Szent Bonaventura püspök műveiből
Az élet forrása Jézusnál fakad
Fontold meg te is, megváltott ember, hogy kicsoda, mily nagy és mily kiváló személy az, aki érted függ a kereszten, akinek halála életre kelti a holtakat, akinek távozásakor ég és föld gyászba borul, sőt megrepednek még a kemény kősziklák is! Hogy pedig a kereszten álomba merült Krisztus oldalából kibontakozzék az Egyház, és beteljesedjék a Szentírás, amely szerint: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak (Jn 19, 37), a gondviselő Isten rendeléséből egy katona lándzsával átdöfte és megnyitotta oldalát, hogy az onnét kicsorduló vér és víz lerója üdvösségünk váltságdíját. Ami tehát ebből a forrásból, tudniillik a szív rejtekéből kiáradt, az ad kegyelmi életközlő erőt az Egyház szentségeinek, és az lesz immár az örök életre szökellő (Jn 4, 14) élő víz forrása a Krisztusban élők számára. Serkenj fel tehát, Krisztus mátkája! Olyan légy, mint a magas szikla üregében (Jer, 48, 28) fészkelő galamb; mint a kis madár, amely otthont talált (Zsolt 83, 4) magának! Szüntelenül virrassz! Ide rejtsd vadgalamb módjára szűztiszta szerelmed fiókáit! Ide illeszd szádat, hogy vizet meríts az Üdvözítő forrásaiból! (Iz 12, 3.) Itt van az a forrás, amely a paradicsomkert közepéből fakad, amely négy ágra szakad (Ter 2, 10), és a buzgó szívekbe szétáradva termékennyé teszi és megöntözi az egész földet. Vágyakozva fuss ehhez az élet- és fényforráshoz, bárki légy is, istenszerető lélek! Törjön elő szíved mélyéről a harsány kiáltás: Mily kimondhatatlanul szép vagy, fölséges Istenem, és mily kristálytisztán tündöklik az örök világosság fényessége! Élet, amely minden életet éltetsz; világosság, amely minden világosságot megvilágítasz! Te tartod örök tündöklésben a sokféle ragyogó fényforrást isteni trónusod előtt az idők kezdetének hajnalhasadása óta. Ó örök és megközelíthetetlen, csodaszép és édesen áradó forrás, amely minden halandó szem elől rejtve vagy! Feneketlen a mélységed, határtalan a magasságod, megmérhetetlen a szélességed, megzavarhatatlan a tisztaságod. Belőled tör elő az a folyóvíz, amely megvidámítja az Isten városát (Zsolt 45, 5), hogy örömujjongással és magasztaló énekszóval (Zsolt 41, 5) dicsőítő himnuszokat zengjünk neked, tapasztalásból bizonyosodva meg arról, hogy tenálad van az élet forrása, s a te fényedben látjuk az igazi fényt (Zsolt 35, 10).
Az élet forrása Jézusnál fakad
Fontold meg te is, megváltott ember, hogy kicsoda, mily nagy és mily kiváló személy az, aki érted függ a kereszten, akinek halála életre kelti a holtakat, akinek távozásakor ég és föld gyászba borul, sőt megrepednek még a kemény kősziklák is! Hogy pedig a kereszten álomba merült Krisztus oldalából kibontakozzék az Egyház, és beteljesedjék a Szentírás, amely szerint: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak (Jn 19, 37), a gondviselő Isten rendeléséből egy katona lándzsával átdöfte és megnyitotta oldalát, hogy az onnét kicsorduló vér és víz lerója üdvösségünk váltságdíját. Ami tehát ebből a forrásból, tudniillik a szív rejtekéből kiáradt, az ad kegyelmi életközlő erőt az Egyház szentségeinek, és az lesz immár az örök életre szökellő (Jn 4, 14) élő víz forrása a Krisztusban élők számára. Serkenj fel tehát, Krisztus mátkája! Olyan légy, mint a magas szikla üregében (Jer, 48, 28) fészkelő galamb; mint a kis madár, amely otthont talált (Zsolt 83, 4) magának! Szüntelenül virrassz! Ide rejtsd vadgalamb módjára szűztiszta szerelmed fiókáit! Ide illeszd szádat, hogy vizet meríts az Üdvözítő forrásaiból! (Iz 12, 3.) Itt van az a forrás, amely a paradicsomkert közepéből fakad, amely négy ágra szakad (Ter 2, 10), és a buzgó szívekbe szétáradva termékennyé teszi és megöntözi az egész földet. Vágyakozva fuss ehhez az élet- és fényforráshoz, bárki légy is, istenszerető lélek! Törjön elő szíved mélyéről a harsány kiáltás: Mily kimondhatatlanul szép vagy, fölséges Istenem, és mily kristálytisztán tündöklik az örök világosság fényessége! Élet, amely minden életet éltetsz; világosság, amely minden világosságot megvilágítasz! Te tartod örök tündöklésben a sokféle ragyogó fényforrást isteni trónusod előtt az idők kezdetének hajnalhasadása óta. Ó örök és megközelíthetetlen, csodaszép és édesen áradó forrás, amely minden halandó szem elől rejtve vagy! Feneketlen a mélységed, határtalan a magasságod, megmérhetetlen a szélességed, megzavarhatatlan a tisztaságod. Belőled tör elő az a folyóvíz, amely megvidámítja az Isten városát (Zsolt 45, 5), hogy örömujjongással és magasztaló énekszóval (Zsolt 41, 5) dicsőítő himnuszokat zengjünk neked, tapasztalásból bizonyosodva meg arról, hogy tenálad van az élet forrása, s a te fényedben látjuk az igazi fényt (Zsolt 35, 10).
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése