2017. december 9., szombat

Adventi kalendárium – 2017. december 9.



Adventi kalendárium – 2017. december 9.


Idei adventi kalendáriumunkkal a kilencvenéves XVI. Benedek pápát is köszöntjük. Tíz évvel ezelőtt kiadott Spe salvi kezdetű, a reményről szóló enciklikáját idézzük napról napra. Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!


Szent Ágoston nagyon pontosan és máig érvényesen írja le az ember lényegi szituációját, amelyből minden ellentmondása és reménye fakad. Szeretnénk valahogyan magát az életet, a tulajdonképpenit, melyet a halál sem érint; ugyanakkor nem tudjuk, mire törekszünk. […] Ez az ismeretlen „valami” az igazi „remény”, mely űz minket, s ugyanakkor ismeretlen volta az oka minden kétségnek, ahogy az igazi világra és az igazi emberre vonatkozó minden pozitív és minden romboló kezdeményezésnek is.
Az „örök élet” kifejezés próbál nevet adni ennek az ismeretlen ismerősnek. Szükségszerűen nem megfelelő kifejezés, amely zavart kelt. Az „örök” hallatán a végtelenségre gondolunk és ez megriaszt; az „élet” hallatára az általunk megtapasztalt életre gondolunk, melyet szeretünk és nem akarunk elveszíteni, s amely ugyanakkor mindig inkább vesződség, mint beteljesedés, úgyhogy egyrészt akarjuk, ugyanakkor pedig nem akarjuk. Csak azt tudjuk megkísérelni, hogy a bennünket foglyul ejtő időbeliségből gondolatban kilépjünk, és így megsejtsük, hogy az örökkévalóság nem a naptári napok állandó egymásutánja, hanem olyan, mint a beteljesedés nyugodt pillanata, amelyben az egész átölel minket és mi átöleljük az egészet. A végtelen szeretet óceánjába való elmerülés pillanata az, amelyben az idő – az előbb és az utóbb – nincs többé. Csak arra vagyunk képesek, hogy ezt a pillanatot a teljes értelemben vett életként próbáljuk meg elgondolni, mindig új elmerülésként a lét mélységeibe, miközben egyszerűen eláraszt bennünket az öröm. Jánosnál Jézus ezt így fejezi ki: „Viszontlátlak titeket és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki nem veszi el tőletek” (Jn 16, 22). Ebben az irányban kell gondolkodnunk, ha meg akarjuk érteni, mire irányul a keresztény remény; mit várunk a hittől, a Krisztussal való együttlétünktől.
(Spe salvi, 12.)
Istenünk, te azért küldted egyszülött Fiadat a világba, hogy a bűn átkától szabadulást adj az embernek. Áraszd reánk a mennyből jóságosan áldásodat, amelyre áhítatos lélekkel várunk, hogy elnyerjük az igazi lelki szabadságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Kísértésbe vihet-e minket Isten? – Ferenc pápa válasza



Kísértésbe vihet-e minket Isten? – Ferenc pápa válasza


Az elmúlt napokban az a hír járta be a világsajtót, hogy a Szentatya meg akarja változtatni a Miatyánk egyik mondatának megszokott fordítását. Erről nincs szó. Egy televíziós műsorban mutatott rá a kérdéses mondat értelmére.


Mind a teológusoknak, a Szentírás-magyarázóknak, mind az egyszerű hívőknek különösen nehéz feladatot jelent a Miatyánk „ne vígy minket kísértésbe” kérésének értelmezése (Mt 6,13; Lk 11,4).
A Miatyánkban a „ne vígy minket kísértésbe” mondat „nem jó fordítás” – mondja Ferenc pápa a „Mi Atyánk” tévéadás hetedik részében a Tv2000 csatornán 2017. december 6-án este. A pápa Marco Pozza atyával, a padovai börtön lelkészével beszélget minden rész elején. A kilenc részből álló adás a Vatikán Kommunikációs Titkársága és a Tv2000 (az Olasz Püspöki Konferencia csatornája) közötti együttműködésből jött létre. Az egyes részekben Marco atya a kultúra világának ismert személyiségeivel is találkozik. A hetedik rész vendége Umberto Galimberti filozófus, aki szerint „a kereszténységre jellemző optimizmus nem létezik más kultúrákban”.
A franciák is megváltoztatták a szöveg fordítását – folytatja a pápa –, mégpedig így: »Ne engedd, hogy kísértésbe essünk!«. Én vagyok, aki elesem, nem ő [Isten] az, aki belelök a kísértésbe, hogy aztán nézze elesésemet. Nem! Egy apa nem tesz ilyet, egy apa rögtön segít felkelni [ha látja, hogy elestünk]. Az, aki kísértésbe visz téged, az a sátán, ez a sátán rendszeres munkája. Amikor ezt a kérést mondjuk, arra gondolunk, hogy amikor a sátán kísért engem, [Atyám,] segíts nekem, nyújtsd ki a kezed, húzz ki, mert megfulladok [ahogy a vízben süllyedni kezdő Péter kérte Jézust].”
Ferenc pápa tehát azt hangsúlyozta, hogy Isten nem visz minket kísértésbe, és a Miatyánk eme kérésének az értelme, hogy bármilyen próbatétel elé kerülünk is, bármilyen megpróbáltatás ér, bármilyen kísértés környékez is meg bennünket, ne hagyj el minket, légy velünk, fogd a kezünket, légy segítségünkre, ne hagyd, hogy elbukjunk, segíts, hogy helytálljunk.
A pápa azon kijelentése, hogy a „ne vígy minket kísértésbe” megfogalmazás nem jó fordítás, mert megzavarhatja a hívő embert, arra késztetheti az egyes püspöki konferenciákat, hogy vizsgálják felül a Miatyánk használatban lévő fordítását. Arról azonban nincs szó, hogy Ferenc pápa elrendelte volna az egész Egyházban a meglévő szövegváltozat megváltoztatását, ahogy ez több hírben megfogalmazódik. Franciaországban a püspöki konferencia 2017 tavaszán vezette be a „ne engedd, hogy kísértésbe essünk” megfogalmazást, amelyet a többi keresztény felekezet közül is sokan átvettek.
A „Mi Atyánk” egyes adásai megtekinthetők (olaszul) a Tv2000 YouTube-csatornáján, a 7. rész itt: https://www.youtube.com/watch?v=U160Jb33pfM

A pápa Marco atyának adott válaszaiból könyv is született, amely a Quando pregate dite Padre nostro (Amikor imádkoztok, mondjátok: Atyánk) címmel jelent meg (Rizzoli, Libreria Editrice Vaticana, 2017, 139 oldal).
 


Advent első hetének szombatja



Advent első hetének szombatja



Jézus mindennapjaiba látunk bele a mai evangélium kapcsán. Útja során hirdeti Isten országának örömhírét és meggyógyítja a betegeket. Az igazságra éhező embereket tanítja, a gyógyulni vágyóknak pedig megszünteti testi bajait. Ez Jézus küldetése, elhozza az irgalmasság üzenetét és csodáival kinyilvánítja azt. Az Úr szolgálata annak köszönhetően szélesedik ki, hogy küldetéséből részesíti tanítványait, akiket elindít, hogy az ő nevében tanítsanak és az ő nevében gyógyítsák a betegeket.
Jézus indítékát Máté evangélista így jelöli meg: „végignézett az embereken és megesett a szíve rajtuk.” Ezzel a kifejezéssel már találkoztunk. Tudjuk, hogy nem sajnálatot jelent abban az értelemben, ahogyan az ember megsajnálja nehéz helyzetben lévő embertársát, hanem az irgalmas Isten együttérzését az ember felé.
A tanítványok elküldése a mi feladatunkat is kijelöli. Vigyük Jézus születésének, Isten felénk jövetelének örömhírét a reményvesztett és csalódott embereknek. Vigyük el azoknak, akik kiutat keresnek nehéz helyzetükből. Vigyük el azoknak, akik Isten irgalmára vágyakoznak. Vigyük el azoknak, akik a bűntől való szabadulásra, a megváltásra vágyakoznak. Vigyük el azoknak, akik pásztor nélküli juhokként elvesztették életük célját. Vigyük el azoknak, akikben él a szeretet és a boldogság utáni vágy.
© Horváth István Sándor

Imádság
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.


2017. december 8., péntek

Adventi kalendárium – 2017. december 8.



Adventi kalendárium – 2017. december 8.

Idei adventi kalendáriumunkkal a kilencvenéves XVI. Benedek pápát is köszöntjük. Tíz évvel ezelőtt kiadott Spe salvi kezdetű, a reményről szóló enciklikáját idézzük napról napra. Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!

Mi is tulajdonképpen az „élet”? És mit jelent valójában az „örökkévalóság”? Vannak pillanatok, amikor hirtelen úgy érezzük: igen, ez volna valójában – az igazi „élet” –, így kellene maradnia. Emellett van az, amit mindennapi „életnek” nevezünk, ami nem az igazi élet.
Ágoston Probának, egy gazdag római özvegynek és három konzul anyjának szóló nagy levelében egyszer ezt mondja az imádságról: Igazában mi csak egyet akarunk – „a boldog életet”, az életet, amely egyszerűen élet, egyszerűen „boldogság”. Végső soron semmi másért nem imádkozunk. Csak ezért vagyunk úton – csak erről az egyről van szó. De Ágoston azután ezt is mondja: pontosabban nézve egyáltalán nem tudjuk, mire is vágyódunk, mit is szeretnénk tulajdonképpen. Egyáltalán nem tudjuk; még az olyan pillanatokban sem, amikor úgy véljük, hogy megérintettük, valójában nem érjük el. „Azt sem tudjuk, mit kérjünk”, vallja Szent Pál szavával (Róm 8,26). Csak egyet tudunk: ez nem az. De tudatlanságunkban is tudjuk, hogy léteznie kell. „Tehát, hogy úgy mondjam, egyfajta tudós tudatlanság (docta ignorantia) van bennünk” – írja. Nem tudjuk, mit szeretnénk valójában; ezt az „igazi életet” nem ismerjük; és mégis tudjuk, hogy valaminek lennie kell, amit nem ismerünk, s ami felé ösztönzést érzünk.
                                                                                                                    (Spe salvi, 11.)
Istenünk, mutasd meg hatalmad erejét. Kérünk, jöjj hozzánk és oltalmazz, hogy rosszra való hajlandóságunk veszedelmeitől megszabaduljunk, és kegyelmedből üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Győri egyetemisták a házasságról beszélgettek Veres András püspökkel



Győri egyetemisták a házasságról beszélgettek Veres András püspökkel

Veres András megyéspüspök volt a vendége a „Beszélgess velem!” programsorozat november 28-i, házasságról szóló alkalmának a győri Széchenyi István Egyetemen.

A főpásztor a beszélgetést felvezető előadásában kiemelte, hogy a házasságra való felkészülésben meghatározó a család, az otthoni példa. A házasság a férfi és a nő egész életre szóló szeretetkapcsolata Isten ajándékaiban részesülve. A Teremtő nélkül nem lehetséges a harmonikus házasság. A mai liberális felfogással szemben, amely a szerelem testi oldalát helyezi előtérbe, hangsúlyozta, hogy a házasság egymás iránti elköteleződés, amelyben mindkét fél növekedhet. Ezt próbálja a bűn megfékezni, amely gyengíti a szeretetben való növekedés lehetőségét.
Veres András kitért arra is, hogy minden emberben ott él a szeretet utáni vágy, hogy szeressen és szeretve legyen, de ebben csak akkor tud előrelépni, ha kész áldozatokat hozni érte. Ebből következik, hogy aki igazán szeret, az kész a másik gyengeségeit megbocsájtani, a szeretett személy iránt áldozatokat hozni.

Ha valaki nem akarja vállalni a „papír súlyát”, akkor az annak a jele, hogy még nem érett meg a házastársi szeretetre, nem tud áldozatot hozni a másikért. A szeretet és a szerelem csak ott növekedhet, ahol a döntés visszavonhatatlan: tehát a házasságban. A házasságot nem lehet kipróbálni, minőségileg más kapcsolatot jelent az, ha mind a ketten komolyan gondolják és az Úr színe előtt is kifejezik az elköteleződésüket.
Az előadást követően a hallgatóság kérdéseire válaszolt a Győri Egyházmegye püspöke. „A kívülállók többet gondolkodnak rajta, mint aki benne él” – válaszolta humorosan a cölibátusra vonatkozó kérdésre. Meglátása szerint nem nehezebb a nőtlen papi élet, mint egy egész életen át hűséges házasságban élni.

A beszélgetés során szóba került, hogy manapság a keresztény értékrend szerint élő fiatalok nehezen tudnak olyan párt találni, aki velük azonos módon gondolkodik. Veres András szerint ebben segíthetnek az egyházi iskolák, kollégiumok, intézmények. A technika fejlődésével immár az interneten is rendelkezésre áll magyar nyelvű katolikus társkereső oldal, amely a parkatt.hu címen érhető el.
A főpásztor emlékeztetett arra, hogy a mai fiatalok több mint 50%-a elvált szülők gyermekeként nő fel, általában nők társaságában, apakép nélkül. Ezért erősíteni kell őket abban, hogy a rossz példából is lehet tanulni: annak ellenére, hogy a szülők nem tudták megvalósítani a boldog házasságot, nekik még sikerülhet.