Seregély István: Útravaló – 2019. január 10.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 10.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

A hit vagy annak elutasítása az ember szabad döntésén múlik. Ezt igazolja Jézus názáreti látogatásának emléke is. Jézust gyermekkorától ismerték Názáretben. Amíg ott élt, esetleg elvétve mondott életeligazító szavait lerázták magukról az emberek. Most már nyíltan kimondják: Nekünk ne magyarázzon ez az ács! Tegyen csodát, és menjen tovább! Az ilyen megrendelés azonban nem vezet csodatételre. Ez így csak Isten kísértése. Köztünk is előfordul, hogy elhangzik a káromló kijelentés: Ha van Isten, akkor most teljesítse azt, amit kívánunk. De ne feledjük: mi vagyunk kötelesek teljesíteni Isten akaratát, nem pedig ő a miénket! Főleg ha egyéni ötletből bravúrt kívánunk, hogy utólag azt mondhassuk: „Lám, Isten nekünk szót fogad”.

(Lk 4,14–22a)

Ferenc pápa: Három jel, hogy nem szereted felebarátodat

Ferenc pápa: Három jel, hogy nem szereted felebarátodat

A hit ad erőt, hogy mindenkiért imádkozzunk, ellenségeinkért is. A hit segít, hogy ne tápláljunk magunkban féltékenységet, irigységet. Ha így szeretünk, legyőzzük a világ szellemét, mely hazug és megosztó – hangsúlyozta homíliájában a pápa január 10-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa a Szent János apostol első leveléből vett szentleckéből indult ki homíliájában: „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Aki azt mondja: »Szeretem Istent«, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Ezt a parancsot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is. Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk” (1Jn 4,19–5,4).

Amikor János apostol azt írja, hogy aki Istentől született, legyőzi a világot, a mindennapok harcára gondol, amelyet a világ szellemével vívunk – magyarázta a pápa. – Ez ugyanis hazug, a látszatra épül, tartalom nélkül, míg Isten Lelke igaz. A világ szelleme a hiúságé, az erőtlen dolgoké, amelyeknek nincs alapjuk, ezért romba dőlnek. Olyanok, mint a farsangi csörögefánk – amit az egyik olasz dialektusban „hazugság”-nak hívnak: nem tömörek, tele vannak levegővel – éppúgy, mint a világias gondolkodás. Felfújt, és megtéveszt, mert a hazugság atyjának gyermeke.

János apostol megmutatja nekünk Isten Lelkének konkrét útját, ami nem fantázia szüleménye: ott a szó és a tett megegyezik. Ha megvan benned Isten Lelke, akkor jó dolgokat fogsz cselekedni. Itt az apostol egy hétköznapi dolgot mond: aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát – szögezte le a pápa. – Szeressük azt, amit látunk, meg tudunk érinteni, ami valóságos; ne a fantázia szüleményeit, amiket nem látunk – buzdított a Szentatya.

Ha nem vagy képes szeretni Istent a konkrét dolgokban, akkor nem igaz, hogy szereted Istent. A világias gondolkodás megosztást szül: ha beszüremkedik a családba, a közösségbe, a társadalomba, megosztást teremt; a széthúzás nő, megjelenik a gyűlölet és a háború. János továbbmegy: aki azt mondja, „szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. A világias szellem gyermeke, ami hazugság, puszta látszat – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Gondolkozzunk el azon, mi szeretjük-e Istent. Aztán menjünk a „próbakőhöz”, és nézzük meg, hogyan szeretjük a testvérünket: akkor látjuk, hogyan szeretünk valójában.

A Szentatya három ismertetőjegyet sorolt föl arra vonatkozóan, ha valaki nem szereti testvérét. Sokféleképpen lehet mosolyogni – mondta. – A cirkuszi bohócok is mosolyognak, mégis sokszor sírnak belül. Imádkozzunk felebarátunkért! Azokért is, akiket ellenszenvesnek tartunk, és tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Azért is, aki gyűlöl minket, aki az ellenségünk: ahogy Jézus mondta. Ha nem imádkozom, az annak a jele, hogy nem szeretek. Az első jel a kérdés, amit föl kell tennünk magunknak: imádkozom az emberekért? Mindegyikért, konkrétan, a rokonszenves és számomra ellenszenves emberekért, a barátaimért és az ellenségeimért. Ez az első.

A második jel: amikor fölfedezem magamban a féltékenység, az irigység érzését, és kedvem támad rosszat kívánni a másiknak. Ez annak a jele, hogy nem szeretek. Itt meg kell állnom: nem szabad hagyni, hogy növekedjenek ezek az érzések. Veszélyesek. Ne hagyjuk elhatalmasodni őket! – figyelmeztetett a pápa.

A harmadik jel a mindennapokban arra, hogy nem szeretjük felebarátunkat (tehát nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent): a pletykálkodás. Véssük be az eszünkbe és a szívünkbe: ha pletykálkodom, nem szeretem Istent, mert a pletykával tönkreteszem a másikat. A pletyka olyan, mint a mézes cukorka: finom, eteti magát, aztán a sok cukorkától gyomorrontást kapunk. Mert finom, „édes” pletykálkodni, jó dolognak tűnik, csak éppen rombol. Ez pedig azt jelzi, hogy nem szeretek. Ha valaki egyszer s mindenkorra abbahagyja a pletykálkodást, az nagyon közel van Istenhez, mert ezzel védi felebarátját, megőrzi felebarátjában Istent – hangzott el a Szentatya homíliájában.

A világ szellemét a hit lelkületével tudjuk legyőzni. Azzal, ha hiszünk benne, hogy Istent látjuk fivérünkben, nővérünkben. Hitünk legyőzi a világot. Csak nagy hittel lehet ezen az úton járni, nem a józan ész emberi gondolataival. Nem. Segít, de nem erre van szükség e küzdelemben. Csak a hit adja meg az erőt ahhoz, hogy ne pletykálkodjunk, hogy imádkozzunk mindenkiért, ellenségeinkért is, s ne hagyjuk elhatalmasodni a féltékenységet és az irigységet.

Az Úr Szent János apostol első levelének e szakaszával azt kéri, hogy legyünk konkrétak a szeretetben. Szeresd Istent! De ha nem szereted testvéredet, nem szeretheted Istent. S ha azt mondod, hogy szereted testvéredet, de valójában nem szereted, sőt gyűlölöd őt, akkor hazug vagy – mondta Ferenc pápa.

Vízkereszt utáni csütörtök

Vízkereszt utáni csütörtök

Az evangéliumi jelenet helyszíne Názáret városa. Az a város, ahol Jézus felnevelkedett, s ahová útja során most visszatér. Szombati napon ő is, mint minden zsidó ember, a zsinagógába megy, hogy részt vegyen az istentiszteleten. A szertartás részeként a közös imádkozást követően felolvastak egy részt a mózesi törvényből, majd pedig egy szövegrészt a próféták írásaiból. Ezután következett a felolvasott szöveg magyarázata, amelyet a zsinagóga elöljárója vagy egy általa felkért személy tartott. Lukács evangélista leírása szerint maga Jézus jelentkezett olvasásra és külön felkérés nélkül kezdi el magyarázatát, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartották a szokást, hanem csupán az evangélista nem tartja ezt lényegesnek.
A felolvasott szövegrész Izajás prófétától származik, aki Isten Fölkentjének jövetelét hirdeti meg. A Fölkentét, aki majd szabadulást hoz a különféle szükségben szenvedők számára. Jézus magyarázatának különlegessége az, hogy a prófétai jövendölést önmagára vonatkoztatja és saját küldetésének tartja mindazt, amit Izajás próféta egykor megjövendölt, s amit ő most felolvasott. Az üdvösség műve, amit a próféta meghirdetett, Jézus személyében, az ő fellépésével kezd el megvalósulni.
Az Egyház minden korban és minden ember számára hirdeti és közvetíti az üdvösséget. Az Egyház tagjaként én folytatom-e Jézus művét, az üdvösség hirdetését?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 9.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 9.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

A csodák nem adnak hitet, csak igazolják az igehirdetőt. A hit Isten ajándéka. Ha meggyőződünk Isten szaváról, az igaznak tartott üzenet és a szabad döntésünk által leszünk hívő emberré. (Éppen szabad akaratunk miatt azonban a hitet vissza is lehet utasítani.) Az Isten szava az Egyházunk által kétezer éven át épen megőrzött tanítás révén és a hívő nemzedékek életével igazoltan válik elfogadhatóvá. Az evangéliumi hívő élet még senkire sem hozott szégyent, senkinek az életét nem tette tönkre. Ugyanakkor tény az is, hogy az egész történelmet végigkísérik Isten természetfeletti jelei, a szenteket igazoló csodáival elismert magánkinyilatkoztatások üzenetei. Isten mindent megtehet az ember üdvössége érdekében.

(Mk 6,45–52)

Ferenc pápa szerdai katekézise: Imádkozzunk, mert Isten mindig meghallgat minket

Január 9-én, a VI. Pál-teremben megtartott szerdai általános kihallgatáson a pápa folytatta katekézis-sorozatát a Mi atyánkról. Ezúttal az imádság erejéről beszélt, mely megváltoztatja a valóságot, az emberi szívet, legyőzi a magányt és a kétségbeesést. Nem tudjuk mikor, de Isten biztosan válaszol imáinkra.

A kitartó ima Lukács evangéliumában

„Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki” (Lk 11,9-13).

Az imádkozó Jézus a Bibliában

Lukács evangéliumának ez a szakasza a kitartó imáról szól, és ezzel kapcsolatban Ferenc pápa az imádkozó Jézusról elmélkedett. Lukács erről így ír: „Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.” (Lk 9,29) Jézus életének minden egyes lépését a Szentlélek fuvallata kísérte. Jézus imádkozik a Jordánban való megkeresztelkedésekor, beszélget az Atyával minden fontos döntése előtt, visszavonul imádkozni, közbenjár Péterért, aki nemsokára megtagadja őt. „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,31-32).

Vigasztaló tudnunk, hogy Jézus imádkozik értünk, hogy ne fogyatkozzon meg a hitünk. És ez a mai napig így van, Jézus imádkozik értem, érted, mindannyiunkért. Mi is mondhatjuk bátran Jézusnak: Továbbra is imádkozz értem, mert szükségem van rá”.

Jézus imája kiengeszteli az embert a halállal

Még a Messiás halálát is imádságos légkör veszi körül olyannyira, hogy a kínszenvedés utolsó óráit meglepő nyugalom jellemzi: Jézus vigasztalja az asszonyokat, imádkozik az őt keresztre feszítőkért, megígéri a mennyországot a jobb latornak, és e szavakkal leheli ki lelkét: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46). Jézus imája a legerőszakosabb érzelmeket, a bosszúvágyat is tompítja, kiengeszteli az embert legádázabb ellenségével, a halállal.

A Mi atyánk tanítása

A tanítványok kérik Jézust: „Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1). Ebből a kérésből egy meglehetősen kiterjedt tanítás születik, amelyen keresztül Jézus elmagyarázza nekik, hogy milyen szavakkal és érzelmekkel forduljanak Istenhez. Ennek a tanításnak az első része éppen a Mi atyánk – állapította meg a pápa. Így imádkozzatok: Atyám, aki a mennyekben vagy. Nagyon szép ez az szó, hogy Atya. Nem gazdánk, vagy mostohaapánk van, hanem atyánk.

Az alkalmatlankodó barát

Jézus, hogy biztasson minket, elmagyaráz néhány dolgot erről a tanításról. Milyen legyen a hívő ember magatartása ima közben? Az alkalmatlankodó barát példabeszéde rávilágít erre. „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.” (Lk 11,9.

Mi is adunk enni éhes gyermekünknek

Ezzel a példabeszéddel Jézus a kitartó imára tanít minket, majd rögtön az apa példájával folytatja, akinek éhes a gyermeke. Ekkor a pápa így szólt: Apák, nagyapák, akik itt jelen vagytok, amikor a fiatok vagy unokátok kér valamit, éhes és kér, aztán sír, kiabál éhségében, „Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?” (Lk 11,11) Erről mindenkinek van tapasztalata, hogy amikor a gyermek enni kér, megadjuk neki az ő érdekében. E szavakkal Jézus tudomásunkra hozza, hogy Isten mindig válaszol, hogy minden imánk meghallgatásra talál, mert Isten Atya, aki nem feledkezik el szenvedő gyermekeiről.

Ne csüggedjünk, ha nem látjuk az ima eredményét

Fölmerülhet bennünk a kétség, hiszen sokszor úgy érezzük, hogy imáink nem érnek el eredményt. Hányszor kértünk, kopogtattunk és nem nyitottak ajtót nekünk? Jézus azt tanácsolja, hogy tartsunk ki, és ne adjuk meg magunkat. Az imádság mindig átalakítja a valóságot. És ha a dolgok nem változnak meg körülöttünk, akkor legalább mi változunk, a szívünk változik. Jézus megígérte a Szentlélek ajándékát minden imádkozó embernek.

Isten meghallgat minket

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten válaszolni fog. Nem tudjuk, mikor, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy válaszol. Lehet, hogy egy életen át kell kérnünk, de válaszolni fog. Megígérte: Ő nem olyan, mint az az apa, aki kígyót ad hal helyett. Ennél semmi nincs biztosabb az életben: a szívünkben rejlő boldogságvágy egyszer beteljesül. Azt mondja Jézus: „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?” (Lk 18,7). Igazságot fog tenni, meg fog hallgatni minket! A dicsőség és a feltámadás napja lesz az! Az imával legyőzzük a magányt és a kétségbeesést. Az ima megváltoztatja a valóságot, ne feledjük! Az út végén, életünk végén ott áll az Atya, aki tárt karokkal vár minket. Nézzük ezt az Atyát – biztatott katekézise végén Ferenc pápa.