Adventi kalendárium – 2017. december 9.
Idei adventi kalendáriumunkkal a kilencvenéves XVI. Benedek pápát is köszöntjük. Tíz évvel ezelőtt kiadott Spe salvi kezdetű, a reményről szóló enciklikáját idézzük napról napra. Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!
Szent
Ágoston nagyon pontosan és máig érvényesen írja le az ember lényegi
szituációját, amelyből minden ellentmondása és reménye fakad. Szeretnénk
valahogyan magát az életet, a tulajdonképpenit, melyet a halál sem érint;
ugyanakkor nem tudjuk, mire törekszünk. […] Ez az ismeretlen „valami” az igazi
„remény”, mely űz minket, s ugyanakkor ismeretlen volta az oka minden
kétségnek, ahogy az igazi világra és az igazi emberre vonatkozó minden pozitív
és minden romboló kezdeményezésnek is.
Az „örök
élet” kifejezés próbál nevet adni ennek az ismeretlen ismerősnek.
Szükségszerűen nem megfelelő kifejezés, amely zavart kelt. Az „örök” hallatán a
végtelenségre gondolunk és ez megriaszt; az „élet” hallatára az általunk
megtapasztalt életre gondolunk, melyet szeretünk és nem akarunk elveszíteni, s
amely ugyanakkor mindig inkább vesződség, mint beteljesedés, úgyhogy egyrészt
akarjuk, ugyanakkor pedig nem akarjuk. Csak azt tudjuk megkísérelni, hogy a
bennünket foglyul ejtő időbeliségből gondolatban kilépjünk, és így megsejtsük,
hogy az örökkévalóság nem a naptári napok állandó egymásutánja, hanem olyan,
mint a beteljesedés nyugodt pillanata, amelyben az egész átölel minket és mi
átöleljük az egészet. A végtelen szeretet óceánjába való elmerülés pillanata
az, amelyben az idő – az előbb és az utóbb – nincs többé. Csak arra vagyunk
képesek, hogy ezt a pillanatot a teljes értelemben vett életként próbáljuk meg
elgondolni, mindig új elmerülésként a lét mélységeibe, miközben egyszerűen
eláraszt bennünket az öröm. Jánosnál Jézus ezt így fejezi ki: „Viszontlátlak
titeket és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki nem veszi el tőletek” (Jn
16, 22). Ebben az irányban kell gondolkodnunk, ha meg akarjuk érteni, mire
irányul a keresztény remény; mit várunk a hittől, a Krisztussal való együttlétünktől.
(Spe
salvi, 12.)
Istenünk,
te azért küldted egyszülött Fiadat a világba, hogy a bűn átkától
szabadulást adj az embernek. Áraszd reánk a mennyből jóságosan
áldásodat, amelyre áhítatos lélekkel várunk, hogy elnyerjük az igazi
lelki szabadságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön
örökké. Ámen.