Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője

Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője

üdvözíts minket! 

Korlátaimra figyelmeztet Isten, a mai Igék által. De nem azért, hogy földbe döngöljön! Isten pontosan arra akarja a figyelmemet ráirányítani, hogy akkor, amikor képessé leszek erre én magam is ráébredni, akkor tudjam meg, hogy itt van Ő! Készen áll arra, hogy a képtelenségeimen segítsen felülemelkednem!

Látomásom az, hogy képtelen vagyok a világ mai problémáján segíteni. Ami nem kevesebb, mint az, hogy keresztény identitásunk porrá lett. Nincs! Amit annak tartunk, az nem az!

Rádöbbentem ma hajnalban arra, hogy Ferenc pápa azért irritálja a klérust – tisztelet a kivételnek! - mert elveszi tőlük azt a valóság képüket, ami méltóságot ad számukra, ami soha nem is volt az övék – Isten szándéka szerint: az evilági hatalom!

Az első Timóteus levélben így tanít Pál apostol: „A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán. (…) Egyes emberek bűnei nyilvánvalók már az ítélet előtt is, másokéi csak az után; éppígy nyilvánvalók a jótettek is; s mégsem azok, nem maradhatnak elrejtve.” [1Tim 5,22; 24-25] Mekkora felelősség van egy felszentelő megbízásban! Amikor valakinek egy másik ember bizalmat szavaz, az a bizalom, mennyivel ér többet, önmaga bizalmánál? Talán csak annyival, amennyivel mélyebben egyesül önmaga is Istennel! Hogy, mikor bizalmat szavaz önmaga hatalmánál fogva, a másik embernek, akkor ahhoz ne a maga hatalma biztosítson hátteret, hanem az a kegyelem, melynek közvetítőjévé, képessé teszi magát, mert megengedő a Léleknek!

Ehhez nem hatalommal kell bírnia, hanem szolgálatra kell alkalmassá lenni!

„… aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.”

„Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: „Ne keményítsétek meg szíveteket”!

„… szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt (…) Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.”

„Ha csak akkora hitetek lesz is (…) amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: »Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!«”

Számomra ma az Isten üzenete, hogy a hitemért nekem kell tennem. Amit tehetek, az nem kevesebb, mint az, hogy magamra veszem, vállalom (!), azt a kegyelmet, mely által Isten működni akar bennem! Amiben egy pillanatra se kételkedjek! De ne is próbáljak ettől felfuvalkodottá lenni sem. Hitem által legyen életem! Lehet csak életem!

Isten kegyelme akkor lehet képes szétáradni bennem, átjárni és átformálni, ha imádsággal, dicsőítéssel, magasztalással, hálaadással borulok le elé! Nem kérni, és könyörögni kell hozzá, mert az, amit kérek az az egóm működéséből lesz az, és követeléssé növekszik, vagyis uralkodni akarok Istenen azzal, hogy kikényszeríteni próbálom belőle azt, amit én jónak vélek. Isten az alázatos lélekkel képes csak boldogulni, csak a szelídekkel képes kegyelmi viszonyba kerülni! Isten ereje, szeretete és józansága képes működni általam, és bennem kegyelme révén! Isten bölcsességéből részesíteni akar, ha megengedem a számára. Meg kell tanulnom a lelkek megkülönböztetését. Hogy ne a hatalmat tiszteljem, hanem Isten erejét, bölcsességét, a szeretetét, és józanságát! Az „egészséges igék” legyenek példaképeim, vagyis Isten bölcs iránymutatásai, melyek bennem megszólalnak, már a hit által! Egyetlen kötelesség vezessen engem, mely szolgálat az Istennek, soha nem embernek! Különösen nem annak az embernek legyen a szolgálatom, akit a felfuvalkodott, az igaztalan lélek irányít!

Óvatosság, bölcsesség, a szeretet józansága, a lelkek megkülönböztetése, nem fér össze a kapkodással, az időn való uralkodás kényszerével. Mert ebben nem engedek teret a Léleknek!

Isten a teret szeretné uralni általam, és nem az időt. Isten minden idő felett áll, és erről próbál engem is, mindannyiunkat meggyőzni! Ne váljunk az idő és a magunknak, se másoknak megfeleltetés kényszerének rabjává!

Megengedni Neked Istenem, hogy lehessél az én életem Urává, aki teret szántál, adtál nekem a Te időtlenségedben, mely a világmindenség végtelenségét át meg átszövi, át meg átjárja. Mégsem nyugtalan. Végtelen türelemmel, irgalommal, megértéssel, lelkesedéssel, alázattal, pazarló nagyvonalúsággal vagy irányomban, és mindannyiunk irányában! Köszönöm, és áldalak, és szolgálatodra bírni segíts engem! De, segíts, hogy megbocsássanak nekem azok, akiket ez megbánt, mert nem értik mi vezérel engem! Ámen