2012. december 15., szombat

66. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.15. szombat

A szentmise Jézus állandósított áldozata.

Fiában, Jézusban az Atya is szenvedett a kereszten: saját Fiának sem kegyelmezett, de vele együtt önmagának sem: „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?" (Rom 8, 32) Jézus áldozata egyszer s mindenkorra elég megváltó erő. A tárgyi megváltás megtörtént általa. Elvileg mindenki üdvözülhet. De hogy gyakorlatilag üdvözül-e az ember, az egyén, ahhoz sok-sok kegyelem szükséges. Ezeket Jézus áldozatából merítjük. S itt jelentkezik egy újabb vonása Isten végtelen szeretetének: nem emlékként nyitja ezt a forrást, hanem eleven, most is élő kútként. Ez a szentmise. Az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret: „Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek." (Lk 22, 14-15) Azután fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!" Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik." (19-20) Maga mondja: vágyva vágytam ezt az alkalmat, hogy nektek adjam testemet és véremet enni- és innivalóul. Arra is vágytam, hogy titeket pappá szenteljelek, és tudjátok majd adni ugyanezt a Test és Vért századokon, évezredeken át az akkor élőknek. Ez a halálom előtt végrendeletem. Mások földi vagyont hagynak gyermekeikre. Én a legnagyobbat adom nektek: istenemberi lényemet, testemen és véremen keresztül emberi lelkemet, és ezzel együtt emberi természetemmel örökre, lényegileg összekötött istenségemet. Óriási ajándék, más ilyet adni nem tud. De azért is vágytam ezt megtenni, mielőtt meghalok, mert ez a nagy ajándékozás a halálommal lesz teljes. A halálom folyamatos erő, élő áldozattá válik ezen a módon, ahogyan én most végbevittem és megmutattam nektek. És meg is bíztalak titeket, hogy ezt ti is megtehessétek és meg is tegyétek szünet nélkül. Ezzel az utolsó vacsora előrevett keresztáldozat lett, a szentmise pedig a keresztáldozat jelenvalóvá tétele. Jézus előre megmutatta, hogy megy végbe a keresztáldozat: testét és vérét szétválasztják.

2012. december 14., péntek

65. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.14. péntek

A Krisztusban történt felszabadulás nem azonos a szabadossággal, hiszen Jézus nem felbontani, hanem teljesíteni, tökéletesíteni jött a törvényt (Mt 5,18). Miben áll a tökéletesítés? A földiektől elszakadni tudó, és teljesen Istenre hagyatkozó lelkületben, amelyről a Hegyi beszédben hallunk. Az önmaga földi vagy akár túlvilági boldogulását kereső ember helyett mindentől független, és ezért mindenre kész embereket akar létrehozni a krisztusi törvény. Ez a lelkület eredményezi, hogy a kegyelemre építő ember nem a lelke üdvéért való kicsinyes szorgoskodásból, hanem Krisztus mintájára és Vele egyesülve az Atya iránti és felebarátai iránti szeretetből, valamint megváltottsága miatt érzett hálából keres és tesz meg mindent, amit Isten tőle kíván. Többé nem a személytelen törvényhalmaz uralkodik az emberen, hanem Krisztus szeretetéből táplálkozó személyes önátadásunk(Gal 5,18)A szabadság,megszabadulás,
megváltottság nemcsak valamitől való megszabadulást jelent, hanem felszabadulást jelent, szabad utat a magasabbrendű élet elnyerésére. Ez vonatkozik a halálra és szenvedésre is, hiszen ezeknél is a szabadság diadalmaskodott, amikor értelmet nyertek, és az örök dicsőség megszerzésének eszközeivé váltak (1Pt 4,13; 2Kor 12,9)

2012. december 13., csütörtök

64. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.13. csütörtök

Krisztus által felszabadultunk a törvény alól. A kijelentés elsősorban az ószövetségi törvény számtalan előírásaira utal. Bár Pál Apostol azt vallja, hogy a törvény és parancs szent, igaz és jó (Róm 7,12), mégis leszögezi, hogy a törvény képtelen volt megszabadítani a bűntől. Bizonyára azért, mert kicsinyes előírásaival szinte megbéklyózta a szabadságszerető ember önállósági hajlamát, és ezzel lázadásra ingerelte (Róm 7,8.11) Aki viszont beletörődött sokirányú megkötöttségébe, az önhittségre vezette. Erre utalhat Szent Pál, aki nem az álszent alakoskodást szokta szemére vetni a farizeusoknak, mint Jézus, hanem az önhittséget, mert Pál ebben a formában találkozott a farizeusi lelkülettel. Kora ifjúságától fogva belénevelték azt a meggyőződést,hogy a törvények pontos megtartóinak jogaik vannak Istennel szemben, üdvösségünk egyedül a mi erőfeszítésünkön múlik, nem pedig Isten kegyelmén. Ezt az önhittséget kárhoztatja, különösen a Galatáknak és a Rómaiaknak írt leveleiben (Gal 2,15-21; 3,1-3; 5,4; Róm 4,1-16; 7,1-13) Nemcsak az ószövetségi törvényről beszél. A törvény rabságáról szólva azt a kicsinyes lelkületet tartja szem előtt, amely bármely törvénnyel szemben kialakulhat az emberben, ha nem az Isten iránti hála és szeretet, hanem saját üdvösségének biztosítása vezeti a törvény megtartásában. Ezzel az aggályoskodó lelkülettel állítja szembe a krisztusi szabadságot.

2012. december 12., szerda

63. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.12. szerda

Aki Krisztusba öltözött, annak halála nem a kárhozat, hanem az örök boldogság kapuja. Annak az újfajta létmódnak kezdete, amely a test feltámadásával és az egész teremtett világ megdicsőülésével fog betetőződni. Üdvözítőnk nem a meghalás kényszerét vette le rólunk, hanem a halál fullánkját vette el (1Kor 15,55) amennyiben megszüntette reménytelenségét és ezzel a borzalmasságát. A krisztusi ember a Keresztre feszített példája szerint bízvást mondhatja halála pillanatában:Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23,46) A halál megszűnt a bűn zsoldja lenni, kénytelen kiadni zsákmányát, a halhatatlanságra teremtett embert (Róm 8,10) A keresztény ember nagyon is kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de részesedik a ,húsvét titkában, mert a halálban Krisztushoz válik hasonlóvá, és a reményből erőt merítve jut el a feltámadásra. Krisztus kereszthalálában való részesedésünk következtében a halálnak előjelei, a rá emlékeztető és útját előkészítő szenvedések is szakrális jellegűvé váltak. Sőt, ha krisztusi lélekkel viseljük azokat, jelzik és növelik a bennünk működő kegyelmet. A jó halál előkészítőinek annyiban mondhatók, amennyiben leszoktatnak a földi dolgok túlértékeléséről, könnyebbé teszik az elválást. Szolgálhatjuk mások lelkének javát is, a krisztusi titokzatos Test kiépítését is munkálhatjuk: Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, Testének, az Egyháznak javára (Kol 1,24).

62. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.11. kedd

Szent Tamás így írja le, miben áll Jézus győzelme: A bűn köteléke a sátánhoz láncolt bennünket. Mikor az Üdvözítő ezt széttépte és kibékített Istennel, a sátán elvben elvesztette a hatalmát az ember felett. De az Üdvözítő ezenfelül minden egyes embernek módot adott tényleg is kiszabadulni az ördög karmaiból: megnyitotta szemünket, feltárta a sátánnak, törekvéseinek, országának és módszerének igazi mivoltát; kiérdemelte a kegyelmeket, amelyeknek erejében a győzelem reményében felvehetjük a harcot, és fölséges példájával előharcosként megmutatta, hogyan kell a küzdelmet jól megvívni Azóta e világ fejedelmének (Jn 12,31; 14,30; 16,11)tudniillik a gonoszság világa fejének, uralma csak látszólagos és átmeneti: aki bátran szembeszegül vele, attól gyáván elmenekül (Jak4,7), az idők végén pedig minden befolyása megszűnik, mert a gyűlölet eltűnik, és teljes diadalt arat a szeretet (1Kor 13,13) Gyakran említi Szent Pál, hogy Jézus legyőzte a halált. Ez a kifejezés nála sokszor az örök halálra, vagyis az örök kárhozatra vonatkozik (pl. Róm 6,17-23), máskor azonban arra utal, hogya krisztusi ember számára a halál ténye átértékelődött.

2012. december 10., hétfő

61. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.10. hétfő

Megváltásunk megszerezte számunkra a természetfölötti élet lehetőségét
A megigazulás előkészítését és megszilárdítását vannak hivatva szolgálni a különféle segítő kegyelmek. Megváltottságunkkal együtt jár az érdemszerzés lehetősége, az érdemek fejében pedig megkaphatjuk az örök boldogságot. Végül a világ is teljesen vissza fog találni Teremtőjéhez. Isten Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket (Ef 1,3) Mindannyian az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva (Jn 1,16) A természetfölötti életnek és az azt biztosító kegyelmeknek a megváltás útján való megszerzését az egyházi tanítóhivatal egyetemes tanítása és több zsinati megnyilatkozás szerint is, dogmának kell vallanunk. A megváltás megtörte a sátán uralmát, erről legtöbbet Szent János apostol írásaiban olvasunk. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse (1Jn 3,8) A sátán a Szentírás szerint a személyes gonoszság, aki Krisztusra is kinyújtotta kezét (Mt 4,1-11) ellenségeit ő sugalmazta (Jn 8,44; 13,2), Jézus követőit veszélyezteti és nyugtalanítja (Lk 8,12; 22,31; 2Kor 12,7) Krisztus nemcsak ördögűzéseivel bizonyult erősebbnek,hanem megváltói műve által megtörte hatalmát (Zsid 2,14; Jn 16,11; 12,31).

2012. december 9., vasárnap

60. nap a Hit Évében


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.09. vasárnap

Megváltás gyümölcseinek a megváltás eredményeit nevezzük.

Szent Pál megváltástanának egyik sarkalatos tétele, hogy Jézus legyőzte a bűnt, és mi is megszabadultunk a bűn szolgaságából. Jézus is összekapcsolta Isten országának beköszöntését a bűnbánattal és bűnbocsánattal, már első fellépésekor. Mint a láthatatlan mennyei Atya látható képviselője, bűnöket bocsátott, Zakeus bűnbánata után üdvösségnek mondta a megtérést, és saját feladatát abban jelölte meg, hogy keresse és megmentse, ami elveszett (Lk 19,9-10) Nemcsak maga gyakorolt bűnbocsánatot, hanem felhatalmazást adott erre apostolainak és azok utódainak (Jn 20,23) Önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson (Ti 2,14) Egyházunk dogmaként taníja, hogy elsősorban az áteredő bűntől (DS 1513) és személyes bűneinktől (DS 714; 9523), másodsorban ezek következményeitől, az örök kárhozattól való szabadulás lehetőségét kaptuk meg Krisztusban.A bűntől való megváltás korántsem jelenti azt, hogy nincs többé bűn, még kevésbé, hogy a bűn minden következménye megszűnt. Krisztus ugyanis nem szerezte vissza a természeten kívüliadományokat, és meghagyta vétkezésre is képes szabad akaratunkat. A keresztség eltörli a bűnt, de nem törli el a bűnre való hajlandóságot. Ennek következtében Krisztus leghűségesebb követői is állandóan harcban állnak egyrészt a sátánnal és a bűnre vezető külső körülményekkel, másrészt saját bűnre való hajlandóságukkal is. Megmaradt továbbá a testi halál, a tudatlanság és a természet erőinek való kiszolgáltatottság. Megmaradt a világ bűne a történelem során felhalmozódott bűnök és az emberiségnek létrejött elvadultsága, valamint ennek velejárói.