Június 17. csütörtök

Íme, a hűséges és okos szolga,
akit az Úr háza népe fölé rendelt.


A miatyánk egyik újdonsága, hogy egészen közvetlen, baráti hangon szólíthatjuk meg ezen imádság által Mennyei Atyánkat, az Istent. Jézus Krisztus az ő egyszülött Fia, igazi gyermekként szól Atyjához, példát mutatva azzal, hogy nekünk is ilyen gyermeki bizalommal kell őt megközelítenünk. Jézus Krisztus bátorítására nemcsak úgy fordulhatunk hozzá tehát, mint az egész világot megalkotó és kezében tartó, hatalmas Úrhoz, hanem mint felénk, emberek felé forduló személyhez. Ebben az imában megtapasztalhatjuk, hogy jóságos arcát fordítja felénk a mennyei Atya, akihez bármikor fordulhatunk kéréseinkkel. A mi Istenünk nem egy kőszobor, nem egy rideg személytelen lény, hanem valóban olyan, mint mi az ő gyermekei. Tud érezni, tud sírni és éppen úgy képes örülni is gyermekeivel, mert ha nem ilyen lenne, mi magunk sem lennénk ilyenek, hiszen saját képmására formázott meg bennünket és saját lelkét lehelte belénk, hogy általa éljünk. Istenhez fordulásunkban egyedül a mi bűneink akadályoznak meg minket, de az irgalmasság Istene kész megbocsátani nekünk vétkeinket újra és újra. A miatyánk legfontosabb kéréseinket foglalja össze. Vegyük végre észre életünkben azokat a pillanatokat, amikor e kéréseink teljesülnek! Mert ő minden kérést meghallgat és a tiszta szívből érkezőket mindig teljesíti, még ha nem is úgy, ahogy mi szeretnénk, de mindig úgy, hogy az a mi lelki életünkben javunkra váljék.