Húsvét hatodik hetének szerdája
Az
eljövendő és elküldendő Szentlélekről szóló tanítás folytatódik a mai
evangéliumi részben, amelyet Jézus az utolsó vacsorán mondott apostolainak. E
helyen azt állítja, hogy a teljes igazságra, az igazság teljességére fogja
elvezetni őket a harmadik isteni személy. Miért van szükség arra, hogy a
Szentlélek az igazság újabb mélységeit tárja fel az apostolok számára, akik
éveken keresztül Jézus közelében voltak, hallották tanítását és cselekedetei
láttán személyesen is meggyőződhettek tanításának igazságáról? A válasz a
„kereszt botrányában” rejlik, ahogyan Szent Pál apostol nevezi Krisztus
kereszthalálát (vö. 1Kor 1,23-24). Az Úr szenvedése és kereszthalála a hitetlen
zsidóknak botrány volt, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy a Messiás
ilyen módon haljon meg. Ugyanakkor az apostolokat, a tanítványokat és a
Krisztusban hívő zsidókat is próbára tette a kereszthalál eseménye és ténye, az
ő hitük is megrendült.
A Szentlélek, akit az előző napok evangéliumaiban olvasottak alapján jogosan nevezünk az emberek legfőbb tanítójának és az igazság hirdetőjének, megvilágosítja értelmünket és megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése és önfeláldozó halála olyan tett, amelyet a mennyei Atya kívánt a mi megváltásunk érdekében, és amelyet Krisztus az irántunk való szeretetből vállalt.
© Horváth István Sándor
Imádság: A Szentlélek, akit az előző napok evangéliumaiban olvasottak alapján jogosan nevezünk az emberek legfőbb tanítójának és az igazság hirdetőjének, megvilágosítja értelmünket és megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése és önfeláldozó halála olyan tett, amelyet a mennyei Atya kívánt a mi megváltásunk érdekében, és amelyet Krisztus az irántunk való szeretetből vállalt.
© Horváth István Sándor
Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
Pázmány Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése