Szent László király ünnepnapján
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Szent László király ünnepére készülve a Szentlélektől kapta a szent ihletet, hogy fogalmazza meg Szent László király nagyságát és jelentőségét. „ A nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. A magyar kereszténység eszménye Szent László. Bene virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység, benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot. életet ölteni. A kereszténység még nem volt magyar” (Összegyűjtött munkái, XII.112-114) a magyar nép Szent László korában nem volt még keresztény? Száz évvel korábban Géza nagyfejedelem már befogadta a hittérítőket. Sokan, Géza is, megkeresztelkedtek már a X. század közepén. Nemcsak praktikus megfontolás ösztönözte, hogy Európa legújabb népe ne maradjon ki a krisztusi hitből. A kegyelem nemcsak országot adott nekünk, hanem a krisztusi hit teljességét is, beteljesítve őseink szép egy isten hitét. Fia, István már a hit mélységeiből táplálkozott. Géza találkozott a Mennyek Királynőjével. Tőle tudta meg, hogy születendő fia, István, Jézus lelkes szolgája lesz, aki rengeteg jót művel Jézus ügyéért. Nem csak könnyeivel, de apostolként növeli népe hitét. Mária pedig a nép igazi Nagyasszonyaként veszi kezébe hazánk egész jövőjét. Sem Géza, sem István nem térített erőszakkal, hanem igazsággal és szeretettel. Prohászka püspöknek igaza van abban, hogy Koppány nem volt egyedül, akadtak, akik féltették népük hősi múltját. A XI. század még nem volt tisztán keresztény. István, Imre és Gellért szentként ad példát, Gizella boldog: szent családra épül a magyar kereszténység. Lengyelországból hazatért Vászoly-fiak is keresztény magyarként viselkednek. Hazaérve látják a harcot keresztény magyar és múltját féltő magyar között. A három menekült Lengyelországban megnősült. Béla herceg Richeza lengyel hercegnőt veszi feleségül. Tőle született László. Megértették, hogy a magyarnak össze kell fognia. Endre lett a király, majd öccse, Béla. Aztán Endre fia örökölte a trónt az ősi törvény értelmében. Csak amikor László meggyőződött arról, hogy Salamon nem tudja megszilárdítani a trónt, akadályozza a fejlődést, jönnek a népvándorlás népei, akkor állította félre és koronáztatta meg magát. Hatalmas termete, imponáló bátorsága, hadvezéri és politikai képességei kellettek a XI. század végén a helyzetünk konszolidálására. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ott avatta szentté Istvánt, Imrét és Gellértet. Megerősítette az egyháziak és hívek fegyelmét. Sok harcot vívott győzelmesen, hitének erejét pedig sok-sok csodája igazolja. A benne elevenen ható magyar virtus és a krisztusi kegyelem valóban méltó példaképpé tette a keresztény magyarság mintázására. Hite, bölcsessége, bátorsága, vitézsége ma is élő és vonzó példa. „Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet, légy ereje, pajzsa gyenge szívű népednek. Ingadozó lelkek, sok csapással vertek, tőled kérnek védelmet“ (Ho 302,1)
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Szent László király ünnepére készülve a Szentlélektől kapta a szent ihletet, hogy fogalmazza meg Szent László király nagyságát és jelentőségét. „ A nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. A magyar kereszténység eszménye Szent László. Bene virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység, benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot. életet ölteni. A kereszténység még nem volt magyar” (Összegyűjtött munkái, XII.112-114) a magyar nép Szent László korában nem volt még keresztény? Száz évvel korábban Géza nagyfejedelem már befogadta a hittérítőket. Sokan, Géza is, megkeresztelkedtek már a X. század közepén. Nemcsak praktikus megfontolás ösztönözte, hogy Európa legújabb népe ne maradjon ki a krisztusi hitből. A kegyelem nemcsak országot adott nekünk, hanem a krisztusi hit teljességét is, beteljesítve őseink szép egy isten hitét. Fia, István már a hit mélységeiből táplálkozott. Géza találkozott a Mennyek Királynőjével. Tőle tudta meg, hogy születendő fia, István, Jézus lelkes szolgája lesz, aki rengeteg jót művel Jézus ügyéért. Nem csak könnyeivel, de apostolként növeli népe hitét. Mária pedig a nép igazi Nagyasszonyaként veszi kezébe hazánk egész jövőjét. Sem Géza, sem István nem térített erőszakkal, hanem igazsággal és szeretettel. Prohászka püspöknek igaza van abban, hogy Koppány nem volt egyedül, akadtak, akik féltették népük hősi múltját. A XI. század még nem volt tisztán keresztény. István, Imre és Gellért szentként ad példát, Gizella boldog: szent családra épül a magyar kereszténység. Lengyelországból hazatért Vászoly-fiak is keresztény magyarként viselkednek. Hazaérve látják a harcot keresztény magyar és múltját féltő magyar között. A három menekült Lengyelországban megnősült. Béla herceg Richeza lengyel hercegnőt veszi feleségül. Tőle született László. Megértették, hogy a magyarnak össze kell fognia. Endre lett a király, majd öccse, Béla. Aztán Endre fia örökölte a trónt az ősi törvény értelmében. Csak amikor László meggyőződött arról, hogy Salamon nem tudja megszilárdítani a trónt, akadályozza a fejlődést, jönnek a népvándorlás népei, akkor állította félre és koronáztatta meg magát. Hatalmas termete, imponáló bátorsága, hadvezéri és politikai képességei kellettek a XI. század végén a helyzetünk konszolidálására. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ott avatta szentté Istvánt, Imrét és Gellértet. Megerősítette az egyháziak és hívek fegyelmét. Sok harcot vívott győzelmesen, hitének erejét pedig sok-sok csodája igazolja. A benne elevenen ható magyar virtus és a krisztusi kegyelem valóban méltó példaképpé tette a keresztény magyarság mintázására. Hite, bölcsessége, bátorsága, vitézsége ma is élő és vonzó példa. „Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet, légy ereje, pajzsa gyenge szívű népednek. Ingadozó lelkek, sok csapással vertek, tőled kérnek védelmet“ (Ho 302,1)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése