Június 13. vasárnap

Hallgasd meg, Uram, hívó hangomat!
Segítségem te vagy, el ne taszíts,
ne hagyj magamra, megmentő Istenem.

A bűnös asszony története Szent Lukács evangéliumának egyik leggyönyörűbb epizódja. Sok hasonlóságot mutat a betániai vacsora elbeszélésével. A két elbeszélés közös elemei: étkezés, a vendéglátó neve Simon, Jézus Krisztus fejét-lábát megkeni egy névtelen asszony, a jelenlévők zúgolódása, Jézus megvédi az asszonyt. Feltehetően ugyanarról az egy esetről van, mely különféle formákban maradt fenn a keresztény hagyományokban. A nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta igen sokan egyetlen személynek gondolták az itt szereplő bűnbánó asszonyt és Mária Magdolnát, akiből Jézus Krisztus hét ördögöt űzött ki, és aki a feltámadás tanúja is lett. Sőt egyesek a betániai Máriát, Lázár nővérét is azonosították ezzel az asszonnyal és Mária Magdolnával. Ezek az azonosítások azonban tévesek, mert minden valószínűség szerint három különböző asszonyról ad hírt az evangélium.
A szokásos magyar fordításban így olvassuk Jézus szavait: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett." Ebből úgy tűnne, mintha a bűnbocsánat az asszony szeretetének jutalma lenne. Nem egyezne meg ez a fajta megfogalmazás a példabeszéd értelmével sem, hiszen ott arról van szó, hogy az adósok hálája, szeretete az adósság elengedésének következménye, nem pedig oka. A probléma a helytelen magyar fordításból adódik. Az itt szereplő görög "mert" szócska ugyanis nemcsak a ténybeli okot jelölheti, hanem egy dolog felismerésének okát is. Onnan látszik, hogy az asszony sok bűnét megbocsátotta Isten, illetve Jézus Krisztus, hogy most nagyon szeret. Ebből a szeretetből, a szeretet és a hála gesztusaiból felismerhető, hogy Isten, illetve Jézus Krisztus az asszony sok bűnét megbocsátotta.

Jézus nagylelkű a bűnösökhöz, míg a magát vallásosnak gondoló farizeus nem.Az evangélium ezáltal arra a konfliktusra akar utalni, amely a zsidóság és a kereszténység között kialakult. A zsidóság a nemzeti korlátokhoz kötöttsége miatt nem fogadja be a pogányokat, sőt tisztátalannak tekinti a pogány házát, ételét, a vele kötött házasságot. A kereszténység ezzel szemben Jézus Krisztus szeretetének útját járja, megnyitja ajtaját a pogányok előtt, annak az Istennek a jóságát hirdeti, aki számára minden nép és minden ember kedves.

Az evangéliumi történet hatalmas erővel állítja elénk a bűnbánat és bűnbocsánat megtisztító katartikus erejét. Az asszony könnyei és gesztusai jelei annak, hogy tisztában van bűnei súlyával és a megbocsátás ajándékának értékével. Ehhez hasonló katarzist csak azaz ember élhet át, aki őszinte önmagához, aki beismeri vétkeit. VI. Pál pápa mondta: A huszadik század legnagyobb bűne, hogy nincs bűntudata." A bűnbocsánat és az újrakezdés katarzisát képtelen átélni az, aki letagadja bűnét. Igaz mindez nemcsak az egyéni életben, hanem a népek életében is. A rendszerváltozás egyik legnagyobb baja az volt, hogy nem történt meg a bűnbánat, a bűnök beismerése. Nem élhettük át a katarzist és az újrakezdést. A diktatúrában elkövetett gaztettek kimondatlanok és büntetlenek, az akkor megszerzett előnyök és vagyonok érintetlenek maradtak. A múltunk megváltatlanul nehezedik ránk. Milyen jó, milyen égetően szükséges volna eljutni a bánat könnyeiig, az őszinte szó tisztaságáig!