2015. szeptember 5., szombat

Zsolozsma CCLXXX.



Jeremiás próféta könyvéből
31, 15-22. 27-34
Jövendölés a szabadulásról és az új szövetségről

Ezt mondja az Úr: „Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás, Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, hiszen már nincsenek többé.” Ezt mondja az Úr: „Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről, szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek saját földjükre.
     Jól hallom Efraim panaszszavát: »Megfenyítettél, s hagytam, hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.«
     Dehát nem oly kedves fiam nekem Efraim, és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk – mondja az Úr.
     Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az Asszony visszatér Férjéhez.
     Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam, veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – mondja az Úr.
     Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.« Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.
     Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, s ezért meg kellett mutatnom, hogy ki az uruk – mondja az Úr.
     Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat«, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.”



Ferenc pápa: Azért jövök az USA-ba, hogy közel legyek az emberekhez



Ferenc pápa: Azért jövök az USA-ba, hogy közel legyek az emberekhez


Az amerikai ABC televízió szeptember 4-én, pénteken este vetítette le azt a videokonferenciát, amelyet a pápa egy chicagói jezsuita gimnázium diákjaival, egy texasi határszéli közösséggel és Los Angeles-i önkéntesekkel folytatott. A Vatikáni Rádió összefoglalóját adjuk közre.


A Szentatya szeptember 22. és 27. között látogat el Amerikába, azon belül is kiemelten Philadelphiába, hogy részt vegyen a családok világtalálkozóján. Mint a videóban elmondta: azért megy az USA-ba, hogy közel legyen az emberekhez és segítse őket az életben való előrehaladásban.
A videokonferencián beszédpartnerei nem az amerikai szuperhatalom megtestesítői, hanem bevándorlók és hátrányos helyzetű emberek voltak, akik megindító tanúságtételüket a világ elé tárták, és kérdéseket tehettek föl Ferenc pápának.
A Szentatya a megszokott közvetlenséggel és átéléssel válaszolt az őszinte és nem könnyű kérdésekre. „Mit vár a fiataloktól a pápa?” – kérdezte tőle egy bőrbetegséggel küzdő fiatal lány. A válasz így szólt: „Azt, hogy soha ne legyenek egyedül, hanem Jézussal és Máriával kéz a kézben haladjanak előre, valamint, hogy ne veszítsék el a bátorságukat, mert ebből fakad a vidámság, ami az Istentől jövő reménységgel párosul.”
A két gyermekét nevelő leányanyát is megdicsérte bátorságáért Ferenc pápa, mivel nem ölte meg a méhében megfogant életeket. „Ne szégyelld magad, járj emelt fővel, Isten áldásával, gratulálok neked!” – biztatta őt a pápa.
A texasi bevándorló fiatal arról faggatta a Szentatyát, vajon hogyan oldhatnánk meg a világban jelen lévő számos problémát, mint például a szegénység, a nevelés, a bevándorlás... A pápa elmondta, ő az élet sok igazságtalansága láttán a történelem legnagyobb igazságtalanságára gondol: Jézus keresztjére és arra, hogy Jézus az utcán született, mint egy hajléktalan. „Ilyenkor Jézus csöndjére gondolok a kereszten, amelyben megértem a világ minden drámáját” – mondta Ferenc pápa, majd az egymás iránti kölcsönös felelősségünkre hívta fel a figyelmet.
A társadalmi barátságra lettünk teremtve. Felelősek vagyunk egymásért. El kell döntenünk, hogy a társadalmi barátság kontra barátságtalanság csapatai közül melyikbe állunk be. Ezt a döntést kinek-kinek a szíve diktálja – figyelmeztetett a videokonferencián a Szentatya.


A Megszentelt Élet Éve 246.



szeptember 5.

Boldog Kalkuttai Teréz Anya, az alapítónő ünnepe
Imádkozzunk Teréz Anya nővéreiért!
  • Szeretet Misszionáriusai
Alapítójuk: Boldog Kalkuttai Teréz
Boldog Kalkuttai Teréz Anya Indiában alapította a rendet. Jézus kérésére tette ezt, hogy az Ő végtelen szomját a lelkek és a szeretet után csillapítsa. A hármas szerzetesi fogadalom (tisztaság, engedelmesség, szegénység) mellett egy negyedik fogadalmat is leteszünk, a legszegényebbek szabad és térítésmentes szolgálatára.
Lelkiségünkből:
„Amit a legkisebb testvérek közül egyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25,40


Évközi huszonkettedik hét szombatja




Évközi huszonkettedik hét szombatja



Újabb vitás kérdés merül fel Jézus és a farizeusok között, amelynek témája ezúttal a szombati nyugalomra és munkaszünetre vonatkozik. A farizeusok munkának minősítették azt, hogy Jézus tanítványai néhány kalászt letéptek és a magokat megették. E tevékenység szerintük az aratáshoz és a csépléshez hasonlított, amely vélekedésben bőven van túlzás. Vitát kezdeményező kérdésükben megmutatkozik a kicsinyesség, amelyet ők természetesen nem annak tekintettek, hanem a törvények és a hagyomány pontos megtartásának. A vita látszólag a tanítványok ellen irányul, valójában a farizeusok Jézust teszik felelőssé a tanítványok viselkedéséért, ezért fordulnak kifejezetten hozzá.
Jogos-e ez esetben a vádaskodás? Aligha, s ezt maga Jézus teszi egyértelművé. Nem arról van szó, hogy Jézus és tanítványai semmibe veszik azokat a törvényeket és előírásokat, amelyek évszázadok óta a szombati nyugalom és pihenés megtartását szolgálják, hanem arról, hogy a helyzetet másként értékelik. A szombati nyugalmat szolgáló törvények ugyanis nem kényszeríthetnek senkit például éhezésre, márpedig jelen helyzetben a tanítványok csupán éhségüket akarták csillapítani a néhány mag elfogyasztásával.
Meglátom-e Isten törvényeinek értelmét és kész vagyok-e engedelmesen haladni Isten parancsainak útján?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, kell a vihar. Te seprűzöd ki vele világunkat. Feneketlen mélységekbe és hatalmas magasságokba készteted tekintenünk, melyek közé bele van akasztva ez a föld, s rajta mi, emberek. Új meglátásokban van részünk, új érzések fakadnak lelkünkben. Vajúdik a világunk. De bizalmunk nem rendül meg benned: a vihart lecsendesíted, és ha sok gyötrelem között is, de biztosan születnek tisztultabb és melegszívű lelkek.
Prohászka Ottokár nyomán



2015. szeptember 4., péntek

Zsolozsma CCLXXIX.



Jeremiás próféta könyvéből
30, 18 – 31, 9
Izrael helyreállításának ígérete

Ezt mondja az Úr: „Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg. Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr.
     Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek. De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére. Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg. Abban az időben – mondja az Úr – Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek.”
     Ezt mondja az Úr: „Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya. Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein, és akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: »Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!«”
     Mert ezt mondja az Úr: „Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: »Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.« Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is, a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.”



A Megszentelt Élet Éve 245.



szeptember 4.

Imádkozzunk a börtönpasztorációt végző szerzetesekért!
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De Ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” /Lk 23, 39-43/
Idézet az imaszándékhoz:
Félek, ha majd a kapu kinyílik
Félek, hogy az utcán ébredek.
Félek a hivatalnokok és a hatóságok előtt.
Félek, hogy valaki megnézi, honnan jöttem.
Félek a kérdéstől: ön büntetett előéletű?
Félek, hogy az elutasítás falai magasabbak, mint a börtöné.
Istenem, félek a szabadulásomtól, amit annyira várok.
(Petrus Ceelen)



Ferenc pápa: Ne szítsunk megosztást, ne pletykáljunk, inkább harapjuk el a nyelvünket!



Ferenc pápa: Ne szítsunk megosztást, ne pletykáljunk, inkább harapjuk el a nyelvünket!


A keresztények arra kaptak meghívást, hogy békét és kiengesztelődést teremtsenek, ahogy Jézus tette, nem pedig arra, hogy megosztást és viszályokat szítsanak. Így tanított szeptember 4-i, péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.


Szent Pál Kolosszeiekhez írt levele Jézus „személyi igazolványa”, aki Isten első szülötte és maga is Isten. Az Atya arra hívta meg, hogy kiengesztelődést és békét teremtsen az emberiség és Isten között a bűnt követően. A béke Jézus műve, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Amikor mi a békéről és a kiengesztelődésről beszélünk, kis békéről és kis kiengesztelődésről van szó, de a nagy békére és a nagy kiengesztelődésre kell gondolnunk, amelyet Jézus tett. Nélküle nem lehetséges a béke, sem a kiengesztelődés. Az a feladatunk, hogy a háború, a gyűlölet hírei között és a családokban is a béke és a kiengesztelődés emberei legyünk – figyelmeztetett a Szentatya.
Jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: Békét vetek? Például nyelvemmel békét vagy viszályt keltek? Hányszor halljuk ezt valakiről: kígyónyelvű. Azért mondják, mert mindig azt teszi, amit a kígyó tett Ádámmal és Évával: tönkretette a békét. Ez rossz, ez egyházunk egy betegsége: megosztást, gyűlöletet vetni, nem pedig a békét. Van egy kérdés, amit mindennap mindannyian jó, ha felteszünk magunknak: ma a békét vagy a viszályt vetettem el? – hangsúlyozta a pápa. – Ugyanakkor azt mondhatjuk magunknak: de időnként meg kell mondani a dolgokat, mert ez vagy az a személy… De gondolj arra, ezzel a viselkedéssel mit vetsz?
A keresztények arra kaptak meghívást, hogy olyanok legyenek, mint Jézus, aki eljött hozzánk, hogy békét és kiengesztelődést hozzon. Ha egy ember élete során nem tesz mást, mint kiengesztelődést és békét teremt, szentté lehet avatni: ez az ember szent – nyomatékosította Ferenc pápa. – Növekednünk kell ebben, és meg kell térnünk! Ne használjunk olyan szavakat, amelyek megosztanak, amelyek háborúhoz, kis háborúkhoz vezetnek. Sohase pletykáljunk! Gondolhatjuk: mi is a pletyka? Semmiség, egy-két szó a másik ellen, egy történet, hogy ez ezt és ezt tette… Nem! Pletykálni terrorizmus, mert a pletykáló olyan, mint a terrorista, aki bombákat robbant, vagyis pusztítást okoz, majd elmegy. A nyelvével rombol. Nem békét teremt. Ravasz ember, nemde? Nem öngyilkos terrorista. Nem, nem! Jól megvédi magát.
A pápa ezután így buzdított: minden alkalommal, amikor olyat akarunk mondani, ami viszályt és megosztást kelt, vagy amivel kibeszéljük a másikat, inkább harapjuk el a nyelvünket. Majd hozzátette: „Biztosítalak benneteket, hogy ha ezt gyakoroljátok ahelyett, hogy viszályt keltenétek, az első időkben bedagad, megsérül a nyelvetek. De a megosztás az ördög munkája.”
„Uram, aki életedet adtad, add meg a béketeremtés és a kiengesztelődés kegyelmét! Véredet adtad, add meg, hogy ne zavarjon, ha megdagad egy kicsit a nyelvem, ha elharapom azt, mielőtt rosszakat mondanék másokról!” – zárta péntek reggeli homíliáját a pápa.


Évközi huszonkettedik hét péntekje



Évközi huszonkettedik hét péntekje



A farizeusok és az írástudók több kérdésben kezdeményeztek vitát Jézussal. Ezek egyike a böjttel volt kapcsolatos, ezt olvassuk a mai evangéliumban. A vallási vezetők, akik a heti böjtre vonatkozó szabályokat maguk is betartották és saját tanítványaikkal is betartatták, a maguk gyakorlatára hivatkoznak, továbbá érvként hozzák fel, hogy a nép körében nagy tekintélynek örvendő Keresztelő János is a böjt megtartását kérte tanítványaitól. Nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg a böjtöt. Magatartásuk hátterében az állhat, hogy Mesterük nem kéri ezt tőlük számon. Kérdésük tehát vádként fogalmazódik meg Jézussal szemben, aki véleményük szerint nem tartja tiszteletben a böjtre vonatkozó zsidó törvényeket.
Az Úr három rövid példával felel nekik, s egyúttal visszautasítja vádaskodásukat. Az első példa üzenete világos: a vőlegény és a menyasszony örömteli találkozásához, házasságához nem illik a böjt, mert egyszerűen most nem a böjtölésnek, hanem az örvendezésnek van itt az ideje. A ruházatról és a borostömlőkről szóló hasonlatok kapcsolata a böjtöléshez már nem ennyire egyértelmű, minden bizonnyal azt akarják kifejezni, hogy Jézus személyével új idő kezdődött el, amikor a vallásos gyakorlatokat, köztük a böjtöt is új tartalommal kell megtölteni.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szentlélek, te Isten rejtett jelenléte vagy a világban. Ne engedd, hogy elvesszünk, és eljátsszuk életünk lehetőségeit. Légy bennünk és a világban a jó iránti nyugtalanság Jézus Krisztus által.
A. Kner 



2015. szeptember 3., csütörtök

Zsolozsma CCLXXVIII.



Jeremiás próféta könyvéből 
29, 1-14
Jeremiás levele a száműzöttekhez 

Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek, azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba. Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. A levelet Safán fia, Eleaza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak: Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét; vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek. Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is. De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók; se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben, noha nem küldtem őket – mondja az Úr. Mert azt mondja az Úr: Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek.” 


Ferenc pápa: Az alázat és a rácsodálkozás megnyitja a szívet Jézus előtt



Ferenc pápa: Az alázat és a rácsodálkozás megnyitja a szívet Jézus előtt


Ha képesek vagyunk beismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor megnyílunk a Jézussal való találkozás előtt – mondta meg Ferenc pápa szeptember 3-án, Nagy Szent Gergely pápa, egyházdoktor ünnepén a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén – közli a Vatikáni Rádió.


A hit az Úrral való találkozáshoz vezet minket – mondta a pápa a csodálatos halfogás jelenetéről, amelyben Péter újra kiveti hálóját az egész éjszakai hiábavaló halászat után, mert bízik Jézusban. „Először is szeretem azt gondolni, hogy Jézus ideje nagy részét az utcán töltötte az emberek között, és csak késő este vonult vissza imádkozni; találkozott az emberekkel, kereste őket” – fogalmazott a Szentatya. Mi kétféleképpen találkozhatunk az Úrral. Az első mód Péteré, az apostoloké, a népé. Az evangélium ugyanazt a szót használja ezekre az emberekre, a népre, az apostolokra, Péterre: „félelem szállta meg őket” (vö. Lk 5,9), döbbenet fogta el őket. A nép pedig, aki hallgatta Jézust és érezte ezt az ámulatot, így szólt: „De hiszen ő tekintéllyel beszél. Soha ember így nem beszélt ő előtte.” Egy másik csoport, aki találkozott Jézussal, nem hagyta, hogy szívét félelem, ámulat szállja meg, hanem számítgatott. Ők voltak az írástudók: „Hiszen okos ember, igazat szól, de nem a mi érdekeink szerint, nem!” Latolgattak, elhatárolódtak.
A gonosz lelkek is vallották, hogy Jézus Isten Fia, de a törvénytudókhoz és a rossz farizeusokhoz hasonlóan nem volt meg bennük a félelem, a rácsodálkozás képessége. Önteltségük, kevélységük foglyai voltak. Péter elismeri, hogy Jézus a Messiás, de azt is megvallja, hogy ő bűnös ember.
A gonoszok is kimondják Jézusról az igazságot, de saját magukról hallgatnak. Nem tudnak beszélni, mert a gőgjük oly nagy, hogy megakadályozza őket benne. A törvénytudók így beszélnek: „De hiszen ez intelligens, rátermett rabbi, csodákat művel”. Azt már nem mondják: „Mi gőgösek vagyunk, rátartiak vagyunk, bűnösök vagyunk”. Ha nem vagyunk képesek beismerni bűnösségünket, akkor az eltávolít minket Jézus Krisztus valódi megvallásától. Ebben áll a különbség” – magyarázta a pápa.
Ez a képesség, hogy ki tudjuk mondani: bűnösök vagyunk, megnyit minket a Jézus Krisztussal való találkozás döbbenete előtt. Plébániáinkon, a társadalmainkban és a megszentelt személyek között is hányan képesek kimondani, hogy Jézus az Úr? Sokan! De milyen nehéz őszintén kimondani: „Bűnös vagyok”. Könnyebb másokról mondani ugyanezt, igaz? Amikor fecsegünk: ez meg ez, igen… Ebben mindannyian doktorok vagyunk, nem igaz? Ahhoz, hogy eljussunk a Jézussal való igazi találkozáshoz, kettős hitvallásra van szükség: „Te vagy az Isten Fia, és én egy bűnös ember vagyok”, de nem ám elméletben, hanem ezért meg ezért….
Péter aztán elfeledkezik a találkozás feletti félelemről és megtagadja az Urat. De miután alázatos, hagyja, hogy az Úr találkozzon vele, és amikor tekintetük összeforr, sírva fakad és bevallja: „Bűnös vagyok”.
Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában végül így fohászkodott: „Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy találkozzunk Vele és hagyjuk, hogy Ő keressen minket. Adja meg nekünk e találkozás döbbenetét, mely oly szép. És adja meg nekünk a kegyelmet, hogy életünkben megtegyük ezt a kettős vallomást: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, hiszek Benned. És azt is hiszem, hogy bűnös vagyok«.”


A Megszentelt Élet Éve 244.



szeptember 3.

Szent Ágoston ünnepe (augusztus 28.)
Imádkozzunk az alexiánus testvérekért!
  • Alexiánus Testvérek Kongregációja
Az Alexiánus karizma egy hívő közösség prófétai és bátor válasza Jézus Evangéliumára, amely imádságban és egyszerű életformában gyökerezik. Jézus követőiként a mi feladatunk, hogy segítő kezet nyújtsunk a szegények, a betegek és haldoklók, különösen a kirekesztettek és a gyöngék felé. Karizmánk másokkal együttműködve, megtérésre és teljes odaadásra hív bennünket, folytatva Jézus gyógyító és kiengesztelő küldetését.


Évközi huszonkettedik hét csütörtökje



Évközi huszonkettedik hét csütörtökje


Simon Péter háza után halászbárkája kap jelentőséget azáltal, hogy Jézus tanításának helyévé válik. A tény, hogy Jézus az ő bárkájából tanítja a népet, ismét kiemeli Péter elsődleges szerepét, és ez a kiemelkedő szerep folyamatosan erősödik Lukács evangéliumában. Péter ugyanis e jelenetben csupán egy bárkatulajdonos, majd a sikeres halászat után meghívást kap az emberhalászatra, a későbbiekben pedig, mint a krisztusi közösség hajójának kormányosa, első vezetője áll előttünk.
A jelenet leírásában Jézus tanítása és annak pozitív fogadtatása csak röviden kerül megemlítésre, mert az evangélista inkább arra szeretné irányítani figyelmünket, hogy az Úr miként kerül kapcsolatba első tanítványaival és hogyan hívja meg későbbi apostolait. Jézus szavának most is jelentősége van, és annak ereje megmutatkozik Péter kijelentésében: „de a te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5,5). Ha más mondaná, meg sem tenné, de ő már ismeri Jézus szavának hatékonyságát, bízik abban, hogy a szó most is meghozza eredményét. Bár tapasztalt halászként eszébe sem jutna ilyen időben halászni, mégis megteszi, mégpedig azért, mert Jézus mondja ezt neki, Jézus kéri ezt tőle. Péter viselkedésében tehát megjelenik az isteni szónak való engedelmesség.
Kész vagyok-e engedelmeskedni az Úr szavának?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem! Tűz vagy. Szüntelenül égsz, de el nem égsz soha. Tűz vagy. Fölemészted minden szűkkeblű önzésünket. Tűz vagy. Fényednek köszönöm, hogy megismertem igazságodat. Szépség vagy minden szépség fölött. Újjáteremtettél Fiad vérében, s ebben az újjáteremtésben ismertem meg, hogy szerelmese vagy teremtményed szépségének.
Sienai Szent Katalin 



2015. szeptember 2., szerda

Zsolozsma CCLXXVII.



Jeremiás próféta könyvéből 
26, 1-15
Jeremiás halálveszedelemben forog, mivel megjövendölte a templom romlását 

Jojakimnak, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába, és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked! Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor megbánom én is azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni szándékaik gonoszsága miatt. Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt. A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak. Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezt meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt. Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez:Ez az ember halált érdemel, mert ez ellen a város ellen jövendölt, amint azt saját füleitekkel hallottátok. Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert ha így tesztek, az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam fületek hallatára.


Ferenc pápa: Adjuk vissza a főszerepet – az egyházban is – a családnak!



Ferenc pápa: Adjuk vissza a főszerepet – az egyházban is – a családnak!


Szeptember 2-án Ferenc pápa a család evangelizáló szerepéről beszélt szokásos általános kihallgatása keretében.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A családkatekézisek sorának utolsó szakaszában ma arra irányítjuk figyelmünket, hogy a család miként éli meg a hit közlésének, a hit átadásának felelősségét mind befelé, mind kifelé.
Első megközelítésben eszünkbe juthatnak az evangélium olyan megfogalmazásai, amelyek látszólag szembeállítják a családi kötelékeket és Jézus követését. Például azok az előbb hallott erős szavak, amelyeket mindannyian ismerünk: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám” (Mt 10,37–38).
Ezzel természetesen Jézus nem akarja eltörölni a negyedik parancsolatot, amely az első az emberek iránti viselkedésről szóló parancsolatok közül. Az első három az Istennel való kapcsolatra vonatkozik, ez pedig az emberekhez fűződő kapcsolatunkra. Azt sem gondolhatjuk, hogy az Úr – miután csodát tett a kánai házaspár kedvéért, miután megszentelte a férfi és a nő közötti házassági köteléket, miután visszaadta a gyermekeket a családi életnek – azt kérné tőlünk, hogy érzéketlenek legyünk e kötelékek iránt! Nem ez a helyes magyarázat. Ellenkezőleg: amikor Jézus az Istenbe vetett hit elsőségéről tanít, nem talál jobb párhuzamot a családi érzelmeknél. Ugyanakkor ezek a családi érzelmek – a hitnek és Isten szeretetének megtapasztalásán belül – átalakulnak, nagyobb jelentéssel „telnek meg”, és képessé válnak arra, hogy meghaladják önmagukat, hogy egy tágasabb apaságot és anyaságot hozzanak létre, hogy testvérként fogadjanak olyanokat is, akik bármiféle kötelék peremére szorulnak. Egy napon annak, aki figyelmezteti Jézust, hogy kint vannak anyja és testvérei, akik keresik, ő tanítványaira mutatva így válaszol: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám” (Mk 3,34–35).
A meg nem vehető és el nem adható érzelmek bölcsessége a családi szellemiség legjobb adottsága. A családban tanulunk meg növekedni az érzelmek bölcsességének légkörében. Ezek „nyelvtanát” ott sajátítja el az ember, máskülönben igencsak nehéz elsajátítani. Ez ugyanis az a nyelvezet, amelyen keresztül Isten megérteti magát mindenkivel.
A felhívás, mely arra szólít, hogy a családi kötelékeket a hívő engedelmesség és az Úrral kötött szövetség területére helyezzük, nem károsítja meg azokat; épp ellenkezőleg: védelmezi és kiszabadítja az önzésből, megóvja a megromlástól, megmenti a halált már nem ismerő életre. A családias stílus újra visszatérő megjelenése az emberi kapcsolatokban áldás a népek számára: visszahozza a reményt a földre. Amikor a családi érzések engedik, hogy az evangéliumról szóló tanúságtétellé váljanak, elképzelhetetlen dolgokra lesznek képesek, kézzelfoghatóvá teszik Isten műveit, azokat, amelyeket a történelemben visz végbe, továbbá azokat, amelyeket Jézus vitt végbe azoknak a férfiaknak, nőknek, gyermekeknek az érdekében, akikkel találkozott. Egy elhagyott, de újra élni kezdő gyermek kétségbeeséséből csodásan előcsalogatott mosoly jobban elmagyarázza Isten működését a világban, mint ezer teológiai mű.
Egyetlen férfi és egyetlen nő, akik képesek kockáztatni és áldozatot hozni mások gyermekéért és nem csak a sajátjukért, a szeretet olyan dolgait értetik meg velünk, amelyeket sok tudós már képtelen megérteni. Ahol pedig ott vannak ezek a családi érzelmek, ott születnek ezek a szívből fakadó gesztusok, amelyek sokkal beszédesebbek a szavaknál. A szeretet gesztusa… Érdemes elgondolkodni ezen.
A család, mely válaszol Jézus hívására, visszaadja a világ irányítását a férfi és a nő Istennel kötött szövetségének. Gondoljatok arra, hogyan fejlődik ez a tanúságtétel manapság. Képzeljük csak el, hogy a történelem (a társadalom, a gazdaság, a politika) kormánykerekét – végre! – átadják a férfi és a nő szövetségének, hogy az eljövendő nemzedékre is figyelve kormányozzák. A föld és az otthon, a gazdaság és a munka témái sokkal másabb zenét szólaltatnának meg!
Ha visszaadjuk a főszerepet – az egyházzal kezdve – a családnak, mely hallgatja és tettekre váltja Isten szavát, olyanokká válunk, mint a kánai menyegző jó bora, olyan kelesztő hatásunk lesz, mint Isten kovászának!
A család Istennel kötött szövetségének ugyanis ma az a feladata, hogy ellenszegüljön a modern város közösségi elsivatagosodásának. Városaink sajnos elsivatagosodtak a szeretet és a mosoly hiánya miatt. Van sok szórakozás, rengeteg dolog, hogy elüssük az időt, hogy nevessünk, de a szeretet hiányzik. Egy család mosolya képes legyőzni városainknak ezt az elsivatagosodását. És ez a család szeretetének győzelme. Semmilyen gazdasági vagy politikai tervezgetés nem képes helyettesíteni azt, amit a családok tudnak adni. A bábeli terv élettelen felhőkarcolókat épít. Isten Lelke viszont virágba borítja a sivatagot (vö. Iz 32,15). Ki kell lépnünk az elit elsötétített tornyaiból és szobáiból, hogy ismét az emberek házait és nyitott tereit látogassuk, a család szeretetére nyitott tereit.
A karizmák közötti közösség – a házasság szentségének és az Isten országáért vállalt megszentelt életnek adott karizmák közössége – arra hivatott, hogy az egyházat olyan hellyé alakítsa át, ahol teljesen családias légkörben találkozhatunk Istennel. Haladjunk tovább ezen az úton, ne veszítsük el a reményt! Ahol van egy szeretetben élő család, az a család képes egy egész város szívét felmelegíteni szeretetének tanúságtételével.
Imádkozzatok értem, imádkozzunk egymásért, hogy képesek legyünk felismerni és elviselni Isten látogatásait. A Lélek örömteli felfordulást hoz a keresztény családokba, és így az emberek városa kikerül a depresszióból.


A Megszentelt Élet Éve 243.



szeptember 2.

Szent Ágoston ünnepe (augusztus 28.)
Imádkozzunk a pálosokért!
  • Magyar Pálos Rend
Alapítójuk: Esztergomi Boldog Özséb
Remete múltunkból fakadó hivatásunk: az Isten jelenlétében való élet, a magány szeretete, az imádság, a vezeklő élet és a Boldogságos Szent Szűz különleges tisztelete. Apostoli küldetésünk részeként, érzékenyen az idők jeleire lelkipásztori munkát is végzünk, mely elsősorban az igehirdetésben és a szentségek kiszolgáltatásában, különösen a gyóntatásban nyilvánul meg. Magyar alapítású szerzetesrendként lelkiségünk fontos része a nemzetünkért való imádság és engesztelés.
Lelkiségünkből:
A Boldogságos Szűz Mária, a Remeték Királynője rendünk Anyja és különleges Oltalmazója. Ezt a tényt már az első időktől kifejezték Atyáink egészen a legutóbbi Nagykáptalanig, amelyen az egész pálos közösséget felajánlottuk Neki, s Rá bíztuk a legmagasabb vezetést. Ezért a Boldogságos Szűz szerepének bemutatása Krisztus és az Egyház titkában, életének követése és tiszteletének terjesztése a pálos lelkület különleges jellemvonása. Hasonlóan apostoli tevékenységünket is át kell járnia a máriás jellegnek, különösen a Rendre bízott kegyhelyeken, amelyek között első helyet foglal el Jasna Góra Częstochowában. (Konstitúció 4. cikkely)
 


Évközi huszonkettedik hét szerdája



Évközi huszonkettedik hét szerdája



Az evangéliumi esemény helyszíne továbbra is Kafarnaum városa. Megtudjuk, hogy itt él Simon Péter a családjával, és az ő házába tér be Jézus. Nem csupán egyszeri látogatás lehetett ez, hanem Péter házában lakhatott Jézus kafarnaumi tartózkodása idején. Érdekes, hogy az események sorában az apostolok és köztük Péter meghívása csak később történik, de már most megjelenik Péter kiemelkedő szerepe azzal, hogy Jézus nála, az ő házában lakik. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, akkor észrevesszük, hogy Jézus még egyedül van, nincsenek kísérői, tanítványai. De Péter házában ott vannak az ő társai, akik szintén halászok voltak, s akik érdeklődhettek Jézus személye és tanítása iránt. Jelenlétükre utal a szövegben, hogy valakik „szóltak neki,” azaz Jézusnak a betegen fekvő anyós érdekében. Ezt követően történik meg a gyógyítás, amely ismét annak bizonyítékául szolgál, hogy Jézus szavának ereje, hatalma van. Szavával parancsol a láznak és az megszűnik.
Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Péter kafarnaumi háza az első hely, ahol találkozhatunk a krisztusi közösséggel, amelyhez azok tartoznak, akik érdeklődnek iránta. Keresem-e a Krisztussal való kapcsolatot? Keresem-e a krisztusi közösség tagjaival a kapcsolatot? Meghallom-e az Úr szavát, amely az ő közösségébe hív?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, mindenható Atyám, te tudod, hogy mi van az én javamra. Te jobban szeretsz engem, mint bárki más, vagy akár én magam. Szívből köszönöm neked, hogy elragadtál saját magamtól, és azt parancsoltad, hogy kezedbe tegyem életemet.
J. H. Newman 



2015. szeptember 1., kedd

Zsolozsma CCLXXVI.



Jeremiás próféta könyvéből 
20, 7-18
A próféta zúgolódása 

Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképpen tőrbe csalhatnánk, és bosszút állhatnánk rajta.” De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet. Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből. Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott az anyám: ne legyen áldott! Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte atyámnak: „Fiúgyermeked született” – s ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg. Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon csatakiáltást, délben meg harci riadót, mert nem ölt meg az anyaölben. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott! Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?


Ferenc pápa: Isten bocsánatát nem lehet megtagadni egyetlen bűnbánótól sem



Ferenc pápa: Isten bocsánatát nem lehet megtagadni egyetlen bűnbánótól sem


A Szentatya levelet írt Rino Fisichella érseknek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa elnökének az irgalmasság szentévében elnyerhető kegyelmekről. A levelet a Vatikán szeptember 1-jén, kedden hozta nyilvánosságra honlapján. A Vatikáni Rádió összefoglalóját olvashatják.


Levelében a Szentatya annak a kívánságának ad hangot, hogy a közelgő irgalmasság rendkívüli szentéve képviselje az Isten irgalmával való találkozás igazi pillanatát minden hívő számára. Ferenc pápa számos pontot kiemel, amelyek figyelmet kell szentelni, hogy meg tudjuk ünnepelni a szentévet. Iránymutatást ad azoknak, akik szentévi búcsút szeretnének nyerni, hogy az mindenkihez Isten irgalmasságának igazi élményeként jusson el.
A pápa kijelenti, hogy az egyházmegyék hívei vagy a Rómába zarándokló hívek búcsút nyerhetnek, ha elzarándokolnak a szentkapuhoz, amely minden székesegyházban és az egyházmegyés püspök által kijelölt templomban, illetve a négy pápai bazilikában nyitva lesz. Búcsú nyerhető a szentévben emellett azokon a kegyhelyeken is, ahol az irgalmasság kapuja nyitva lesz és azokban a templomokban, amelyeket hagyományos szentévi templomként tartanak számon.
Fontos – mutat rá üzenetében a pápa –, hogy ez a pillanat összekapcsolódjon elsősorban a kiengesztelődés szentségével és a szentmisével, amely során az irgalmasságról elmélkednek. Kísérje ezeket a szertartásokat a hit megvallása, az ima a pápáért és szívbeli szándékaiért az egyház és az egész világ javára.
Ferenc pápa azok felé is fordul, akiknek különböző okok miatt nincs módjuk áthaladni a szentkapun. A betegek és idősek, akik egyedül vannak és nem tudják elhagyni otthonaikat, éljék meg hittel és örömteli reménnyel a megpróbáltatás e pillanatát, járuljanak a szentáldozáshoz vagy vegyenek részt szentmisén és közösségi imán, akár a különböző kommunikációs eszközökön keresztül. Ilyen módon elnyerhetik a szentévi búcsút.
A pápa figyelme az elítéltekre is kiterjed, akik korlátozva vannak szabadságukban. Ők is elnyerhetik a búcsút a börtönök kápolnáiban. A Szentatya arra biztatja a rabokat, hogy amikor átlépnek cellájuk ajtaján, gondolatban és imában forduljanak az Atyához. Ez a gesztus felidézheti számukra a szentkapun való áthaladást, mert Isten irgalmassága képes átalakítani a szíveket és a rácsokat a szabadság élményévé.
A szentévi búcsút az elhunytak is elnyerhetik. Ahogy megemlékezünk róluk a szentmisében, úgy imádkozhatunk is értük, hogy az Atya irgalmas arca szabadítsa meg őket minden bűnüktől és ölelje őket magához végtelen boldogságába.
Ferenc pápa az abortuszhoz folyamodott nőkkel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy Isten bocsánatát senkitől nem lehet megtagadni, aki megbánta vétkét. Ezért a Szentatya úgy döntött, hogy minden eddigi gyakorlattal szemben minden papot feljogosít arra, hogy feloldozza az abortusz bűne alól azokat, akik azt elkövették, de szívből megbánva azt megbocsátást kérnek érte.
Frankó Tamás egyházjogász kérdésünkre elmondta: a magyarországi egyházmegyék gyakorlata szerint az abortusz büntetésének elengedésére a gyóntatási fakultással rendelkező papok felhatalmazást kapnak a főpásztoroktól, melyet minden évben megújítanak és az egyházmegyei körlevelekben közölnek.
Végül a pápa figyelembe veszi azoknak a híveknek az aggodalmait is, akik különböző okok miatt a Szent X. Pius Testvériség papjai által vezetett templomokba járnak. Kifejezi reményét, hogy a közeljövőben megoldást találnak a teljes szeretetközösség visszaállítására a Testvériség papjaival és elöljáróival. E hívek javát szem előtt tartva Szentatya elrendeli, hogy az irgalmasság szentévében azok, akik a kiengesztelődés szentségéhez járulnak a Szent X. Pius Testvériség papjainál, érvényes és jogos módon feloldozást nyernek bűneik alól.
Ferenc pápa azt kéri üzenetében, hogy az egyház a jubileumi évben fedezze fel újra az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiben rejlő gazdagságot. Minden alkalommal, amikor egy hívő személyesen megéli ezek bármelyikét, szentévi búcsút nyer.
Az irgalmasság szentéve 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat lezárásának 50. évfordulóján kezdődik, és 2016. november 20-án, vasárnap, Krisztus Király ünnepén ér véget.


A Megszentelt Élet Éve 242.



szeptember 1.

Szent Ágoston ünnepe (augusztus 28.)
Imádkozzunk a Gödöllői premontreiekért!
  • Gödöllői Premontrei Perjelség
Alapítójuk: Szent Norbert
Az alapítás 12. századi körülményeiből és az Alapító életéből következően a Premontrei Rend apostoli (lelkipásztori), kanonokrend (Szt. Ágoston regulája, kanonoki liturgia), hagyományos szerzetesrend. A 19. századtól iskolafenntartó is. Annak a törekvésnek a feszültségében élünk, hogy a szemlélődés és az aktív munka, a közösségi élet és az apostoli szolgálat közötti kapcsolat összhangját megteremtsük. Mint kanonokok arra köteleztük el magunkat, hogy a Szentmisét (Eucharisztiát) és a Zsolozsmát (Isteni Offíciumot) minden nap kórusban méltóságteljesen és nyilvánosan ünnepeljük. A Rend megbízásából plébániákon is szolgálunk, és ellátunk lelkipásztori kisegítő munkát egyházmegyés plébániákon.
Lelkiségünkből:
„Mindenekelőtt, szeretett testvéreim, Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok.” Szent Ágoston


Évközi huszonkettedik hét keddje



Évközi huszonkettedik hét keddje


Názáreti sikertelen fellépése után Jézus Kafarnaumba indul. Feltehetően itt is a zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az emberekhez, hiszen tanítása szombaton történt. Lukács evangélista szembeállítja a sikertelen názáreti és a sikeres kafarnaumi fellépést. Mindkét helyen a hallgatóság elcsodálkozik, ámulatba esik, de amíg a názáretieknél ez ellenségeskedésbe és gyűlöletbe vált át, addig a kafarnaumiak esetében inkább lelkesedéssé. Érdekes és sokatmondó a megjegyzés, amely szerint Jézus „szavának hatalma volt.” Az evangéliumokban többször is előfordul ez a kifejezés, amely azt jelenti, hogy meggyőzően, hihetően, prófétai módon, elfogadhatóan, bölcsességgel és közérthetően beszélt. A Jézus szavaiban rejlő titokzatos erőt és hatalmat az emberek már annak hallgatása során is megtapasztalták, majd pedig a tisztátalan lélek kiűzése során újabb bizonyítékát látják ennek, hiszen az Úr egyszerűen csak parancsol az embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt az emberből.
A jelenet kapcsán gondolkozzunk el a következőkön: érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a hallottakat? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, sokszor bizonyítani, meggyőzni, igazolni szeretnék. Érvek zászlait lengetem a levegőben. Beszélek. Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel, hogy az emberek figyelmét megragadjam. Önts szívembe, Uram, tisztelettudást és békés türelmet, hogy tudjak csendesen kérni, szeretni. És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az emberek szívük ajtaját.
M. Quoist 



Hívom a családokat 2015 szeptemberében – Bíró László püspök levele



Hívom a családokat 2015 szeptemberében – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, a házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!



Az idegenvezető az utazás első napján vacsora után beszélgetésre hívta a társasutazás résztvevőit. Beszélni akart egy kicsit a további napok programjáról, szerette volna megismerni az utasokat és kívánságaikat. Az ilyen beszélgetések arra is alkalmat nyújtanak, hogy az utasok egymást is megismerjék, kapcsolat alakuljon ki közöttük, és a továbbiakban ne idegenekként utazzanak együtt. A beszélgetés végén az idegenvezető megjegyezte: Úgy látom, hogy a többség itt házaspár, és nem is kezdő. Magam alig három éve vagyok házas, szeretném ellesni a titkot azoktól, akik már sok tapasztalattal a hátuk mögött élnek együtt. Hadd kérdezzem meg: „Mi a titka a boldog, hosszú távon jól működő házasságnak?” A társaság először hallgatásba burkolódzott, aztán sorra mondták azt, ami szerintük a „titok”. Elhangzott a bizalom, a megértés, az anyagi biztonság, az önzetlenség. Voltak, akik úgy vélték, hogy csak szerencse kérdése, nincs titok, mert az egész élet lutri. Egy fiatal nő kijelentette, hogy nem az időtartam a lényeg, hanem az, hogy jól érezzék magukat, tehát az a titok, hogy csak addig szabad együtt maradni, amíg jól érzik magukat. Egy középkorú férfi azt magyarázata szerint az a fontos, hogy legyen kellő szabadsága mindkét félnek, mert ha nem szabadok, nem lehetnek boldogok; és így tovább. Végül így szólt a társaság legidősebb házaspárja: „A szeretet.” Az idegenvezető meglepetten nézett rájuk: „Sokakat megkérdeztem már, de ezt még senki nem mondta nekem!”
Mit mondtatok volna, ha tőletek kérdezik meg: „Mi a titka a boldog, hosszú távon jól működő házasságnak?”
Karinthy Frigyesnek tulajdonítják a mondást: „Hogyan is érthetnék meg egymást a nők és a férfiak, amikor mindketten mást akarnak, ti. a férfi a nőt, a nő meg a férfit.” Az igazság ezzel szemben az, hogy a férfiak és a nők nem arra vágynak, hogy a másikat megértsék, hanem arra, hogy kölcsönösen értsék egymást, azaz legyen egy társuk, akivel megoszthatják gondolataikat, örömeiket és gondjaikat, javaikat és hiányaikat. Kapcsolatba szeretnének egymással lépni, mert szívük legmélyebb vágya, hogy harmonikus párkapcsolatban éljenek. Isten úgy teremtette meg az embert, hogy szívébe ültette a szeretet iránti vágyat, fontos neki, hogy szeressen és szeressék. Az embert – aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart – Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette: szeretetből szólította életbe, s egyúttal szeretetre rendelte. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremtette, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást. Ezért van az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is értük. (vö. FC 11, GS 23)
Mit jelent számodra ez a szó: szeretet? Idézzétek fel családi, rokoni, baráti körötökből egy olyan személy alakját, akiből sugárzott az önzetlen szeretet!
A Biblia az ószövetségi ember számára is érthetően magyarázza meg istenképiségünket: „Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,26-27). Az ember tehát nem egy a földön élő lények közül, nem is az evolúció véletlen játéka. Az ember több mint biológiai adottságainak összessége, mert Isten a maga képére teremtette, ez pedig egyedülálló egyedi és megkérdőjelezhetetlen méltóságot ad neki. Ettől a méltóságtól elválaszthatatlan nemiségünk: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Alapvető méltóságunk nem függ csodálatra méltó teljesítményeinktől vagy súlyos kudarcainktól. Isten jósága és irántunk való szeretete sokkal alapvetőbb és előbb létezett bármilyen nagyszerű emberi tettnél vagy súlyos bűnnél. Isten képmásai vagyunk és maradunk, semmit sem tehetünk elhomályosítására vagy fokozására. Az ember csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja. Isten képmására való teremtettségünkből az is következik, hogy igazi örömünk és beteljesedésünk abban áll, ha úgy ismerjük, szeretjük és szolgáljuk egymást, ahogyan Isten teszi. Az igazságot, hogy Isten teremtett a saját képmására, nem törölhetjük el. Csak akkor élhetünk teljesen ez igazság szerint, ha emberi méltóságunk tudatában rábízzuk magunkat a Teremtőnkre és szeretetére.
Hogyan tudod gyerekeidnek megmagyarázni, hogy őket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, és hogy ebből mi következik?
A házasságban a férfi és a nő szilárd egysége szeretetükből és nemi különbségük értékének elismeréséből és elfogadásából fakad. Szeretetük Isten szeretetének jelenléte és jele. A nemi különbség teszi lehetővé, hogy a házastársak egy testben egyesüljenek. (vö. Ter 2,24) A Teremtő jóságának, bölcsességének és szerető tervének megnyilvánulásaként képesek új élet fakasztására. A hívő férfi és nő Isten szeretetére alapozva ígér kölcsönös, egész életre szóló szerelmet. Örökké tartó szerelmet az ember csak akkor ígérhet, ha fölfedezi a saját elgondolásainál nagyobb tervet, amely fenntart és lehetővé teszi a teljes jövő odaajándékozását a szeretett személynek. A hit segít elfogadni a gyermekáldás teljes mélységét és gazdagságát, felismerve benne a teremtő szeretetet, amely megajándékoz egy új személy misztériumával és ránk bízza azt.
Ha a hívő ember a hűséges Istenre támaszkodik, maga is biztos alapon áll. A hit megmutatja, hogy milyen tartósak lehetnek az emberek közötti kapcsolatok, ha Isten jelen van közöttük. Nem csupán belső szilárdságról, a hívő szilárd meggyőződéséről van szó; a hit megvilágosítja a szeretetből származó emberek közötti kapcsolatokat is, mert ezek követik Isten szeretetének dinamikáját. Megbízható szeretet nélkül semmi sem képes egységbe foglalni az embereket, a hit nélküli „egység” csak a haszonra, a közös érdekekre, a félelemre, s nem a közös élet jóságára épül, nem arra az örömre, amelyet a másik egyszerű jelenléte tud kiváltani. A hit teszi érthetővé az emberi kapcsolatok épülését, mert alapjukat és végső céljukat Istenben, az ő szeretetében látja, s ezzel megvilágosítja az építés művészetét, amely így a közjó szolgálatává lesz. Igen, a hit mindenki java, közjó, világossága nem csak az Egyház belsejét világosítja meg, nem is csak a túlvilági örök város építését szolgálja, hanem segít építeni a társadalmainkat, úgyhogy reményteljes jövő felé vándorolhatunk. (vö. LF 51, 52)
Mi segít Isten rád vonatkozó terveinek felismerésében? Hogyan tudod e tervek megvalósulását elősegíteni? Milyen feladat hárul a hívő emberre az emberi kapcsolatok építésében?
Este, amikor az társasutazás résztvevői már szobáikba vonultak, az idős házaspárból a feleség megjegyezte: „Érdekes, hogy ez a kedves, fiatal idegenvezető ennyire meglepődött. Lehet, hogy igazán nem is értette, amit mondtunk, mert a »szeretet« számára nem azt jelenti, amit nekünk, hívőknek.” „Tudod –válaszolt a férj –, elgondolkoztam: vajon akkor, amikor mi voltunk »alig három éve» házasok, mit mondtunk volna ugyanerre a kérdésre? Vagy akkor egy ilyen kérdést fel se lehetett tenni, mert a közfelfogás az volt, hogy a »házasságok az égben köttetnek«, és kész? Ma meg a házasság intézményének értelmét is megkérdőjelezik.” „Azt hiszem – vette át a szót a feleség –, mi itt, ezen az utazáson nem tehetünk sokat a mai fiatal házasokért. Vegyünk részt mindenben a magunk módján, akinek ez nem tetszik, annak úgyis hiába beszélnénk; akinek meg rokonszenves az, ahogy mi egymással meg a többiekkel érintkezünk, talán eszébe jut: valami lehet abban a »szeretetben«”.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke