan megtartották az első úrnapi ünnepséget. Ez az ünnep a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön kapott helyet az egyházi évben, mivel az Eukarisztia alapítása nagycsütörtökön történt. Az ünnepélyes szentmise után vonul ki baldachin alatt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus az Úr papja kezében, előtte megy a papság és a ministránsok, utánuk pedig az ünneplő sokaság. Zeng az ének, csilingelnek a csengők, zúgnak a harangok. Négy sátort szoktunk építeni, ezeknél a pap leteszi a kisoltárra az Eukarisztiát, előírás szerint evangélium olvasás
majd tömjénezés következik.Jézus ma is jelezni akarja, hogy igényt tart a nyilvános hódolatra.Ne tagadjuk meg tőle, hiszen most is Ő a világ egyetlen igazi Ura.


2014.06.22. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.22. vasárnap

Mindnyájan egy kenyérből részesültünk”

Pál apostol, amikor a soknemzetiségű világvárosba, Korintusba érkezett a lakosok többsége szegény emberek és pogányok voltak, akik a maguk nemzeti hagyományaik szerint éltek, és a maguk bálványait imádták. Pál először a zsinagógába látogatott el, és nekik hirdette az evangéliumot. Később azonban a pogányok tanítója, apostola lett. Sok viszontagságot szenvedett, de Jézus látomásban biztatta: hirdesd bátran az evangéliumot, veled vagyok, sok népem van ebben a városban (ApCsel 18,9-10). Másfél évig volt a Korintusiak apostola, püspöke. Távozása után változások történtek. Új tanítók érkeztek, köztük tévtanitok is. Pál ezért leveleket írt nekik, és azokban tovább képezte őket, válaszolt kérdéseikre, aggályaikra. Az áldás, vagyis átváltoztatás következtében a kenyér és a bor Jézus Testévé és Vérévé lényegül át, és aki ebből részesül, áldozik, Jézust veszi magához. Jézusban részesedik. Pál tanítja: Az átváltozás után az egyszerű kenyér Jézus teste lesz, nem a testünket táplálja, hanem a lelkünket. Jézus a vendégünk egy rövidke időre. Ez bensőségesebb, mint amikor Lázárékat meglátogatta, mert itt a szívünkbe költözik, lényével fényt sugároz belénk, barátságával átölel, nyugtalanságunkat lecsendesíti, a szeretet erejével dúsítja a jóra való energiánkat, gyógyítja gyengeségeinket. Tanítja azt is, hogy minden embert táplál és a saját Vérével csodálatos, új családot hoz létre. A sokféle származású és érzelmű embert áthatja, neveli, testvérré teszi. „Sokan egy kenyér, egy test vagyunk.”(1Kor 10,17) Mit üzen nekünk e levél? Magányosok, széthulló családok, acsarkodó nemzetek, figyeljetek. Van egy csodálatos erő, Jézus Teste és Vére, amely édes és boldog közösségbe von mindnyájatokat. Figyeljünk rá, éljünk Vele. Óriási Korintus az egész világ. Összeköt minden percben a rádió, a TV, az újságok. Az emberek mégis idegenek egymásnak. Hiányzik a Test és Vér.