Ferenc
pápa beszéde a Nagy Károly díj átvételekor: a régi gyökerekből új humanizmust!
Ferenc
pápa Európa vezetőihez szólt -
Európa
vezetői a Vatikánban
Május
6-án pénteken délelőtt fél tizenegykor Ferenc pápa kihallgatáson fogadta
az Európai Unió Rómában tanácskozó vezetőit: Donald Tuskot, az Európa Tanács
elnökét, Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét és Martin Schulzot,
az Európa Parlament elnökét. A pápa negyed tizenkettőkor Angela Merkel német
szövetségi kancellárral találkozott és folytatott háromnegyed órás
megbeszélést. Délben került sor a Ferenc pápának ítélt Nagy Károly díj
átadására a Sala Regia-ban, a Királyi teremben, ahol először Marcel Philipp,
aacheni polgármester szólalt fel és méltatta Ferenc pápának az európai egység
megteremtése érdekében folytatott tevékenységét, hiszen a díj a „nagykárolyi”
Aachen városának adománya. Ezt követően a három európai uniós vezető értékelte
a pápa szolgálatát, majd Ferenc pápa hosszú beszéddel fordult a magas rangú
küldöttséghez.
A
díjat Európának ajánlom
A
Szentatya a vendégekhez intézett beszédében mindenekelőtt megköszönte az
elismerést, de rögtön leszögezte, hogy „szándéka szerint ezt a tiszteletreméltó
díjat Európának ajánlja fel. Nem egy díjátadó ünneplésről van szó, hanem
megragadjuk az alkalmat arra, hogy új és bátor lendületet kívánjunk enne a
szeretett kontinensnek”.
Európa
megannyi megosztottság után önmagára talált és elkezdte építeni a házát
„A
teremtőképesség, a tehetség, az újrakezdés képessége és a saját korlátokból
való kilépés alkotja Európa lelkét. A múlt században azt tanúsította az
emberiség előtt, hogy lehetséges az újrakezdés: a tragikus összeütközések
esztendei után, melyek a legszörnyűbb világháborúban csúcsosodtak ki, egy
előzmények nélküli újdonság támadt a történelmében, Isten kegyelme által. A
háborús romhalmaz hamvai sem tudták kioltani a reménységet és az alapító atyák
szívében ott izzott az európai terv. Ők tették le a béke bástyájának és az
egyes államok által épített háznak az alapjait, nem utasítás révén, hanem a
közjó szabad választása által. Európa, megannyi megosztottság után, végre
önmagára talált és elkezdte építeni a házát”.
Európa
napjaikban egyre kevésbé érzi sajátjának a közös otthon falait
„Európa
a népek családjaként mindjobban kibővült, de mostanában úgy tűnik, hogy egyre
kevésbé érzi sajátjának a közös otthon falait, amelyeket olykor az atyák
felvilágosult tervétől eltérve húztak fel. Az egység újdonságának a légköre
egyre inkább kihunyóban van és mi – itt Ferenc pápa Európa nevében fogalmazott
– az egykori terv gyermekei engedünk az önzésünknek, a saját hasznunkat nézzük
és sajátos kerítések építésére gondolunk. Mindazonáltal a belenyugvás és a
fáradtság nem tartozik Európa lelkületéhez, ugyanis a nehézségek az egység
erőteljes motorjaivá válhatnak”.
Úgy
tűnik, hogy Európa elvesztette nemző- és teremtőképességét
Beszéde
további részében Ferenc pápa felidézte az Európa Parlamentben mondott fontosabb
gondolatait, hogy „Európa nagymama lett, elfáradt és megöregedett, nem
termékeny és nem életerős már, és hogy nagy eszméi, melyek Európát egykor
megmozgatták és ösztönözték, mára elvesztették vonzerejüket: Úgy tűnik, hogy
Európa elhagyta alkotó- és teremtőképességét. Inkább arra hajlik, hogy
területeket biztosítson, lövészárkokkal veszi körül magát, ahelyett hogy új erőket
teremtene a társadalomban, melyek képesek mozgósítani annak összes rétegét és
szereplőit”.
Az
emlékezet transzfúziója révén meghalljuk az elődeink hangját
A pápa
személyes hangon szólította meg Európát: „Mi lett veled, humanista Európa, az
emberi jogok, a demokrácia, a szabadság védelmezője? Mi történt veled Európa,
költők, filozófusok, művészek, zenészek és irodalmárok földje? Népek és
nemzetek anyja, aki meg tudta védeni testvérei emberi méltóságát?”. Idézte a
pápa Elie Wiesel írót, aki az emlékezet transzfúziójáról beszél, mert
távolságot kell venni a jelentől ahhoz, hogy meghalljuk az elődeink hangját. Az
emlékezet ugyanis nemcsak azt eredményezi, hogy a múlt hibáit ne kövessük el
többé, hanem hozzáférést kínál mindahhoz, amik segítették a népeinket abban,
hogy áthaladjanak a történelmi útkereszteződéseken”.
Szükség
van tényleges szolidaritásra, konkrét nagylelkűségre
Ezek
után a pápa az alapító atyák szellemi örökségét idézte fel, köztük elsőként
Robert Schuman francia politikus szavait (akinek folyamatban van boldoggá
avatása): ”Európát nem egy nap alatt, és nem is egy átfogó terv alapján fogjuk
felépíteni”. Ma is mindenekelőtt szükség van tényleges szolidaritásra, konkrét
nagylelkűségre, csakúgy, mint a második világháborút követő években.
A pápa
a béke hírnökeinek, a jövő prófétáinak nevezte beszédében az egységes Európa
alapító atyáit: terveik ma sem elavultak. Sokkal inkább, mint valaha arra
ösztönöznek, hogy hidakat építsünk és falakat döntsünk le”.
Mindnyájan
egyformán aggódunk európai hazáink, Európa Hazánk közjaváért
„Ne
elégedjünk meg egyes szerződések kozmetikai retusálásával, hanem bátran
fektessünk le új, mélyen gyökerező alapokat; mint ahogy Alcide De Gasperi
megállapította: „mindnyájan egyformán aggódunk európai hazáink, Európa Hazánk
közjaváért”. Félelem nélkül kezdjük el újból az „építő munkát, amely türelmes
és hosszútávú erőfeszítéseinket igényli” – mondta a keresztény olasz
miniszterelnök 1954-ben, az Európai Parlament konferenciáján. Az emlékezet
teszi lehetővé, hogy bátran elfogadjuk a kihívást és „korszerűsítsük” az
„európai gondolatot”, olyan Európáét, amely képes egy új humanizmust életre
kelteni a következő három képesség alapján: képesség az integrációra, a
párbeszédre és az alkotásra.
Képesség
az integrálásra
Az
integrációs képesség témakörében Ferenc pápa utalt Erich Przywara filozófus
csodálatos művére, az Európai gondolatra, melyben a várost a különféle
szükségletek és szintek együttélési helyeként említi. A korlátozó irányzatokkal
szemben az európai városok szépsége azt mutatja fel, hogy az idő múlásával
sikerült megőrizni a korok, nemzetek, stílusok különbözőségét. Elég csak Róma
felbecsülhetetlen kulturális örökségére tekinteni, melyben egy nép képes volt a
különféle szinteket egészséges együttélésben megőrizni. Ezzel szemben a
korlátozás és az uniformizálás a népeket kegyetlen szegénységre ítéli, a
kizárásra, kirekesztésre. Európa népei a történelem, során úgy tudtak
megerősödni, hogy szintézisbe tudták foglalni a különféle kultúrákat”.
Az
egész mindig több, mint a részek egyszerű összegzése
„Az
európai kultúra mindig dinamikus egység volt, a kultúrák sokféleségében” –
állapította meg a pápa. „Tudjuk ugyanis, hogy az egész mindig több, mint a
részek egyszerű összegzése, éppen ezért ki kell tágítani a látóhatárunkat, hogy
felismerjük azt a nagyobb jót, ami mindenki javára válik.
Éppen
ezért fontos, hogy az integráció a szolidaritásban öltsön testet és így építse
a történelmet. Ezen az úton az európai népek elkerülhetik azt a veszélyt, hogy
egyoldalú megoldásokat válasszanak, ugyanakkor elkerülhetik a gyarmatosító
ideológiák kihívásait is. Így érthetőek Konrad Adenauer szavai: „Európa jövőjét
nem annyira a politikai feszültség fenyegeti majd, hanem az eltömegesedés, a
gondolat és az érzelem uniformizálódása, valamint a felelősségtől való
menekülés”.
Képesség
a párbeszédre
„Ha
van egy szó, amelyet fáradhatatlanul kell ismételnünk, akkor az a párbeszéd.
Minden lehetséges eszközzel elő kell mozdítanunk a párbeszéd kultúráját. Ez azt
is jelenti, hogy a másikat értékes beszédpartnerként ismerjük el. A béke olyan
mértékben lesz tartós, amilyen mértékben felvértezzük gyermekeinket a párbeszéd
fegyverével, megtanítjuk nekik a találkozás és a tárgyalás jó harcát. A
párbeszéd kultúráját magába kellene foglalnia minden iskolai tantervnek. Ma nem
pusztán katonai vagy gazdasági „koalíciókat” kell megvalósítani, hanem
kulturális, oktatási, filozófiai és vallási szövetségeket is, amelyek
nyilvánvalóvá teszik, hogy számos konfliktus hátterében gazdasági csoportok
hatalmi harca áll”.
Képesség
az alkotásra
„A
jelenlegi helyzet nem engedi meg, hogy bárki mások küzdelmének külső
szemlélője, puszta megfigyelője legyen. Az integrált és kiengesztelődött
társadalom építésében mindenkinek aktív szerep jut, szükség van a személyes és
társadalmi felelősségvállalásra. Ebben túlnyomó szerep hárul a fiatalokra. Nem
képzelhetjük el Európát anélkül, hogy ne tennénk meg a fiatalokat ennek az
álomnak a főszereplőivé. A pápa feltette a kérdést: hogyan valósítható ez
meg, ha a fiatalokat megfosztják a munkalehetőségtől, ha egyre nő az európai
munkanélküli fiatalok száma?
A föld
és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztása nem puszta filantrópia,
jótékonykodás. Erkölcsi kötelesség – mondta Ferenc pápa, mint ahogy ezt már
kifejtette 2015-ben Bolíviában, a népi mozgalmak képviselőihez intézett
beszédében. Új gazdasági modelleket kell keresni, amelyek befogadók és
méltányosak, nem kevesek, hanem minden ember, az egész társadalom javát
szolgálják. A likvid tőkére alapuló gazdasági élet helyett, amely kedvez a
korrupciónak, a szociális gazdaságot kell megvalósítani. A pápa idézett Laudato
si’ k. enciklikájából: „...a mai világ társadalmi valóságában, túl a vállalatok
szűk érdekein és a megkérdőjelezhető gazdasági racionalitáson, szükséges, hogy
„továbbra is prioritást élvezzen a munkához jutás (...) mindenki számára” (vö.
127).
Az
egyház szerepe Európa újjászületésében
Ez a
gazdasági átalakulás új lehetőséget teremt az integráció számára, továbbá ismét
lehetővé teszi, hogy álmodjunk egy olyan humanizmust, amelynek Európa bölcsője
és forrása volt. Az egyház hozzájárulhat és hozzá is kell járulnia az
elfáradt, de energiában és lehetőségekben még gazdag Európa újjászületéséhez.
Feladata egybeesik küldetésével: az evangélium hirdetése, amely ma főleg abban
nyilvánul meg, hogy elviszi Jézus erőteljes és egyszerű jelenlétét a megsebzett
embereknek, közvetíti vigasztaló és bátorító irgalmasságát. Isten az emberek
között kíván lakni, de ezt csak olyan férfiak és nők révén teheti meg, mint
amilyenek a földrész nagy evangelizálói voltak. Csak egy tanúság tevőkben
gazdag egyház adhatja vissza az evangélium tiszta vizét Európa gyökereinek. A
keresztények előrehaladása a teljes egység felé, korunk nagy jele, de egyben
sürgető igény is, hogy válaszoljunk az Úr hívására: „hogy egyek legyenek” (Jn
17,21).
Új
európai humanizmus – a pápa álmainak Európája
„Értelmemmel és szívemmel, reménnyel és hiú nosztalgiák nélkül, mint egy
gyermek, aki Európában, mint anyában, ismét megtalálja életének és hitének
gyökerét, egy új európai humanizmusról álmodom, a humanizáció állandó
előrehaladásáról, amelyhez szükség van emlékezetre, bátorságra, egészséges és
emberi utópiára” – mondta a pápa. Fiatal Európáról álmodik, amely képes még rá,
hogy anya legyen, aki gondozza gyermekét, aki testvérként segíti a szegényeket,
a befogadást keresőket. Olyan Európáról, amely érvényre juttatja a betegeket és
időseket, hogy ne legyenek leselejtezve. Olyan Európáról, amelyben migránsnak
lenni nem bűntény, hanem felhívás egy nagyobb elkötelezettségre az egész emberi
lény méltóságával, ahol a fiatalok a becsületesség tiszta levegőjét szívják be,
szeretik a kultúra és az egyszerű élet szépségeit, amelyet még nem szennyeztek
be a fogyasztói társadalom véget nem érő szükségletei, ahol megházasodni és
gyermekeket nevelni felelősség és nagy öröm, nem pedig probléma a
munkanélküliség miatt. A pápa a családok Európájáról álmodik, amelyben a
politikák inkább a gyermekek születésére összpontosítanak, mintsem a javak
növekedésére. Olyan Európáról, amely előmozdítja és védelmezi mindenki jogait,
anélkül, hogy elfeledné mindenki iránti kötelességeit. Olyan Európáról,
amelyről nem lehet elmondani, hogy utolsó utópiája az emberi jogokra irányuló
elkötelezettsége volt” – fejezte be beszédét Ferenc pápa, melyet a Nagy Károly
díj átvételekor mondott az Európai Unió vezetőinek.