Húsvét hatodik hetének csütörtökje

Húsvét hatodik hetének csütörtökje

A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: „Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Hogyan értsük ezt a kijelentést?
Egyrészt arra gondolhatunk, hogy az Úr kereszthalála szomorúságot jelent az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr végső távozása a világból, azaz mennybemenetele szintén szomorúságot jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra.
Láthatjuk tehát, hogy amikor valami lezárul, befejeződik, akkor az ember képes átadni önmagát a csüggedésnek, a szomorúságnak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor Krisztus küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka talán sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre. Isten viszont új távlatokat nyit számunkra, olyan dolgokat tesz, amelyek emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő isteni szándék megértése új kezdetet jelent számunkra, amely új utakon örömmel indulunk el. Az emberi szomorúságot le kell vetnünk és el kell fogadnunk Isten tervét, amely sokszor valóban titokzatos és kezdetben érthetetlen. Várjuk lelkesen a Szentlelket, aki minden nap új örömmel ajándékoz meg bennünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.
Boldog Kalkuttai Teréz