2010. június 19., szombat

Június 19. szombat



Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


Az isteni Gondviselés magasztalását halljuk Jézus Krisztus ajkáról minden hozzánk intézett szavában. Ha a Krisztust megelőző időkben az isteni Gondviselés azt szolgálta, hogy felkészítse a teremtett világot és az embert, Fiának, Jézus Krisztusnak jövetelére, vajon milyen célt szolgálhat a Jézus Krisztus mennybemenetele utáni időben? A második isteni személy, azaz Jézus Krisztus emberré válása maga is e Gondviselés része, amely által a Mennyei jóságos Isten segítségünkre siet, hogy megmentsen minket, bűnösöket. Ezt nevezzük Megváltásnak. A Gondviselés tehát arra irányul ma is, hogy az eltévedt bárány mintájára újra megtaláljuk Istent, s a vágyakozáson túl, mindent megtegyünk azért, hogy az üdvösséget földi életünk végén el is nyerjük. Amikor arról beszélünk, hogy Isten a gondunkat viseli, akkor gondoljunk arra, hogy megad nekünk minden lelki lehetősége az üdvösséghez, de ezáltal nem veszi el szabad akaratunkat. Elfogadom-e a Gondviselés nekem szóló ajándékait, lehetőségeit? Az eredendő bűn elkövetése óta minden ember ezzel a lehetőséggel és teherrel születik erre a földre. Szabad akarattal, de a bűn súlyának terhe alatt. A paradicsomban ugyanis az emberi párnak nem volt szabad akarata, hanem a Teremtő Isten törvényei szerint kellett éljen, de nem volt bűne sem, addig amíg el nem csábult és nem evett a tiltott gyümölcsből. Ha földi életünk és az isteni Gondviselés célja lelkünk visszajuttatása a mennyei paradicsomba, akkor annak alapvető feltétele a helyes, bűntelen élet, a szabad akarat önkéntes elvetése, és az isteni akarat újbóli elfogadása.


Június 18. péntek



Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
gyógyítsam a megtört szívűeket,
és felszabadítsam az elnyomottakat.


Az egész hegyi beszéd tartalma az, hogy az ember az erények gyakorlásával lesz alkalmassá az örök életre. Ezért nem szabad véglegesen kikötni a földi, az anyagi javaknál. A testünk, akár csak a többi földi, anyagi javaink, tárgyaink nem követhetnek bennünket az örök életbe, mert oda csak a lelkünk van meghívva Jézus Krisztus által. Ezek a javak és értékek még itt a földi életben sem tartósak, hanem romlandóak: a moly vagy a rozsda emészti, vagy éppen a tolvajok lopják el tőlünk. Földi javakra, eszközökre mindez ellenére szükségünk van, dolgoznunk is kell értük, mert ezek biztosítják az ember és azontúl az egész emberiség fennmaradását. Jézus Krisztus nem is ezt követeli meg tőlünk, hanem azt, hogy ezeket a javakat ne helyezzük mindenek elébe ne bálványozzuk őket értékükön felül. A túlvilágra semmit sem vihetünk át ezekből, ahogyan a testünket is itt kell hagynunk, és csak a jótetteinket és ezek által felnemesített lelkünk az, amely az örök életre alkalmas lesz. A kapzsiságnak, az anyagiasságnak az a veszélye, hogy a szívet, az ember egyéniségét beszűkíti, megrontja, és ezáltal lelke nem tud felemelkedni Isten a nagylelkűségéhez. Ezért van szüksége minden embernek látó szemre. Ahogy testi szemünkkel eligazodunk környezetünkben, úgy a lélek szeme is hozzásegít az örök értékek meglátásához.




2010. június 18., péntek

Június 17. csütörtök



Íme, a hűséges és okos szolga,
akit az Úr háza népe fölé rendelt.


A miatyánk egyik újdonsága, hogy egészen közvetlen, baráti hangon szólíthatjuk meg ezen imádság által Mennyei Atyánkat, az Istent. Jézus Krisztus az ő egyszülött Fia, igazi gyermekként szól Atyjához, példát mutatva azzal, hogy nekünk is ilyen gyermeki bizalommal kell őt megközelítenünk. Jézus Krisztus bátorítására nemcsak úgy fordulhatunk hozzá tehát, mint az egész világot megalkotó és kezében tartó, hatalmas Úrhoz, hanem mint felénk, emberek felé forduló személyhez. Ebben az imában megtapasztalhatjuk, hogy jóságos arcát fordítja felénk a mennyei Atya, akihez bármikor fordulhatunk kéréseinkkel. A mi Istenünk nem egy kőszobor, nem egy rideg személytelen lény, hanem valóban olyan, mint mi az ő gyermekei. Tud érezni, tud sírni és éppen úgy képes örülni is gyermekeivel, mert ha nem ilyen lenne, mi magunk sem lennénk ilyenek, hiszen saját képmására formázott meg bennünket és saját lelkét lehelte belénk, hogy általa éljünk. Istenhez fordulásunkban egyedül a mi bűneink akadályoznak meg minket, de az irgalmasság Istene kész megbocsátani nekünk vétkeinket újra és újra. A miatyánk legfontosabb kéréseinket foglalja össze. Vegyük végre észre életünkben azokat a pillanatokat, amikor e kéréseink teljesülnek! Mert ő minden kérést meghallgat és a tiszta szívből érkezőket mindig teljesíti, még ha nem is úgy, ahogy mi szeretnénk, de mindig úgy, hogy az a mi lelki életünkben javunkra váljék.


2010. június 17., csütörtök

Június 16. szerda



Így szól az Úr: Kiveszem testetekből a kőszívet
és hússzívet adok nektek:
az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.


Az alamizsnálkodás, a rendszeres imádság és a böjtölés helyes módjára tanít minket Jézus Krisztus. Mindhárom vallásos cselekedettel Isten iránti odaadó szeretetünket kívánjuk megmutatni, legalábbis akkor, ha helyesen gyakoroljuk azokat a mindennapi életünk során. De könnyen abba a hibába eshetünk, hogy inkább az emberek elismerését keressük általuk és önérzetünket kényeztetjük vele. Ezt nevezzük képmutatásnak, farizeusi magatartásnak. A képmutató ember a külsőségekre figyel, de viselkedése mögött nincs meg a helyes szándék, azaz nem a lelkek üdvösségének önzetlen gondja motiválja, hanem az emberi környezet hiú elismerése. Amikor valakinek adományt adunk, akkor nem az ő elismerése miatt tesszük ezt, hanem Isten kedvéért. Az imádsággal is segíthetünk másokat, ugyanakkor az mégis Istennek szól. Bennünket vajon milyen szándékok mozgatnak mindennapjainkban, cselekedeteinkben, gondolatainkban, vallásgyakorlatainkban?



2010. június 16., szerda

Június 15. kedd



Az istenfélő asszonyt mindenki dicséri,
fiai boldognak hirdetik,
és férje dicsekedve emlegeti.


Az ellenségszeretetét gyakran olyan dolognak tartjuk, ami nekünk, embereknek szinte lehetetlen megvalósítanunk. Ehhez jön még Jézus kérése, hogy törekedjünk olyan tökéletesek lenni, mint amilyen a mennyei Atya. Hogyan lehetséges ez? Képes-e erre egyáltalán valaki? A lehetetlent emlegető emberből hiányzik az önbizalom, és bizonyára Isten segítségében sem bízik. A Mennyei Atya a saját képmására teremtett bennünket és ha ez valóban így van, akkor sokkal több az emberben az isteni vonás, mint az első pillantásra látszik, vagy felszínre tud törni. Ha elfogadjuk, hogy van mennyország, hogy van pokol, hogy vannak angyalok és ördögök, akkor el kell azt is fogadnunk, hogy vannak emberek, akik Isten képmására teremtődtek a föld anyagából. Korlátainkat, képességeinket saját magunk szabjuk magunkra. Isteni hittel, vannak emberek, akik sokkal többre jutnak, mint mások, sokan csodákra képesek ez által. Akkor adott a válasz is. A legtöbb ember a hit elfogadása helyett, inkább kifogást keres magának, hogy miért nem akarja megtenni azt a többletet, amit Jézus kér. Az Úr tisztában van azzal, hogy az emberileg elvárhatónál sokkal többet kér, de azt is tudja, hogy az igazságosság elvénél fontosabb a szeretet törvénye. Az igazi szeretet pedig nem tesz különbséget ellenség és barát között.


Június 14. hétfő



Könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket az Isten,
derítse föl ránk arcának fényét,
hadd ismerjék meg útját a földön,
és segítségét az összes nemzetek között.

Jézus Krisztus új törvényt ad tanítványainak az új élethez. Ennek egyik alapeleme a teljes erőszakmentesség. Bár az egyenlőség elve alapján a régi törvények megengedték a másik bántalmazását ugyanolyan mértékben, a szeretet jézusi parancsa ezt már nem engedi meg a számunkra. Nyilvánvaló, hogy a régi törvények alapján működő emberi világ törvényei nem szolgálták teljes mértékben az ember üdvösségét, mert ha így lett volna akkor az évezredek solrán már egy tökéletesebb világnak kellett volna kialakulnia. Az emberek legnagyobb hibája, hogy nem eléggé szeretik egymást. A szóbeli sértéseket, a tettleges bántalmazások és az üldözéseket a keresztény ember elviseli, miként maga az Úr sem ütött vissza, amikor őt bántalmazták. Az új törvény valóban tökéletesíteni igyekszik az ember és ember viszonyát. Nem véletlen tehát, hogy a zsidók szinte teljesen ellene fordulnak és követhetetlenek tartják. Jézus Krisztusban az Atya Isten irgalma határt szabott a gonoszságnak. A másik emberben lévő rosszat és erőszakot ugyanis csak azzal vagyunk képesek legyőzni, hanem nyúlunk hasonló eszközökhöz. Jézus Krisztus keresztúti szenvedései mindig segítenek minket a mindvégig kitartó türelemben, megbocsátásban és a legfontosabban a szeretetben!

2010. június 14., hétfő

Június 13. vasárnap



Hallgasd meg, Uram, hívó hangomat!
Segítségem te vagy, el ne taszíts,
ne hagyj magamra, megmentő Istenem.

A bűnös asszony története Szent Lukács evangéliumának egyik leggyönyörűbb epizódja. Sok hasonlóságot mutat a betániai vacsora elbeszélésével. A két elbeszélés közös elemei: étkezés, a vendéglátó neve Simon, Jézus Krisztus fejét-lábát megkeni egy névtelen asszony, a jelenlévők zúgolódása, Jézus megvédi az asszonyt. Feltehetően ugyanarról az egy esetről van, mely különféle formákban maradt fenn a keresztény hagyományokban. A nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta igen sokan egyetlen személynek gondolták az itt szereplő bűnbánó asszonyt és Mária Magdolnát, akiből Jézus Krisztus hét ördögöt űzött ki, és aki a feltámadás tanúja is lett. Sőt egyesek a betániai Máriát, Lázár nővérét is azonosították ezzel az asszonnyal és Mária Magdolnával. Ezek az azonosítások azonban tévesek, mert minden valószínűség szerint három különböző asszonyról ad hírt az evangélium.
A szokásos magyar fordításban így olvassuk Jézus szavait: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett." Ebből úgy tűnne, mintha a bűnbocsánat az asszony szeretetének jutalma lenne. Nem egyezne meg ez a fajta megfogalmazás a példabeszéd értelmével sem, hiszen ott arról van szó, hogy az adósok hálája, szeretete az adósság elengedésének következménye, nem pedig oka. A probléma a helytelen magyar fordításból adódik. Az itt szereplő görög "mert" szócska ugyanis nemcsak a ténybeli okot jelölheti, hanem egy dolog felismerésének okát is. Onnan látszik, hogy az asszony sok bűnét megbocsátotta Isten, illetve Jézus Krisztus, hogy most nagyon szeret. Ebből a szeretetből, a szeretet és a hála gesztusaiból felismerhető, hogy Isten, illetve Jézus Krisztus az asszony sok bűnét megbocsátotta.

Jézus nagylelkű a bűnösökhöz, míg a magát vallásosnak gondoló farizeus nem.Az evangélium ezáltal arra a konfliktusra akar utalni, amely a zsidóság és a kereszténység között kialakult. A zsidóság a nemzeti korlátokhoz kötöttsége miatt nem fogadja be a pogányokat, sőt tisztátalannak tekinti a pogány házát, ételét, a vele kötött házasságot. A kereszténység ezzel szemben Jézus Krisztus szeretetének útját járja, megnyitja ajtaját a pogányok előtt, annak az Istennek a jóságát hirdeti, aki számára minden nép és minden ember kedves.

Az evangéliumi történet hatalmas erővel állítja elénk a bűnbánat és bűnbocsánat megtisztító katartikus erejét. Az asszony könnyei és gesztusai jelei annak, hogy tisztában van bűnei súlyával és a megbocsátás ajándékának értékével. Ehhez hasonló katarzist csak azaz ember élhet át, aki őszinte önmagához, aki beismeri vétkeit. VI. Pál pápa mondta: A huszadik század legnagyobb bűne, hogy nincs bűntudata." A bűnbocsánat és az újrakezdés katarzisát képtelen átélni az, aki letagadja bűnét. Igaz mindez nemcsak az egyéni életben, hanem a népek életében is. A rendszerváltozás egyik legnagyobb baja az volt, hogy nem történt meg a bűnbánat, a bűnök beismerése. Nem élhettük át a katarzist és az újrakezdést. A diktatúrában elkövetett gaztettek kimondatlanok és büntetlenek, az akkor megszerzett előnyök és vagyonok érintetlenek maradtak. A múltunk megváltatlanul nehezedik ránk. Milyen jó, milyen égetően szükséges volna eljutni a bánat könnyeiig, az őszinte szó tisztaságáig!