Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése
üdvözíts minket!
Minden
erő, mely megosztó, az egység ellen van. Gyengíti azt, amire az egység ereje
szolgálna.
Mire
gondolok én itt, ezen a helyen? Arra, hogy Jézus, küldetésének, és a világban
való szerepének teljes tudatosságával volt cselekvő! Aminek szavaival is
érvényt tudott szerezni.
Ki
tudja jelenteni: „ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára
elérkezett hozzátok az Isten országa”! Bár ott van a mondat elején a „ha”,
aminek jelentését nem is a mondat szerkezete adja meg, hanem Jézus testbeszéde,
amit a hit erejével kell nekem, ma élő embernek érzékelnem! Szavainak
hangsúlya, hanghordozása, megjelenése, arcvonásai, kézmozdulatai, tekintete,
vagyis, az a habitusa, amivel tekintélyt követelni bírt a kimondott szavainak!
Az Atya Isten, mert Lélek, nem csupán szó, hangzás, hanem jelenlét,
jelenlevőség! És ez az, ami Jézus kijelentéseit bizonyos, hogy kísérték, és
erre valók a tanúk, hogy közvetíteni bírják azt az erőt, ami a küldöttet
kísérik, helyzetbe hozzák!
Ugyanakkor,
azok a szavak, melyek elhangoznak Jézus szájából, sem elhanyagolhatók. Nézzünk
csak néhányat, mert mindegyiket képtelenek vagyunk egyszerre hordozni!
„Minden
ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.” – Mit ért
azon, hogy meghasonlás?
Teszem
azt, hogy Isten országának építéséről beszélünk – mert Jézus erről is tesz
említést. Ha a szavak és a tettek egymást nem igazolják, vagy a farizeusok mást
tanítanak, mint ahogy élnek, ezek megosszák azokat, akik arra hivatottak, hogy
Isten országát építsék, és azok vezetésére hagyatkozzanak. Elkezdődik a szavak
értelmezése, a vezetők bírálata, az önazonosság keresése, a pártoskodás, …
Megosztottá teszi azokat, akiknek egy dologra kellene összpontosítaniuk,
pontosan azért, mert nem értik azt, hogy mi, és mivel érhető el, hogyan
értelmezzék a vezetői szándékot.
Nem
véletlen hogy Jézus határozottan tanítja a pásztorkodást, a vezetői képességet,
vagyis kiemeli a vezetés, az iránymutatás fontosságát, szerepét! A közösség
attól lesz az, hogy egyértelmű és következetes irányt szab számára a vezetője.
Nyájának a pásztora. Minél zűrösebb egy társadalmi környezet, a közösséget
körülvevő közeg, annál határozottabb irányt kell szabni a közösségnek!
De
nézzük egy másik mondatát Jézusnak: „Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem
gyűjt velem, az szétszór.” – Jézus határozottan kijelenti, hogy rá kell
feltakarni! Ő a Mester, nem más! Tőle kell tanulni, Vele kell közösségben
lenni! Mert aki nem így él, és nem ebben él, az nem képes Vele gyűjteni, éppen
ezért szétszórja azt, amit Ő már összegyűjtött, illetve amire küldetése van,
hogy ami szétszóródott, azt összegyűjtse! És erről a dologról nyugodtan
kijelenthetjük, hogy ez, Jézusnak nem egy három éves, rövidtávú programja volt.
Az a feladat, ami az Övé volt, az még ma is az Övé, és övéié! Ki jelentheti ki
magáról azt – a Szentlélek erejéből, megfontoltan, és bűntudattal -, hogy
Jézussal közösségben van? Ha valaki ezt a kijelentését a törvény erejével
jelenti ki magáról, az hazudik, de legalább is, nem állít valósat! Mert az,
hogy bárkit is felruháztak hatalommal, még nem jelenti azt, hogy hatalmas! A
hatalom nem az ember felkenése, kijelentése, vagy a papír által van, hanem
attól, hogy az a hatalom, amivel felruházták, azt mennyiben éli meg Krisztussal
szelíd és alázatos szeretetközösségben! Jézus erre is rámutatott, hogy aki első
akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája! (Mk 9,35 és Mk 10,44) És, ha
idáig eljutottam, akkor azt kell még megfejtenem, hogy mit is ért Jézus azon,
hogy „szolgája”?
Ha,
sikerül rendet teremteni magam körül, és magamban, még mindig ne legyek boldog!
Mert, ha ezt csak magaménak ismerem, és önmagammal jutok békességre,
összhangba, akkor még semmit sem tettem. Mert ha önmagamban találom meg a
biztonságomat, akkor az az üres, kitakarított porta esete. Magamban
biztonságom, önazonosságom nyugalma, a legnagyobb veszély a számomra! Ha a
szeretetnek nem engedem, hogy birtokába vegyen, vagyis, nem lépek szövetségre
Istennel, akkor még mindig csak ott tartok, hogy liberális gondolkodással
bármit megengedek magamnak, és bárkinek megengedem, hogy felettem hatalmat
szerezhessen! Ez az, amiről a példabeszéd végén beszél Jézus. Ha nem
köteleződök el Isten mellett, akkor a gonosz fog hatalmába keríteni. Mert
valakinek lakni kell ott, ami lakható!
Sürgősen,
futva megyek Hozzád Istenem! Jézus Krisztus bölcsessége kell nekem, és azért,
hogy Veled jussak közösségre, szövetségre, Neked szolgálva lehessek
szolgálatára mindeneknek, hogy akik szolgálatodat vágyakozzák, azokkal
barátságra juthassak már itt a földön, és végül öröködben! Segíts engem
Szentlelked által! Ámen