2016. május 6., péntek

Imák



„Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni.”
„Amikor egy fiatal elhagyja a családot, hogy kövesse hivatását, helyét Jézus tölti be a családban.”
„Törekedj arra, hogy szeressenek, utána engedelmeskedni is fognak növendékeid.”
„Egy fiatal legszebb dísze: a szerénység, az alázatosság, az engedelmesség és a szeretet.”
„Ez a nevelési módszer teljes egészen az ésszerűségre, vallásosságra és a szeretetre támaszkodik.”
„Járjatok az erény útját és szívetekben mindig béke lesz.” 
Don Bosco
 


Himnusz CLIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Örök Királyunk, szent Urunk,
Atyával trónoló Fiú,
Ádám ősünket egy szavad
alkotta mint képmásodat.
S midőn az ördög, földiek
ős ellensége, megcsúfolt,
Szűz által testi életet
vállaltál értünk, földi sort,
velünk hogy lakva testben is
Istennel minket egybeköss,
s keresztségben bocsánatot
megváltásképpen adj nekünk.
Kereszthalált az emberek
üdvéért haltál kegyesen,
és ontottad szent véredet
üdvünknek váltságdíjaként.
Fel is támadtál: glóriát
készített néked szent Atyád;
hogy sírból felkelünk mi is,
hívőn megvallja tiszta szív.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


  

Ferenc pápa beszéde a Nagy Károly díj átvételekor: a régi gyökerekből új humanizmust!



Ferenc pápa beszéde a Nagy Károly díj átvételekor: a régi gyökerekből új humanizmust!


Ferenc pápa Európa vezetőihez szólt - 

Európa vezetői a Vatikánban
Május 6-án pénteken délelőtt fél tizenegykor  Ferenc pápa kihallgatáson fogadta az Európai Unió Rómában tanácskozó vezetőit: Donald Tuskot, az Európa Tanács elnökét, Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét és Martin Schulzot, az Európa Parlament elnökét. A pápa negyed tizenkettőkor Angela Merkel német szövetségi kancellárral találkozott és folytatott háromnegyed órás megbeszélést. Délben került sor a Ferenc pápának ítélt Nagy Károly díj átadására a Sala Regia-ban, a Királyi teremben, ahol először Marcel Philipp, aacheni polgármester szólalt fel és méltatta Ferenc pápának az európai egység megteremtése érdekében folytatott tevékenységét, hiszen a díj a „nagykárolyi” Aachen városának adománya. Ezt követően a három európai uniós vezető értékelte a pápa szolgálatát, majd Ferenc pápa hosszú beszéddel fordult a magas rangú küldöttséghez.
A díjat Európának ajánlom
A Szentatya a vendégekhez intézett beszédében mindenekelőtt megköszönte  az elismerést, de rögtön leszögezte, hogy „szándéka szerint ezt a tiszteletreméltó díjat Európának ajánlja fel. Nem egy díjátadó ünneplésről van szó, hanem megragadjuk az alkalmat arra, hogy új és bátor lendületet kívánjunk enne a szeretett kontinensnek”.
Európa megannyi megosztottság után önmagára talált és elkezdte építeni a házát
„A teremtőképesség, a tehetség, az újrakezdés képessége és a saját korlátokból való kilépés alkotja Európa lelkét. A múlt században azt tanúsította az emberiség előtt, hogy lehetséges az újrakezdés: a tragikus összeütközések esztendei után, melyek a legszörnyűbb világháborúban csúcsosodtak ki, egy előzmények nélküli újdonság támadt a történelmében, Isten kegyelme által. A háborús romhalmaz hamvai sem tudták kioltani a reménységet és az alapító atyák szívében ott izzott az európai terv. Ők tették le a béke bástyájának és az egyes államok által épített háznak az alapjait, nem utasítás révén, hanem a közjó szabad választása által. Európa, megannyi megosztottság után, végre önmagára talált és elkezdte építeni a házát”.
Európa napjaikban egyre kevésbé érzi sajátjának a közös otthon falait
„Európa a népek családjaként mindjobban kibővült, de mostanában úgy tűnik, hogy egyre kevésbé érzi sajátjának a közös otthon falait, amelyeket olykor az atyák felvilágosult tervétől eltérve húztak fel. Az egység újdonságának a légköre egyre inkább kihunyóban van és mi – itt Ferenc pápa Európa nevében fogalmazott – az egykori terv gyermekei engedünk az önzésünknek, a saját hasznunkat nézzük és sajátos kerítések építésére gondolunk. Mindazonáltal a belenyugvás és a fáradtság nem tartozik Európa lelkületéhez, ugyanis a nehézségek az egység erőteljes motorjaivá válhatnak”.
Úgy tűnik, hogy Európa elvesztette nemző- és teremtőképességét
Beszéde további részében Ferenc pápa felidézte az Európa Parlamentben mondott fontosabb gondolatait, hogy „Európa nagymama lett, elfáradt és megöregedett, nem termékeny és nem életerős már, és hogy nagy eszméi, melyek Európát egykor megmozgatták és ösztönözték, mára elvesztették vonzerejüket: Úgy tűnik, hogy Európa elhagyta alkotó- és teremtőképességét. Inkább arra hajlik, hogy területeket biztosítson, lövészárkokkal veszi körül magát, ahelyett hogy új erőket teremtene a társadalomban, melyek képesek mozgósítani annak összes rétegét és szereplőit”.
Az emlékezet transzfúziója révén meghalljuk az elődeink hangját
A pápa személyes hangon szólította meg Európát: „Mi lett veled, humanista Európa, az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság védelmezője? Mi történt veled Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és irodalmárok földje? Népek és nemzetek anyja, aki meg tudta védeni testvérei emberi méltóságát?”. Idézte a pápa Elie Wiesel írót, aki az emlékezet transzfúziójáról beszél, mert távolságot kell venni a jelentől ahhoz, hogy meghalljuk az elődeink hangját. Az emlékezet ugyanis nemcsak azt eredményezi, hogy a múlt hibáit ne kövessük el többé, hanem hozzáférést kínál mindahhoz, amik segítették a népeinket abban, hogy áthaladjanak a történelmi útkereszteződéseken”.
Szükség van tényleges szolidaritásra, konkrét nagylelkűségre
Ezek után a pápa az alapító atyák szellemi örökségét idézte fel, köztük elsőként Robert Schuman francia politikus szavait (akinek folyamatban van boldoggá avatása): ”Európát nem egy nap alatt, és nem is egy átfogó terv alapján fogjuk felépíteni”. Ma is mindenekelőtt szükség van tényleges szolidaritásra, konkrét nagylelkűségre, csakúgy, mint a második világháborút követő években.
A pápa a béke hírnökeinek, a jövő prófétáinak nevezte beszédében az egységes Európa alapító atyáit: terveik ma sem elavultak. Sokkal inkább, mint valaha arra ösztönöznek, hogy hidakat építsünk és falakat döntsünk le”.
Mindnyájan egyformán aggódunk európai hazáink, Európa Hazánk közjaváért
„Ne elégedjünk meg egyes szerződések kozmetikai retusálásával, hanem bátran fektessünk le új, mélyen gyökerező alapokat; mint ahogy Alcide De Gasperi megállapította: „mindnyájan egyformán aggódunk európai hazáink, Európa Hazánk közjaváért”. Félelem nélkül kezdjük el újból az „építő munkát, amely türelmes és hosszútávú erőfeszítéseinket igényli” – mondta a keresztény olasz miniszterelnök 1954-ben, az Európai Parlament konferenciáján. Az emlékezet teszi lehetővé, hogy bátran elfogadjuk a kihívást és „korszerűsítsük” az „európai gondolatot”, olyan Európáét, amely képes egy új humanizmust életre kelteni a következő három képesség alapján: képesség az integrációra, a párbeszédre és az alkotásra.
Képesség az integrálásra
Az integrációs képesség témakörében Ferenc pápa utalt Erich Przywara filozófus csodálatos művére, az Európai gondolatra, melyben a várost a különféle szükségletek és szintek együttélési helyeként említi. A korlátozó irányzatokkal szemben az európai városok szépsége azt mutatja fel, hogy az idő múlásával sikerült megőrizni a korok, nemzetek, stílusok különbözőségét. Elég csak Róma felbecsülhetetlen kulturális örökségére tekinteni, melyben egy nép képes volt a különféle szinteket egészséges együttélésben megőrizni. Ezzel szemben a korlátozás és az uniformizálás a népeket kegyetlen szegénységre ítéli, a kizárásra, kirekesztésre. Európa népei a történelem, során úgy tudtak megerősödni, hogy szintézisbe tudták foglalni a különféle kultúrákat”.
Az egész mindig több, mint a részek egyszerű összegzése
„Az európai kultúra mindig dinamikus egység volt, a kultúrák sokféleségében” – állapította meg a pápa. „Tudjuk ugyanis, hogy az egész mindig több, mint a részek egyszerű összegzése, éppen ezért ki kell tágítani a látóhatárunkat, hogy felismerjük azt a nagyobb jót, ami mindenki javára válik.
Éppen ezért fontos, hogy az integráció a szolidaritásban öltsön testet és így építse a történelmet. Ezen az úton az európai népek elkerülhetik azt a veszélyt, hogy egyoldalú megoldásokat válasszanak, ugyanakkor elkerülhetik a gyarmatosító ideológiák kihívásait is. Így érthetőek Konrad Adenauer szavai: „Európa jövőjét nem annyira a politikai feszültség fenyegeti majd, hanem az eltömegesedés, a gondolat és az érzelem uniformizálódása, valamint a felelősségtől való menekülés”.
Képesség a párbeszédre
„Ha van egy szó, amelyet fáradhatatlanul kell ismételnünk, akkor az a párbeszéd. Minden lehetséges eszközzel elő kell mozdítanunk a párbeszéd kultúráját. Ez azt is jelenti, hogy a másikat értékes beszédpartnerként ismerjük el. A béke olyan mértékben lesz tartós, amilyen mértékben felvértezzük gyermekeinket a párbeszéd fegyverével, megtanítjuk nekik a találkozás és a tárgyalás jó harcát. A párbeszéd kultúráját magába kellene foglalnia minden iskolai tantervnek. Ma nem pusztán katonai vagy gazdasági „koalíciókat” kell megvalósítani, hanem kulturális, oktatási, filozófiai és vallási szövetségeket is, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy számos konfliktus hátterében gazdasági csoportok hatalmi harca áll”.
Képesség az alkotásra
„A jelenlegi helyzet nem engedi meg, hogy bárki mások küzdelmének külső szemlélője, puszta megfigyelője legyen. Az integrált és kiengesztelődött társadalom építésében mindenkinek aktív szerep jut, szükség van a személyes és társadalmi felelősségvállalásra. Ebben túlnyomó szerep hárul a fiatalokra. Nem képzelhetjük el Európát anélkül, hogy ne tennénk meg a fiatalokat ennek az álomnak a főszereplőivé. A pápa feltette a kérdést: hogyan valósítható ez meg, ha a fiatalokat megfosztják a munkalehetőségtől, ha egyre nő az európai munkanélküli fiatalok száma?
A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztása nem puszta filantrópia, jótékonykodás. Erkölcsi kötelesség – mondta Ferenc pápa, mint ahogy ezt már kifejtette 2015-ben Bolíviában, a népi mozgalmak képviselőihez intézett beszédében. Új gazdasági modelleket kell keresni, amelyek befogadók és méltányosak, nem kevesek, hanem minden ember, az egész társadalom javát szolgálják. A likvid tőkére alapuló gazdasági élet helyett, amely kedvez a korrupciónak, a szociális gazdaságot kell megvalósítani. A pápa idézett Laudato si’ k. enciklikájából: „...a mai világ társadalmi valóságában, túl a vállalatok szűk érdekein és a megkérdőjelezhető gazdasági racionalitáson, szükséges, hogy „továbbra is prioritást élvezzen a munkához jutás (...) mindenki számára” (vö. 127).
Az egyház szerepe Európa újjászületésében
Ez a gazdasági átalakulás új lehetőséget teremt az integráció számára, továbbá ismét lehetővé teszi, hogy álmodjunk egy olyan humanizmust, amelynek Európa bölcsője és forrása volt. Az egyház hozzájárulhat és hozzá is kell járulnia az elfáradt, de energiában és lehetőségekben még gazdag Európa újjászületéséhez. Feladata egybeesik küldetésével: az evangélium hirdetése, amely ma főleg abban nyilvánul meg, hogy elviszi Jézus erőteljes és egyszerű jelenlétét a megsebzett embereknek, közvetíti vigasztaló és bátorító irgalmasságát. Isten az emberek között kíván lakni, de ezt csak olyan férfiak és nők révén teheti meg, mint amilyenek a földrész nagy evangelizálói voltak. Csak egy tanúság tevőkben gazdag egyház adhatja vissza az evangélium tiszta vizét Európa gyökereinek. A keresztények előrehaladása a teljes egység felé, korunk nagy jele, de egyben sürgető igény is, hogy válaszoljunk az Úr hívására: „hogy egyek legyenek” (Jn 17,21).
Új európai humanizmus – a pápa álmainak Európája
„Értelmemmel és szívemmel, reménnyel és hiú nosztalgiák nélkül, mint egy gyermek, aki Európában, mint anyában, ismét megtalálja életének és hitének gyökerét, egy új európai humanizmusról álmodom, a humanizáció állandó előrehaladásáról, amelyhez szükség van emlékezetre, bátorságra, egészséges és emberi utópiára” – mondta a pápa. Fiatal Európáról álmodik, amely képes még rá, hogy anya legyen, aki gondozza gyermekét, aki testvérként segíti a szegényeket, a befogadást keresőket. Olyan Európáról, amely érvényre juttatja a betegeket és időseket, hogy ne legyenek leselejtezve. Olyan Európáról, amelyben migránsnak lenni nem bűntény, hanem felhívás egy nagyobb elkötelezettségre az egész emberi lény méltóságával, ahol a fiatalok a becsületesség tiszta levegőjét szívják be, szeretik a kultúra és az egyszerű élet szépségeit, amelyet még nem szennyeztek be a fogyasztói társadalom véget nem érő szükségletei, ahol megházasodni és gyermekeket nevelni felelősség és nagy öröm, nem pedig probléma a munkanélküliség miatt. A pápa a családok Európájáról álmodik, amelyben a politikák inkább a gyermekek születésére összpontosítanak, mintsem a javak növekedésére. Olyan Európáról, amely előmozdítja és védelmezi mindenki jogait, anélkül, hogy elfeledné mindenki iránti kötelességeit. Olyan Európáról, amelyről nem lehet elmondani, hogy utolsó utópiája az emberi jogokra irányuló elkötelezettsége volt” – fejezte be beszédét Ferenc pápa, melyet a Nagy Károly díj átvételekor mondott az Európai Unió vezetőinek.


Húsvét hatodik hetének péntekje



Húsvét hatodik hetének péntekje


A Szentlélek által hozott örömről azt állítja Jézus a mai evangéliumban, hogy ezt senki nem veheti el tanítványaitól. Örömteli pillanatokat, boldog órákat megtapasztalhatunk földi életünk során. Azt kívánjuk ilyenkor, hogy ne múljon el az öröm érzése. De bármennyire is erős bennünk ez a kívánság, mégis elmúlik. Aztán várjuk a boldogság következő időszakát. Mindez annak a jele, hogy a tartós, a maradandó örömre vágyakozunk, amelyet valójában Isten adhat nekünk.
Rácsodálkozva mindarra, amivel Isten nap mint nap segíti életünket, örülhetünk ezeknek. De még nagyobb lesz az örömünk, ha arra gondolunk, hogy Isten az üdvösségre, az örök életre hív minket és az ő segítségének, kegyelmének köszönhetően el is juthatunk hozzá. Nem a mi személyes érdemünk ez, hanem Isten ajándéka számunkra. A megváltottság öröme ez, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Ez az öröm valóban megszünteti kérdéseinket, mert megértjük Isten szeretetének lényegét és egyesülünk vele. Legyünk hálásak mindig az Úrnak, hogy megváltott és üdvözít minket! A hála és az öröm érzése legyen bennünk, amikor Istenünk jelenlétét, szeretetét érezzük! Legyen bennünk öröme, amikor szavát hallgatjuk és váljon bennünk életté! Legyen bennünk a szabadulás öröme, amikor a szentgyónásban bűneinket megbocsátja!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
Szent XXIII. János pápa



2016. május 5., csütörtök

Ferenc pápa az olasz szövetkezetekhez: A becsületes gazdálkodást kell előmozdítani



Ferenc pápa az olasz szövetkezetekhez: A becsületes gazdálkodást kell előmozdítani


Május 4-én és 5-én Rómában tartja országos gyűlését az Olasz Szövetkezetek Szövetsége, amelynek közösségét Ferenc pápa múlt év február 28-án a Vatikánban fogadta. Ez alkalommal videoüzenettel fordult hozzájuk.


Ferenc pápa felidézte tavalyi találkozásukat, és kérte, hogy legyenek továbbra is a társadalom mozgatórugói: támogassák a civil társadalom leggyengébb tagjait, főként olyan vállalkozások létrehozásával, amelyek munkát adnak nekik. Támogassák, bátorítsák és könnyítsék meg a családok életét, az öröm és a felelősségvállalás jegyében. A jó dolgok létrehozásához szükség van kreativitásra és nagylelkűségre – hangsúlyozta a pápa, és kérte, szálljanak szembe a visszaéléseket elkövető szövetkezetekkel, mert a becsületes gazdálkodást kell előmozdítani.

Ferenc pápa utalt az időközben súlyosbodott helyzetre, a migrációra, és beszélt olyan problémákról, mint az egész világra kiterjedő terrorizmus és a világgazdaság gyengülése. Azt kérte a gazdasági szövetkezetektől, hogy amint eddig is tették, induljanak ki abból, milyen szükséghelyzetekkel találkoznak. Szolgálják a közjót, törődjenek minden szövetkezeti taggal és egymással a szolidaritás jegyében. Építsenek a bizalom és a testvériség alapjára, amely a mai világban hiányzó erőforrás.

Végül Ferenc pápa azt kívánta az Olasz Szövetkezetek Szövetségének, hogy elkötelezettségük legyen az irgalmasság kifejeződése.



Himnusz CLVIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ez óra, mely most felragyog,
keresztfa éjét űzi el,
megtörve földi vak homályt,
szelíd fényével földerít.
Ez órán a Feltámadott
minden sír mélyén szunnyadót
új létre keltve, élni hív,
halál hatalmát törve meg.
Hisszük: megújult életünk
immár nem szenved új halált,
a boldog élet örömét
örökre bizton élvezi.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


Letörölni a könnyeket. Imavirrasztás Ferenc pápával Urunk mennybemenetele ünnepén



Letörölni a könnyeket. Imavirrasztás Ferenc pápával Urunk mennybemenetele ünnepén


Ferenc pápa imavirrasztást vezet a Szent Péter-bazilikában (archív felvétel) - 

Május 5-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén délután 6 órakor Ferenc pápa imavirrasztást vezet a Szent Péter bazilikában a testben-lélekben szenvedőkért. A szertartáson a hívek leróhatják tiszteletüket a Siracusai Könnyező Szűzanya kegyhelyéről származó ereklyetartó előtt, Mária oltalmáért fohászkodva a Szűzanyának szentelt hónapban.
Az ereklyetartó azokat a könnyeket őrzi, amelyek az ’50-es években egy siracusai család otthonában a Szűzanya Szeplőtelen Szívét ábrázoló kerámia domborműből fakadtak. Megfelelő tudományos vizsgálatok után a szakértők megállapították: a jelenségnek nincs természetes magyarázata. Ezt követően a szicíliai püspökök hitelesnek nyilvánították a csodás könnyezést.
Tanúságtételek az imavirrasztáson
Az imavirrasztáson három tanúságtétel hangzik el: egy olasz család felidézi fiuk öngyilkosságának drámai történetét, egy katolikus pakisztáni újságíró – politikai menekült – beszéli el Olaszországba vezető viszontagságos útját, ahol családjával együtt új otthonra talált, végül egy fiú ikerpár számol be arról, hogyan tértek meg újból a hitnek édesanyjuk könnyeinek segítségével.
A virrasztáson imák és könnyektől áztatott történetek, a hit könnyeket felszárító erejéről tett tanúságtételek váltják egymást, kifejezve a lelki irgalmasság művét, a szomorúak megvigasztalását.
Ferenc pápa ajándéka egy-egy Agnus Dei érem – a vigasz és a remény jele
A szertartáson a jelenlévők között kiosztják Ferenc pápa ajándékát, a vigasz és a remény jelképét: az Isten Bárányát ábrázoló fehér viasz érmet. Egyik oldalán a Húsvéti Bárány látható, a másikon pedig az Irgalmasság jubileumának logója. Az Agnus Dei érem története egészen a IV. századig nyúlik vissza, az első írott dokumentumok a IX. században tesznek róla említést. II. Pál pápával kezdődött meg rendszeres használata 1470-ben, különösen a jubileumi szentévek idején.
Az érmet tíz személy Ferenc pápa kezéből veszi át mindazoknak a képviseletében, akik nagy szenvedések hordozói: a gyermekeik halálát sirató szülőket, a közlekedési, illetve munkahelyi baleset áldozatainak hozzátartozóit tömörítő szövetségek elnökei. Közöttük van Eugène diakónus Ruandából, aki az 1994-es népirtás idején számos hozzátartozóját elveszítette, Angelo, aki megismerte a börtönélet drámáját, Agostino, a hazárdjátékok áldozata, és egy másik Angelo, volt hajléktalan. A nők is jelen lesznek, jelképezve hármas szerepüket, mint hitvestárs, édesanya és nagymama, továbbá mint a missziókban elkötelezett szerzetesnők, mint az utolsó stádiumban lévő betegek gondozónői.
 


Húsvét hatodik hetének csütörtökje



Húsvét hatodik hetének csütörtökje


A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: „Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Hogyan értsük ezt a kijelentést?
Egyrészt arra gondolhatunk, hogy az Úr kereszthalála szomorúságot jelent az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr végső távozása a világból, azaz mennybemenetele szintén szomorúságot jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra.
Láthatjuk tehát, hogy amikor valami lezárul, befejeződik, akkor az ember képes átadni önmagát a csüggedésnek, a szomorúságnak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor Krisztus küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka talán sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre. Isten viszont új távlatokat nyit számunkra, olyan dolgokat tesz, amelyek emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő isteni szándék megértése új kezdetet jelent számunkra, amely új utakon örömmel indulunk el. Az emberi szomorúságot le kell vetnünk és el kell fogadnunk Isten tervét, amely sokszor valóban titokzatos és kezdetben érthetetlen. Várjuk lelkesen a Szentlelket, aki minden nap új örömmel ajándékoz meg bennünket!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.
Boldog Kalkuttai Teréz



2016. május 4., szerda

Érdekességek a Szent Benedek-medálról



Érdekességek a Szent Benedek-medálról


A Szent Benedek-medált nagy erővel ruházzák fel; különösképp a gyógyulást és megkötözöttségekből való szabadulást keresők folyamodnak hozzá.


A Szent Benedek-medál ereje kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, vagy Szent Benedek közbenjárásának, az egyházi áldásnak, a kérő személy hitének – semmi esetre sem a medál szépségének, vagy a rávésett ima szavainak. Nem babonaságból használják, hanem hitből – hasonlatosan az evangéliumi asszonyhoz, aki hitt benne, ha csupán megérinti Jézus ruhája szegélyét, meggyógyul (Mt 9,20); vagy hasonlóan azokhoz, akik hittek benne, ha Pál kendőit és kötényeit a betegekre helyezik, azok meggyógyulnak betegségeikből, és a gonosz lelkek elhagyják őket (ApCsel 19,12).
A Szent Benedek-medál mindkét oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az előoldal a szentet ábrázolja, amint jobb kezében a keresztet tartja, bal kezében nyitott könyv van: a Szentírás által ihletett Regula (szerzetesi szabályzat). Az ő jobbján egy serleg (méregpohár) látható, amelyből egy vipera kúszik ki, miután keresztet vetett rá. A balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel.
Szent Benedek alakjának két oldalán ez olvasható: CRUX SANCTI PATRIS BENEDICTI – azaz: „Szent Benedek atyánk keresztje”. A körülötte futó latin szöveg: „Eius in obitu nostro praesentia muniamur!” magyarul így hangzik: „Erősítsen meg minket jelenléte halálunk óráján!” – hiszen Benedek, Szent Józsefhez hasonlóan a jó halál patrónusa.
Benedek lába alatt az ex SM Casino MDCCCLXX betűket láthatjuk, vagyis: „Monte Cassino szent hegyéről, 1880” – ami arra emlékeztet, hogy a medált Benedek születése 1400. évfordulóján verték. Ez a Benedek-medálnak az egész világon leginkább elterjedt változata.

A medál jelképrendszerének megértéséhez ismernünk kell Szent Benedek életét: abban az időben, mikor remeteként élt egy Subiaco melletti barlangban, egy közeli közösség, melynek meghalt a rendfőnöke, megkérte, hogy vegye át a vezetésüket. Egyeseknek viszont nem tetszett az az aszkézissel és vezekléssel teli élet, amelyet Benedek megkövetelt, és megkísérelték megölni: Vicovaróban mérgezett bort és kenyeret kínáltak neki. Szent Benedek a kereszt jelével áldotta meg a feléje nyújtott méregpoharat, mire az szétpattant, egy holló pedig elrepült a kenyérrel. Benedek elhagyta őket, visszatért a barlangjába, és mivel sokan gyűltek köré, akik követni akarták őt, idővel megalapította a rendet, amely a nevét viseli. 529-ben létrehozta a rend legfontosabb anyaházát Monte Cassino hegyén, Itáliában.
A medál hátoldala, az úgynevezett Benedek-pajzs egy keresztet ábrázol a szent kereszt iránti tiszteletére emlékeztetve; a kereszt fölött a Pax (béke) szó olvasható; mellette és körben iniciálék (szavak kezdőbetűi), melyek feloldása egy imádság szövegét adja.
Magának a medálnak nincs csodatévő ereje; hanem látható jele a hívő ember Krisztusban való hitének és Szent Benedek iránti tiszteletének. Mivel a rajta olvasható szöveg egy, a Sátánt elűző imádság, alkalmas arra, hogy általa Isten áldását és védelmét kérjük a nagy szent közbenjárása révén, emellett pedig emlékeztet minket arra is, hogy keresztségünk által ellene mondtunk minden gonosznak.
A kereszt szárai között lévő négy mezőben (a kereszt szárainak találkozásánál) a következő betűk állnak:
C. S. P. B. (Crux Sancti Patris Benedicti) – Szent Benedek atya (atyánk) keresztje
A kereszt függőleges szárán felülről lefelé:
C. S. S. M. L. (Crux Sacra Sit Mihi Lux) – A Szent Kereszt legyen az én fényem (világosságom)
A kereszt vízszintes szárán balról jobb felé olvasva:
N. D. S. M. D. (Non Draco Sit Mihi Dux) – Ne a gonosz legyen az én uram (Ne a sárkány legyen az én vezérem)
A Benedek-pajzson jobbról körben:
V. R. S. (Vade Retro Satana!) – Távozz tőlem, sátán!
N. S. M. V. (Nunquam Suade Mihi Vana) – Nem fogsz soha meggyőzni hiábavalóságokkal (Soha ne kísérts hiábavaló dolgokkal)
S. M. Q. L. (Sunt Mala Quae Libas) – Amit nekem mutatsz, az rossz (Rossz, amivel kínálsz)
I. V. B. (Ipse Venena Bibas) – Te magad idd meg a mérged
A kereszt felett:
PAX – Béke (A Benedek-rendiek köszöntése és mottója). A bencés PAX felirat eredetileg egy Krisztus-monogram: XP volt, a Christos név kezdőbetűi.

A medál imájának régi magyar formája:

„A Szent Kereszt legyen fényem,
ne az ördög a vezérem!
Gonosz szellem, hordd el magad,
ne tukmáld rám hívságodat!
Elém ne tedd étkedet,
magad idd meg mérgedet!”


Himnusz CLVII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Az Egyház boldog kórusa
új himnuszával zengje ma
Istennek hálaénekét,
Szent Flórián dicséretét.
Cetius-hegynek városát
elhagyja, s házát, otthonát,
Laureacumba érkezik,
a szenteket hol üldözik.
Elfogják bajtárs katonák,
szó, ütleg, ostor sújt reá,
kínozzák, zúzzák csontjait:
hitében meg nem törhetik.
Vállán épség már nem maradt,
s az ártatlan mocsoktalant
folyóba dobják, mélybe hull,
és gyilkosára éj borul.
Atyánkat áldjuk, s egy Fiát,
ki sírból győztesen kiszállt,
s ki kettőjüktől származik,
a Lelket áldja elme, szív. Ámen.
 


Ferenc pápa: Az Urat ott kell keresni, ahol ő akar találkozni velünk, és nem ott, ahol mi akarjuk!



Ferenc pápa: Az Urat ott kell keresni, ahol ő akar találkozni velünk, és nem ott, ahol mi akarjuk!


Május 4-én tartott katekézisében Ferenc pápa az elveszett bárányról szóló jézusi példabeszédről elmélkedett. Jézus megmutatja, hogy Isten soha senkiről nem mond le, és arra hív minket, hogy segítsük az ő egybegyűjtő munkáját. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Mindannyian ismerjük a jó pásztor képét, aki vállán hordozza az elveszett bárányt. Ez a kép kezdettől fogva Jézus bűnösök iránti aggodalmát, valamint Isten irgalmasságát fejezi ki, Isten ugyanis nem nyugszik bele abba, hogy bárki is elvesszen. Jézus azt akarja megértetni ezzel a példabeszéddel, hogy az ő közelségének a bűnösökhöz nem kell megbotránkoztatnia, hanem ellenkezőleg, mindannyiunkat arra kell indítania, hogy komolyan elgondolkodjunk azon, miként éljük meg hitünket. Az elbeszélésben egyfelől ott vannak a bűnösök, akik közel mennek Jézushoz, mert hallani szeretnék, másfelől ott vannak a törvény szakértői, a gyanakvó írástudók, akik Jézus eme magatartása miatt távolságot tartanak tőle. Ezek önteltek, beképzeltek voltak, igaznak gondolták magukat.

A példabeszédnek három szereplője van: a pásztor, az elveszett bárány és a maradék nyáj. De aki cselekszik, az csak a pásztor, nem a bárányok. Tehát a pásztor az egyetlen valódi főszereplő, minden tőle függ. Egy kérdés vezeti be a példabeszédet: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lk 15,4). Egy paradoxonról van szó, amely kételyt ébreszt a pásztor cselekedetével szemben: vajon bölcs dolog elhagyni a kilencvenkilencet egyetlen bárányért? Ráadásul nem is a biztonságos akolban, hanem a pusztában? A bibliai hagyomány szerint a puszta ugyanis a halál helye, ahol nehéz élelemhez és vízhez jutni, nincs menedék, ragadozók és rablók ólálkodnak. Mit tehet kilencvenkilenc védtelen juh? A paradoxon azonban folytatódik, amikor a példabeszéd azt mondja a pásztorról, hogy miután megtalálta a bárányt, „örvendezve vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: »Örüljetek velem!«” (Lk 15,6). Úgy tűnik hát, hogy a pásztor nem tér vissza a pusztába, hogy egybegyűjtse az egész nyájat. Annyira arra az egy bárányra figyel, hogy elfeledkezni látszik a többi kilencvenkilencről. Valójában azonban nem így van! Inkább Jézus csak arra akar tanítani, hogy egyetlen juh sem veszhet el. Az Úr nem tud belenyugodni abba, ha csak egy ember is elveszne. Isten cselekvése annak a személynek a cselekvéséhez hasonló, aki elveszett gyermekei keresésére indul, hogy aztán ünnepet rendezzen, és megtalálásukon együtt örüljön mindenkivel. Egy csillapíthatatlan vágyról van szó: még kilencvenkilenc juh sem tudja visszafogni és az akolba zárva tartani a pásztort. Így is morfondírozhatna: „Mérleget készítek: megvan kilencvenkilenc, egyet elveszítettem, de hát nem is olyan nagy veszteség az!” Ő ellenben elindul megkeresni, mert mindegyik nagyon fontos számára, és az az egy a leginkább rászoruló, a legelhagyatottabb, a legkidobottabb, és ő megy, és megkeresi. Mindannyiunkhoz szól a figyelmeztetés: a bűnösök iránti irgalmasság az a stílus, amellyel Isten cselekszik, és ehhez az irgalmassághoz ő feltétlenül hűséges: semmi és senki nem tántoríthatja el üdvözítő akaratától. Isten nem ismeri a mi mostani kidobó kultúránkat, Istennek ehhez semmi köze. Isten egyetlen embert sem dob ki; Isten mindenkit szeret, mindenkit keres: külön-külön mindenkit! Ő nem ismeri azt a fogalmat, hogy „kidobni az embereket”, mert ő csupa szeretet és csupa irgalom!

Az Úr nyája mindig úton van: nem birtokolja az Urat; nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy bezárhatjuk őt sémáink és stratégiai terveink börtönébe. A pásztorra ott lehet rátalálni, ahol az elveszett bárány van. Az Urat tehát ott kell keresni, ahol ő akar találkozni velünk, és nem ott, ahol mi akarjuk megtalálni őt! Más módon nem lehet egésszé tenni a nyájat, csakis úgy, ha követjük a pásztor irgalmassága által kijelölt utat. Miközben keresi az elveszett bárányt, arra készteti a kilencvenkilencet, hogy ők is vegyenek részt a nyáj újraegyesítésében. Akkor nemcsak a vállon vitt juh, hanem az egész nyáj követni fogja a pásztort a házáig, hogy ott együtt ünnepeljenek a „barátokkal és szomszédokkal”.

Gyakran kellene elmélkednünk erről a példabeszédről, mert a keresztény közösségben mindig hiányzik valaki, aki elment, és a helye ott áll üresen. Időnként ez elbátortalanít minket, és elhiteti velünk, hogy ez egy elkerülhetetlen veszteség, egy gyógyíthatatlan betegség. És ekkor az a veszély fenyeget minket, hogy bezárkózzunk az akolba, ahol többé nem bárányszag lesz, hanem a bezárkózás áporodott bűze. Nekünk, keresztényeknek nem szabad bezárkóznunk, mert büdösek leszünk a bezárt dolgoktól. Soha! Ki kell lépnünk, nem szabad magunkba zárkózni, a mi kis közösségeinkbe, az egyházközségbe, nem szabad magunkat „igazaknak” tartani! Ez akkor történik, ha kifogy belőlünk a misszionáriusi lendület, amely arra késztet, hogy találkozzunk másokkal. Jézus látásmódja szerint nincsenek véglegesen elveszett, hanem csak megtalálandó juhok. Ezt jól meg kell értenünk: Isten számára senki sincs véglegesen elveszve. Soha! Isten az utolsó pillanatig keres minket. Gondoljatok csak a jó latorra, Jézus látásmódja szerint senki sincs véglegesen elveszve! Következésképp a perspektíva egészen dinamikus, nyitott, ösztönző és kreatív. Arra indít, hogy kilépjünk, keresésbe kezdjünk, elinduljunk a testvériség útján. Semmilyen távolság sem tudja távol tartani a pásztort; és egyetlen nyáj sem mondhat le egyetlen testvérről sem! Megtalálni az elveszettet, ez a pásztor és Isten öröme, ugyanakkor az egész nyájé is! Mindannyian az Úr irgalmassága által megtalált és egybegyűjtött juhok vagyunk, akik arra kaptunk meghívást, hogy vele együtt az egész nyájat egybegyűjtsük!



Húsvét hatodik hetének szerdája



Húsvét hatodik hetének szerdája


Az eljövendő és elküldendő Szentlélekről szóló tanítás folytatódik a mai evangéliumi részben, amelyet Jézus az utolsó vacsorán mondott apostolainak. E helyen azt állítja, hogy a teljes igazságra, az igazság teljességére fogja elvezetni őket a harmadik isteni személy. Miért van szükség arra, hogy a Szentlélek az igazság újabb mélységeit tárja fel az apostolok számára, akik éveken keresztül Jézus közelében voltak, hallották tanítását és cselekedetei láttán személyesen is meggyőződhettek tanításának igazságáról? A válasz a „kereszt botrányában” rejlik, ahogyan Szent Pál apostol nevezi Krisztus kereszthalálát (vö. 1Kor 1,23-24). Az Úr szenvedése és kereszthalála a hitetlen zsidóknak botrány volt, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy a Messiás ilyen módon haljon meg. Ugyanakkor az apostolokat, a tanítványokat és a Krisztusban hívő zsidókat is próbára tette a kereszthalál eseménye és ténye, az ő hitük is megrendült.
A Szentlélek, akit az előző napok evangéliumaiban olvasottak alapján jogosan nevezünk az emberek legfőbb tanítójának és az igazság hirdetőjének, megvilágosítja értelmünket és megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése és önfeláldozó halála olyan tett, amelyet a mennyei Atya kívánt a mi megváltásunk érdekében, és amelyet Krisztus az irántunk való szeretetből vállalt.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
Pázmány Péter
 
 

2016. május 3., kedd

Áldozás utáni ima



Áldozás utáni ima


Krisztus lelke, szentelj meg engem! Krisztus teste, üdvözíts engem! Krisztus vére, ihless meg engem! Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem! Krisztus szenvedése, erősíts meg engem!
Édes Jézus, hallgass meg engem! Szent sebeidbe rejts el engem! Ne engedd, hogy elszakadjak tőled! A gonosz ellenségtől oltalmazz engem! Halálom óráján hívj el engem, és juttass el magadhoz engem, hogy szentjeiddel dicsérjelek téged mindörökkön-örökké. Ámen.
Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva, hogy megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem. Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon engem. Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem. 
(Teréz Anya)

Himnusz CLVI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Az új Sionnak kórusa
fogjon csodás új dalba ma,
és bölcs örömben ülje meg
a szent húsvéti ünnepet.
Mint hős oroszlán, Krisztusunk
fölkel, s a sárkány porba hull.
Szavára mind, ki rég halott,
bűnből életre támadott.
Mit zsákmányként az alvilág
elnyelt, ma mindent visszaád,
a rabsereg már ott halad
Krisztust követve: mind szabad.
Győzött az Úr nagy fényesen,
ragyogva hódít szélesen,
és egybefoglal két hazát:
eget, földet, s lesz egy család.
Énekkel most a nagy Királyt
kérlelje mind a nagy világ,
trónjához minket felvegyen,
örök fényével töltsön el.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


Hajléktalanok jubileuma Rómában november 11-től 13-ig: a pápa személyesen fogadja őket



Hajléktalanok jubileuma Rómában november 11-től 13-ig: a pápa személyesen fogadja őket


Barbarin bíboros a család szinóduson: az utca embere - 

Több ezer zarándokot várnak Rómába az irgalmasság  jubileumi évének vége felé november 11-től 13-ig, azokat az embertestvéreinket, akiket közös névvel az „utca embereinek, persone delle strade”  lehet nevezni, akik egykor hajléktalanok voltak és akik most is hajléktalanok. A zarándoklásnak és a Ferenc pápával való találkozásnak ez az ideje lehetőséget nyújt a társadalom elesett, törékeny, sebzett és nagyon könnyen sebezhető részének arra, hogy felfedezzék helyüket az egyházban és megérezzék, hogy az Isten a szívében hordozza őket. Az esemény Ferenc pápa Lampedusa szigetén tett látogatásakor a világ felé intézett felhívásának a következménye, ami meghallgatást talált jeles módon a francia egyházban, hiszen ott született a Fratello, a Testvér elnevezésű kezdeményezés, mely az utca embereinek kíván konkrét segítséget nyújtani.
A négynapos „hajléktalan jubileum” során az „utca zarándoktestvérei” közös imádságokon vesznek részt, megismerkednek Róma főbb nevezetességeivel. Ferenc pápa kiemelt figyelmet szentel a fogadásukra: november 11-én pénteken külön kihallgatást tart számukra, melynek során a katekézisében közvetlenül hozzájuk fordul. November 13-án vasárnap pedig az utca emberi részt vesznek a jubileumi pápai szentmiséjükön. A hajléktalanok jubileuma során sokféle találkozót tartanak, amelyeken tanúságtételek hangzanak el, főként azon az imavirrasztáson, melyet Philippe Barbarin bíboros, Lyon érseke vezet. A francia katolikus egyház régóta saját program keretében segíti az utca embereit. 2014. októberében 150 fős zarándokcsoport érkezett a soraikból Rómába, ahol Ferenc pápa külön fogadta őket. Ebből a találkozásból született meg a „Fratello Társaság”, mely az európai hajléktalanok mostani jubileumi programját szervezi.