Isten szeretet, mert Szentháromság – Cantalamessa atya második adventi elmélkedése

Isten szeretet, mert Szentháromság – Cantalamessa atya második adventi elmélkedése

Raniero Cantalamessa kapucinus atya a vatikáni Redemptoris Mater kápolnában tartotta meg december 14-én, pénteken reggel az adventi időszak második prédikációját a Szentatya és a Római Kúria tagjai számára.

Első alkalommal a szónok Szent Ferenc vallomásával – „Van Isten! És ez elég!” – Isten létezéséről elmélkedett. Istent a zsoltárok szívesen hasonlítják sziklához. Ezúttal, második beszédében Cantalamessa atya erről a „szikla-Istenről” és legfontosabb tulajdonságáról beszélt: „az Isten szeretet, azért mert az Isten Szentháromság”.

Kihez fordulunk, amikor Istent megszólítjuk és azt mondjunk neki a 62. zsoltár szavával: „Isten, te vagy az én Istenem!” (63,2)? Az a Te az imádságban az esetek többségében a három isteni személy egyike, az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek, anélkül, hogy az egészet elvesztenénk. A szentháromságos közösség révén ugyanis minden isteni személyben jelen van a másik kettő. A Szentháromság olyan, mint a triangulum, melyet bármelyik oldalán érintünk is meg, az egész vibrálni kezd és ugyanazt a hangot adja – kezdte elmélkedését hasonlattal Raniero Cantalamessa.

A keresztények élő Istene nem más, mint az élő Szentháromság. Dióhéjban a Szentháromságról szóló tanítás benne van Szent János első levelének kijelentésében: „Az Isten szeretet” (1Jn 4,8), mert az Isten Szentháromság. Minden szeretet feltételez egy szeretőt, egy szeretettet és a kettőt összekapcsoló szeretetet. Minden szeretet valakié vagy valamié, mert nincs üres, tárgyatlan szeretet. De kit is szeret az Isten? – kérdezte a kapucinus atya. – Ha az embert, akkor a szeretet csak pár millió év óta létezik. Ha a világmindenséget, akkor pár milliárd év óta. És akkor korábban kit szeretett az Isten, hogy szeretet lehetett mégis?

A Pápai Ház szónoka a filozófia gondolatát megvizsgálva arról beszélt, hogy ha az Isten tiszta gondolat, akkor szeretetként önmagát kellene szeretnie, ami önzés és ellentmondás. A helyes választ a kinyilatkoztatás révén az Egyház továbbítja: Isten szeretet kezdettől fogva (ab aeterno), mert még mielőtt létezett volna bármi is rajta kívül, amit szeretett volna, már benne volt az Ige, a Fiú, akit végtelen szeretettel szeretett a Szentlélekben. Ennek a szeretetnek a módját nem ismerjük, de „megsejthetjük”, mert valamiként Istenben, az egységben léteznie kell a többségnek, hiszen „Isten szeretet”. A szeretet legalább kettő között létezik, szükséges, hogy a világ tudja ezt, ezért Isten föltárja, de egyúttal fel is forgatja a nélküle alkotott nézeteket. Mi, keresztények egy Istenben hiszünk, de nem egy egyedüli, magányos Istenben.

Isten szentháromságos titkához legjobban a szemlélődés vezet el – mutatott rá Cantalamessa atya, és példaként Andrej Rubljov orosz ikonfestő Szentháromság-ikonját idézte meg.

Rubljov a Szent Szergiusz-templomba festette 1425-ben a képet, mely nem a Szentháromságot ábrázolja közvetlenül, ezt a bizánci kánonok tiltják, hiszen az Isten titka kimondhatatlan és felfoghatatlan. Az ikon Ábrahám és a három angyal találkozását ábrázolja, ahogy azt a patrisztikus hagyomány értelmezi. Az egy és hármas istenség dogmáját a három különböző és mégis egymáshoz hasonló alak jelképezi, egységüket a helyzetük, különbözőségeket a mozgásuk mutatja. Mindegyik azúr színű ruhát visel, ez a közös isteni természetet jelöli, de mindhárman más-más színű köntöst hordanak, a Szentlélek például zöld színű pünkösdi köntöst, mert ő az éltető, aki mindennek életet ad.

A szónok kiemelte, hogy az ikon mélységes békét és egységet sugároz, mintha azt kiáltaná: „Legyetek egyek, miként mi egy vagyunk!” Majd utalt a Szent Szergiusz-monostor történeti hátterére, mely egybefogta az orosz fejedelmeket a tatároktól való szabadulás érdekében. A monostor mottója éppen ezt fejezte ki: „A legszentebb Szentháromságot szemlélve győzzük le ennek a világnak a gyűlöletes viszálykodását.”

Rubljov mester ikonja felhívás az egységre. A boldogság után az az ember legfontosabb vágya, hogy egységben élhessen. Az ikon segít bennünket az egység megtalálásában, amennyiben követjük az isteni személyek benső mozgását – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa, aki a perichorészisz görög teológiai fogalmat nevezte meg értelmezési kulcsként. Ez a fogalom egymásba hatolást, egymás átjárását jelenti. A képen minden személy azonosul a másikkal, egymásnak adják magukat. Az alapgondolat Jézus kijelentésén nyugszik: „Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van.” Hasonló ehhez a jánosi teológiához a páli felfogás: „mi mindannyian egymásnak a tagjai vagyunk”. A három személy egymást dicsőíti, de senki sem magát. Minden személy a másikhoz való viszonyában válik felismerhetővé. A Fiú tanít minket a szóra: „Abba, Atyánk”, a Szentlélek kiáltja, hogy „Jézus az Úr!”. Egyetlen egy hely van, ahol a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szabály abszolút mértékben megvalósul: ez pedig a Szentháromság.

A kapucinus atya hosszú elmélkedésének zárógondolata arra irányult, hogy bevezessen bennünket a Szentháromság titkába. Beléphetünk ebbe a titokban, ha követjük az ikont, melynek közepén a terített asztalon a három személytől körbefogva a kehely mellett ott van a bárány. Ez az Eucharisztia. Hihetetlen misztérium: a Szentháromság asztaltársai vagyunk! Elmondhatjuk Alexandriai Szent Cirillel, hogy miközben testileg magunkhoz vesszük a szentséget, a Fiú fenséges természetének részeseivé válunk.

Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, formáljon? – Boldog Brenner János-emléknap Szombathelyen

Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, formáljon? – Boldog Brenner János-emléknap Szombathelyen

Boldog Brenner János emléknapján, december 15-én megtelt ünneplőkkel a szombathelyi székesegyház. Először ünnepeljük a vértanú pap liturgikus emléknapját: szentmisével, emléktábla- és ligetmegáldással, a vértanúság útján tett zarándoklattal. A Szombathelyi Egyházmegye ünnepén jártunk.

Brenner János emléknapját ünnepelni gyülekeztek a hívek a szombathelyi székesegyházban december 15-én délelőtt. Már a szentmisét megelőző ráhangolódásra megtelt a templomtér – az országos havazás és a szombati áthelyezett munkanap ellenére. Számos paptestvér érkezett az egyházmegye területéről, és eljöttek a győri szeminárium papnövendékei is. Zarándokcsoportok érkeztek Pozsonyból és Budapestről.

Elsőként Császár István általános helynök szólt az egybegyűltekhez, nyitogatva a hitvalló pap életének titkait. Miben példakép számunkra Brenner János? – tette fel a kérdést a helynök, és a vértanú pap naplójából idézett. „Hogy nyomaidban haladhassak” – fogalmazta meg legfőbb vágyát Brenner János, felismerve, hogy az ember számára Isten akaratának elfogadása a béke forrása, a boldog élet biztosítéka. Császár István emlékeztetett arra, hogy az Isten akaratára való ráhagyatkozás tette lehetővé Brenner János számára, hogy abban a korban, amikor a megfélemlítés volt az Egyház elleni harc legfőbb eszköze, ő mégis félelem nélkül tudott élni. Már egy évvel a meggyilkolása előtt együtt élt a tudattal, hogy őt meg fogják ölni, de semmi félelmet nem vettek észre rajta, hittel, Istenre való hagyatkozással élt. Ez a ráhagyatkozás sugárzott éltéből. Erőforrása az imádság volt. A lelki élet nagy mélységei nyíltak meg előtte, azért fohászkodott, hogy „élete folytonos imádság legyen”.

A hívek ezt követően Brenner József nagypérpost vezetésével imádkozták el a Brenner János tiszteletére írt litániát a vértanú ereklyéje előtt.

A szentmisére való bevonulást a papnövendékek vezették, mögöttük haladt az ünnepre összesereglett több mint száz ministráns, majd a paptestvérek következtek. A főcelebráns Székely János megyéspüspök, a szónok Bérczi L. Bernát ciszterci apát volt. Koncelebrált többek között Brenner József nagyprépost, Ruppert József posztulátor és Császár István általános helynök. A jelenlévők között volt a közélet számos képviselője, köztük Hende Csaba, az országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési képviselője, valamint Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere.

Első ízben ünnepelhetjük Boldog Brenner János liturgikus napját. Azt ünnepeljük, hogy az istenellenes hatalom bármennyire is el akarta törölni a hitvalló papnak még az emlékét is, Isten azonban felemelte a nevét. Isten felmagasztalja a megalázottat, szemében ugyanis drága szentjeinek élete és halála – fogalmazott köszöntőjében Székely János, kifejezve az egybegyűlt ünneplő közösség háláját Brenner János életéért, életáldozatáért.

Kérjük az Úr kegyelmét, imádkozzunk – buzdított a főpásztor –, hogy az Egyháznak sok jó pásztora legyen, és a mi életünk is sugározzon.

Bérczi L. Bernát OCist zirci apát szentbeszédében rámutatott, Boldog Brenner János élete azt üzeni nekünk, hogy a boldogság elérhető mindenki számára, legyünk bármilyen élethelyzetben, lelkiállapotban.

A Brenner János-i életút arra tanít, hogyan élhető teljes odaadással az élet. A vértanú személyében követhető példa áll előttünk – hangsúlyozta a szónok, majd támpontokat emelt ki Brenner János életéből. Elsőként az Isten akaratára való ráhagyatkozás fontosságára figyelmeztetett Bérczi L. Bernát, aki tanári pályája tapasztalata alapján azt állapította meg, mennyire megszenvedik a fiatalok, ha nem tudják, merre induljanak el az életben. Ezzel szemben az Istenre figyelés, az egyszerű, hétköznapi dolgok átelmélkedése segít, hogy ne önmagunk körül forogjunk. Brenner János lelkinaplója mutatja, ő ezen az úton járt, és így találta meg a helyét a zirci ciszterci közösségben. De keresése, hogy mi Isten akarata, itt sem ért véget. Nem állt meg akkor, amikor lelki örömökben volt része, tudta, nehezebb időszakokban is meg kell állnia a helyét. Ez a nehezebb időszak akkor köszöntött rá, amikor a rendek feloszlatása után a szombathelyi szemináriumban kellett folytatnia tanulmányait. Ez számára az az időszak, amikor a lelki szárazság megpróbáltatása is meglátogatta, amikor felismerte, hogy az örömöket nem a tudomány csarnokaiban, nem az emberek között, nem élvezetekben fogja megtalálni, hanem a lelkében, ahol megtalálta Istent, az élet lüktetését az igazság és szeretet egységében.

Röviddel ezután újabb megpróbáltatásokról írt naplójában. A szombathelyi szeminárium bezárása után Győrbe került – folytatta az életút felidézését az ünnep szónoka. – 1954-ből származik az a zirci elöljárójához írt levele, melyben lelki küzdelmeiről adott hírt. Brenner Jánost 23 éves korában a lelki élet nagy próbatétele látogatta meg, a lélek sötét éjszakája: „Szeretnék megkapaszkodni valamiben, Isten mindig hallgat, kapaszkodó kellene”, írja. Majd így folytatja: „Az egyetlen híd a lét végső örvényén a hit, ez a borotvaél. Át tudok-e menni ezen a hídon?” Brenner János e gyötrő kérdéssel tanulta meg egészen Istenre bízni az életét, ez alapozta meg számára a kitartást adó hitet, ami akkor is szilárd maradt, amikor élete veszélybe került.

Bérczi L. Bernát felmutatta Boldog Brenner János példáját, hogy nekünk is feltegye a kérdéseket: Tudunk-e csendben maradni, hogy megtaláljuk Istent a lelkünkben? Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, magához hasonlóvá formáljon? Vállaljuk-e életünk nehézségeit, hiszünk-e abban, hogy Isten az összes rosszból ki tudja hozni a jót? A szónok arra buzdított, kérjük Boldog Brenner János közbenjárását, hogy megerősítsen minket a ráhagyatkozásban, hogy minden helyzetben bízni tudjunk Isten akaratában.

A szentmise végén Boldog Brenner János ereklyéi előtt folytatódott az imádság. A ministránsok Székely János püspökkel a Brenner-oltárhoz vonultak, körbeállták azt, és képviselőik egy-egy könyörgés elhangzása után égő mécsest helyeztek el az oltáron. Sorban gyúltak a gyertyák, a ministránsokat a hívek követték.

Az ünneplők a székesegyházból a Boldog Brenner János Óvodához, az egykori Püspöki Elemi Iskolához vonultak, ahol 1938 és 1940 között Brenner János tanult. Székely János megáldotta az épület falán elhelyezett emléktáblát.

Az ünneplés aztán ligetmegáldással folytatódott. Szombathely városának közgyűlése idén júniusban szavazott arról, hogy a közbeszédben „emlékmű- és szánkódombként” nevezett terület, az a hely, ahol május 1-jén 15 ezer hívő ünnepelte Brenner János boldoggá avatását, ezután a Brenner János liget elnevezést viseli majd. A helyszínen Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője, Puskás Tivadar polgármester, valamint Székely János szóltak az ünneplőkhöz. A megyéspüspök örömének adott hangot, hogy Krisztus keresztje meghódította ezt a teret is. Hangsúlyozta, azokat az embereket tekinthetjük a történelem nagyjainak, akik által a teremtő Isten megjelent a földön. A főpásztor megáldotta a ligetet, és mindazokat, akik használatba veszik majd azt.

Advent második hetének szombatja

 

Advent második hetének szombatja

Illés eljövetelének kérdése szolgáltatja a mai evangéliumi rész alapgondolatát. Jézus korában elterjedt gondolat volt, hogy a Messiás érkezését Illés próféta eljövetele előzi meg. Ez lesz mintegy annak jele, hogy hamarosan elérkezik a Megváltó. Ezért kérdezik a Jeruzsálemből érkező papok és leviták Keresztelő Jánostól: „Ki vagy te? Talán Illés vagy?” (Jn 1,20). János ugyan valóban a Megváltó, Jézus előfutára volt, mégsem állította magáról azt, hogy benne Illés jött el újra. Keresztelő János születésének hírüladásakor, amikor az Isten angyala közölte annak hírét Zakariással, hogy gyermeke fog születni, a Megváltó előhírnökére, Jánosra vonatkozóan többek között ezt mondja: „Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak” (Lk 1,16-17). E szavak egyébként Malakiás próféta jövendölését ismétlik meg, aki ezt hirdette: „Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz és a fiak szívét atyáikhoz” (Mal 3,21).
Amikor Jézus Keresztelő Jánosra utalva azt mondja, hogy benne eljött Illés, akkor azt állítja önmagáról, hogy ő a Messiás. Az advent abban segít minket, hogy a karácsonykor születendő gyermekben felismerjük Megváltónkat.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te azért küldted el Fiadat bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Jézus nélkül soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára, nem találnánk rá a te irgalmadra. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Érints meg minket irgalmaddal! Bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk már tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Jézus születése egykor nagy változást hozott a világba. Istenünk! Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz megújulást az én életembe!

Adventi kalendárium – 2018. december 14.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

„Ha megint szólít, mondd neki: «Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!»” (1Sám 3,9)

Az imádság mindenek előtt Jézusra figyelés, aki a szíved mélyén lakozik. Jézus nem kiabál, nem erőszakolja rád magát. Hangja halk, szinte suttogó, a gyengéd szeretet hangja. Akárhogy alakítod az életedet, hallgass szíveddel Jézusra. Odaadóan kell figyelni rá, mert a mai rohanó és zajos világban Isten szava könnyen elhal. Minden nap időt kell szentelned erre az aktív odafigyelésre, mégha pusztán tíz perc is az. A Jézussal eltöltött mindennapi tíz perc gyökeres változást hozhat az életedben.

Nem könnyű tíz percig egyfolytában csendben lenni. Azonnal észleled, hogy más hangok, erőszakos és ártalmas, nem Istentől jövő hangok próbálják elterelni figyelmedet. De ha betartod a napi tízperces imaidőt, lassan de biztosan meghallod az isteni szeretet szelíd szavát és egyre többet akarsz majd belőle hallani.

Ha figyelsz rá, egyre közvetlenebb kapcsolatba kerülsz Jézussal, megtapasztalod azt a sajátos módot, ahogyan szól hozzád, és erőt ad arra, hogy kövesd őt olyan helyekre, ahová azelőtt nem merészkedtél volna. Ez a Jézussal élés nagy kalandja. A szeretet kalandja.

(Henri Nouwen)

Mindenható Istenünk, add meg nekünk, a te népednek, hogy virrasztó lélekkel várjuk egyszülött Fiad eljövetelét, kitartsunk kegyelmedben, és ahogyan ő tanította, az élő hit lámpásával siessünk eléje. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.