Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése

Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése

üdvözíts minket!

Minden erő, mely megosztó, az egység ellen van. Gyengíti azt, amire az egység ereje szolgálna.

Mire gondolok én itt, ezen a helyen? Arra, hogy Jézus, küldetésének, és a világban való szerepének teljes tudatosságával volt cselekvő! Aminek szavaival is érvényt tudott szerezni.

Ki tudja jelenteni: „ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”! Bár ott van a mondat elején a „ha”, aminek jelentését nem is a mondat szerkezete adja meg, hanem Jézus testbeszéde, amit a hit erejével kell nekem, ma élő embernek érzékelnem! Szavainak hangsúlya, hanghordozása, megjelenése, arcvonásai, kézmozdulatai, tekintete, vagyis, az a habitusa, amivel tekintélyt követelni bírt a kimondott szavainak! Az Atya Isten, mert Lélek, nem csupán szó, hangzás, hanem jelenlét, jelenlevőség! És ez az, ami Jézus kijelentéseit bizonyos, hogy kísérték, és erre valók a tanúk, hogy közvetíteni bírják azt az erőt, ami a küldöttet kísérik, helyzetbe hozzák!

Ugyanakkor, azok a szavak, melyek elhangoznak Jézus szájából, sem elhanyagolhatók. Nézzünk csak néhányat, mert mindegyiket képtelenek vagyunk egyszerre hordozni!

„Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.” – Mit ért azon, hogy meghasonlás?

Teszem azt, hogy Isten országának építéséről beszélünk – mert Jézus erről is tesz említést. Ha a szavak és a tettek egymást nem igazolják, vagy a farizeusok mást tanítanak, mint ahogy élnek, ezek megosszák azokat, akik arra hivatottak, hogy Isten országát építsék, és azok vezetésére hagyatkozzanak. Elkezdődik a szavak értelmezése, a vezetők bírálata, az önazonosság keresése, a pártoskodás, … Megosztottá teszi azokat, akiknek egy dologra kellene összpontosítaniuk, pontosan azért, mert nem értik azt, hogy mi, és mivel érhető el, hogyan értelmezzék a vezetői szándékot.

Nem véletlen hogy Jézus határozottan tanítja a pásztorkodást, a vezetői képességet, vagyis kiemeli a vezetés, az iránymutatás fontosságát, szerepét! A közösség attól lesz az, hogy egyértelmű és következetes irányt szab számára a vezetője. Nyájának a pásztora. Minél zűrösebb egy társadalmi környezet, a közösséget körülvevő közeg, annál határozottabb irányt kell szabni a közösségnek!

De nézzük egy másik mondatát Jézusnak: „Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.” – Jézus határozottan kijelenti, hogy rá kell feltakarni! Ő a Mester, nem más! Tőle kell tanulni, Vele kell közösségben lenni! Mert aki nem így él, és nem ebben él, az nem képes Vele gyűjteni, éppen ezért szétszórja azt, amit Ő már összegyűjtött, illetve amire küldetése van, hogy ami szétszóródott, azt összegyűjtse! És erről a dologról nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez, Jézusnak nem egy három éves, rövidtávú programja volt. Az a feladat, ami az Övé volt, az még ma is az Övé, és övéié! Ki jelentheti ki magáról azt – a Szentlélek erejéből, megfontoltan, és bűntudattal -, hogy Jézussal közösségben van? Ha valaki ezt a kijelentését a törvény erejével jelenti ki magáról, az hazudik, de legalább is, nem állít valósat! Mert az, hogy bárkit is felruháztak hatalommal, még nem jelenti azt, hogy hatalmas! A hatalom nem az ember felkenése, kijelentése, vagy a papír által van, hanem attól, hogy az a hatalom, amivel felruházták, azt mennyiben éli meg Krisztussal szelíd és alázatos szeretetközösségben! Jézus erre is rámutatott, hogy aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája! (Mk 9,35 és Mk 10,44) És, ha idáig eljutottam, akkor azt kell még megfejtenem, hogy mit is ért Jézus azon, hogy „szolgája”?

Ha, sikerül rendet teremteni magam körül, és magamban, még mindig ne legyek boldog! Mert, ha ezt csak magaménak ismerem, és önmagammal jutok békességre, összhangba, akkor még semmit sem tettem. Mert ha önmagamban találom meg a biztonságomat, akkor az az üres, kitakarított porta esete. Magamban biztonságom, önazonosságom nyugalma, a legnagyobb veszély a számomra! Ha a szeretetnek nem engedem, hogy birtokába vegyen, vagyis, nem lépek szövetségre Istennel, akkor még mindig csak ott tartok, hogy liberális gondolkodással bármit megengedek magamnak, és bárkinek megengedem, hogy felettem hatalmat szerezhessen! Ez az, amiről a példabeszéd végén beszél Jézus. Ha nem köteleződök el Isten mellett, akkor a gonosz fog hatalmába keríteni. Mert valakinek lakni kell ott, ami lakható!

Sürgősen, futva megyek Hozzád Istenem! Jézus Krisztus bölcsessége kell nekem, és azért, hogy Veled jussak közösségre, szövetségre, Neked szolgálva lehessek szolgálatára mindeneknek, hogy akik szolgálatodat vágyakozzák, azokkal barátságra juthassak már itt a földön, és végül öröködben! Segíts engem Szentlelked által! Ámen