Hívom
a családokat 2015 szeptemberében – Bíró László püspök levele
Hívom
a családokat, a házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető
szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Az
idegenvezető az utazás első napján vacsora után beszélgetésre hívta a
társasutazás résztvevőit. Beszélni akart egy kicsit a további napok
programjáról, szerette volna megismerni az utasokat és kívánságaikat. Az ilyen
beszélgetések arra is alkalmat nyújtanak, hogy az utasok egymást is
megismerjék, kapcsolat alakuljon ki közöttük, és a továbbiakban ne idegenekként
utazzanak együtt. A beszélgetés végén az idegenvezető megjegyezte: Úgy látom,
hogy a többség itt házaspár, és nem is kezdő. Magam alig három éve vagyok
házas, szeretném ellesni a titkot azoktól, akik már sok tapasztalattal a hátuk
mögött élnek együtt. Hadd kérdezzem meg: „Mi a titka a boldog, hosszú távon jól
működő házasságnak?” A társaság először hallgatásba burkolódzott, aztán sorra
mondták azt, ami szerintük a „titok”. Elhangzott a bizalom, a megértés, az
anyagi biztonság, az önzetlenség. Voltak, akik úgy vélték, hogy csak szerencse
kérdése, nincs titok, mert az egész élet lutri. Egy fiatal nő kijelentette,
hogy nem az időtartam a lényeg, hanem az, hogy jól érezzék magukat, tehát az a
titok, hogy csak addig szabad együtt maradni, amíg jól érzik magukat. Egy
középkorú férfi azt magyarázata szerint az a fontos, hogy legyen kellő
szabadsága mindkét félnek, mert ha nem szabadok, nem lehetnek boldogok; és így
tovább. Végül így szólt a társaság legidősebb házaspárja: „A szeretet.” Az
idegenvezető meglepetten nézett rájuk: „Sokakat megkérdeztem már, de ezt még
senki nem mondta nekem!”
Mit
mondtatok volna, ha tőletek kérdezik meg: „Mi a titka a boldog, hosszú távon
jól működő házasságnak?”
Karinthy
Frigyesnek tulajdonítják a mondást: „Hogyan is érthetnék meg egymást a nők és a
férfiak, amikor mindketten mást akarnak, ti. a férfi a nőt, a nő meg a férfit.”
Az igazság ezzel szemben az, hogy a férfiak és a nők nem arra vágynak, hogy a
másikat megértsék, hanem arra, hogy kölcsönösen értsék egymást, azaz legyen egy
társuk, akivel megoszthatják gondolataikat, örömeiket és gondjaikat, javaikat
és hiányaikat. Kapcsolatba szeretnének egymással lépni, mert szívük legmélyebb
vágya, hogy harmonikus párkapcsolatban éljenek. Isten úgy teremtette meg az
embert, hogy szívébe ültette a szeretet iránti vágyat, fontos neki, hogy
szeressen és szeressék. Az embert – aki az egyetlen teremtmény a földön, akit
Isten önmagáért akart – Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette:
szeretetből szólította életbe, s egyúttal szeretetre rendelte. Azáltal, hogy a
férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremtette, a lelkiismerettel
együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást. Ezért van
az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is
értük. (vö. FC 11, GS 23)
Mit
jelent számodra ez a szó: szeretet? Idézzétek fel családi, rokoni, baráti
körötökből egy olyan személy alakját, akiből sugárzott az önzetlen szeretet!
A
Biblia az ószövetségi ember számára is érthetően magyarázza meg
istenképiségünket: „Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az
állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!«
Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,26-27). Az ember tehát nem egy a
földön élő lények közül, nem is az evolúció véletlen játéka. Az ember több mint
biológiai adottságainak összessége, mert Isten a maga képére teremtette, ez
pedig egyedülálló egyedi és megkérdőjelezhetetlen méltóságot ad neki. Ettől a
méltóságtól elválaszthatatlan nemiségünk: Isten az embert férfinak és nőnek
teremtette. Alapvető méltóságunk nem függ csodálatra méltó teljesítményeinktől
vagy súlyos kudarcainktól. Isten jósága és irántunk való szeretete sokkal
alapvetőbb és előbb létezett bármilyen nagyszerű emberi tettnél vagy súlyos
bűnnél. Isten képmásai vagyunk és maradunk, semmit sem tehetünk
elhomályosítására vagy fokozására. Az ember csak azért létezik, mert Isten
szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja. Isten képmására való
teremtettségünkből az is következik, hogy igazi örömünk és beteljesedésünk
abban áll, ha úgy ismerjük, szeretjük és szolgáljuk egymást, ahogyan Isten
teszi. Az igazságot, hogy Isten teremtett a saját képmására, nem törölhetjük
el. Csak akkor élhetünk teljesen ez igazság szerint, ha emberi méltóságunk
tudatában rábízzuk magunkat a Teremtőnkre és szeretetére.
Hogyan
tudod gyerekeidnek megmagyarázni, hogy őket Isten saját képére és
hasonlatosságára teremtette, és hogy ebből mi következik?
A házasságban
a férfi és a nő szilárd egysége szeretetükből és nemi különbségük értékének
elismeréséből és elfogadásából fakad. Szeretetük Isten szeretetének jelenléte
és jele. A nemi különbség teszi lehetővé, hogy a házastársak egy testben
egyesüljenek. (vö. Ter 2,24) A Teremtő jóságának, bölcsességének és szerető
tervének megnyilvánulásaként képesek új élet fakasztására. A hívő férfi és nő
Isten szeretetére alapozva ígér kölcsönös, egész életre szóló szerelmet. Örökké
tartó szerelmet az ember csak akkor ígérhet, ha fölfedezi a saját
elgondolásainál nagyobb tervet, amely fenntart és lehetővé teszi a teljes jövő
odaajándékozását a szeretett személynek. A hit segít elfogadni a gyermekáldás
teljes mélységét és gazdagságát, felismerve benne a teremtő szeretetet, amely
megajándékoz egy új személy misztériumával és ránk bízza azt.
Ha a
hívő ember a hűséges Istenre támaszkodik, maga is biztos alapon áll. A hit
megmutatja, hogy milyen tartósak lehetnek az emberek közötti kapcsolatok, ha
Isten jelen van közöttük. Nem csupán belső szilárdságról, a hívő szilárd
meggyőződéséről van szó; a hit megvilágosítja a szeretetből származó emberek
közötti kapcsolatokat is, mert ezek követik Isten szeretetének dinamikáját.
Megbízható szeretet nélkül semmi sem képes egységbe foglalni az embereket, a
hit nélküli „egység” csak a haszonra, a közös érdekekre, a félelemre, s nem a
közös élet jóságára épül, nem arra az örömre, amelyet a másik egyszerű
jelenléte tud kiváltani. A hit teszi érthetővé az emberi kapcsolatok épülését,
mert alapjukat és végső céljukat Istenben, az ő szeretetében látja, s ezzel
megvilágosítja az építés művészetét, amely így a közjó szolgálatává lesz. Igen,
a hit mindenki java, közjó, világossága nem csak az Egyház belsejét világosítja
meg, nem is csak a túlvilági örök város építését szolgálja, hanem segít építeni
a társadalmainkat, úgyhogy reményteljes jövő felé vándorolhatunk. (vö. LF 51,
52)
Mi
segít Isten rád vonatkozó terveinek felismerésében? Hogyan tudod e tervek
megvalósulását elősegíteni? Milyen feladat hárul a hívő emberre az emberi
kapcsolatok építésében?
Este,
amikor az társasutazás résztvevői már szobáikba vonultak, az idős házaspárból a
feleség megjegyezte: „Érdekes, hogy ez a kedves, fiatal idegenvezető ennyire
meglepődött. Lehet, hogy igazán nem is értette, amit mondtunk, mert a
»szeretet« számára nem azt jelenti, amit nekünk, hívőknek.” „Tudod –válaszolt a
férj –, elgondolkoztam: vajon akkor, amikor mi voltunk »alig három éve»
házasok, mit mondtunk volna ugyanerre a kérdésre? Vagy akkor egy ilyen kérdést fel
se lehetett tenni, mert a közfelfogás az volt, hogy a »házasságok az égben
köttetnek«, és kész? Ma meg a házasság intézményének értelmét is
megkérdőjelezik.” „Azt hiszem – vette át a szót a feleség –, mi itt, ezen az
utazáson nem tehetünk sokat a mai fiatal házasokért. Vegyünk részt mindenben a
magunk módján, akinek ez nem tetszik, annak úgyis hiába beszélnénk; akinek meg
rokonszenves az, ahogy mi egymással meg a többiekkel érintkezünk, talán eszébe
jut: valami lehet abban a »szeretetben«”.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke